Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

3. oldal 1964. június 18. csütörtök Párthatározatok nyomán Üzemeink pontos szállítói a külföldi megrendelőknek A megye ipara teljesíti első féléves exporttervét Átadás előtt Mintegy 4C millió forintos beruházással elkészült a kecs­keméti zöldség- és gyümölcstá­roló korszerű épülete. A beton­óriás átadására — előrelátha­tólag — a hót végén kerül sor, de már közel száz asszony cso­magolja június elseje óta a hű­vös csarnokokban, raktárhelyi­ségekben az idei főzelékspár- gát, szamócát és egyéb primőr­árut. Naponta több vagon in­dul útra a tároló iparvágányai­ról, megrakva az alföldi homok „kincseivel”. A napokban jártuk végig Bállá Józseffel, a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesí­tési Központjának — mint a teleptulajdonos vállalat titkár­ságának — a vezetőjével a létesít­ményt. A hatalmas, teremnek is beillő raktárakban már az utolsó simításokat végzik az építőmunkások. Elkészült a több száz vagon hűtőanyag ké­szítésére alkalmas jéggyár. A műszaki próbán pedig kifogás­talanul működtek a „védett” helyiségben levő levegőáramol­tató- és légkondicionáló beren­dezések is. A komoly fizikai munkát igénylő rakodást is gépesítették. Az ún. villás targoncák az egy­másra rakott ládák alján levő rakodólapok alá nyúlnak és így a nehéz, súlyos áruval meg­töltött ládák könnyen szál­líthatók egyik helyről a má­sikra. A telepen körforgalmat ala­kítottak ki. Mint lenti képün­kön is látszik, az épület egyik oldalán a tehervagonok, túlsó részén a teherautók, a két ol­dalsó rakodónál pedig a sze­kerek és egyéb vontatásé» al­kalmatosságok közlekedhetnek. S így mintegy kétszeresére gyor­sul a rakodás. A hónap végén megkezdődik a meggy- és a ba raekszezon. Néhány nap múlva már meg­indul az alkalmi munkások szerződtetése is az új zöldség­es gyümölcstároló telepen. A hat-hétszáz ember munkájának megkönnyítésére pedig hat fél­automata gépet vásároltak a te­lep „gazdái”. Első képen: Munkában a villás targonca. Második kép: Részlet az uj A megyei pártbizottság ja­nuári ülésén hozott határozat az éves tervek teljesítése mel­lett arra is felhívta üzemeink dolgozóinak figyelmét, hogy nagy gondot fordítsanak a kül­földi megrendelések pontos tel­jesítésére. A megye minisztériumi, ta­nácsi és szövetkezeti ipara ugyanis 1 milliárd 100 mil­lió forint értékű árut gyárt exportra, s ezzel népgazdasági szinten is jelentős feladatot teljesítenek. A párthatározat végrehajtásá­nak előmozdítására hozták lét­re a megyei pártbizottság mel­lett működő exportbizottságot, amely rendszeresen ellenőrzi a külkereskedelem részére történő áruk gyártását és jelzi az ille­tékes szerveknek ha zavar ke­letkezik a termelésben. A megyei exportbizottsághoz beérkezett adatok szerint az el­ső félévi tervek teljesítése jól halad a megye üzemeiben. Jú­nius 30-ig ugyanis 513 millió forint értékű árut kell átadni a külkereskedelemnek, s ebből május 31-ig 453 milliós tételt szállítottak le. Még két hét van hátra a félév végéig, s a ter­melés jelenlegi üteme alapján biztosra vehető, hogy — néhány árucikktől eltekintve — a vál­lalatok teljesítik exporttervei­ket. Különösen jő eredményeket ért el a minisztériumi vállala­tok közül a Kecskeméti és a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat, amely az év első öt hónapjában több baromfit és tojást szállított külföldre, mint amennyi félévi tervében szere­pel. Biztosítottnak vehető az ex­portterv teljesítése a Kalocsavi- déki Fűszerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalatnál is, bár szárí­tott hagymából a tervezettnél kevesebbet termeltek. A forintértékben mutatkozó hiányt fűszerpaprikával és más termékek gyártásának túlteljesítésével pótolják. Féléves exportkötelezettségük egyébként 45 millió, amelyből május végéig 40 milliót teljesí­tettek. Százharmincmillió forint ér­tékű árut kell külföldre szállí­tania a Kecskeméti Konzerv­gyárnak. Jelenleg 30 milliós a lemaradás, ennek azonban csak részben lehet a termelésben ta­lálni az okát. A Külkereskedel­mi Vállalat ugyanis jelentős mennyiségű elkészült termékre nem tudott diszpozíciót biztosí­tani. A szugátgyártást pedig a munkaerőhiány gátolja, vala­mint az, hogy későn szállították le a csomagolóeszközöket. Ily módon az üzem júniusig csak 97 és fél millió forint értékű árut tudott leszállítani a kül­földi megrendelőknek. Világszerte ismertek a Bajai Finomposztó Gyár készítményei. Az első félévben 43 millió ex­portterv teljesítésén dolgoznak. Eddig nincs lemaradása a vál­lalatnak, ez azonban a dolgozók hősies erőfeszítésének köszön­hető. Az újpesti gyáregységből ugyanis munkaerőhiány miatt gépeket kell átcsoportosítani Bajára, ahol amúgy is szűk a hely. Ráadásul a takarógyártás­nál használt egyik bolyhozógép is elromlott, s ehelyett most kézi erővel kell a munkát végezni. A megye új iparágad közül a Ganz Villamossági Művek Ba­jai Készülékek Gyára 9,i mil­liós exporton dolgozik; Ebből 5,2 millió forint értékű árut az első félévben kell legyártani. Bár még mintegy félmilliós ren­deléshiány van, a terv teljesí­tése biztosítottnak látsziki Változatlanul nagy az érdek­lődés külföldön a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysé­gében készülő fürdőkádak és - egészségügyi edények iránt. Má- I jus végéig 24 millió forint ér­tékű árut adtak át a külkeres­kedelemnek. Első negyedéves exportter- vüket 101,2 százalékra tel- jesítették, s a jelek szerint nem lesz baj a féléves terv­vel sem. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár a félévi tervben sze­replő 59 milliós export kötele­zettségéből 49 millió forint ér­tékű konzervipari berendezést szállított le május végéig a kül­kereskedelemnek, ami szintén megegyezik forint értékben az ütemezéssel. A tanácsi vállalatok közül eredményesen dolgozik export- feladatain a Kiskunfélegyházi Alföldi Műknyagfeldolgozó Vál­lalat. A tervezett 3,3 millió he­lyett eddig 4,2 millió forint ér­tékű esőkabátot szállított kül­földre. A B ács-Kiskun megyei Faipari Vállalat narancsosládá­kat, a Bács-Kiskun megyei Fa­tömegcikkipari és Fagyapotgyár­tó Vállalat ládákat, rakodólapo­kat készít külföldi megrendelés­re. Az említett vállalatok az elő­irányzott mennyiséget máris túl­teljesítették. A tanácsi ipar 28 és fél milliós első félévi export­kötelezettségének június végéig előreláthatóan eleget tesz. Nem maradnak el a nemes vetélkedésben a kisipari terme­lőszövetkezetek sem. Textilruházati termékek­ből, bútorokból és különbö­ző használati tárgyakból máris túlteljesítették az ex­porttervet. Eddig 15 millió helyett 20 mil­lió forint értékű árut gyártot­tak külföldi megrendelésre. A megye üzemei — mint a beérkezett adatokból is kitűnik — forintértékben teljesítik fél­évi exporttervüket. Nemcsak „szépséghiba” azonban, hanem gazdasági kár is, hogy egyes gyártmányféleségekből lemara­dás tapasztalható. A második félévben arra kell hát töreked­ni, hogy a megadott program szerint minden cikíkféleségből ütemesen gyártsák és szállítsák le a külkereskedelmi megren­deléseket. Amikor legutóbb a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemegységének kiskunhalasi pincészetében jártunk, a telep udvarán hosszan kígyózó kocsi­karaván rostokolt, a présekben must született a feszes húsú bo­gyókból, s a darázsdongásos le­vegőben mézes szüreti illat le­begett. A telep most kihaltnak lát­szik. Az udvar üres, csak a pin­cébe vezető lépcsőkön jön-megy egy-két kékzubbonyos munkás. — Mivel foglalkoznak ilyen­kor, két idény között, a pincé­szetekben? — kíváncsiskodunk Vaszari Vilmos pincevezetőnél. — Ügy is mondhatnánk, hogy vihar előtti csend ez — feleli nevetve. — Ez az időszak sem jelent azonban tétlenséget. Igaz, hogy a fő idény „hadseregé­hez” képest kevesen, az iroda Yalamennyiük „ura a szőlőnek“ — Jót csak jóból várhat az ember — hangoztatja a szólás­mondást Farkas János, az örgo- ványi Petőfi Tszcs elnöke, ami­kor fiatal szőlőik létrejötte, majd ápolása felől érdeklődünk. Mihelyt kitavaszodott, kellő időben, kézi erővel kezdték meg a vesszők lerakását. Az első év­ben, 1%'2-ben 15, a rákövetke­zőben 25, most tavasszal pedig újabb 15 — összesen tehát 55 — holdon tettek eleget vállalt feladatuknak. Az elsőnek létesített ültet­vény beállottságát egyébként a szakemberek 95 százalékosra becsülték, s a Petőfi Tszcs gaz­dái a következő két „szakaszon” legalább olyan minőséget re­mélnek — ha nem jobbat —, mint a kezdetié volt. Ee nem csupán a szaporító anyag volt megfelelő — a ta­lajt is a legszakszerűbben ké­szítették elő. Ahogyan Farkas János mondja: Jól megágyaz­tak a szőlőnek, az idei 15 hol­don még az addiginál is job­ban. A telepítendő területet egy évvel előbb nyúlszapukával ve­tették be. Ezt a zöldtrágya- növényt azután a talajba for­gatták, s a szántással egy idő­ben vegyes műtrágyát is juttat­tak minden holdra. Az új ültetvények gondozásá­nak valamennyi munkáját az elnök szervezi és irányítja, „jobb keze”, Bottyán István bri­gádvezető segítségével. Ám nem­csak ők, de a gazdák mindegyi­ke is „ura a szőlőnek”, vagy­is régi, gyakorlott szakember. A 14 tagú brigád túlnyomó- részt fiatalokból áll, akik az ápolásért 1700, a könnyebb mun­kákat — a horolást, kötözést stb. — végző asszonyok pedig 1400 forint munkabért kapnak havonta. A tszcs 23 KISZ-fia­talja jelentékeny társadalmi munkára is vállalkozott. így a szőlőkben az időszerű munkák­kal mindig „napra készek”. J. T. dolgozóival együtt is csak tizen­négyen vagyunk most munká­ban, de június hónapban is vannak speciális teendőink. A pincék ilyenkor sem üre­sek. A megye nagy részének földművesszövetkezeti és ven­déglátó italboltjait ők látják el. írásbeli megrendelésük alapján, a negyedéves keretszám erejéig, havonta általában két ízben, vasúton adják fel címükre a jó minőségű „árut ’. Még a helybeli megrendelők is, tehergépkocsin házhoz szállítva, jutnak az igé­nyelt bormennyiséghez. „Uborkaszezonról” a felvá­sárlást illetően beszelhetünk. Hiszen a termelők, igen helye­sen, a termésük négyötöd ré­szét legkésőbb november 30-ig átadják a pincészetnek. Most csupán néhány háztáji gazda­ság, illetve egyéni termelő hoz­za be a borát kisebb, öt-tíz hek­toliteres, tételekben. A jelentéktelen mennyiségű átvétel mellett a' kezelési mun­kákat végzik a pincékben. Szű­rik, derítik a bort. A törzsgárda tagjainak túlnyomó része ilyen­kor veszi ki a szabadságát, hogy annak végeztével felüdülten, ki­pihenten foghassanak az előké­születi teendőkhöz, amelyekre augusztusban kerül majd sor. A csaknem 20 ezer hektoliter befogadóképességű pincetér me­szelése, a tisztogatási, karban­tartási munkák, valamint az ászokboróók tartósítását is szol­gáló pácolás megtörténte után teljes készenlétben várják majd a szüret kezdetét, amelynek hozama remélhetőleg vetekszik majd a tavalyival. * Jóba Tibor N, O. „Vihar“ előtti csend — a pincében

Next

/
Thumbnails
Contents