Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
»64. június 18, csütörtök 5. oldal Kecskeméten vendégszerepei a Bolgár Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese Nem kellenek senkinek? Június 27-én. szombaton a Katona József Színházban először ismerkedhet meg a kecskeméti közönség a Bolgár NépFelvétel az Orosházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba Az Országos Takarmánygazdálkodási Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum felvételt hirdet az 1964—1965. tanévre. Jelentkezhetnek a most érettségizők, vagy már érettségizettek, akik 35. életévüket még nem töltötték be.. Az iskola kétéves, az államvizsgák után a hallgatók „okleveles technikus'’ képesítést nyernek, mellyel állami gazdaságokban, isz-ékben és üzemekben helyezkedhetnek el. Jelentkezési határidő július 1. Azok a hallgatók, akik egyetemre jelentkeztek, de nem vették fel őket, augusztus 10-ig jelentkezhetnek. Cím: Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Takarmánygazdálkodási Szak,- — Orosháza. fl Kecskeméti MUvészklub kiállítása Érdekes kiállítás nyílt tegnap, szerdán délután a Kecskeméti Művészklubban, ahol az ősz óta a helyi képzőművészek rendeztek felváltva havonta két-három kiállítást műveikből. A napokban válogatta ki a klub vezetősége Kiss Sándor ipari tanuló- iskolai szaktanár munkáiból azokat a műveket, amelyek június második felében megtekinthetők a művé&zklubban. A különféle fém dísztárgyak a tehetséges iparművész-tanár működésének legújabb eredményeit mutatják be. A kiállítás június 30-ig lesz nyitva. niai meggondolások alapján, állandóan nyitva tartják őket, a ház lakóinak kimondhatatlan örömére. A termet néhány asztal és szék teszi még otthonosabbá, mivelhogy ez nem közönséges talponálló, hanem kisvendéglő. A berendezést ízlésesen egészíti ki és dekorálja a pénztár mögötti falra faiszegezett plakát. Azzal vigasztalja a látogatót, hogy az alkoholizmus — gyógyítható betegség! Ez a butik talán épp külleme következtében — valóságos aranybánya. Nyitástól zárásig tömve van. Törzsközönsége állandó, csak a razziák ritkítják átmenetileg. Több pénzt hoz a vendéglátóiparnak, mint sok reprezentatív körúti szálloda. Az üzletvezetőt kivéve, a személyzet nőkből áll. Derekasan megállják a helyüket, ékes bizonyítékául annak, hogy a fizikai fáradalmakat és a lelki megrázkódtatásokat a gyengébb nem képviselői általában köny- uyebben viselik el, mint a férhadsereg Ének- és Táncegyüttesével. A bolgár művészek hazájukban rendkívül népszerűek, de jól ismerik őket a szocialista országokban is. Egy alkalommal Magyarországon is felléptek. Közel húszéves tevékenységűk alatt több mint háromezer előadást tartottak. Évente mintegy 210 koncertet adnak. Repertoárjukban több’ mint nyolcszáz ének- és ötven táncszám szerepel a különböző országok dalaiból, táncaiból. Kimagasló munkásságuk elismeréséül a Bolgár Népköztársaság kormánya a „Szeptember 9.” és „A munka vörös zászlaja” érdemrenddel tüntette ki őket. A bolgár művészek csak egy napig tartózkodnak Kecskeméten. ezután más városokba is ellátogatnák. Fellépésük jó szórakozást, komoly művészi élményt ígér. fiák. A „gyengébb nem” ez esetben inkább csak költői szó- használat. A borkimérő, a fekete hajú Ancika például az imént egymaga hajított ki az utcára két drabális, részeg markecolót, akik ismételt tilalma ellenére, káromkodva snób- lizta'k az egyik sarokban. Az italboltban jelenleg tartózkodó vendégek egyenkénti ismertetése túlságosan unalmas kriminológiai tájékoztató lenne. E helyett vessük tekintetünket a Verébre. Ott üldögél az egyik asztal mellett. Nem vesz részt az általános zsivajban. Szolgálatban van, vár valakit. Honnan kapta csúfnevét? Talán, mert hatalmas, idétlen törzséhez, gorilla karjaihoz képest aránytalanul kicsiny madárfejjel látta el a természet? Vagy az alvilág gyengéd célzásaként, hogy agysejtjeinek állománya körülbelül a verébével egyenlő? Mert máskülönben semmi hasonlatosságot nem találunk közöttük. Köztudomású, hogy az utcák, parkok szürkeII. És még valami: Indokolatlan a szakmák annyira szigorú elkülönítése. A permetezőgépek kezelését és semmiféle gép kezelését sem tanítják velük. Mert az külön szakma. Holott a mezőgazdaság magasfokú gépesítése megkövetelné, hogy ehhez is értsenek. Nem is jelentene különösebb többletet. A technikumokban például tanítják a gépkezelést. Figyelemre méltó észrevétel. A gyakorlati szakemberek véleménye!. .. Ezek után már csak egy valami fúrta az oldalamat: — Mondják meg őszintén — kérdeztem megint a lányokat — mire számítanak? Ha kapnak majd munkát... Szakmunkások akarnak lenni, vagy vezetők?. .. Arra gondolok, hogy talán az egész határban sem lesz más érettségizett rajtuk kívül. Hiszen ezelőtt aki túljutott az általános iskolán, nem maradt otthon a faluban, vagy legalább is valami „írófoglalkozást” keresett, ök pedig „csak” szakmunkás-bizonyítványt szereztek az érettségi mellé. Tehát jog szerint fizikai munkások, nem vezetők. Többen is megpróbáltak feleim. Valahogy így hangzott: Nemcsak fizikai munka, amit csinálunk. Szakmunka. Meg is kell fogni a dolog végét, de a fejre is szükség van. Szép és értelmes munka. Ez az, amit kerestem. Ez a fizikai munkának az az értelmezése, amivel a munkások között mind gyorsabban találkozni ma már, de ami a parasztok számára többnyire még fürge, rokonszenves kis madara sem idült alkoholista, sem gátlástalan bűnöző, sem aljas szadista. Márpedig ezek a jelzők a Verébre mind ráillettek. Nyílt az ajtó, az új vendég a pénztárig törte magát, és gyorsan belépett az irodafülkébe. Jóllehet elegáns öltözéke kirítt ebből a környezetből, jövetelére senki sem figyelt fel. A részegek reflexei lassan működnek. Nemsokára az üzletvezető, magas, hajlott hátú, citromorrú ember kidugta a fejét, és intett Verébnek. Beengedte az irodába, ő maga kijött, és hátát az ajtónak vetve, beszélgetésbe elegyedett a pénztárosnővel. Odabent megkezdődött a tárgyalás... — Most hát mindent ért, ugye? — törölte meg izzadó homlokát jó fél óra múltán az ügyvéd. — Az a feladata, hogy bejusson a lakásba, és ártalmatlanná tegye az öreget, meg a kutyát. Akkor háromszor felgyújtja és leoltja a szobában új, még ritkaság. Falun, tanyán I sokan még azt tartják, hogy a paraszti munka nem kíván iskolát, csak szívós erőt, meg persze sok ellesett, örökölt tapasztalatot, afféle ravasz „titkokat” legfeljebb. Aki meg iskolát jár, azért teszi, hogy megváltsa magát a paraszti törődéstől; kapától, tűző naptól, cserző széltől. Hiszen jó, nem így van ez már mindenütt, de azért még ma is túlságosan sok paraszt tartja többre az „isten adta jó gazda” ösztönös hozzáértését a könyveken pallérozott koponyánál. Ezek a gyerekek pedig iskolázottak, mégse félnek a kétkezi munkától. Megtanulták ügyesen forgatni a kapát meg a metszőollót, de hisznek a tudományban is. Űj vonás, lelkesítő!. .. Amiért jötem, eszerint hát rendben van. De mi lesz velük? Palásti Béla, a gimnázium igazgatója szaporán bizonygatja: — A járás senkit sem enged el. Mindenkinek lesz helye. Látszik rajta, sok álmatlan éjszakát okozhatott neki a gyerekek sorsa. Hiszen az ő reményei is összedőlnének, a munkába vetett hite is, ha kiderülne, hogy értelmetlen dolog volt tömi magát, szervezni ezt az érthetően zökkenőkkel tűzdelt együttműködést az iskola és a termelőüzem között, s ugyanakkor a szakma szeretetére nevelni a tanulókat. Mire való volt mindez ha nem tudnak mihez fogni a frissen szerzett érettségi és szakmunkás-bizonyitvány- nyal... Bízik a tanács ígéretében, de még maga se tudja, hogyan váltják majd be. • Én is ezt kutatom: — Mit tehetnének? A szak- szövetkezetek, tsz-ek nem akarják elfogadni őket!... — Szakmunkásnak. De üzemgazdász kell nekik. Meg fogjuk győzni őket, hogy vegyék fel a lányainkat, majd elvégzik a könyvelői tanfolyamot, és jó üzemgazdász válik belőlük. Nagyjából ezt hallottam dr. Pilz Károlytól, a járási tanács vb elnökétől is: A pártbizottság tárgyalta, határozatot hozott, mind a 16 lánynak lesz helye. így tehát megnyugtató módon elrendeződik végül is az első érettségizett mezőgazdasági szakmunkások jövője. Akkor a 10 százalékos szakmunkás bérkiegészítés se „ügy” ugyebár, elvégre nem is szakmunkás lesz belőlük, hanem üzemgazdász. Igen ám! De százával képezünk ki rajtuk kívül is szakmunkást — nem érettségizettet — sőt ezrével szeretnénk. Azokat mi vonzza a tanuláshoz? És miért ígérgetjük a magasabb bért, ha nincs ilyen rendelet? Ami igaz, az igaz: van ahol a villanyt. Én öt perc múlva ott vagyok. Akkor maga olajra léphet, a feladatát teljesítette. Világos? Veréb bólintott, és várakozóan nézett partnerére. Az elővett tárcájából két ropogós százast, és az íróasztal szélére helyezte. — A másik nyolcat holnap este, a munka elvégzése után, a helyszínen kapja meg. És még egyet. Ha addig egy korty szeszes italt is fogyaszt, kénytelen leszek vis majort alkalmazni magával szemben. Az ügyvéd úr kitűpő pszichológiai érzékkel rendelkezett Tudta, hogy Veréb számára ez az ismeretlen latin kifejezés ijesztőbb, mint a legszörnyűbb testi fenyítés kilátásba helyezése. Biztató mosollyal hátba veregette a megszeppent szörnyeteget. Zöldköves gyűrűjével megkocogtatta az ajtó üvegét. A citromorrú félreállt, s az előkelő látogató éppoly észrevétlenül, ahogyan Jött, el is távozott. (Folytatjuk) fizetik azt a 10 százalékot. Ahol az állami gazdaság betervezi, ott engedélyezik. Ahol a tsz vezetősége megszavazza, ott fiz” tik. De rendelet nincs. Pedig de nagyon kellene! Nélküle semmiféle „frontátörést. javulást a szakmunkásellátásban nem remélhetünk. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán a napokban lezajlott megbeszélés résztvevői ugyanezt állapították meg. Nem szabad tovább késlekedni az országos érvényű rendelettel. S van itt ezenkívül még egy kérdés, amit a kiskőrösi járás vezetőinek dicséretes buzgalma se zárhat le megnyugtatóan: — Miért nem kellenek a közös gazdaságoknak a szakmunkások? Mi lesz a jövőre végző, a további évfolyamokkal? Mert ugyebár üzemgazdászból mégsem kell száz, több száz (ameny- nyit évek során kibocsát majd a gimnázium szakközépiskolai tagozata). De szakmunkás, az bizony kellene!... Az ember azt hihetné, hogy fiatal munkás kézért — akár érettségizett, akár pedig nem — éppen a szövetkezetek kapkodnak a legjobban. Itt meg azt látni, hogy a legértékesebbjét, a legképzettebbeket is ridegen elutasítják. Micsoda szűkkeblű „érdekből" korlátolt „megfontolásokból" vajon? Ezt nem kérdeztem éppen tőlük, az elutasítottaktói, de a szavaik mögött megsejthető volt, amit talán maguknak sem mertek bevallani, hogy félnek tőlük. Nem is azzal az ősi paraszti ösztönnel — ami még érthető volna —, hogy a tanult ember ezelőtt sosem volt bolond dolgozni, irtózik hát ma is a kaszától, kapanyéltől. Ennél rosz- szabbat gyanítok: Attól félnek a gazdaságokban, szakszövetkezetekben, hogy aki nem tarn»!, az előbb-utóbb lemarad Ezért inkább igyekeznek távol tartani a „vetélytársakat”. Jobb elmarni, nem fogadni őket. Akkor aztán öt év múlva, tíz év múlva se lesz „rivális”. Megmaradhat a mostani brigádvezetö a helyén hat elemivel is. Se tanulni nem kell, se leköszönni. Ez az okoskodás azonban amennyire átlátszó, legalább annyira céltalan. Hiszen a mostani brigádvezetők nem „riválisokat” kapnak a fiatal, bár magas képzettségű, de még kisebb élettapasztalatokkal rendelkező szakmunkásokban, hanem kiváló segítőtársakat és... majdan, ha nyugalomba vonulnak, értékes utánpótlást. Az úttörő apák, szorgalmas brigád- vezetők fiaikban a jövő magas képzettségű szakmunkásainak örüljenek. És ne féltsék tőlük saját jelenüket. Mester László Művészeti hírek Párizsból Jean Gabin és Fernandel filmvállalkozóként társultak. Első közös filmjük címe Hálátlan kor. A főszerepeket maguk játsszák. A film két korosodó férfi sok próbál kiállt barátságának története. A párizsi hanglemez-keresk- dések legkeresettebb művá-z! lemzújdonsága: Bartók B' Csodálatos mandarinja és C: tata profanája a Budapes' ír mi Hangversenyzenekar, a r .diózenekar és énekkar előad sában. Csodálatos lemez — 'lapítja meg a Combat zene' tikusa. Bámulatos lírai és dr ’mai erő, hangszínezés és ritmu minden mesteri ebben a feh ’ telben. Evés közben... V éget ért a tanév Bácsalmáson a Dolgozók Általános Iskolájában. A községben egyre többen végzik el a nyolc osztályt azok közül, akik nem fejezték be tanulmányaikat. Az idén több mint száz hallgató vizsgázott sikeresen. Különösen a VIII. B) osztályban folyt eredményes munka. Az itt tanuló „öregdiákok” kitűnő kollektívát alkottak. Nemcsak a tanulásban, hanem a munkahelyeiken is segítették egymást. A harmincas létszámú osztályban tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók jártak. A tanulmáriyi átlag 3,3 volt. Egyes tantárgyakból, mint például a biológia és a magyar, egészen magas, 3,5 százalékos átlagot értek el. örvendetes, hogy a magyar irodalom tanulásával párhuzamosan, egyre többen kezdtek rendszeresen olvasni és könyvet vásárolni. A hallgatók nagyon szorgalmasan látogatták az előadásokat. A mulasztási átlaguk öt nap, s ,ez szép eredmény, hiszen mindannyian munka után jöttek ide. Sőt, Mátyási József és Szvetnik István a környékbeli falvakból járt be az iskolába. A tanítás már befejeződött, a' hallgatók elvégezték általános iskolai tanulmányaikat. De sokan folytatják, tovább tanulnak, mezőgazdasági technikumba, gimnáziumba jelentkeztek. A mikor néhány ** éve elkezdték a tanulást, nem is mertek gondolni erre. Hiába, igaz a régi közmondás; evés közben jön meg az étvágy. M. J.
