Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Az év fotója Éljenző, mosolygó, integető tömeg. A Rákóczi út iái is ta­vaszi díszt öltöttek, úgy állnak glédában, amerre Andnjan Nyi- kolajev autója elhalad. A pom­pás nyitott kocsiban szálfa- egyenesen áll az űrhajós alez­redes. Mosolyog, tiszteleg. Min­den ügyelem erre a pár négy­zetméternyi, suhanó, guruló „térfogatra” összpontosul, mely­nek középpontjában a kozmoszt meghódító Ember áll. Nyikola- jev alakja, arca szinte mérta­nilag is a kép közepe. Pompás felvétel! — jegyezték meg sokan. Kitűnően elterve­zett helyen készült. Háttérben a tizenkilences emlékmű és a Nagytemplom; egyik legjelleg­zetesebb kecskeméti miliő. Hogyan lehetett ilyen ügye­sen összehozni mindent? Ala­posan kidolgoztatok minden mozzanatot — mondogattuk Pásztor Zoltánnak és Tóth Sán­dornak, mikor munkájuk ered­ményéhez gratuláltunk. Ök csak mosolyogtak. „Ez csak vé­letlen volt” — szerénykedett Tóth Sándor. Mint is történt? Fotósaink első harcállásukat a Budai úti díszkapunál „vették fel”. Kecs­kemét „főbejáratánál” várják Nyikolajevet, s persze azt a ha­gyományos nyitott autót, amely az ünnepelt kocsiját is előzve érkezik — filmesekkel, tévések­kel, fotósokkal. Gondolták, ők is beszállnak, mint a helyi saj­tó képviselői és élőiről, végig az úton annyi felvételt csinál­nak az űrhajósról, amennyit nem restellnek. Az elsőt mind­járt ott, a Budai kapunál akar­ták készíteni, amikor Nyikola- jev alezredes — elképzelésük szerint — átszáll a nyitott ko­csiba, s az első üdvözlés lezaj­lik. Vártak. Feltűnt az első mo­tor, a fehér bukósisakos, fe­hér kesztyűs rendőrökkel. Mö­göttük az ünnepi kocsisor. Be is futottak, de ... Meg sem álltak. Andrijan Nyikolajev már nyitott ko­csiban állt és vidáman integett vissza a lelkes, ujjongó ifjúság­nak a pillanatok alatt tovavil­lanó autóból. A mi fotósainknak azt is alig volt idejük végiggondolni, hol maradt a menet elejéről-a vár­va várt filmes autó? Kétségbe­esett alkotólázban vágták ma­gukat az egyszerű, hétköznapi hazai autóba. A nagy sietség­ben fejük is beleütközött né­hányszor . az ajtónyílás homlok­vasába, és fotoapparátusuk pre­cízen készenlétbe helyezett kel­lékei sem akartak ezúttal be­férni az ülésre. Rendőr, mun­kásőr társadalmi munkában nyomkodta őket a kocsi belse­jébe — úgy menetközben. Ezután következett még csak a hajrá! Hogyan kerülje­nek a gyorsan jnesszetűnő autó­menet elé, hogy legalább a vá­ros belső útvonalán készíthesse­nek egyetlen árva képet a rend­kívüli eseményről. Fogcsikorgató bátorsággal, a mitsem tudó derék rendőrbaj- társak fenyegető ökleivel is számot adva slisszantak át az első tilos zónán, ahonnan a mellékutcák tekervényein sike­rült kiémdök a Rákóczi útra. A Cifrapalota és az állami gaz­daság boltja sarkánál éppen- csak ki tudtak ugrani az autó­ból. Rá a masina objektívjét a Nyikolajewel siető élautóra, bevenni a távolságot! Reszke­tett a kezük, nem csoda, hogy az első expozíció akaratuk elle­nére történt. De azon a film­kockán még nem lehetett rajta az űrhajós! Már csak ösztönös mozdulatra volt idő. míg a filmtekercs továbbfordult egy- gyel. Exponálni! Megvan. A ko­csi csaknem elfutott már a len­csevégről. Tóth Sándor objek- tívje éppen egy árnyéksáv előtt kapta le. Ä legmunkásabb felvétel lett a legszebb. Ki gondolt minderre, mi­kor a nagyszerű kép fölött ol­vasta a nagybetűs címet: „Nyi­kolajev Kecskeméten.” (t) \ A Kulturális Szemle bemutatója Kecskeméten A Kecskeméti Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a KISZ városi bizottsága május 2-án este 6 órai kezdet­tel a Városi Művelődési Ház KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR színháztermében (Komszomol tér) rendezi meg a Kulturális Szemle városi bemutatóját. A résztvevőket Sánta Lajos, az MSZMP* városi bizottságának titkára, a városi tanács vb el­nökhelyettese köszönti. A városi bemutatón a legjobb helyi öntevékeny művészeti csoportok — így a Ktsz Ko­dály kórusa, a Katona József Gimnázium irodalmi színpada, ének- és zenekara, a 607. sz. Iparitanuló iskola rajkózeneka­ra és irodalmi színpada, a Ber­kes Ferenc Kollégium tánccso­portja, az Egészségügyi Szakis­kola és a Honvédség színjátszó csoportja, a Városi Művelődési Ház Kelemen László irodalmi színpada és Hírős Együttese, valamint szólisták adnak íze­lítőt tudásuk legjavából. A mű­sor végén Mészáros Sándor, a KISZ városi bizottságának tit­kára adja át a jutalmakat, ok­leveleket a szereplőknek. Az elsőtől a másodikig 1/ iskunfélegyháza, Illésházi ** utca 35. Takaros ház, nagy udvar. Az ámbituson sen­ki. A konyhában, szobában sen­ki. Hátrább két bejárat még. Az egyiken beköszönök. Moz­golódás odefent, s pillanatok múlva siet lefelé a lépcsőn egy zömök, fürge kis ember. Far­sang Péter. Piros, egészséges, rövidre nyírt haja nagyon gyér már és fehér. Fehér a kis ba­jusza is. Leporolja előbb régi fekete kabátját, kifakult mun­kanadrágját, úgy fog kezet. Közben alaposan megnéz. A konyhában ülünk le beszél­getni. A téma: milyen is volt az út az első szabad májusig? Egyenesen, szinte katonás tar­tást véve ül, szembe a világos­sággal. Kék szemét egyszerre beragyogja valami megható derű. — Hm... Hm... — göcög egy kicsit. Hol is kezdjem? így hirtelen ... Talán ott, hogy 1910. szeptember harmadika óta va­gyok vasas szakszervezeti tag. — Hogy tudnak ennyire pon­tosan emlékezni idős emberek? — A nagy napokra mindig emlékszik az ember... De vár­jon csak az elvtárs. Besiet a szobába s az üveg­ablakon keresztül látni, amint egy székre állva keres valamit a szekrény tetején. Kis ládával tér vissza. Felnyitja tetejét. Egy csomó igazolvány, a kitünteté­sek jellegzetes piros dobozai, iratok Ríhatok benne. Elsőnek egy diWes bőrkötésű könyvecs­két tart elém. A fedelén babér- koszorú övezte szám: 50. Ütvén éves hűségéért a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezete — ez az arany betűs szöveg. — Akkor szabadultam itt Fél- egyházán — int szemével a be­lépés dátumára. Még az évben Kecskemétre kerültem, Reis- mann Márton lakatosmesterhez. Olyan albérletben laktam, ahol csupa szervezett munkással vol­tam együtt. Járt a „Szocializ­mus” c. folyóirat, olvasgattuk, megbeszéltük, összejöveteleket is szerveztünk. Emlékszem, egy­szer Horváth Ambrus, a kecs­keméti szocdem. titkár vitt ma­gával egy csomó meghívót, la­pot. Megszólítja egy rendőr: „Mit visz ott a hóna alatt?” — Röpiratokat — vágta rá bátran Horváth elvtárs és a rendőr ke­zébe nyomott hirtelen egy új­ságot: „Tessék, olvassa!” lyl ásik, kopott kis igazol­■ * vány nyílik ki. Torna- trtkós, izmos, élénk tekintetű fiatalembert ábrázol a fénykép. A kis bajusz — akár a mai; csak barna. A haja is... MTE- tag 1911. II. 6. óta. — Akkor ferde szemmel néz­tek a piros, vörös színre — jegy­zi meg Farsang elvtárs... Az M. T. E. betűk ott a mellemen fehérek. így piros-fehér a tri­kó... Előtornász voltam a .Mun­kás Testedző Egyesületben. 1913-ban már harmadik éve Pesten dolgoztam. Jártuk az országot: Kolozsvár, Szeged, Szentes volt hírverő bemutató­ink színhelye. Nemcsak tornáz­tunk. Ismeretterjesztő előadáso­kat hallgattunk, füzetkéket ol­vastunk. Gyakran kirándultunk az Epreserdőre, a Szunyogszi-* getre — s olyankor tanultunk is. Bérharcok, sztrájkok, tünte­tések; mindenütt ott voltam. 1912. nagyon forró év volt Május elsejéken mindig elől mentünk, mi sportolók ... — Hát ilyet tetszett-e látni? 6J agyobb, földszürke könyv. ** Kinyitom, olvasom a „cí­mét”: Dienstbuch. Kiállították: Pola-n. Farsang Péter a hadi­tengerészethez vonult be tizen­négyben. Oda csupa szakmun­kás kellett, azok pedig szerve­zettek voltak. Járt a Népszava is a hajókra. A tengerészek pe­dig haza-hazamehettek szabad­ságra. Vitték a híreket a hát­országról, nyomorúságról. 1918- ban már hiába tiltották el a „lázító” munkáslap kézbesíté­sét, a szikratávírón, a civil dokkmunkásoktól mindenről ér­tesültek. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom a tengerész­katonákat is lázbahozta. A Nép­szavát egyszerűen egy-egy ci­vil munkás címére küldették, a Landon. Minden hajón, min­denről tájékozottak voltak. Az oroszországi forradalom őket is tettre sarkallta. Farsang élvtárs hátra lapoz a katonakönyvben: Strafen — olvasható egyik oldalon a fe­nyegető fekete szó. Büntetések. — 1918. január 30-án este va­csora előtt minden hajón ki­aludt a villany. Abban a pilla­natban száz és száz torok — magyar, horvát, cseh, olasz, meg ki tudja hány nyelven — zúgta: Le a háborúval! Béke! Haza akarunk menni! Éljen a világszabadság! Azonnal riadó. A sötétben ro­hantunk a fedélzetre. Fent, két oldalt pisztollyal vártak bennün­ket a tisztek. Sorakozó. Több tolmács állt a parancsnok mel­lé, aki kérdezte, mit akarunk, miért lázongunk. Feleltünk mi a tolmácsok helyett: Le a há­borúval! Haza! Haza! Jobb élelmezést!... Olvassuk a régi Dienstbuch- ban: 3 hónapi szigorított fegy- ház a lázadásban való részvéte­lért. .. Igen, onnan harapózott el Cattaróba is, ahol Horthy csinált kegyetlen vérfürdő árán „rendet”. Még abban az évben lesze­relt. Hazakerült Kiskunfélegy­házára. Az otthon volt, vagy hamarabb hazakerült elvtársak dolgoztak, szerveztek már. örömmel fogadták Farsang Pé­tert. Hamarosan 27 szakma szakszervezeti csoportját szer­vezték meg, melyek küldöttei­ből 1919. január 18-án megala­kult Kiskunfélegyházán a Mun­kástanács. A Tanácsköztársaság nap­** jaira emlékezünk. Rend- fenntartás, az államapparátus megtisztítása az ellenséges ele­mektől, a közellátás ezernyi gondja — az élet átformálása a forradalom törvényei szerint.., Farsang elvtárs ismét átkocog a szobába. Hatalmas papírteker­csekkel tér vissza. Kiteríti — máshol nem férne — a földön. Megindító percek telnek. Tor­kunkat szorongatja valami. Eredeti tizennyolcas plakátok. Az óriási Népszava-feliratú pla­kát, Magyarország — Népköz- társaság című szövegét a Kala­pácsos Ember nagy, vörös fi­gurája uralja. „Proletárpk! Elő­re! ' Ti vagytok a világ megvál­tói” — hirdeti egy még nagyobb plakát, melyen munkások el-* szánt, szoros tömege látható. A szakállas arcú férfiak egyi­ke hatalmas kalapácsot tart két kézre fogva — még leengfedve. Lábukat tövises ágak fonják körül. Aztán az 1919. május elsejei ünnepi röpirat. Az első oldalon Várnai Zseni verse, az Új má­jus. A kis újságocska jobb alsó sarkát vörös szalagos embléma díszíti. Ügy tűzték rá külön, összefogja a lapokat. Az érem „Május 1 — 1919.” feliratú, rajta egy munkás látható, amint a királyi koronára ráhúzza a vö­rös jakobinus sapkát. — Micsoda menet volt! — emlékezik halkan, rebbenéste- len szemmelgFarsang Péter. On­nan indultunk, ahol ma a für­dő előtt az a szobor van, s vagy két kilométeres útvonalon vo­nultunk vagy húszezren a lö­völdeligetbe. Ének, zene, tánc. Odakint sátrak, tréfás játékok, mulatságok. Közgyűjtésből ka­lácsot, perecet sütöttünk; hogy örültek a gyerekek az ingyen csemegének! Olyan ünnep még nem volt azelőtt Félegyházán __Míg szá­mu nkra a második eljöhetett, de sok vértanú életébe, harcba, szenvedésbe került. Megszakad a szó. Csak néz merev arccal az öreg elvtárs, majd feje megrázkódik, szemét megfényesíti a könny. SJj osszú csend után ismét “1 egy régi kopott, kemény­fedelű könyvecskét mutat. — Szegény Ivánja Sándor elvtárs tagsági könyve. — Ki­nyitja, dús bajuszú, markáns arcú férfi néz ránk. — Héjja- sék, Franczia Kiss Mihályék vág­ták át a torkát... Feláll, megint hoz egy új könyvet. Kioltott fáklyák a cí­me. Az egyik megemlékezést Mártonfi Ernő elvtársról, az egykori tanügyi népbiztosról Farsang Péter írta a kötetbe... Mártonfi Ernő is a fehérterror áldozata lett, mint Héderi An­tal, Némedi Varga Sándor, aki inastársa volt Farsang elvtárs­nak. — Én három év után szaba­dultam Vácról, s amikor meg­tudtam, hol van eltemetve Már­tonfi elvtárs, megkerestem. Rendbehoztam, vörös és nemzeti­színű szalagos koszorút tettem a sírra. A rendőrség azért is befogott. ... Egészen a második szabad május esztendejéig rend­őri felügyelet alatt állottam ... De a májust azért mindig meg­ünnepeltük ... Tóth István BUNkX> MEG HATÓIT AN NÉZI A GYÖNYÖRŰ CIRKÁLÓT, NATO A CSODÁLATTÓL ÉG TISZTELETTŐL REMEGŐ HANGON MEGSZÓLAL... HUSI PERC MÚLVA A „BALMORAL "NEVŰ SOR- HATÓ, ŐFELSÉGE KELETI FLOTTÁJÁNAK EGYIK LEGMODERNEBB CIRKÁLÓJA TELJES GŐZ­ZEL ELINDUL A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGGAL A MALAKKA SZOROS FELÉ... folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents