Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

1964. május Í8, csütörtök 5. oldal BECSÜLETKOSÁR... 1/ önyv van benne: Jókai Mikszáth... Kincses, me­sés és mezőgazdasági szak­könyv. Két úttörő megragadja a kosár fülét és bekopogtatnak vele a falu végén — így indít­ják ei vándorútjára a becsület­kosarat. Minden háznál ott marad egy vagy két napig. A ház apraja- nagyja esténként, munka után kedvére válogathat a könyvek­ből. Amelyik megtetszik — meg­vásárolják. Pénz kerül a kosár perselyébe, a könyv pedig ott marad a család könyvespolcán, iskolatáskában, vagy meglapul a gazda zsebében. Segítséget ad a gyakorlati munkában, hozzá­járul a magasabb termésered­ményekhez, vagy művel, szóra­koztat. A kosár vándorol tovább. Be­járja a falu minden házát. A Vas megyei szövetkezeti könyvterjesztőkben ötlött fel először a gondolat. Rábagyar- maton, Csöretneken, Vasváron indították el útjukra — átme­netileg — az önkiszolgáló élel­miszerboltok vásárlókosarait. Csöretneken alig jutott el a ko­sár a falu szélétől a közepéig, már is elfogyott a „muníció”. Menet közben töltötték meg új­ra könyvvel a rábagyarmati és vasvári vándorkosarakat is. A „becsületkosár” nevet ak­kor érdemelte ki, amikor meg­számolták a perselyekben csör­gő pénzt: Hiánytalanul egye­zett a könyvek árával. Azóta ezerszámra készültek el a spe­ciális füles kosarak, bennük a kis persellyel. Az önkiszolgáló boltok azóta visszakapták jo­gos tulajdonukat. — de a becsü­let megmaradt névnek is, jel­legzetességnek is. _______ A B aranya megyei gyere­n kék a focit hagyták ab­ba a kosárcipelésért. Végigszá­guldoztak a kosárral, verse­nyezve egymással, ki tud több könyvet eladni. (Az igazsághoz hozzátartozik: Lelkesítette őket az a 10 százalékos bizományo­si jutalék is, amit az eladott könyvek után kaptak, s amiből talán új labdát vásárolnak az úttörőcsapatnak. De hát az a fon­tos, hogy csinálták buzgón, örömmel — és sikerült-) Az ünnepi könyvhéten már Bács-Kiskun megyében is a já­rási székhelyeken, pár százas lélekszámú falvakban — tanyá­kon összesen 33 helyen indítot­ták útjára a becsületkosarat. A könyv 8 napos ünnepén már olyan nagy jelentőségre tesz szert az akció, hogy felválthat­ja idősebb testvérét, a „házról házra” árusítást. Az a cél, hogy az országnak minden egyes köz­ségében vándoroljon a „becsü­letkosár”, eljutva minden csa­ládhoz, minden házhoz, s ma­radjon ott belőle mindenütt a népművelés legfontosabb esz­köze: a könyv. A kosarakban található levél­kében ezt olvastuk: „A földmű­vesszövetkezet igazgatósága re­méli, hogy ki-ki megtalálja az érdeklődésének megfelelő köny­vet. Kívánjuk, hogy az olvasás sok örömet, jó szórakozást sze­rezzen mindannyiunknak.. • • r II dvözöljük az új akciót, es u tovább szaporítjuk a jó­kívánságokat: A földművesszö­vetkezeti mozgalom a becsület- kosárral „ragadja fülön” a fa­lusi könyvterjesztés legnépsze­rűbb és legcélszerűbb eszközét. Dr. Marton István „Miske fi kilométer” — tá­jékoztat az útjelző tábla Kalo­csa peremén. Alig egy ugrás — autóbuszon, mégis ez a közel­ség Miskén legalább annyi gon­dot, mint örömöt okoz. Már mint a KISZ-életben, mert az hír járja, hogy a kalocsai, bajai középiskolákban tanuló diákság elvileg az iskola alapszerveze­téhez, gyakorlatilag azonban se­hová sem tartozik. Helyesebben no, de erről a bonyolult ügyről beszéljenek inkább az érdekeltek maguk. — A községből 30-an járnak technikumba, gimnáziumba — mondja Baracskai János, a köz­ségi tanács elnöke. — A fiatal­ság zöme. Itthon is szükség van rájuk, meg az iskola is elvárja, hogy az ottani KlSZ-szervezet- ben dolgozzanak. Igen ám, csakhogy a gyerekek a 4 órás autóbusszal hazajönnek, tehát tisztelet a kivételnek — ott sem tudnak komoly munkát végezni és itthon sem. Ha a községi szervezethez tartozná­nak, többet tudnánk velük fog­lalkozni. Kértük is ez ügyben a járási párt- és KlSZ-bizott- ság segítségét, de még nem kaptunk választ. Érthető, hiszen nem könnyű ezt a kérdést eldönteni. KIS2­Az olvasó válaszol REJTŐ JENŐ: KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR ,MIÉRT fontos a nyelvtanu­lás?” — címmel nemrég foglal­koztunk azzal, milyen kevesen tanulnak megyénkben idegen nyelveket. A cikkel — mint a beérkezett levelekből kiderült — olvasóink nagy része egyet­értett. sőt Bálint István kecs­keméti lakos az eszperanui fon­tosságára külön is Telhívta a fi­gyelmet. „Ez az UNESCO által elfogadott, összekötő segédnyelv — írja — hasznos és távlatai vannak, a világ minden részé ben ismerik. Az eszperantóhoz kevés nyelvérzék kell, csak szor­galom, kitartó tanulás és meg­könnyíti más idegen nyelvek elsajátítását is. Kecskeméten jól működik az eszperantó csoport és a nyelvtanfolyamok tagjai az egész világgal érintkeznek — le­veleket írnak és olvassák sok­oldalú, igen gazdag irodalmát.” A levél írójával egyetértve ajánljuk olvasóink figyelmébe a hasznos és élvezetes eszperan­tó nyelvtanulást. A következő részletet E. N. kecskeméti olva­sónk leveléből idézzük: „NYELVTANULÁSSAL 5C éve foglalkozom ami azt jelen­ti, hogy rengeteget olvastam franciául, németül, és angolul, mert nagyon kevés alkalom volt arra, hogy beszéljek is megfe­lelő partner hiányában. Hogy miért beszélnek olyan kevesen idegen nyelveket? Egy rövid tanfolyamon az olapelveket is nehéz megtanulni, hiszen dolgo­zó emberekről van szó, akik otthon alig, vagy semmit nem foglalkoznak a leckével. Mun­ka, akarat és szorgalom nélkül azonban egy nyelv sem sajátít­ható el. Csak mint példát mon­dom el, hogy egyik tanítványom beiratkozott angolra, de menet­közben „átváltott” franciára (tud is valamit) még az sem mondható, hogy nincs „nyelv­érzéke”, de mivel az eredmény munka nélkül nem jelentkezett, egyszerűen lemorzsolódott. Tehát nyelvet tanulni csak munka, fáradság árán lehet, vi­szont a tudás annál több örö­met jelent. 1946 telén történt velem, egy sötét este autó fé­kezett le mellettem, és a csu­kott kocsiból kiszólt valaki: — Monsieur, est-ce que vous parlez francais? (Beszél ön, uram franciául?) — Igen, uram — válaszoltam — hízelgek magamnak vele. A kocsiból kilépett egy francia főhadnagy, és megkért, kalau­zoljam valami szálláshelyre. Megtörtént, s mivel a főhad­nagy civilben nyelvtanár volt — beszélgettünk franciául, néme­tül. Soha nem láttuk egymást, de a közös nyelv jóvoltából a legszívélyesebb légkör alakult ki kettőnk között.” A NYELVTUDÁS — öröm is. Néha egy-egy kedves intermez­zo — mint a fenti — elég ah­hoz. hogy jóleső érzéssel, büsz­keséggel töltse el az idegen nyelven tudót. De a tudomány és a szépség kiapadhatnlan for rása lesz annak, aki tudása bír tokában értékes folyóiratok, vi lághírű művészek remekművei nek titkát tudja „eredetiben élvezni, megfejteni. Megérkezett az autóbusz Kalocsáról. (Pásztor Zoltán felvj r­‘ tagjaihoz elvégre jogosan ra­gaszkodik az iskola és érthető miskeiek óhaja is. Hiszen a tanács KÖFA-tervében strand­fürdő, sportkombinát létesítése szerepel, ha a KISZ segítene gyorsabban menne az építkezés. A tsz-ben, vagy a paprikalele- pen dolgozó KISZ-fiatalokra is kedvezően hatna a középiskolá­sok jelenléte, de vajon lehet-e rájuk valóban számítani? — Természetesen — bólint Knoska János, a posta vezető­je, aki a KISZ-szel mint párt­vezetőségi tag foglalkozik. Tavaly szeptemberben kerültem ide, akkor vettem át őket, mert a KISZ-élet itt is pontosan olyan gyatrán ment, mint régen Tataházán. A tataháziak ered­ményeire azóta országosan is felfigyeltek, két év múlva, állí­tom, egész rendes kis szervezet lesz ez is. Két év múlva? — Máról-holnapra nem lehet nagyot produkálni. Ezek a fia­talok mások annyiban, hogy munkájukért látni, kapni akar­nak valamit. Megszokták, hogy eddig csak ígéretet kaptak. Mondták ám: „Postás bácsi is becsap majd bennünket, mint a többiek.” Mert régen, ha elő­adást tartottak, a bevételt el­vitte a kultúrház. Nem volt a KISZ-nek egy árva fillérje sem. Most már 2000 forintunk van, ami a színdarabokból gyűlt össze. Legutóbb a Három ember hóban című vígjátékot mu­tattuk be — ebben még én is szerepelek — nagy sikerrel. Az ifjúság kedves postás bá­csija hirtelen és teljesen várat­lanul az asztalra csap. Szikrá­zik a szeme, amikor arról be­szél, hogy előadásukat a tanács­elnökön és a párttitkáron kívül más községi vezető, vagy tsz­elnök nem tekintette meg. —- Senki sem patronálja ezt a KISZ-szervezetet. A Paprika Vállalat tett ugyan ígéretet. A tsz-ek? „Ugyan kérem... Saját fiataljaik is szeretjeitek a da­rabban, mégsem méltatták őket arra, hogy elmenjenek megnézni az előadást” — mél­tatlankodik. Igaza van. Többet és megér­tőbben kellene foglalkozni az ifjúsággal, hovatartozásukat így lehetne vita nélkül a legoko­sabban eldönteni, összehívni őket, elbeszélgetni velük, meg­kérdezni a véleményüket — számtalan jelét kellene adni an­nak, hogy számítanak rájuk, bíznak bennük és törődnek is velük. Volt erre példa? — szólítot­tunk meg néhány diáklányt, akikkel éppen akkor futott be a Kalocsáról jövő autóbusz. — Még nem — rázza a fejét Novák Bori, a leánygimnázium II. osztályának tanulója. — Azért én, mégis főleg az itteni szervezetben dolgozom. Persze, az iskolában kapom a bélyeget. — Sokkal jobb volna, ha ide­tartoznánk — véli Osztálytársa, Balázs Mária. — Bent — int a fejével Kalocsa felé — úgyis sokan vannak, erős a szervezet nélkülünk is. Itthon meg olyan kevés a fiatal. Nekünk is rossz ez a kettősség, a falunak is... A szívük inkább hazahúzza, a kötelesség a városhoz, az is­kolához köti őket. Ott állnak félúton Miske és Kalocsa kö­zött, nem is tudják mit tegye­nek. Megtalálják-e otthon vég­leg a helyüket? Elszakadnak, vagy tovább „ingadoznak”? Ez már nemcsak kizárólag a saját ügyük. A tsz-eké is, az egész községé... Vadas Zsuzsa A FŐORVOS ÚR ÜGY CSÓNAKON VITT LEFELÉ A FOLYÓN. ITT ÜTKÖZTÜNK. BELE AZ EGYÉBKÉNT MES­TERIEN ÁLCÁZOTT RADZEEPBE . A HAHÓN GYÓGY­SZERT kaptam, átverem a parancs no ksásor ÉS AZONNAL INDULTUNK A HÁGÓ FELE AZ Ö- NÖK SEGÍTSÉGÉRE. - __—-------------­TO M LEVEN HATA ROZOTTA N KIJELENTI, HOGY TÖBBÉ NEM TÉR VISSZA ANGLIÁBA A HAWAII NAPSÜTÉSBEN FÜSTÖLGŐ AGYÚCSÖVEK KEL FELTŰNIK AZ ELVESZETT CIRKÁLÓ. KAP!TA~ NYA KIADTA A GYŐZELMET SE LEN TÓ NAPIPARAN­CSOT... ..»***, _______________________:__;___ A TITKOS FEGYVER KASZAIT" ATADTAM A HUGÓMNAK A TOVÁB- — rt, B/AKSAN Ő REN-^e^ 1 sJol BELKE ZIK FE-SS® LcSöH Jjgirm. ___vKtlÁwSm /kö lyök és en\ INNEN FSV MER- FÖLDNVtRE SZÁLL­TUNK ÁT A CIR-J HALÓRA.. FOLVTATJUl FÉLÚTON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents