Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

Hétfőn rajtol a nemzetközi kerékpáros körverseny Hétfőn délelőtt 10 órakor raj­tol Budapestről a hatnapos ke­rékpáros körverseny 150 főnyi mezőnye. Az első nap útvonala Budapestről Görömbölytapolcán át Miskolcra vezet. A második napon Miskolcról Debrecenbe hajtanak. Június 17-én, szerdán reggel vágnak neki a versenyzők a Debrecenből Szolnokra vezető kb. 130 km-es útnak. Ez lesz a verseny harmadik szakasza. A versenyzők Szolnokon ebédel­nek és pihenő után délután 4 órakor indulnak neki a Kecske­mét felé vezető, tulajdonkép­pen már negyedik szakasznak. Beérkezések előreláthatólag kö­rülbelül 5 óra és fél 6 között várhatók. Nem nehéz megjósolni, hogy a Szolnoktól Kecskemétre veze­tő kitűnő betonúton, az arány­lag rövid — 62 km-es — távon hatalmas iram várható és alig­ha szakad szét nagyon a me­zőny. Valószínű, hogy éppen ezért szinte az egész várost meg­kerülve, mintegy háztömb körüli verseny után futnak majd cél­ba. — Nagykőrösről érkezve a Bethlen körúton, Szalvai Mihály körúton és a Puskin utcán át vezet az út. A máriavárosi állo­másnál fordulnak a Dózsa György út felé és a Szabadság téren, Rákóczi úton át jutnak el a Városi pályára. Itt az ol­dalkapun hajtanak be és egy kör után a tribün előtt fejezik be a versenyt. Az ünnepélyes eredményhir­detés a labdarúgó-mérkőzés szünetében lesz. Ekkor adják át a győztesnek és az első öt Harminc évvei ezelőtt a halasi gimnáziumban As „öreg“ meg a sport Sokan visszaemlékeznek még arra, hogy a 30-as évek derekán az akkori — egyébként köztisz­teletben álló — igazgatónak volt egy nagy hibája. Megközelítően sem értékelte úgy a sportot, mint ahogyan mi szerettük vol­na. Célutáni sétái során bizony számtalanszor jelbe szakította félreeső tereken rögtönzött mér­kőzéseinket, s a tanulásra fi­gyelmeztetett. Pedig őrszemeket is állítottunk, hogy ha jön az „öreg”, idejében biztosítsuk a görbéből elől a visszavonulás útját. Egy alkalommal versenyre ké­szültünk és váltófutóedzést tar­tottunk a Kossuth utcán olyan időponban, amikor az „öreg” nem szokott mutatkozni. Nem sejthettük, hogy egy bokor mö­gött már ott fenyeget a vész. Az egyik útkereszteződésnél torna­cipőben, tornanadrágban, stafé- tabottalszáguldozva — és a győ­zelem tudatában — jött az első fiú. Az öregúr a fiatalokat meg­szégyenítő fürgeséggel ugrott elő rejtekéből és biztos kézzel ragadta meg a megrémült vág- tázót. Amikor visszanyerte az összeütközéstől majdnem elvesz­tett egyensúlyát — felháborodá­sának imigyen adott kifejezést: „Hát ez micsoda emberi mivol­totokból kivetkőzött szemérmet­lenség? Hiányos öltözékkel, csaknem mezítelenül, világos nappal bottal kergetitek egy­mást az utcán:” Mondanom sem kell, a váltó többi tagja időben megtorpant, nem kívánták át­venni a helyezetteknek járó ju­talmat. , Mindezek ellenére a sportélet folyt tovább. Másnap kerestünk egy új ed&őhelyet. Mohay József helyezettnek a TS és a KTE tiszteletdíjait. A Városi pálya felkészült a kerékpárosok és az FTC foga­dására. A labdarúgó-pályát még a múlt ősszel újra gyep­téglázták. Gondos kezelés után most már kitűnő gyepszőnyeg várja az avatást, — ami egye­lőre inkább csak próbának te­kinthető —, mert hiszen a mér­kőzés után még szeptemberig zárva maradnak a pálya kapui. Sakkhírek Kiskunhalasról FLESCH JÁNOS nemzetközi mester a vakszimultánozás vi­lágrekordere Kiskunhalasra lá­togat és a járási sakkszövetség felkérésére előadást tart, majd szimultánt játszik a halasi sak­kozókkal. Az érdekesnek ígérke­ző előadás során több témát is érint a kitűnő sakkmester. Először az utóbbi idők nagy világversenyein szerzett tapasz­talatairól és személyes élmé­nyeiről számol be, majd a leg­modernebb stratégiai elvekről beszél és ezt játszmabemutató­val köti össze. Az előadás har­madik részének címe: A tele­víziós kamerák előtt. Ezen a külföldi vakszimultánjairól szá­mol be, végül a hallgatók kér­déseket tehetnek fel a nemzet­közi mesternek. Az érdekes előadásra és szi­multánra június 15-én, hétfőn délután 6 órakor Kiskunhalason az állami gazdaság székházá­ban kerül sor. ♦ A halasi járás sakkcsapat­bajnoksága során lejátszották a III. fordulót. Eredmények: Jánoshalma I.—Balotaszállás 4:2, Kelebia—Jánoshalma II. 6:0, Mélykút—Halasi Postás 6:0. A bajnokság állása: 1. Kelebiai MEDOSZ 15. 2. Jánoshalma I. 12.5, 3. Mélykút 12,5, 4. Balo­taszállás 11,5, 5. Jánoshalma II. 2.5, 6. Halasi Postás 0 p. A Kecskeméti Petőfi közgyűlése A Kecskeméti Petőfi SC jú­nius 15-én, hétfőn délután 5 órai kezdettel tartja közgyűlé­sét az SZTK III. emeleti ta­nácstermében. Asztalitenisz­tehetség kutató toborzás Kecskemét város asztalitenisz- sportjának fejlesztése érdekében a Kecskeméti Vörös Meteor SK asz­talitenisz szakosztálya tehetségkuta­tást rendez. A szakosztály felhívja mindazokat a kecskeméti gyerekeket, akik az asztalitenisz-sport iránt kedvet érez­nek, hogy június 15-én, 17-én és 18-án du. fél J órakor tornacipővel, és ha van, pingpongütővel jelent­kezzenek az £nek-Zenei Általános Iskola tornatermében. A toborzáson lányok és fiúk egyaránt jelentkez­hetnek szülői és iskolai engedéllyel. Az oktatás teljesen dijtalan. Az asztalitenisz-sport további fej­lesztése érdekében a szakosztály azokat a lányokat és fiúkat, akik szorgalmasak és tehetségesek, állan­dó felügyelet mellett minden hét­főn, szerdán és csütörtökön ered­ményes oktatásban részesíti. Kecskeméti Vörös Meteor asztalitenisz szakosztálya Hétfőn és kedden egész napos verseny keretében kerül meg­rendezésre Kecskeméten a Ka­tona József Gimnázium és a Béke téri Általános Iskola tor­natermében a sportiskolások or­szágos újonc és serdülő fiú és lány tornászbajnoksága. A ver­seny szervező bizottságához, már beérkeztek a nevezések. Hetvennégy csapatban 144 sport­iskolás jelentette be indulási szándékát. Hétfőn reggel 8 órakor a fi­úk kezdik a versenyt és 14 újonc, valamint 10 serdülő csa­patban 144 fiú vív majd szín­vonalas küzdelmet a bajnokság­Képek - színek Harmadszor is Hogy egészen pontosak le­gyünk, csak másodszor, mert hiszen a Középiskolás Kupát csak 1963-ban írták ki először. Tehát a harmadik — illetőleg sorrend­ben az első sikert — még a ré­gi rendszerű országos bajnok­ságban aratták a Bajai III. Béla Gimnázium röplabdázói. Baj­nokság vagy kupa — lényegé­ben mindegy — tény, hogy a bajai fiúkat már három éve nem győzték le. Valamennyi siker között ta­lán ez — az utolsó volt a leg­szebb. A szombathelyiek — gyönyörű új sportcsarnokban kitűnően szervezték meg a dön­tőt. A nagyszámú — mintegy 800 főnyi közönség — szinte végig tapsolta a mérkőzést, és — dicséretükre legyen mondva — tudtak sportszerűen veszteni. Amikor a találkozó végén a két csapat tagjai kart karba öltve, őszinte sportbarátként vonult le a pályáról, az elfogulatlan hazai közönség tombolva ünnepelte a döntő mindkét résztvevőjét. Hegyi Mátyás, a Magyar Röp­labda Szövetség elnöke a talál­kozó után azt mondotta, hogy a ért. A fiúk versenyében a helyi sportiskola nem indít csapatot. Kedden reggel csak fokozód­hat a küzdelem. Ekkor az újonc leányok versenye következik, amelyben 25 csapat 130 verseny­zője, délután 2 órától pedig a serdülő leányok versenye, mely­ben ugyancsak 25 csapat 130 versenyzővel vesz részt. A leány­csapatok között már elindul a megyei sportiskola csapata is, mind a serdülő — mind az újonckorosztályban. Kíváncsi­an várjuk a kecskeméti Halász Anna szerepléséit akinek esélye van jó helyezésre.- furcsaságok kupadöntő színvonala jó NB I-es szintnek felelt meg. Külön meg kell emlékeznünk a siker egyik fő kovácsáról, Rácz Sándor testnevelő tanár­ról. A kiváló edző és testnevelő érdeme, hogy a bajai röplabda­sport ilyen magas színvonalra jutott, és az is, hogy a Tokióba készülő magyar röplabda-válo­gatott mezét nem egy bajai fiú készül magára húzni. Nem mindenütt divat a sportszerűség Erről viszont a Szigetváron járt Dózsa kosaras lányok sze­reztek keserű tapasztalatokat. A mérkőzés előtt a helyi csapat edzője kertelés nélkül azzal a kéréssel fordult a Dózsa vezetői­hez, hogy mivel ők kiesésre áll­nak, a Dózsának pedig már úgy sem ronthatja a vereség a jó helyezését — „adják le” ne­kik a két pontot. A kecskeméti csapat vezetői határozottan visz- szautasitották. Ügy látszik azonban, hogy a játékvezetők­nél több sikere volt az edző­nek. A pécsi Mikuska játékve­zető már az első pillanatban technikait és néhány percen be­lül már a negyedik büntetőt ítélte a Dózsa legjobbja, Kiss ellen. A kecskeméti középjáté­kos alig játszott összesen 6 per­cet és máris el kellett hagynia a pályát. A többiek sem jártak jobban. Technikai, személyi büntető, lépéshiba egymást kö­vette, és a szigetvári lányok közben azt csináltak, amit akar­tak. A közönség a saját csapata biztatása helyett a kecskemé­tiek sértegetésével szórakozott. — Szóval furcsa mérkőzés volt. A legfurcsább, hogy mind­ezt a Magyar Kosárlabda Szö­vetség jóváhagyásával nyugod­tan tehették, és nincs fórum, amely véget tudna vetni az ef­féle mesterkedéseknek. A Dózsa helyezésén valóban nem ront már a vereség, de az ilyen csa­lárd ír. időn kivívott győzelem a szigetváriakon sem segíthet iga­zán. Már az íjászok is? Nem hagyhatjuk szó nélkül a lakiteleki íjászok esetét sem. Vasárnap a Budapesti Íjász Szövetség országos jellegű ser­dülő és újonc íjászbajnokságot rendezett. Minthogy „nyílt” verseny volt, teljes joggal in­dulhattak rajta a vidéki szak­osztályok is. Sajnos, ezek közül csak a Lakiteleki Szikra Tsz sportolói használták ki az al­kalmat — vagy talán jobb is? — mert ami a verseny befe­jeztével a díjkiosztáson történt, az minden képzeletet felülmúlt. A lakiteleki sportolók három számot nyertek. Ez viszont nem nyerte meg a Népstadion SK Moldoványi Tamás nevű edző­jének tetszését. A díjkiosztáskor durva szavakkal emelt óvást a lakitelekiek részvétele ellen, és többek között ki akarta kapni a kiosztott díjat egy lakiteleki serdülő fiú kezéből. „Tanulsá­gos” jelenet lehetett. Elképzel­hetjük, hogy ez az edző mire oktathatja a tanítványait. Sz. Z. Ökölvívóverseny Hosszú idő után ismét ököl­vívóversenyt láthatunk Kecske­méten. A Kecskeméti Fémmun­kás a Budapesti MEDOSZ jó képességű együttesét látja ven­dégül. A versenyt ma délelőtt fél 11 órai kezdettel az Épület­lakatos-kultúrteremben rendezik ms» Nem bánta meg K ülönösen jelentős egy fiatal pedagógus, egy éppen most végzett testnevelő tanár életében az első év. Az első benyomások, sike­rek, tanulságok szinte az egész pályafutására ki­hatással lehetnek. A főiskolán megismerkedik a legmodernebb, leghaladóbb testnevelési tudo­mánnyal — azután kikerül az új iskolájába, oda kell állni egy osztály elé — és az elmélet talál­kozik a gyakorlattal. A tanultakat meg kell va­lósítani. Ugyanaz a tanév egy „öreg” pedagógusnak esetleg nem jelent semmi különöset. Egy a sok közül. Az új tanárnak pedig talán éppen ez szabja meg az egész későbbi — hosszú éveken át követendő útirányát. M inderről már közel 10 hónappal ezelőtt beszélgettünk Szabó Miklósnéval, a Kecs­keméti Katona József Gimnázium akkor még „újonc” testnevelőjével. Budapesti lakos létére nem akart mindenáron a fővárosban maradni, hanem férjével együtt, aki szintén akkor végez­te a TF-et, Kecskemétre kérte magát és öröm­mel jött ebbe az alföldi városba. Azóta eltelt 10 hónap. Egy egész tanév, és az utolsó testnevelési órára eljöttünk Szabó Mik- lósnéhoz a most már „tapasztalt” tanárhoz, hogy folytassuk és befejezzük az egy évvel ezelőtt félbemaradt beszélgetést. Nem bánta-e meg, hogy Kecskemétet válasz­totta Budapest helyett? Ő szintén mondhatom, hogy nem. Ezt nem­csak magam, hanem a férjem nevében is kijelenthetem. Mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a helyünket és megtaláltuk a szá­mításunkat. Nehéz volt ez az első év? Természetesen, nem volt könnyű. Főleg elein­te, míg megszereztük a kellő rutint. Nekem nagy könnyebbség volt, hogy egy nagy sporthagyomá­nyokkal rendelkező iskolába kerültem, ahol min­den feltétel biztosított a magasszintű tanításhoz. Nagy segítségemre volt a tanári kar kollektívá­ja és sokat köszönhetek testnevelő kartársaim­nak is, akik — különösen az első nehéz idők­ben — mindig ott álltak mellettem. Mindenkinek van kedvenc sportága. Melyikkel foglalkozott legtöbbet, legszíveseb­ben? K edvenc sportágam most is az atlétika — én magam is atlétaedző vagyok — de mégis a kézilabdával foglalkoztam legtöbbet. Erre volt legjobb lehetőség és legtöbb alkalom. Itt volt rám a legnagyobb szükség, és úgy ér­zem a sportágban végzett munkám sem volt haszontalan. Hogyan tudná az év tapasztalatait összefog­lalni? A hivatását szerető testnevelő elsőrendű feladata a sport megszerettetése a gye­rekekkel. Láttam az erre való törekvést a ta­nártársaimnál és ezt akartam én is. A legna­gyobb öröm az, ha látjuk, érezzük, hogy a még kialakulatlan egyéniségű gyerekek hogyan vál­nak munkánk nyomán szilárd jellemű, erős, egészséges fiatalokká^ A sportiskolák országos tornászbafnoksága Kecskeméten

Next

/
Thumbnails
Contents