Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

1964. május 14, csütörtök 3. oldal Valutát kapnak érte A minap a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság balotai üzem­egységében jártam. A vezetők­kel beszélgetve, a többi Jjözt szó esett az állattenyésztés je­lentőségéről, s nem utolsó sor­ban a hasznáról. — Épp a napokban szállítot­tunk 92 hízott marhát Német­országba, Olaszországba és Svájcba — tájékoztat Regényi József, az állattenyésztési ágazat vezetője. Kiderült az is, hogy nem először küldtek ilyen szál­lítmányt az ország határain túl­ra. Szerződéskötés végett már több ízben felkeresték őket kül­földi üzletemberek. Nem is csoda, hiszen a kor­szerűen felszerelt istállókban jó gondozással, szakszerű takar­mányozással igen szép és nagy­súlyú marhákat tenyésztenek. A hizlalásra fogott állatok 4—5 hónap alatt 5—6 mázsa közötti súlyt érnek el. A most expor­táltak átlagsúlya is megütötte a 610 kilót. — A hizlalás meghatározott időpontokban végzett abrako­lással történik — magyarázta Balaton László agronómus. — Egyébként még több mint 200 szarvasmarhát hizlalunk, de az állományt növeljük. Legköze­lebb szeptember táján expor­tálunk. A külföídi piacon értékesí­tett hízott marhák árának a kifizetése valutában történik, s a pénzügyi tranzakciót az Ál­lami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája bonyolítja le. Beszélgetésünk summája ez: Megéri a szarvasmarha tenyész­tése és hizlalása. A gazdaság is jól jár, s exportálás esetén több valutához jut népgazdasá­gunk is. Ökrös János A vörös zászlós brigád Merre dolgozik az országos győztes ? A „zsugori“ traktorosok — Akik ma is a legjobbak 1- I fecskémét, Cifrapalota. Itt találkoztam először — még az év elején — Gyöngyösi János­sal. Határozott léptéikéi ment az emelvényhez, hogy átvegye Borsos György megyei KISZ- titkártól a KISZ Központi Bi­zottsága vörös vándorzászlaját és a 12 000 forintos csekket — brigádja nevében. A brigádve­zető boldog büszkeséggel fogad­ta a gratulációkat, abból az al­kalomból, hogy elsők lettek a fiatal traktorosok országos ver­senyében. Vajon mit csinálnak most a híres traktorosok? 2­Jakabszállás, a Kecskeméti Gépállomás helyi üzemegysége. — Nincs benn, a határban dolgozik Gyöngyösi elvtárs. — Merre? — Ezt csak a brigádvezetője tudja, de ő is ellenőrző körúton van. Lehet, hogy innen 50 ki­lométerre dolgozik Gyöngyösi, tudja, nagy a mi határunk... Valter Pál, a fiatal techni­kus válaszolta ezt az üzemegy­ség irodájában, majd hozzátette: — Kilencvenhét százalékra teljesítették eddig tavaszi ter­vüket, s most is a Gyöngyösi brigád a legjobb a gépállomá­son. De itt van két brigádtag, ők talán többet tudnak mon­dani ... eső, mire a cikk megjelenik — mi már túl leszünk a tavaszi terv teljesítésén — így Faze­kas ímre. Druszája, Szebellédi Imre, egyetértőén bólint. — Üzemanyag-túlfogyasztás nélkül — teszi hozzá a techni­kus —, mert a Gyöngyösi bri­gád igen „zsugori” természetű... nr Most 18-an vannak, de már várják az új brigádtagot, Krisz­tián Imrét. Kell is a segítség, mert 20 000 normálhold a ta­vaszi tervük, az éves előirány­zat pedig 60 000 hold. 160 szá­zalékos globális terv teljesítést ajánlottak fel, s természetes, hogy az idén is beneveztek az ifjú traktorosok országos ver­senyébe. A zászlót meg akarják A cél: 2500 liferes fejhozam Két évvel ezelőtt vásárolt vemhes üszőkkel növelték, il­letve frissítették fel a kalocsai Iszkra Tsz-ben az elöregedett, s tbc-vel meglehetősen fertőzött szarvasmarha-állományt. Már ekkor erőteljes törekvés nyil­vánult meg arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztést az egyik fo üzemággá fejlesszék. Házi törzskönyvezés A közös gazdaság vezetői az­óta is szakszerű módszereket al­kalmaznak a minél megfelelőbb állomány kialakítása végett. Mindenekelőtt bevezették a há­zi törzskönyvezést, ami a kö­vetkezetes utódellenőrzésnek el­engedhetetlen feltétele. Ugyan­ezt a célt szolgálja az eddigi szarvbesütés helyett a tetoválás is. A következő lépés az ellést követő háromszori fejős beveze­tése volt. Ezzel — a szarvas- marhák eltérő tejtermelő ké­pességére való tekintettel — szükségképpen együtt jár az egyedi takarmányozás is. A vemhesség hetedik hónapjában veszi kezdetét az ellésre való előkészítés. Ellés után tíz napig a tehén és borja az elletőistállóban együtt marad. (Jelenleg együtt van az előkészítő és az ellető. N Francia kormányküSdöitség utazik a BNV-re A Budapesti Nemzetközi Vá­sár megnyitására pénteken fran­cia kormányküldöttség utazik hazánkba Jacques Marette pos- ' taügyi miniszter vezetésével. Vincze József, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykövete ebédet adott a francia minisz­ter és a küldöttség tagjai tisz­teletére. (MTI) Valószínűleg már az idén meg­valósulhat az a terv, hogy mind­kettőt külön válasszák.) Naponta háromszor fejnek A tíz nap- elteltével az újszü­lött állat a borjúnevelőbe, az anya pedig eredeti istállójába kerül vissza, ahol kezdetét ve­szi a napi háromszori fejés. Két-három hét múlva történik meg az úgynevezett „befejés”. Ez a havi átlaghozam mérésére szolgál, s a laktáció minden hó­napjában megismétlik. Az így nyert számadatok is a minőségi szelektálás szempontjából fon­tosak. Hogy az átlagos tejhozamot a jelenlegi 2413-ról 2500 liter fölé emelhessék, az állatok ré­szére „zöldtől-zöldig” elegendő mennyiségű, jó minőségű szi- lázst biztosítanak. A takarmá­nyok összetételére — a helyes fehérje-keményítő arányra — is gondosan ügyelnek. A siló­takarmány mellett folyamatosan őszi takarmánykeveréket, a ta­vaszi zöldtakarmány etetésével egyidejűleg pedig szalmát, vagy szénát is kap az állomány. Ügyelnek arra, hogy az alap­takarmány-ellátás mennyiségi és minőségi szempontból is olyan legyen, hogy általa egyedenként legalább 10 liter napi tejterme­lés elérése váljék lehetővé. A fenti módszer alkalmazá­sával az évről évre növekvő ál­lomány tejtermelése fokról fok­ra javult. Amíg 1961-ben 125 tehén átlagos napi tej hozama 4 liter volt. ez a következő évben 5 és fél literre, tavaly pedig 205 tehén után már 7 és fél li­terre növekedett. T uberkulin-kezelés Az állat-, illetve a közegész­ségügyi követelményeket szem előtt tartva a tsz tehénállomá­nyában tuberkulin-kezelésre évente négy ízben kerül sor. Je­lenleg 44, tbc-vel fertőzött fe­jőstehenük van. de ezeket is a lehetőség szerint mielőbb jó minőségű, egészséges utódok váltják fel. A beteg teheneket teljesen elkülönítve tartják A pár hét múlva elkészülő 96 fé­rőhelyes új istállóépület lesz az egészséges állomány otthona. Jóba Tibor A két Imre tetőtől talpig ola­jos volt, a szerelőkkel együtt gépeiket javították. Az alacso­nyabb így panaszkodott: — Sajnos, itt kell rostokolni, mert a 3-as javítás nem várhat magára. — Segítünk, hogy gyorsabban haladjon az „operáció”, s azután usgyi, kifelé! — De azért nyugodtan meg­írhatja — ha nem jön közbe Cikkünk nyomán Ünnepnapon is mód van a kiszolgálásra Április 4-i számunkban cik­ket közöltünk arról, hogy az ÁFOR kiskunhalasi telepének nyitvatartási rendje nincs össz­hangban a helybeli gépállomás üzemanyagigényével, emiatt a mezőgazdasági üzemet leküzd­hetetlen akadályok elé állítja a vasárnapi, illetve ünnepi mű­szakok szervezését illetően. Az ÁFOR budapesti központ­jának igazgatója, Ternyák Benő válaszolt cikkünkre: A földművelésügyi miniszter 11/1964. FM számú utasítása a mezőgazdasági üzemek 1964. évi üzemanyag-ellátásának megszer­vezéséről szabályozza a mező- gazdasági üzemek és az ÁlfOR kapcsolatát. Az idézett utasítás negyedik pontja a többi között rögzíti: „...Az ÁFOR-kirendeltségek — a szükségleteknek megfele­lően — biztosítják a kétműsza- kos kiszolgálást.” Ennek meg­felelő utasításokat adtam ki a tájegységi telepek vezetőinek, akik a helyi körülményeket is­merve, az illetékesekkel külön­féle megállapodásokat kötöttek. A szóban forgó esetben a Bács- Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya, illetve a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága közli velünk, ha vala­melyik mezőgazdasági üzemnél a munkaidőn túli üzemanyag­felvétel indokolt. Ilyen igény azonban a jelzett felügyeleti szervektől hozzánk nem futott be, de a Kiskunhalasi Gépállo­más sem fordult hozzánk ha­sonló kéréssel. Ezért kétmüsza- kos, vagy munkaszüneti napo­kén való kiszolgálás szükséges­ségét nem rendeltük el. tartani. — Azért a 12 006 forint sem jött rosszul — kacsintott rám Fazekas Imre. — Mit csináltak a pénzzel? — Hát szétosztottuk! Hol van az már! Ruha, cipő. ajándék lett belőle, hiszen csaknem mind­nyájan családosak vagyunk... 5. Örák hosszat kerestük, vártuk a brigádvezetőt. Hiába. De ta­lálkoztunk az újabb brigádta­gokkal. Krisztián Imrével, aki­ről már szóltunk. Juhász Mi­hállyal, Seres Andrással. Befe­jezték a megadott területen a munkát, most újabb eligazítás­ra vártak. A traktoroséletről beszélge­tünk. — Most még sűrűbben haza- ugrunk — mondta Szebellédi Imre. — És később? A traktorosok helyett a tech­nikus válaszolt: — Előfordul, hogy két hétig sem mennek haza, de ez nem kedvetleníti el őket. Kemény fiúk. Nem ismernek lehetetlent, főként Gyöngyösiek. Ha ők azt mondják, hogy megduplázzák a tavalyi sikert, mérget vehetünk rá, hogy biztosan így lesz... Bubor Gyula X Felfedezés A Bács-Kiskun me­gyei Finommechanikai Vállalat egyik műhe­lyében vagyunk. Itt készítik a vibroirón nevű gyártmányt. A készülék elfér egy ak­kora fadobozban, mint egy nagyobbacska gombos skatulya. Hoffmann György igazgató, felvesz egy ládikót egyik munkás­nő elől. Kihúzza a fe­delét, amely úgy jár, mint a régi tolltartó­ké. Nehezen, erőltetve lehet mozgatni a fede­lét. — Ezt magyaráztam már jó párszor — jegy­zi meg az igazgató. Ne nézzék el, hogy ilyen akadozva lehessen húz- ni-tolni. Addig tessék csiszolni a fedőlap szé­leit, míg simán nem mozog a vájatban. A munkásnők fi­gyeltek a közelben, bó­lintanak, végzik to­vább a dolgukat. A műhely hátsó sar­kában megmutatják, hogyan működik a vib­roirón. A készülék fő része szinte olyan fo- gású, mint a villany­borotva. Vezeték köti össze a ládikában le­vő kapcsolóberende­zéssel. Egy kattintás, berregni kezd a vibro- iron. Végeredményben azt műveli, mint egy nagy vibrátor, amely- ivei az aszfaltot szok­ták szabdalni. Az ová­lis-hegyes fej végében másodpercenként szá­zat üt a kemény fém­hegy. Fém- és mű­anyag tárgyakra pilla­natok alatt rá lehet vele „vésni” jelzete­ket, raktári, leltári számot, betűket. — Porcelánra hason­lóképpen alkalmas — magyarázza Hoffmann György, mialatt egy vastag fémlemezre a lassúbb kézírás sebes­ségével vési fel: Kecs­kemét. — A vendég­látó vállalatnak is ajánlottam, kapva- kapnak majd a prak­tikus kis szerszámon, hiszen edényekre is azt írnak vele, amit akarnak. — Üvegre is ír — veti közbe Szakáll László művezető, s egy üveglapocskát ad oda. Az igazgató arra is bármit rávéshet. Hir­telen ötlettel egyenes vonalat kocogtat ke­resztbe az üvegen. A művezető érti a szán­dékát. — Hátha vágja is? — lesi a próbát. Valóban. Pompásan törik az üveg, akár­hányszor kísérleteznek, — Tehát nemcsak vibroirón, hanem üvegvágó is — mond­ják a felfedezés örö­mével. — Most kétezer da­rab készül belőle; — de .ebből exportgyárt­mány lesz — hamaro­san. .. — nézegeti jobbról-balról az ügyes munkaeszközt az igaz­gató. Minden új felfede­zés alapja a kísérlet. — Nem is hinné — mondja egyik nagy szövetkezeti gazda­ságunk főállattenyésztője —, milyen, látszólag aprónak tűnő, de huzamosabb idő után a gaz­daság egészét is hátrányosan érintő hiányosságok nehezítik az állattenyésztés munkáját. — Például? — Sajnos, több példával is szolgálhatok. A borjúnevelés egyik igen lényeges kelléke, az itatóedény — hiánycikk. Fé) éve kilincselünk érte az AGRO- KER-nél, de eredménytelenül. A hússertések gyakran fellé­pő hiánybetegségének, az ané­miának egyik leghatásosabb el­lenszere az előrehaladott vem­hes és a friss szoptatós kocák­kal itatott réz- és vasgálicol- dat. A boltokból azonban már hónapok óta hiányzik a vas- gálic, pedig csak fillérekbe ke­rül. Érdeklődtünk azoknál a vál­lalatoknál, amelyek tudomá­sunk szerint az említett cikkek forgalomba hozatalára hivatot­tak. S ezúton közöljük elsősor­ban a panaszttevő, de rajta kí­vül a hasonló nehézségekkel küszködő valamennyi szövetke- kezeti gazdasággal, hogy a vas- gálicot illető problémájuk meg­oldható. Igaz ugyan, hogy a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat előreláthatóan csak az év harmadik negyedében kap nagyobb tételt belőle, de a je­lenlegi, bár szűkös készletéből Ms néhány term előszövetkezet sürgős szükségletét ki tudja elégíteni. Még biztatóbb az a tájékoz­tatás, amit az AGROKER elő­adójától kaptunk. A vállalat a tsz-ek számára szükséges vas- gálicot feltétlenül előteremti. Ha kisebb tételről van szó, megrendelésükre az illetékes fmsz-bolthoz küldik a szert, nagyobb mennyiség igénylése esetén pedig ajánlatos, ha a tsz-ek vezetői közvetlenül az AGROKER kecskeméti központ­jához fordulnak. Más a helyzet a borjúitató edényekkel kapcsolatban. Ez az egyszerű, fémből készült alkal­matosság — ugyancsak az AG­ROKER tájékoztatása szerint — valóban régóta hiánycikk. — Mindössze olyan kis mennyi­ségben kerül gyártásra, hogy belőle csak az ez évben felépü­lő borjúnevelő-istállók számára tudnak juttatni. Olyan véleményt is hallot­tunk, hogy az itatóedényt tsz- einkben házilag is könnyen előállíthatnák. Egyet is érte­nénk ezzel az állásponttal ha csak néhány darabról lenne szó A nagyüzemi borjúnovelök szükséglete azonban általában nem egy-két darabra korláto­zódik. S ha csak a tsz-ek meg­felelő segédüzemmel nem ren­delkeznek. talán mégsem kí­vánható tőlük, hogy itat." edé­nyek barkácsolására „profilíroz­zák” magukat! i. T. HÁZILAG IS...?!

Next

/
Thumbnails
Contents