Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

1964. június 16, kedd 5. oldal Ahol szakmát is ad az iskola B aján, a Tóth Kálmán Gimnáziumban tart a szóbeli érettségi. A teremből matróz- blúzos lány lép ki. Osztálytársnői, a so­ron következők a lV/B-ből, közrefog­ják. — Mit húztál? Milyen az elnök? — Csak úgy dől belő­lük a sok kérdés. A lány övéből zsebkendőt húz elő, megtörli az arcát, majd gyanúsan fú- jogatni kezdi a or­rát, s már látni a szeme sarkában csil­logó könnycseppet is. — A történelem. Az első tétel • nem ment. A honfogla­lás. .. Bele se néz­tem, gondoltam azt úgy is tudom, a ne­hezebbeket vettem át, most mégse ment... Az ilyen „drá­mák" bizony előfor­dulnak az érettsé­gin. De mi lett vol­na, ha a póttétel se megy? — Gyere csak ide, Teri — szól Fekete Kovács Győzőné, az iskola igazgatója a még mindig szepe- gő lánynak. — Mi volt a póttétel? — A 29—33-as nagy gazdasági vál­ság. — Lám, az sokkal nehezebb, mégis tudtad, nem lehe­tett volna ennyi erő­vel a honfoglalást is megtanulni? éti Teri bűn­bánóan le­hajtja a fejét, hi­szen hogyne lehetett volna! Csak éppen ki gondolt arra, hogy éppen azt fog­ja húzni... Az idén nyolcvan­két lány érettségi­zik a három negye­dik osztályban. Kö­zülük negyvenen je­lentkeztek egyetem­re, vagy főiskolára. A legtöbbjük peda­gógus szeretne len­ni, ,de jelentkeztek kertészeti főiskolá­ra, agrártudományi egyetemre, orvosi egyetemre is. — A IV/B-sek a helyi gyapjúszövet­gyárba jártak poli­technikai oktatásra — mondja az igaz­gatónő. — Fonó- és szővőszakmát ta­nultak. Ritka jó kapcsolat alakult ki az üzem és az isko­la között. A gyere­kek nagyon szeret­tek odajárni. Bal­lagáskor meg az üzem dolgozói szin­te virágözönnel árasztották el a ta­nulókat, ami azt mutatja, hogy ők iá megkedvelték a diá­kokat. Az osztályból 23- an szakmai minősí­tő vizsgát tettek. Ez azt jelenti, hogy há­romhónapos üzemi gyakorlat után szak­munkásvizsgát is tehetnek. A lányok teljesen önállóan dolgoztak a gépe­ken, valóban elsajá­tították a szakmát. Az üzem két ösztön­díjat is aján­lott fel textilipari szakon továbbtanuló hallgatók részére. A másik két osz­tály az iskola kert­jében zöldségter­mesztést tanult. Va­lamennyien tettek szakmai minősítő vizsgát. A mezőgaz­dasági pályára je­lentkezők zömmel ezekből az osztá­lyokból kerültek ki. Bajai Tóth Kál­mán Gimnázi­umban még tart az érettségi. Az igazga­tónő azonban már a szünidőre tekint, amikor az első, má­sodik osztályosok a szakmai gyakorlat idején az iskolában tanműhelyt építe­nek. A következő tanévben már az ipari oktatást is sa­ját iskolájukban kapják a diákok. K. G. Bár nincs művelődési ház Felsöszentivánon nemrégiben tanácsülésen értékelték a hely­beli kulturális munka eredmé­nyeit. Annak ellenére, hogy a községben nincs művelődési ház, a kulturális élet színvona­la emekedett. , Működik az ifjúság nevelési tanfolyam, szülők iskolája, há­zi betegápoló-, szabás-varrás tanfolyam, ifjús. d akadémia, rádiós szakkör, énekkar, tánc­csoport, könyvtár, mozi. Télen a két termelőszövetke­zetben 17 alkalommal tartottak tsz-akadémiai előadásokat, me­lyeknek ngyven állandó hallga­tója volt. A dolgozók esti isko­lájában harmincán vizsgáztak az év végén. A felsőszentivániak remélik, hogy a hamarosan felépülő új művelődési házban már a szín­játszó és a matematikai szak­kör is megkezdheti működését. Mindkettő létrehozását régen tervezik. M. J. fcf&oűálatojt, , urn (pfMtfaj&Ufzutf í&W'ey.&Hty) Tizenegyedik fejezet GAZEMBEREK Bontakozó szárnyak Néhány verset kaptunk tő­le, műfordításokat. Modern olasz költők, Quasimodo. Aztán Villon ... Ófranciából archaizá­ló magyarra. Határozottan ügyes. Szépen csengő sorok. Te­hetséget sejtetnek. Megkérdezem egyik tanárát. — Igen, én is biztattam, hogy küldje be a verseket. Nézzük hát, ki ez a fiatalem­ber. Vékony arc, feketekeretes szemüveg. Udvarias, de cseppet sem megilletődött. Mindjobban belemelegszik. Nem ezzel kezdi, de ide kívánkozik az elejére, hogy tavaly a Nagyvilágtól is biztató sorokat kapott. Bekül­dött néhány Villon fordítást, nagyon jónak találták, felhívták a figyelmét, hogy az ütemre jobban vigyázzon. Ilyen fiata­lon szokatlanul szép teljesít­mény — írták. Akkor tizenhét éves volt Vass Imre, a Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium tanulója. Most érettségizik. Olaszul, franciául, angolul, és oroszul be­szél. Mikor kezdte? Hogyan kapott kedvet a nyelvekhez? — Oroszul az ötödik általá­nostól tanulok. Tizenkét éves de mindent megteszek ennek az anomáliának megszüntetése érdekében. Annál is inkább, mert informátoraim közölték, hogy Brabácsot is a Mukátor buktatta le. likvidálására tehát kétszeres erkölcsi indítékkal rendelkezünk. — Az nagyon fontos, helye­selt a stuccolt bajuszú. — Az erkölcsi indíték. Anélkül sem­mihez sem kezdhetünk. Az orkánkabátos elgondolkoz­va simította végig a homlokát. — Nekem Brabács panaszko­dott a lebukása előtt — szólalt meg hirtelen. — Talán egy hó­napja lehet. A legutóbbi terme­lési értekezletükön nekitámadt valami vén szivar a bérelszá­molóból. Tőle kérte számon a leltárhiányt. Szerencsére olyan gorombán kezdte felszólalását, hogy a kulturált hangnemre fe­lettébb kényes Gosztola igazga­tó kivezettette a teremből. Az­tán fegyelmi úton eltávolítot­ták az üzemből... Várjatok csak. .. Mindjárt eszembe jut a neve is... Hókai! Ez az! Hó­kai. . . Most már egész biztosan emlékszem. Ezt a nevet emlí­tette Brabács. a vele történt sajnálatos balesetet megelő­zően. .. öreg nyugdí jas. Csak fél napokra járt be dolgozni. — Fizetünk, tündérke — ko- cogtatta meg zöldköves gyűrű­jével az asztalka márványlap­ját az ügyvéd úr. — Három dupla, három konyák ... Hagy­ja, csak, a többi a magáé. — Mi a terved? — érdeklő­dött az utcán a stuccolt baju­koromban kezembe került egy francia képeslap. A képregé­nyek szövegét próbáltam kibön­gészni szótárból. Zagyvaságokat kaptam. Izgatott. Elővettem a nyelvtant is. Nyolcadikos ko­romban belefogtam az angolba. Az első gimnáziumban félévkor kerültem Kecskemétre. Az ola­szos osztályba kértem magam. Hordós Károly tanár úr elkül­dött. Visszakéredzkedtem. Jó — mondta — év végéig meglátjuk. Pótoltam, év végén négyes let­tem ... Azóta mindegyik nyelvet egyszerre tanulja. Különórán, szakkörben, rádióból, hangle­mezekről. És természetesen na­gyon sokat olvas, fordít. Tucat­nyi levelező társa van. Francia- országban, Belgiumban, Angliá­ban, Algériában, Olaszország­ban és a Szovjetunióban. Köny­veket és hanglemezeket kap tő­lük. (Rajong a zenéért is, biz­tosan ez is szerepet játszik ab­ban, hogy jó hallása, nyelvér­zéke van.) A legjobban az angolt szere­ti: — Szép nyelv, férfias. Erő kell a helyes kiejtéshez. Egy nyelvet pedig vagy szépen szá­méként — veregette hátba jo­viálisán a főnök. — Én most megszerzők néhány közelebbi adatot erről a Hókai nevezetű, felettébb rokonszenves bácsiról. Te gondoskodj arról, hogy a Ve­réb holnap este hét órára le­gyen a szokott helyen. — A Veréb?! — rebbent meg az orkánkabátos szeme. Meg­borzongott. Fázósan húzta össze bolyhos salját a nyakán. Vi­szonylag ő volt hármójuk között a leggyengébb idegzetű. E pillanatban csikorogva fé­kezett le előttük a 6-os. A stuc­colt és az orkános felszállt, az ügyvéd úr derűsen integetett utánuk. — Tyúkeszű barmok — szö­gezte le magában elégedetten, amikor a csuklós autóbusz el­tűnt a kanyarban. — Még csak fel sem ötlött bennük a gond­lat, hogy a Mukátomak nem az elpusztítása, hanem a megszer­zése a bombaüzlet! Lássuk csak... Legelőször is betelefo­nálok a Műanyagétkészletek Gyárába, mit tudnak ott az öregről. Holnap terepszemlét tartok a lakásán, és ha minden klappol, akkor rászabadítom a Verebet. Az az érzésem, hogy ezt az egész akciót egyéni szám­lára bonyolítom le. Ha beüt, felszámolom a kócerájt. Hiába, sem amerikai stílus, sem nagy­vonalúság, sem képzelőerő nincs ezekben a szerencsétlenekben. Nem látják meg a kincset az orruk előtt [fényig tttsa következik^ bad beszélni, vagy ki se nyis­sa az ember a száját. Az egyetemre viszont olasz— francia szakos tanárnak jelent­kezett. Praktikus okokból. Ilyen párosításban ritka a kétszakos nyelvtanár. — Esetleg fakultative felve­szem mellé a spanyolt is. Vagy megszerzem a képesítést angol­ból ... Tehetségre valló műfordításai ra gondolok. Meg akar-e marad­ni a tanári pályán. — Meg. Mindenképpen. A két ambíció nem zárja ki egymást. Már most is vannak tanítvá­nyaim. Nagyon szép hivatás. Annyi mindent olvashat az ember a mai fiatalokról. Divat aggódni értük. A Vass Imréhez hasonlókat nem kell félteni. Pe­dig ő „csak” jórendű tanuló. De céljai vannak — és hozzájuk tehetsége meg akaratereje is. M. L. fiz ezredik 4 bersületusztai továbbra is kinn marad Kecskeméten a Szabadság téri könyvesbolt elé kiállított becsületasztalkán olcsó köny­vek sorakoznak, szinte kel­letik magukat: Vegyél meg! Válogass kedvedre, csak a pénzt ne feledd a perselybe dobni! Állnak is elő te mindig, sű­rűn hullik a pénz a doboz­ba. Hogyan is kezdődött? A könyvhétre állították ide. Így próbálták kapósabbá tenni az olcsóbb könyveket is. Sikerült! A járókelők kö­zül mindig akadt valaki, aki­nek megtetszett egy könyv, s be sem kellett menni érte az üzletbe, ott helybeli fizet­hetett, s még az is becsületé­re volt bízva. Nem is élt vissza a biza­lommal senki. Azaz hogy! Egyet, s mást mesélhetne az asztal... • ... Emlékszem például a két kamaszra, akik néhány napja megálltak mellettem, s egy éppen érkező néninek azt mondták, hogy ők itt az elárusítók. El Is adtak neki egy könyvet... és négy forinttal gyorsan eliszkoltak ... Egy kisfiú is „megrövidített”, de mennyire másképp! Eli vette a könyvet, egy darabig ka­paszkodott, hogy elérje a perselyt, aztán bámész szem­mel körülnézett és bevitte a pénzt az üzletbe. Most éppen az ezredik vá­sárlót várom. Csak nem az a középkorú férfi lesz? De hi­szen ezt már ismerem! Már a múlt héten is járt itt. Agár­di Jánosnak hívják, a mén­teleki Alkotmány Tsz tagja. Már veszi is elő a pénzt. Baumann Kiwi-Kiwi-jét né­zegeti ... Megvette!... • Üdvözöljük az ezredik vá­sárlót. — Egész könyvtáram van olcsó könyvekből... — mondja — Ügy háromszáz kötet... Sajnos, ilyenkor nyáron, nincs sok időm ol­vasni, esetleg vasárnap, vagy későn este, munka után. Mi a véleménye a becsü­letasztalról? — Nagyon jó ötlet. Így ké­nyelmesen válogathat az em­ber akármeddig. Meg az is nagyon jól esik, hogy meg­bíznak bennünk. A könyvesboltban elhatá­rozták, hogy a becsületasz­tal továbbra is kint marad, amíg tart a jó idő. És ezen­túl drágább könyveket is ki- 1 tesznek. Hiszen az emberek- I ben meg lehet bízni. Érettségizett szakmunkások. Az idén végzett megyénk­ben az első szakközépiskolai osztály Kiskőrösön. Huszonhét lány és fiú szerezte meg a gimnáziumban az érettségi bizo­nyítvánnyal együtt a szőlész, borkezelő szakmunkás-bizo­nyítványt. Képünk közvetlenül az érettségi előtt, az utolsó szak­mai gyakorlati foglalkozáson készült. — Ezzel ne törődj, édes gyér­tűnődőén a főkönyvelő. — Bra- bács nem fog köpni. Annál sok­kal okosabb fiú. Ismeri az aranyszabályt: Ne mószerold társaidat, hogy hosszú életű légy ezen a földön. Ha hallgat, megússza két-három évvel, és a széklábakat a fogház aszta­losműhelyében nyugodt lelkiis­merettel és azzal a biztos tu­dattal enyvezheti, hogy nyere­ségrészesedése ez idő alatt is szépen gyarapodik. — Ugyan, gyerekek — legyint az ügyvéd úr. — Brabács nem érdekes. Persze, hogy tartja a száját. A Mukátor tevékenysé­ge — az az érdekes! Akadá­lyozza a folyamatos üzemvitelt, a zökkenőmentes prosperitást. Már néhány ügyfél be is jelen­tette, hogy kénytelen sztorníroz­ni szállítási megállapodásunkat. Érzékeny, finomlelkű emberek, irtóznak a nyilvános szereplés­től. Végeredményben megértem őket. A mi hivatásunknál nem előnyös, ha meglepetésszerűen felléptetnek a Televízióban. Ál­láspontjukat tehát megértem. Bizony, ez a három elegáns, bizalomgerjesztő külsejű férfi, aki elé most rakja le a duplá­kat, és a fél konyakokat, a Grizzly-Mackó felszolgálónője, három elvetemült gazfickó. Másodállásban. Szabad idő­ben. Mert egyébként szolid polgá­ri foglalkozást űznek. Az orkán­kabátos — anyagbeszerző egy állami vállalatnál. A stuccolt bajuszú pedig a Lakásrenováló Kisipari Szövetkezet főkönyve­lője. A társaság harmadik tag­ja, azzal a mosolygós, jóságos doktorbácsi arccal — az a fő­nök. Mindhármuk közül a leg­veszedelmesebb, legkönyörtele­nebb csirkefogó. Civilben egy ügyvédi munkaközösség tagja. Régi, összeszokott társascég az övék. Fél szóból is megértik egymást. — Brabács? — kérdi az or­kánkabátos. miközben sikerte­len kísérleteket tesz. hogy kis- kanalával szétnyomja a mokka­cukrot a feketés pohár alján, e- Ham. — tazza meg fejét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents