Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
1964. június 17, szerda 3. oldal r Útban a fogyasztókhoz Kiskunfélegyháza közös gazdaságaiban szedik a zöldborsót. Naponta 2—3 vagonnal vesznek át belőle a M ÉK helybeli felvásárló telepén. Most még a konzervgyárral szerződött területek korainak számító termését is felvásárolják. Képünkön exportra készítik elő a megtöltött ládákat Kiskunhalason még változatlanul jó ütemben veszik át a spárgát. A M EK telepéről eddig már nyolc vagonnal továbbítottak a nyugati államokba, de még legalább négy' vagonnyi mennyiség J várható. Az előkészítés — mint felvételünkön is látható — sok aprólékos munkával jár. a többi kőzett a megtisztított növényből félkilós kötegeket készítenek. Az OFT felvásárlási szakbizottságának ülése Kecskeméten Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács mellett működő felvásárlási szakbizottság ülést tartott tegnap Kecskeméten, a MESZCV székházában. Brachna János, a MÉSZÖV elnökének s egyben a SZŐ VOSZ igazgatóság tagjának megnyitó szavai után Perényi István, a Pács-Kiskun megyei MÉK igazgatója a vállalat múlt évi munkájáról és a felvásárlás idei munkájáról és a felvásárlás idei terveiről, Járami Lajos, a SZÓ- VÉRT igazgatóhelyettese pedig a szövetkezeti felvásárlás legújabb tapasztalatairól adott számot. Perényi elvtárs elmondta többek között, hogy a megye idei felvásárlási terve 12 975. vagon zöldség és gyümölcs, ebből 3200 vagon mennyiséget exportálnak. A felvásárló apparátus feladatai tehát jóval nagyobbak, mint az elmúlt évben. Nagy feladat elé állítja a felvásárló szerveket az áruszabványok betartása, az értékesítés, a lakosság ellátása és a szállítás jó megszervezése is. Az idén azt tervezik, hogy Paja, Kalocsa és Dunavecse térségéből vízi úton szállítják az árut Budapestre, hogy így is könnyítsenek a szállítás nehézségein. Járomi Lajos, a SZ ÖVÉRT igazgató-helyettese a felvásárlás növekvő adatairól beszélt. Többek. között megemlítette, hogy az 1982. évihez képest 11 200 vagonnal nőtt a kiskereskedelem árualapja. Jóval túlteljesítette a SZCVÉRT exporttervét, ami 500 millió devizaforint bevételt jelentett a népgazdaságnak. Brachna János a MÉSZÖV j elnöke zárszavában a felszóla-' lások gyakorlati hasznosítására hívta fel a figyelmet. G. É. Vagyok olyan legény mint te... Ez a felvételünk a keiebiai vasútállomás egy k tehervagonjában készült délután négy óra tájban. Pár óra múlva a sebesvonat röpítette a jó ízű cseresznyével megrakott vagont Budapest felé. Másnap hajnalban már a Nagyvásáueiep vevői kóstolgatták a rakományt. A mai kisiskolás gyerekek közül nem egy teszi már fel a kérdést a tanító néninek, vagy szüleinek, mikor a régi nóta sorait olvassa a nyelvtankönyv példatárában — „Vagyok olyan legény, mint te; vágok olyan rendet, mint te.” — Tessék mortdani, mit jelent az, hogy rendet vágni? Az ő élettapasztalataik között a kaszálás mint látvány se szerepel már. Megszokták, hogy ilyenkor, a nagy nyári munkák idején a gépállomásokról, termelőszövetkezetek gépszínjeiből indulnak ki azok a bonyolult, dörmögő gépek. Be nemcsak az iskolások élményei közül hiányzik a kézi aratás, kaszálás, marokszedés, keresztekbe rakás, asztagolás munkája, hanem a munkabíróvá fejlődött fiatalok többségénél is ismeretien már a kaszálás, kézi aratás tudománya. Évről évre egyre nagyobb megelégedéssel közöltük az összehasonlító statisztikai adatokat az aratás gépesítésének fejlődéséről. Mind kevesebb szükség volt arra, hogy a rendkívül férfias helytállást igénylő kézi aratást alkalmazzuk termelőszövetkezeteinkben is. Ct-hat esztendő elegendő volt arra, hogy a parasztifjúság jelentős része kiessen a kézi aratásból, azaz, például a kaszálás fortélyainak elsajátításából is. Ka ők tudják is, mi a kaszálás, úgy vannak vele, mint az idősebbek a twiszttel: Ez utóbbiak is tudják, miféle tánc ez, de „járni” már aligha képesek. Egyszerűen más ritmusvilágban tanultak táncolni, mint a »gyorsan él»” mai fiatalok. A gépek nyelvén beszélő parasztlegények túlnyomó része — ez fejlődésünk pozitívuma — nem tud kaszálni. Most azonban a körülmények arra szorítanak bennünket, hogy az előző esztendőktől eltérően — minél többen vegyük újból kézbe a kaszát. Ezen a nyáron,- ha valami egész váratlan szerencsétlen idő be nem üt, végre azt kapjuk, amit munkánk után elvárunk. Tehát már az időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy az őszi, minden eddigit felülmúló szorgalom, pontosság végre reális terméssel fizessen. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanakkor nagyobb területen vetettünk gabonát, mint előző esztendőkben. Igaz az is, hogy ebben az évben is több a gabonabetakarítást segítő gépünk, s még e hónap végéig is 700 új kombájnt, 4000 új traktort és mintegy három és fél ezer új pótkocsit kap a mezőgazdaság, de a termés mennyiségéhez ez sem lesz elég. A régi kaszákat is ki kell fényesíteni, segíteni kell kézi kaszálással is a gépeknek. A parasztfiatalok erejére, szívós izmaira is szükség van a kaszások csatarendjében —• az idősebb kaszások mellett. Minthogy előrehaladásun^c, a mostani jó esztendő teremtette azt a humoros helyzetet, hogy ifjú kaszás jelöltek lennének, csak elég sok helyen a kaszálni tudással van egy kis baj —, ne restelljünk „kibabrálni” a helyzettel. Tegyünk mi is úgy, mint a szomszédos Szolnok megyei fiatalok. Megkérték az öregeket, tanítsák meg őket aratásig a kaszálás fogásaira az árokpartok füvein, s a lucernatáblákon. A Jászságban és Karcag környékén ez idáig mintegy kétezer legény „tanulja a leckét” — és a régi nótát: „Vagyok olyan legény, mint te...” Tóth István A HGST-bizoltság lanácshozásánnk eredménye Meghatározták az öntözés gépesítésének irányát V. M. Melnyikov nyilatkozata a Petőfi Népének A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa öntözési állandó bizottsága nyolcnapos kecskeméti tanácskozásának végeztével megkérdeztük V. M. Mel- nyikovot, a KGST titkársága mezőgazdasági osztályának munkatársát: Hogyan értékeli a tanácskozás munkáját. — A nyolc KGST-állam öntözési szakemberei Kecskeméten tulajdonképpen munkaértePár perccel múlt kilenc. Rajtam kívül egy asszony várakozik az autóbuszra a kecskeméti Dárdai telep magasságában. Behúzódik a tetős, üveges váró alá. Nem azért, mert itt védve lenne a forróságtól, hiszen semmi árnyék nincs alatta, hanem mert van egy kis párkány, amire rá lehet támaszkodni. Ha már mindenképpen állni kell az égető napsütést, így mégiscsak kényelmesebb. Nemsokára egy nálánál testesebb asz- szonv érkezik, egy piros blúzos, nadrágos lánnyal. — Hát te, nem alszol? — Nézd, ő is éjszakás volt — fordul a lányhoz a nagy darab nő —, még sincs ágyban. — Talán te se feküdtél le egy órára se? — kérdi is- morósiiu — Mikor reggel hazajöttem, várt a rengeteg mosni, mosogatni való, azóta nem álltam meg, csak most, itt — válaszol az első. — Jaj, én se tudok aludni rendesen, hiába vagyok akármilyen fáradt. Étvágyam sincs, mire megfőzöm az ebédet, hogy a család hadd egyen ... Itt vagyok, mégis hízok, — pedig egyelőre a húst is kivettem az étrendemből, vacsorázni se vacsorázok... Mitől hízok mégis? — Én se szoktam vacsorázni — jegyzi meg az alacsonyabb. . . Mit veszel a városban? — Valami könnyű anyagot a gyereknek... — Engem meg fürdőpapucsért nyaggat- tak a fiúk. Megveszem nekik ... Dél lesz, mire ágyba kerülök. De azt a pihenést se sokért adják. Alig hunyom le a szemem, benyit az egyik: „Anyuka, Pityu nem hagy békén!” Kis idő múlva a másik nyafog: „Adjál pénzt fagylaltra!” Pedig de számítottam: No, vége az iskolaévnek, nem lesz bajom velük jódarabig. Az uram mondogatja ugyan, hogy mit törődök akármelyikkel is, ha egyszer lefeküdtem. Zárjam be az ajtót, és kész. Jó neked — feleltem —, te ezt meg tudnád tenni... De egy anya azért más- keißi? vas ezzel. Képzeld, hogy történt a múltkor. A legkisebb már harmadszor keltett fel bolondságokkal: Hogy nem láttam-e a kis vödrét, hogy neki szúr itt meg itt, hogy adjak neki zsíros kenyeret. Megmondtam, hol a vödör, megszerettem ahol s^úrt neki, s mikor a zsíros kenyerei odaadtam, le se feküdtem újból. Tudod, mit tett a kis taknyos? Elkezdett ugrabugrálni, a kenyérbe bele se harapott, hanem odadobta a kutyának. — Akkor miért kérted te haszontalan?! — dorgáltam. Erre hízelegve hozzám dörgö- lőzött, puszilgatta a kezem és így beszélt. — Nem is szúrt sehol, nem is vagyok éhes, csak azt akartam, hogy velem legyél . «4 kezletet tartottak, amelyre az állandó öntözési bizottságnak tavaly, Várnában hozott határozata alapján került sor — mondotta. Ezt megelőzően az öntözés iegkorszerább módszereire és ezeknek a mezőgazdasági termelésben való alkalmazására vonatkozóan javaslatokat kellett elkészíteniök. Ezek, valamint a tanácskozás idején Magyarországon több helyütt szerzett tapasztalatok alapján vitattuk meg a legfontosabb feladatokat. Miről is van szó végeredményben? A KGST-államokban már megtanulták: hogyan hozzanak létre hatalmas öntöző- rendszereket, s e munkát maximálisan gépesítik is; az utolsó fázisban jól építik meg a csatornákon a műtárgyakat, amelyeken keresztül a mezőgazda- sági riagyüzemek földjeire jut a víz — maga az öntözés azonban még nagyon sok munkaerőt igényel. Ezt tapasztaltuk például a kalocsai öntözőfürt üzemeltetésével kapcsolatban is. A berendezést a jelenlegi magas fejlettségi fokon építették meg; nagyszerű a szivattyútelep, a föld alá helyezett vezetékek is kitűnőek — a gépesítés, a me- chanizáció azonban ezen a ponton véget ér. A szárnyvezetékeket például még kézi erővel továbbítják egyik területről a másikra. E probléma, vagyis az öntözés gépesítésének , hiánytalan megoldása volt a tanácskozás feladata, líelexnéiiííein saegmt e célból közös feladatunk utolsó pontjáig sikerült olyan javaslatokat készítenünk, amelyek, bármennyire is bonyolultak a gépesítés tennivalói, már a közeljövőben megvalósításra kerülnek. Ez volt tanácskozásunknak az értelme. »4 Összegezve: a k GST-államok öntözési szakemberei meghatározták a mesterséges csapadékellátás fejlesztésének az irányát, amelyben haladva, egyre növekvő terméseredmények jelzik majd együttes erőfeszítéseink sikerét — fejezte be tájékoztatását V. M. Melnyikov elvtárs. Érdeklődtünk általános benyomásai felől is, s elmondotta: Odahaza, a Szovjetunióban, sok jót hallott már a magyar mezőgazdaság fejlődéséről. A hazánkban most tett tapasztalatszerző körútja során igazolva látta szakember honfitársainak a véleményét. Tüzetesebben ugyan csak néhány mezőgazda- sági nagyüzemünkben szemlélődhetett, de mivel ezek az ország egymástól távoleső vidékein gazdálkodnak, hozzásegítették ahhoz, hogy számunkra kedvezően általánosíthasson. Különösen tetszettek neki a Magyarország legnagyobb közös gazdaságában, a másfél évtizede alakult, s 17 ezer hojd — ebből több mint hatezer hold öntözött — területtel rendelkező nádudvari Vörös Cs:l lag Termelőszövetkezetben é: az Izsáki Állami Gazdaságban látottak. :r. i. ÉDESANYÁK
