Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-17 / 140. szám

T964. Jünlus 17, szerda S. oldal Táboi a Duna partján Nem kellenek senkinek? mint: A múzeumok helye és szerepe, vagy A színház, tele­vízió, film a népművelésben. Az előadásokat helyszíni szemlék­kel, filmvetítésekkel is igyekez­tünk érdekesebbé tenni, melye­ken többször a KISZ-tábor hall­gatói is részt vettek. A KISZ-esek hogyan töltöt­ték idejüket? Erre Boros István kalocsai KlSZ-titkár, a másik táborve­zető helyettes válaszolt: — Az egyhetes tanfolyamon 52 üz°mi KlSZ-titkár vett részt — mondja. — Itt a program­ban a szabad idő helyes felhasz­nálásának, a KISZ II. kong­resszusára való felkészülésnek megbeszélése szerepelt. Ezenkí­vül természetesen kiránduláso­kon, üzemlátogatásokon is részt vettünk. H ogyan készülnek a búcsú- estre? — Ma a népművelőkkel kö­zös tábortüzet rendezünk. Bajá­ról tánczenekar, és a kórházból látogatók érkeznek, az ottani KISZ-esek. Műsort is adunk. Szeretnénk a búcsúestet is mél­tóvá tenni az eltelt napokhoz. Tanulás — szórakozás — pi­henés — ismét tanulás. Ezzel telt el — a résztvevők szerint nagyon gyorsan — a bajai KISZ-táborban a népművelők és KISZ-esek továbbképző tan­folyama. Este az öreg fák alatt kigyulladt a búcsútábortűz, az idén utoljára néznek szét a festőién szép dunai tájon. A következő napon már mindany- nyian munkába állnak, ahol az itt tanultakat is hasznosítani fogják. K. G. Vagy ez is lehetne a cím: Értéktelen papír? Mert a bizonyítványt hiába kapják meg egy-két hét múlva a kiskőrösi gimnázium szakkö­zépiskolai osztályának tanulói, nem, érnek vele semmit, ha nem helyezkedhetnek el. Pedig ez az okmány nem ér­téktelen. Többet ér mint más érettségi bizonyítvány. Birtoko­sának egyrészt jogot ad a to- vábtanulásra, bármelyik főisko­lán vagy egyetemen, másrészt tüstént munkába léphet vele mint szőlész-borász szakmun­kás. Dolgozhat, mondom, ha adnak neki munkát. De ne verjük félre a haran­got. Kezdjük az elején. Négy évvel ezelőtt alakult a kiskőrösi gimnáziumban az el ső szakközépiskolai osztály. Út­törők voltak ebben. Milyen szakmát is választhattak volna! A járás valóságos kert. Egyet­len közös gazdasága, társulása sincs szőlő vagy gyümölcsös nél­kül. Ügy kell ide a szakember, mint — hogy ide illő hasonlat­tal éljek — az idejében jött eső. Nem a „papírban”, s nem is a szaktudásban van hát a hiba, ha a most elsőnek végzett osz­tály elhelyezkedése körüli bo­nyodalmakat bogozzuk. Még csak abban sem, hogy a tanulók nem akarnak megmaradni a szakmában. Pedig eleinte ettől féltek legjobban az iskola ve­zetői. Ez az osztály ugyanis még „irányított” tanulókból állt, akik rábeszélésre jelent­keztek. S bár négy évvel ez­előtt többen kezdték, de az a 27, aki most, a hét végén teszi le a szóbeli érettségit, vala­mennyi (a három tiszti iskolára jelentkezett fiú kivételével), a tanult szakmában szeretne el­Politechnikai bemutató Baján Baján a városi tanács művelődésügyi osztálya az iskolák­kal közösen kiállítást rendezett, melyen a gyakorlati foglalko­zás eredményeit mutatták be. A József Attila Művelődési Ház­ban kiállított tárgyakat naponta igen sokan tekintették meg. A látogatók száma meghaladta a kétezret. A kiállítás célja az volt, hogy a szülőknek bemutassák a munkára nevelés eredményeit. A gyerekek már az óvodában megtanulják az egyszerű tárgyak készítését. Az általános iskolá­sok pedig olyan eszközöket készítenek, melyekhez több munka- folyamatot ismemiök kell. A középiskolások lényegében már szakmai előképzést kap­nak. Munkáik között finoman megmunkált miniatűr haszná­lati tárgyakat is találunk. A kiállítás jól érzékeltette, hogy a gyakorlati oktatás roha­mosan fejlődik, s ma már nélkülözhetetlen az iskolákban. Hantos Ferenc osztályvezető ^ l|^ F estői szépségű helyen fek­szik a megyei KISZ-bi­zottság tábora. Job'o felől a Buna, bal felöl pedig a Sugo- victt fogja közre. Szemben, tá­volabb — ahol az öreg folyó lomhán jobbra kanyarodik, s szinte tavat képez, olyan szé­les — o parti fövényen csóna­kok sorakoznak. Víz mindenütt, s nyugalom. A csendet csak néha zavarja meg egy-egy mo­torcsónak, ahogy Baja felé húz a Sugovicán. A táborban is csend va Nemrég volt az ebéd, s most a legtöbben fürödnek a Duná­ban, vagy a faóriások árnyéká­ban a sátrak előtt pihennek. Most éppen két csoport tábo­rozik itt: népművelők és a me­gye üzemeinek KISZ-titkárai. Ez a táborban az utolsó napjuk. A környék három óra felé kezd megelevenedni. Eürdőru- hás, nevetgélő csoportok jönnek a Duna felől. Az árnyékban ultizok is bemondják: Piros ász oszt — nem oszt. Nem sokára megkezdődik az utolsó előadás. A tábor „egyik felében” fő- foglalkozású népművelők továbbképzése folyt — tájékoz­tat Sütő Anna, a megyei ta­nács vb művelődési osztályának előadója, táborvezelő-helyettes. — Vannak itt művelődésiház- igazgatók, népművelési felügye­lők. A tanfolyam egyhetes volt. Milyen előadásokat tartottak? — Igyekeztünk a programot minél színvonalasabbá tenni. Az előadásokat egyetemi tanárok, múzeumigazgatók, könyvtárigaz­gatók tartották. Olyan témákról Tizenkét kiállítás — tízezer látogató A Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Ház munkájának egyik értékes fejezetét jelentik a kiállítások. Az elmúlt évben 12 kiállítást rendeztek, köztük öí, képzőművészeti tárlatot, könyvkiállítást, balesetvédelmi bemutatót. A kiállításokat igen nagy ér­deklődéssel tekintették meg nemcsak a fiatalok, hanem a város és a környező tanyák lakossága is. A kiállításoknak összesen 10 093 látogatója volt. A meglehetősen élénk érdeklő­dés azzal magyarázható, hogy a művelődési ház dolgozói igye­keztek a kiállítások anyagát és témakörét úgy összeállítani, hogy azok a lakosság minden rétegének az érdeklődését fel­keltsék. szád vezetője. Most kaptam egy névtelen levelet, hogy megcsal a feleségem, és a szeretőjével, egy Hókai nevű nyugdíjas laká­sán randevúzik, és ez az illető az önök gyárában, a bérelszá­molási osztályon dolgozik, vagy dolgozott... Könyörgöm, közöl­je a címét, hadd rohanok oda, és vágom őket miszlikekbe... Várok, hogyne várnék... Kö­szönöm, írom: Hókai Felicián, Kokilla utca hét, első emelet... Nem, a további személyi adatai nem érdekelnek. Csak azt a bes­tiát akarom tetten érni a csá­bítójával. .. Igen. Nefelejts ut­cai fodrászat... Hogyne, önnek bármikor, soron kívül... Príma, külföldi fixatárjairrk vannak... Ha éppen nem lennék bent, csak tessék rám hivatkozni, el­sőrendű kiszolgálásban lesz ré­sze. Még egyszer köszönöm... Klaccs! Fél óra múlva jól öltözött, megnyerő külsejű férfi csenge­tett be Hókai Felicián lakásába. A házigazda nyitott ajtót, lá­bánál ott ténfergett a tacskó. — Kobai mérnök — mutat­kozott be a látogató. — A Ház­kezelőségi Főellenőri Kirendelt­ségről. — Szíves engedelmével a bérlemény állagát tekinteném meg különös tekintettel a fűté­si szezon előkészületeire. — Végre maguk is felébred­tek — dörmögte az öregúr, és utat engedett az ügyvédnek. — Kérem, a mi házmesterünk lop­ja a szenet. Ez a zord igazság. Az elmúlt télen is lopta, és ta­valyelőtt is. Ez egy chicagói gengszter, egy A1 Capone, egy Diliinger! Kötelet érdemelne, nem kapupénzt. — A radiátorcsapok rendben vannak? — kérdezte a jöve­vény, és feleletet sem várva, belépett a szobába. Gyors pil­lantással felmérte a terepet. A rengeteg elektrotechnikai mű­szer megerősítette gyanúját, s amikor a vaslábazaton álló, két képcsöves monstrumot is észre­vette a sarokban, már mindent tudott. —- Rádiószerelőnek tetszik lenni? — kérdezte közömbösen, és míg a fűtőtest elzárószerke­zetét csavargatta, kinézett az ablakon át. a Clark Ádám tér túlsó oldalára. Elégedetten ál­lapította meg, hogy valami cuk­rászda hatalmas portálja villog ottan. — így is lehet mondani — legyintett Hókai Felicián. — De helyezkedni. Többségük azonnal az érettségi után. Főképp tehát az öröm vitt el Kiskőrösre: Lám, milyen nagy­szerű is! Milyen jól dolgoztak ennek az iskolának a tanárai, hogy nemcsak megtanították a gimnáziumi anyag mellett a szakmát, hanem még meg is szerettették. Ezt meg kell néz­ni!... Szilágyi Sándor igazgatóhe­lyettes kalauzolt ki az állami gazdaság tabdi kerületébe, ahol az osztály az utolsó kéthetes kötelező gyakorlatot, annak is az utolsó napjait töltötte ak­kor éppen. — A gyerekek puhatolóztak otthon — mondta az igazgató- helyettes. — De lógó orral jöt­tek vissza. Nem kellenek sehol. A járási tanácson viszont kije­lentették: Itt kell elhelyezked­nie mindnek, a járásban. Odakinn Pálinkó Istvánba botlottunk szerencsénkre, a gaz­daság kerületvezetőjébe, ö se­gített aztán megkeresni az ir­datlan gyümölcsösben az osz­tályt. Megálltak mind a huszonhe­ten, lesték, mit akarhatunk. Az első pillanatban látni lehetett: Nem valami rózsás a hangulat, kár volt eszükbe juttatni, hogy mi lesz érettségi után. Nézzük csak: 19 lány, 8 fiú. Három fiú, mint mondtam, tisz­ti iskolára megy, öt pedig to­vább tanul a Gyöngyösi Felső­fokú Szőlészeti-Borászati Tech­nikumban. A lányok közül is hárman tanulnak tovább a Kecskeméti Felsőfokú Kertésze­ti Technikumban. Őket tehát nem érinti közelebbről az elhe­lyezkedés gondja. De 16 lány itthon akar maradni, lehetőleg a falujában, és a szakmában szeretne dolgozni. Halljunk közülük egyet-ket­tőt. Németh Mária. Keceli. A szü­lei szakszövetkezeti tagok. — Azt mondták édesanyá­ménak a Kossuthban, hogy az ősszel elmehetek időszaki mun­kára, de állandóra nincs szükségük. Árvái Erzsi is keceli. A szülei a Dózsában érdeklődtek. — öten tanulnak tőlünk az esti technikumban — mond­ták nekik. — Elég lesz ideany- nyi szakember. "— De mikor? — kérdi Erzsi. — Azok évek múlva végez­nek. .. Különben sem szakmun­kás lesz belőlük, hanem ve­zető. .. Csengődről négy kislány van itt. A faluban három szakszö­most nem erről van szó. Hang­súlyoznom kell, hogy nem a fű­tőberendezésekben van a hiba. Tessék, vizsgálja meg, kérem, a konyhait, azt is rendben talál­ja. Ebben a házban mi azért fa- gyoskodunk évek óta, mert a házmester összejátszik a Balta utcai tüzépessel és szorgal­masan lopják a szenünket. Ez történik kérem a huszadik szá­zad második felében, egy civi­lizált országban, egy jogállam­ban! A leghatározottabban kö­vetelem, hogy sürgősen vizsgál­ják ki a bejelentésemet, és al­kalmazzanak drákói rendszabá­lyokat a bűnösökkel szemben. Elképesztő! Megáll az ember esze! Most már kiabált és hadoná­szott. — Intézkedünk — csittította az ügyvéd úr. — Rövidesen nem lesz semmi panasza. Garantá­lom. Csak csillapodjék le. — De én nem akarok lecsil­lapodni — vetette ellen megle­pően nyugodt hangon Hókai Felicián. — Ez tartja bennem a lelket. Azon a napon halok majd meg, amelyikben már fel­háborodnom sem sikerül. És elképedt látogatóját udva­riasan kikísérte a folyosóra. (folytatása következik.) vetkezet volt tavaly, az egyik­nek az elnöke ígéretet tett, hogy hozzájuk két lány jöhet érettségi után. De a télen a há­rom szakszövetkezet egyesült, a mostani vezetőség pedig halla­ni sem akar a felvételről. Hol­ott ugyan jól lehetnek elereszt­ve szakmunkásokkal, amikor a területvezetők iskolai végzettsé­ge — ahogy a lányok tudják — többnyire elemi. így áll valamennyi. Legfel­jebb csak a tovább tanulók „ka­pósak”, mint a Gyöngyösre ké­szülő Bozó János, a soltvadker- ti Ezerjó ösztöndíjasa. Rá bez­zeg várnak otthon, a nyarat is az Ezerjóban fogja ledolgozni. Pedig eredetileg nem akart ám a mostaniak közül se min­denki a szakmában maradni. Filus Magdi sem szőlésznek ké­szült. De ha már így döntött, és megszerezte a bizonyítványt, dolgozni szeretne, azt, amit tanult, amihez ért. Egyik-másik később szívesen tanulna tovább, levelező tago­zaton. — De most dolgoznunk kell. Nem várhatunk többet a szü­léinktől. .. A tizenhétből tizenegy már határozott. Beiratkozik könyve­lői tanfolyamra. — Azt jobban keresik — va­laki keserűen nevet. — Meg könnyebb munka is... Ám, ez újabb 10 hónap. To­vább éljenek a szüleik nyakán? Az osztályfőnök: Kunka Béla mezőgazdasági mérnök. Csendes ember. Csak a szeme villog, meg az arcát futja el az indu­lat pírja, amikor kérdezem. De különben halk marad a szava. Előbb félrevon: — Én már azt is igazságta­lannak tartom, hogy ezek, ha dolgoznak is, sokkal keveseb­bet fognak keresni, érettségivel, mint egy frissen felszabadult 17 éves ipari szakmunkás. Cso­dálom, hogy meg akarnak ma­radni a mezőgazdaságban. .. Mi úgy tudtuk, hiszen annyit hal­lani, olvasni erről, úgy is mond­tuk, hogy a szakmunkásnak 10 százalékkal magasabb bér jár, mint a képzetleneknek. Jogos. Megint csak az iparra hivatko­zom. .. Aztán a múltkor kinn voltak nálunk Kecskemétről, a szakmunkásképző iskoláról, és azt mondták: Ilyen rendelet nincs. Hát mi tartsa itt ezeket a szerencsétlen gyereke­ket? — Véleménye szerint teljes értékű szakmunkások ezek? — A gyakorlatuk természete­sen még most kevesebb, mint némely tapasztalt öregnek. De ők tisztában vannak az elmé­leti vonatkozásokkal. És a tudo­mány szerepével is... Játszva végzik már a vegyszeres mun­kákat, vizsgálatokat, ismerik a vegyi folyamatokat, a talaj élettanát, s sok minden olyas­mit, még, aminek a tapasztalt parasztember csak megszokott módját tudja, mégha egyet s mást jobban is. Itt némiképp ütköznek a vé­lemények. Egy kis vita alakul ki. Az osztályfőnök jobban bí­zik a tanítványaiban, mint a gazdaság szakembere: — A régi szakmunkásokhoz képest ők még gyakorlatlanok — mondja Pálinkó István ke­rületvezető. — De van közöttük nagyon sok ügyes kezű. A met­szésnél például jól dolgoztak. Aztán abbéin megint egyetér­tenek mindketten, hogy a gya­korlati munka jelenlegi szer­vezése sem éppen jó. Ahol ilyen oktatás folyik, ott függetlenített vezetőre volna szüksége a gaz­daságnak, aki csak a tanulók munkájának megszervezésével és a munkafeltételek biztosítá­sával foglalkozna. A termelés mellett most a gazdaságnak ez tehertétel, nincs rá embere. Ezért sűrűn akadnak zökkenők. ' Mester László (folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents