Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
EU esc ff Világ proletárjai, egyesüljetek! Less-e elég pogácsaszaggató, húsvágó dessha, mákdaráló ? Gépkocsival járjuk a megyét. Az óra reggel fél hetet mutat, amikor Kunszállásra érkezünk. Az Alkotmány Tsz-ben Bakó Veronika reggel 5 órakor látott hozzá a retek felszedéséhez. Másfél óra alatt több mint 100 csomóra valót gyűjtött ösz- sze. Igyekszik, hogy friss áru kerüljön a piacra. Észre sem vette, amikor fényképezőgépünk lencséje ráirányult, s a pillanatot megörökítette. Korán ébredtek a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz kertészei. Az üvegek alatt primőrparadicsomot termesztenek. A növényeken sok a virág, és dió- nagyságúak a zöld paradicsomok: Hegedűs János kertész és társai gondoskodnak arról, hogy a palánták erőteljesen fejlődjenek. I hiánycikkek gyártását tervezi a helyi ipar „Sajnos, nem szolgálhatok vele, hiánycikk” — tárja szét karját sajnálkozva a bolti eladó, és a vevő — temperamentumától függően — kéri a panaszkönyvet, vagy csak bosszúsan távozik. És joggal tartja érthetetlennek, hogy miért tűnnek el a boltok polcáról időnként az olyan egyszerű szükségleti cikkek, mint a mákdaráló, asztalos fűrész, pogácsa- szaggató, füstcső. Miért okoz gondot a drótfonat, az eresz- csatorna, a csővázas mosdó, a bádogtepsi, vagy a húsvágó deszka beszerzése. Ezek a miértek hangzottak el nemrégiben egy értekezleten is, amelyet a megyed pártbizottság és a tanács közösen szervezett. Örömmel hallottuk, hogy a sürgető kérdéseket nem terméketlen magyarázkodás követte, hanem olyan javaslatok, megállapodások születtek, amelyek végrehajtása után jelentősen javul a lakosság ellátása a ma még — időszakosan — hiányzó árukból is. A tanácskozó asztal mellett ott láttuk Zách ár Lászlót, a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatóságának főosztályvezetőjét, Erdősi Józsefet, a megy« pártbizottság titkárát, Buda Gábort, a megyei tanács vb elnökhelyettesét, a megyei tanács ipari és kereskedelmi osztályának vezetőit, a KISZCV, a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, és A korai káposztát» két héttel ezelőtt ültette el a gép, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 40 holdas kertészetében. A gyomoktól Rádi András, Hevér Mihály és Bunford Pál szabadítja meg a jól fejlődő palántákat. a Eács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat képviselőjét. Az értekezlet napirendjén egyetlen téma szerepelt: A kereskedelem hiánycikklistáján szereplő árukból menynyit tud gyártani még ebben az évben a megye helyi ipara. A boltok polcán ritkán látható áruféleségek is találkát adtak egymásnak a klubterem sarkában. A rájuk akasztott cédulán az ár mellett feltüntették azt is, hogy mennyi belőlük a kereskedelem évi igénye. Először azokat a cikkeket vették számba, amelyeket jelenleg is gyártják a megyében, de a kereskedelem igénye meghaladja az előállított mennyiséget. Tohai László, a megyei tanács ipari osztályának vezetője közölte, hogy sodronyfonatból többet is gyárthat a helyi ipar, ha anyagot tud biztosítani erre a célra a belkereskedelem. Ugyanez vonatkozik számos egyéb cikkre, így például az ereszcsatornára, a sertésetető vályúra és a húsvágó deszkára is. Az utóbbi cikk készítéséhez legalább húsz köbméter jó minőségű gőzölt bükkfára lenne szüksége annak a vállalatnak:, amelyik a korábbiakban már foglalkozott a gyártásával. A PVC-nyeregtakarók termelése viszont minden további nélkül növelhető. A keresett hordozható cserépkályhákból is jelentős mennyiséget ad a kereskedelemnek ebben az évben a helyi ipar. Zachár László hangsúlyozta, hogy a belkereskedelem árualapja elsősorban közvetlenül a lakosság igényei kielégítésére szolgál, de bizonyos anyag mennyiséget a helyi ipar rendelkezésére tudnak bocsátani. Így az említett cikkeken kívül növelhető a csővázas mosdóállványok és a bádogtepsik gyártása is. Érdekes vita bontakozott ki, amikor a mákdarálóra került a sor. Ez a cikk a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat profiljába tartozik, Az üzem vezetői azonban idegenkednek a fontos háztartási kisgép gyártásától, mert kivitele drága és ugyanakkor a konstrukciója is kívánnivalót hagy maga után. A szakemberek végül arra a helyes álláspontra jutottak, hogy addig is, amíg kidolgozzák egy jobb típus — esetleg univerzális háztartási robotgép — tervét, tovább kell gyártani a jelenlegi konstrukciót, hiszen a célnak megfelel és a vásárlók keresik. Pogácsaszaggatók készítésével sem szívesen bíbelődnek a vállalatok, holott erre a célra a hulladékanyagot is lehasználhatnák. Filléres áru, minimális termelési értéket hoz. Ezzel kapcsolatban az egyik hozzászóló megjegyezte, hogy a tanácsi vállalatok és a ktsz-ek elsődleges feladata a lakosság igényeinek kielégítése. Mátrai Géza, a KISZÖV főmérnöke bejelentette, hogy a bajai és a tiszakécskei ktsz vállalja a vaskapuk gyártását. A lábrács termelése is növelhető. Az ereszcsatornát készítő Kiskőrösi Vegyes Ktsz is fokozhatja a cikk termelését, ha biztosítják a szükséges anyagmennyiséget. A vita során többen hangoztatták, hogy a szőlészetekben és a gyümölcsösökben használatos cikkeket a megyében kellene gyártani. Figyelembe véve a nagyarányú telepítéseket, a szükséglet növekedése várható. Többek között megemlítették az úgynevezett „kecskeméti metszőollót”” is. Megjegyezzük, hogy ezzel a problémával már lapunk is foglalkozott korábban, és a Belkereskedelmi Minisztérium válásiéban arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy azért profilírozták Szentendrére a metszőolló gyártást, mert Bács- Kiskun megyében egyetlen üzem, ktsz sem vállalta, A megbeszélésen természetesen csupán elvi megállapodások születtek. A megye vállalatai és ktsz-ei május 15-ig jelentik a kereskedelemnek, hogy az időleges hiánycikkekből melyik gyártását vállalják, illetve a profiljukba tartozó áruféleségekből mennyivel többet tudnak készíteni a következő hónapokban. Általános helyeslést váltott ki az a bejelentés, hogy a kereskedelem a jövő évi igényét idén már jó előre — júliusban — közli a helyi iparral. A vállalatok tehát 1965. évi termelési tervüket már ennek figyelembe vételével készíthetik el. Ez biztosítékul szolgálhat arra, hogy jövőre lényegesen kevesebb áruféleség kerül az időszakos hiánycikkek listájára. B. D. pWawtaiok XIX. ÉVFOLYAM, 103. SZÄM Ára 60 fillér 1964. MÁJUS 5, KEDD Külföldi szakszervezeti küldöttek a kecskeméti békegyiílésen Már jócskán süt a nap, amikor a kiskunfélegyházi termelő- szövetkezetek közös vállalkozásának lúdtenyésztő-telepére érkezünk. Ebben az évben 24 ezer rajnai kislibát nevelnek fel. A kislibák jóllakottan sütkéreznek a napfényben Szabó Béláné és Csík Jánosné gondozók körül. A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására lengyel, iráni, mongol, angolai, Uruguay, indonéz és arab szakszervezeti küldöttségek érkeztek Magyar- országra a május 1-i ünnepségekre. A külföldi delegációk tagjai a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa vendégeként tegnap Kecskemétre érkeztek. Délelőtt városnézésre indultak, délután pedig részt vettek a kecskeméti dolgozók kultúrház- ban rendezett békegyűlésén. A forró hangulatú ‘•találkozón ár. Dobos László, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja méltatta a leszerelési hónap jelentőségét. Az üzemek küldöttei hosszan tartó tapssal köszöntötték a külföldi vendégek hozzászólásait, amelyekben hitet tettek a béke mellett. Ma a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba látogatnak vendégeink. Holnap délelőtt megtekintik a Kecskeméti Konzervgyárat, délután pedig a megye és a város vezetőivel találkoznak», Ezzel zárul a háromnapos program, a következő napon a szakszervezeti küldöttségek visz- szatémek Budapestre. 'Daaaszi „emtcüLii&rfa“ (H. D.) Igazából ma már bosszankodni sem, csak mosolyogni tudunk azon. ami még pár évvel ezelőtt is jó néhány szövetkezeti gazdaságban előfordult: A kukorica május végén, sőt júniusban került a földbe. Akkor, amikor már kapálni kellett volna. Szocialista mezőgazdaságunk kezdeti botladozásai közé sorolandó ez is, mint még számos jelenség, amely lassanként a feledés homályába merül. Mi is történt a földeken a mostani — tegyüK hozzá mindjárt — rövid tavaszon? Mert a tél ismét nehezen adta fel állásait, s így a tavasz érkezésében több hetes késés következett be. Nyomban azon a napon, amikor „indulni lehetett”, elindultak az emberek és a gépek, percet sem várva a melegebb napokra. Tették azt, sorjában, amit tenniük kellett az egyes gazdaságok feladatainak megfelelően, nem kapkodva, de átgondolt igyekezettel. Igaz, a munkát kedvezően befolyásolta a tavaly ősszel nagy területeken elvégzett őszi mélyszántás, viszont tavaszra is maradt éppen elegendő forgatni való. Azonkívül a több mint tízezer holdas telepítés gondja is ránehezedett a gazdaságok vállára. És mégis... Rendre, idejében földbe ke-, rültek a tavasziak, köztük a „nagy sláger”, a kukorica is. Az utóbbit majdnem 200 ezer holdon vetették el a közös és háztáji gazdaságok — s ha itt-ott, elvétve még nem is fejezték be a munkát, az már nem zavarja a kedvező összképet. Az eredmény értékét még növeli, ha a kukoricával kapcsolatban szólunk egy rendkívül hasznos, viszont a vetés munkáját kétségkívül lelassító kezdeményezésről: a fészektrágyázásról. Mert a kezdeményezés, amely az emlékezetes kiskunhalasi tanácskozáson született meg — bátran mondhatjuk —, tetté vált, különösen a bajai, a kiskun- halasi és a kiskunfélegyházi járás közös gazdaságaiban. S jobbára kézi erőt kellett igénybe venniük, mivel kevés átalakított vetőgép állt rendelkezésükre. Minden rendelkezésre álló munkagép megtette a magáét, s a gazdasál gok a gyakorlatban is érvényesítették azt az elvet, hogy a nagyobb hozamok elérésének döntő feltétele a jó magágy készítése. Megnyertük a tavaszi csatát — foglalhatnánk össze jelképesen. És ez is bizonyíték rá, hogy a kalászosok tavaly őszi vetésének sikere nem a véletlen műve volt, hanem a szövetkezeti gazdák tudatos összefogásának együttes produkciója. Ennek köszönhető a mostani „csatanyerés” is, az hogy most már a szövetkezetek zömében nagyüzemi színvonalon szervezik a munkát. S ennek jelentőségét nem csorbítja az sem, ha az eredményeket itt- ott szeplők tarkítják. Ilyen szeplő például az, hogy a gabonafélék vegyszeres gyomirtásával igen sokfelé késlekednek. Téves az a nézet, hogy a jól bokrosodó gabona úgyis elnyomja a gyomot, hiszen a jó időjárás nemcsak a kalászosok, de a gaz növekedését is serkenti. Végeredményben — sportnyelven szólva — „célegyenesben vagyunk”, az olykori kisebb-nagyobb kilengésekkel együtt is. És mindez természetesen tanulság, mégpedig elsősorban a közeljövő tennivalóira nézve. A növényápolás máris küszöbön álló feladat. A cél elérése, vagyis a jó termés betakarítása még sok küzdelmes, de jól összehangolt munkát igényel. Hogy ennek a követelménynek is eleget tesznek a gazdaságok, arra biztosíték úgy az őszi, mint a tavaszi példa.
