Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

»64. június 18, csütörtök 5. oldal Kecskeméten vendégszerepei a Bolgár Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese Nem kellenek senkinek? Június 27-én. szombaton a Katona József Színházban elő­ször ismerkedhet meg a kecs­keméti közönség a Bolgár Nép­Felvétel az Orosházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba Az Országos Takarmánygaz­dálkodási Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum felvételt hir­det az 1964—1965. tanévre. Je­lentkezhetnek a most érettségi­zők, vagy már érettségizettek, akik 35. életévüket még nem töltötték be.. Az iskola kétéves, az állam­vizsgák után a hallgatók „ok­leveles technikus'’ képesítést nyernek, mellyel állami gazda­ságokban, isz-ékben és üzemek­ben helyezkedhetnek el. Jelentkezési határidő július 1. Azok a hallgatók, akik egye­temre jelentkeztek, de nem vet­ték fel őket, augusztus 10-ig je­lentkezhetnek. Cím: Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Ta­karmánygazdálkodási Szak,- — Orosháza. fl Kecskeméti MUvészklub kiállítása Érdekes kiállítás nyílt tegnap, szerdán délután a Kecskeméti Művészklubban, ahol az ősz óta a helyi képzőművészek rendez­tek felváltva havonta két-három kiállítást műveikből. A napok­ban válogatta ki a klub veze­tősége Kiss Sándor ipari tanuló- iskolai szaktanár munkáiból azokat a műveket, amelyek jú­nius második felében megte­kinthetők a művé&zklubban. A különféle fém dísztárgyak a tehetséges iparművész-tanár mű­ködésének legújabb eredményeit mutatják be. A kiállítás június 30-ig lesz nyitva. niai meggondolások alapján, ál­landóan nyitva tartják őket, a ház lakóinak kimondhatatlan örömére. A termet néhány asztal és szék teszi még otthonosabbá, mivelhogy ez nem közönséges talponálló, hanem kisvendéglő. A berendezést ízlésesen egé­szíti ki és dekorálja a pénztár mögötti falra faiszegezett pla­kát. Azzal vigasztalja a látoga­tót, hogy az alkoholizmus — gyógyítható betegség! Ez a butik talán épp külle­me következtében — valóságos aranybánya. Nyitástól zárásig tömve van. Törzsközönsége ál­landó, csak a razziák ritkítják átmenetileg. Több pénzt hoz a vendéglátóiparnak, mint sok reprezentatív körúti szálloda. Az üzletvezetőt kivéve, a sze­mélyzet nőkből áll. Derekasan megállják a helyüket, ékes bizo­nyítékául annak, hogy a fizikai fáradalmakat és a lelki meg­rázkódtatásokat a gyengébb nem képviselői általában köny- uyebben viselik el, mint a fér­hadsereg Ének- és Táncegyüt­tesével. A bolgár művészek hazájuk­ban rendkívül népszerűek, de jól ismerik őket a szocialista országokban is. Egy alkalom­mal Magyarországon is fellép­tek. Közel húszéves tevékeny­ségűk alatt több mint háromezer előadást tartottak. Évente mint­egy 210 koncertet adnak. Repertoárjukban több’ mint nyolcszáz ének- és ötven tánc­szám szerepel a különböző or­szágok dalaiból, táncaiból. Ki­magasló munkásságuk elismeré­séül a Bolgár Népköztársaság kormánya a „Szeptember 9.” és „A munka vörös zászlaja” érdemrenddel tüntette ki őket. A bolgár művészek csak egy napig tartózkodnak Kecskemé­ten. ezután más városokba is ellátogatnák. Fellépésük jó szó­rakozást, komoly művészi él­ményt ígér. fiák. A „gyengébb nem” ez eset­ben inkább csak költői szó- használat. A borkimérő, a fe­kete hajú Ancika például az imént egymaga hajított ki az utcára két drabális, részeg markecolót, akik ismételt tilal­ma ellenére, káromkodva snób- lizta'k az egyik sarokban. Az italboltban jelenleg tar­tózkodó vendégek egyenkénti is­mertetése túlságosan unalmas kriminológiai tájékoztató len­ne. E helyett vessük tekintetün­ket a Verébre. Ott üldögél az egyik asztal mellett. Nem vesz részt az általános zsivajban. Szolgálatban van, vár valakit. Honnan kapta csúfnevét? Ta­lán, mert hatalmas, idétlen törzséhez, gorilla karjaihoz ké­pest aránytalanul kicsiny ma­dárfejjel látta el a természet? Vagy az alvilág gyengéd cél­zásaként, hogy agysejtjeinek ál­lománya körülbelül a verébével egyenlő? Mert máskülönben semmi hasonlatosságot nem ta­lálunk közöttük. Köztudomású, hogy az utcák, parkok szürke­II. És még valami: Indokolatlan a szakmák annyira szigorú el­különítése. A permetezőgépek kezelését és semmiféle gép ke­zelését sem tanítják velük. Mert az külön szakma. Holott a me­zőgazdaság magasfokú gépesíté­se megkövetelné, hogy ehhez is értsenek. Nem is jelentene külö­nösebb többletet. A techniku­mokban például tanítják a gép­kezelést. Figyelemre méltó észrevétel. A gyakorlati szakemberek vé­leménye!. .. Ezek után már csak egy va­lami fúrta az oldalamat: — Mondják meg őszintén — kérdeztem megint a lányokat — mire számítanak? Ha kapnak majd munkát... Szakmunkások akarnak lenni, vagy vezetők?. .. Arra gondolok, hogy talán az egész határban sem lesz más érettségizett rajtuk kívül. Hi­szen ezelőtt aki túljutott az ál­talános iskolán, nem maradt otthon a faluban, vagy legalább is valami „író­foglalkozást” keresett, ök pedig „csak” szakmunkás-bizonyít­ványt szereztek az érettségi mellé. Tehát jog szerint fizikai munkások, nem vezetők. Többen is megpróbáltak fe­leim. Valahogy így hangzott: Nemcsak fizikai munka, amit csinálunk. Szakmunka. Meg is kell fogni a dolog végét, de a fejre is szükség van. Szép és értelmes munka. Ez az, amit kerestem. Ez a fizikai munkának az az értelmezése, amivel a munká­sok között mind gyorsabban ta­lálkozni ma már, de ami a pa­rasztok számára többnyire még fürge, rokonszenves kis mada­ra sem idült alkoholista, sem gátlástalan bűnöző, sem aljas szadista. Márpedig ezek a jel­zők a Verébre mind ráillettek. Nyílt az ajtó, az új vendég a pénztárig törte magát, és gyorsan belépett az irodafülké­be. Jóllehet elegáns öltözéke ki­rítt ebből a környezetből, jöve­telére senki sem figyelt fel. A részegek reflexei lassan működ­nek. Nemsokára az üzletvezető, magas, hajlott hátú, citromor­rú ember kidugta a fejét, és intett Verébnek. Beengedte az irodába, ő maga kijött, és há­tát az ajtónak vetve, beszélge­tésbe elegyedett a pénztáros­nővel. Odabent megkezdődött a tárgyalás... — Most hát mindent ért, ugye? — törölte meg izzadó homlokát jó fél óra múltán az ügyvéd. — Az a feladata, hogy bejusson a lakásba, és ártalmat­lanná tegye az öreget, meg a kutyát. Akkor háromszor fel­gyújtja és leoltja a szobában új, még ritkaság. Falun, tanyán I sokan még azt tartják, hogy a paraszti munka nem kíván is­kolát, csak szívós erőt, meg persze sok ellesett, örökölt ta­pasztalatot, afféle ravasz „tit­kokat” legfeljebb. Aki meg is­kolát jár, azért teszi, hogy megváltsa magát a paraszti törődéstől; kapától, tűző naptól, cserző széltől. Hiszen jó, nem így van ez már mindenütt, de azért még ma is túlságosan sok paraszt tartja többre az „isten adta jó gazda” ösztönös hozzáértését a könyveken pallérozott koponyá­nál. Ezek a gyerekek pedig isko­lázottak, mégse félnek a két­kezi munkától. Megtanulták ügyesen forgatni a kapát meg a metszőollót, de hisznek a tu­dományban is. Űj vonás, lelke­sítő!. .. Amiért jötem, eszerint hát rendben van. De mi lesz ve­lük? Palásti Béla, a gimnázium igazgatója szaporán bizonygatja: — A járás senkit sem enged el. Mindenkinek lesz helye. Látszik rajta, sok álmatlan éjszakát okozhatott neki a gye­rekek sorsa. Hiszen az ő remé­nyei is összedőlnének, a mun­kába vetett hite is, ha kiderül­ne, hogy értelmetlen dolog volt tömi magát, szervezni ezt az érthetően zökkenőkkel tűzdelt együttműködést az iskola és a termelőüzem között, s ugyanak­kor a szakma szeretetére nevel­ni a tanulókat. Mire való volt mindez ha nem tudnak mihez fogni a frissen szerzett érettsé­gi és szakmunkás-bizonyitvány- nyal... Bízik a tanács ígéretében, de még maga se tudja, hogyan váltják majd be. • Én is ezt kutatom: — Mit tehetnének? A szak- szövetkezetek, tsz-ek nem akar­ják elfogadni őket!... — Szakmunkásnak. De üzem­gazdász kell nekik. Meg fogjuk győzni őket, hogy vegyék fel a lányainkat, majd elvégzik a könyvelői tanfolyamot, és jó üzemgazdász válik belőlük. Nagyjából ezt hallottam dr. Pilz Károlytól, a járási tanács vb elnökétől is: A pártbizottság tárgyalta, határozatot hozott, mind a 16 lánynak lesz helye. így tehát megnyugtató módon elrendeződik végül is az első érettségizett mezőgazdasági szak­munkások jövője. Akkor a 10 százalékos szakmunkás bérki­egészítés se „ügy” ugyebár, el­végre nem is szakmunkás lesz belőlük, hanem üzemgazdász. Igen ám! De százával képe­zünk ki rajtuk kívül is szak­munkást — nem érettségizettet — sőt ezrével szeretnénk. Azo­kat mi vonzza a tanuláshoz? És miért ígérgetjük a magasabb bért, ha nincs ilyen rendelet? Ami igaz, az igaz: van ahol a villanyt. Én öt perc múlva ott vagyok. Akkor maga olajra lép­het, a feladatát teljesítette. Vi­lágos? Veréb bólintott, és várako­zóan nézett partnerére. Az elő­vett tárcájából két ropogós szá­zast, és az íróasztal szélére he­lyezte. — A másik nyolcat holnap este, a munka elvégzése után, a helyszínen kapja meg. És még egyet. Ha addig egy korty sze­szes italt is fogyaszt, kénytelen leszek vis majort alkalmazni ma­gával szemben. Az ügyvéd úr kitűpő pszicho­lógiai érzékkel rendelkezett Tudta, hogy Veréb számára ez az ismeretlen latin kifejezés ijesztőbb, mint a legszörnyűbb testi fenyítés kilátásba helye­zése. Biztató mosollyal hátba veregette a megszeppent ször­nyeteget. Zöldköves gyűrűjével megkocogtatta az ajtó üvegét. A citromorrú félreállt, s az elő­kelő látogató éppoly észrevét­lenül, ahogyan Jött, el is távo­zott. (Folytatjuk) fizetik azt a 10 százalékot. Ahol az állami gazdaság betervezi, ott engedélyezik. Ahol a tsz ve­zetősége megszavazza, ott fiz” tik. De rendelet nincs. Pedig de nagyon kellene! Nél­küle semmiféle „frontátörést. javulást a szakmunkásellátás­ban nem remélhetünk. A me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályán a napokban lezajlott megbeszélés résztvevői ugyan­ezt állapították meg. Nem sza­bad tovább késlekedni az orszá­gos érvényű rendelettel. S van itt ezenkívül még egy kérdés, amit a kiskőrösi járás vezetőinek dicséretes buzgalma se zárhat le megnyugtatóan: — Miért nem kellenek a kö­zös gazdaságoknak a szakmun­kások? Mi lesz a jövőre végző, a további évfolyamokkal? Mert ugyebár üzemgazdászból még­sem kell száz, több száz (ameny- nyit évek során kibocsát majd a gimnázium szakközépiskolai tagozata). De szakmunkás, az bizony kellene!... Az ember azt hihetné, hogy fiatal munkás kézért — akár érettségizett, akár pedig nem — éppen a szövetkezetek kapkod­nak a legjobban. Itt meg azt látni, hogy a legértékesebbjét, a legképzettebbeket is ridegen el­utasítják. Micsoda szűkkeblű „érdekből" korlátolt „megfontolásokból" vajon? Ezt nem kérdeztem éppen tő­lük, az elutasítottaktói, de a szavaik mögött megsejthető volt, amit talán maguknak sem mertek bevallani, hogy félnek tőlük. Nem is azzal az ősi paraszti ösztönnel — ami még érthető volna —, hogy a tanult ember ezelőtt sosem volt bolond dol­gozni, irtózik hát ma is a ka­szától, kapanyéltől. Ennél rosz- szabbat gyanítok: Attól félnek a gazdaságokban, szakszövet­kezetekben, hogy aki nem ta­rn»!, az előbb-utóbb lemarad Ezért inkább igyekeznek távol tartani a „vetélytársakat”. Jobb elmarni, nem fogadni őket. Ak­kor aztán öt év múlva, tíz év múlva se lesz „rivális”. Megma­radhat a mostani brigádvezetö a helyén hat elemivel is. Se ta­nulni nem kell, se leköszönni. Ez az okoskodás azonban amennyire átlátszó, legalább annyira céltalan. Hiszen a mos­tani brigádvezetők nem „rivá­lisokat” kapnak a fiatal, bár magas képzettségű, de még ki­sebb élettapasztalatokkal ren­delkező szakmunkásokban, ha­nem kiváló segítőtársakat és... majdan, ha nyugalomba vonul­nak, értékes utánpótlást. Az út­törő apák, szorgalmas brigád- vezetők fiaikban a jövő ma­gas képzettségű szakmunkásai­nak örüljenek. És ne féltsék tő­lük saját jelenüket. Mester László Művészeti hírek Párizsból Jean Gabin és Fernandel filmvállalkozóként társultak. Első közös filmjük címe Hálát­lan kor. A főszerepeket maguk játsszák. A film két korosodó férfi sok próbál kiállt barát­ságának története. A párizsi hanglemez-keresk- dések legkeresettebb művá-z! lemzújdonsága: Bartók B' Csodálatos mandarinja és C: tata profanája a Budapes' ír mi Hangversenyzenekar, a r .diózenekar és énekkar előad sában. Csodálatos lemez — 'lapítja meg a Combat zene' tikusa. Bámulatos lírai és dr ’mai erő, hangszínezés és ritmu minden mesteri ebben a feh ’ telben. Evés közben... V éget ért a tan­év Bácsal­máson a Dolgozók Általános Iskolájá­ban. A községben egyre többen vég­zik el a nyolc osz­tályt azok közül, akik nem fejezték be tanulmányaikat. Az idén több mint száz hallgató vizs­gázott sikeresen. Különösen a VIII. B) osztályban folyt eredményes munka. Az itt tanuló „öreg­diákok” kitűnő kol­lektívát alkottak. Nemcsak a tanu­lásban, hanem a munkahelyeiken is segítették egymást. A harmincas lét­számú osztályban tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók jártak. A tanulmáriyi átlag 3,3 volt. Egyes tan­tárgyakból, mint például a biológia és a magyar, egé­szen magas, 3,5 százalékos átlagot értek el. örvende­tes, hogy a magyar irodalom tanulásá­val párhuzamosan, egyre többen kezd­tek rendszeresen olvasni és könyvet vásárolni. A hallgatók na­gyon szorgalmasan látogatták az elő­adásokat. A mu­lasztási átlaguk öt nap, s ,ez szép eredmény, hiszen mindannyian mun­ka után jöttek ide. Sőt, Mátyási Jó­zsef és Szvetnik István a környék­beli falvakból járt be az iskolába. A tanítás már be­fejeződött, a' hall­gatók elvégezték ál­talános iskolai ta­nulmányaikat. De sokan folytatják, tovább tanulnak, mezőgazdasági tech­nikumba, gimnázi­umba jelentkeztek. A mikor néhány ** éve elkezd­ték a tanulást, nem is mertek gondol­ni erre. Hiába, igaz a régi közmondás; evés közben jön meg az étvágy. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents