Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
2. oldal 1964. május 24, vasárnap Szalal elnök hazánkba látogat Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására a közeljövőben hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Abdullah al Szalal, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke. (MTI) Szalal jemeni elnök nyilatkozata Abdullah AI Szalal, a Jemeni Köztársaság elnöke még Kairóból való elutazása előtt nyilatkozott Márton Lászlónak, az MTI külön tudósítójának: Többek között hangsúlyozta, hogy a jemeni nép felszabadí- tási küzdelme szorosan kapcsolódik a békeharchoz, hiszen az ország a világbékét fenyegető erők megfékezésének szószólója. Országunk — folytatta — a békeszerető államok között foglal helyet; minden tőle telhetőt megtesz és minden eszközzel küzd a világbékóért. Magyarország és Jemen kapcsolatairól szólva, Szalal emlékeztetett rá, hogy a két ország nemrég kulturális megállapodást írt alá, amelynek értelmében Magyarországon jemeni diákok tanulnak. „Örömmel fogadtam el a meghívást és látogatok el Magyarországra. Meggyőződésem, hogy Budapesten gyümölcsöző tanácskozásokat folytatunk, melynek eredményeként sikerül tovább erősíteni a két ország kapcsolatait — fejezte be nyilatkozatát Abdullah AI Szalal elnök. Alexandria barátja ALEXANDRIA. (TASZSZ) Pénteken délután Hruscsov szovjet kormányfő, Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság első alelnöke és a kíséretében levő személyiségek részt vettek az alexandriai városi vadászklub lövészversenyén. A klubban megjelent nagyszámú vendég hosszas tapssal, meleg üdvözlésben részesítette a szovjet kormányfőt. A verseny után Hruscsov gratulált a győzteseknek, díjakat és érmeket nyújtott át nekik. Eiste Mohammed Hamdi Asur alexandriai kormányzó a vadászklubban vacsorát adott Hruscsov tiszteletére. A vacsorán a kormányzó üdvözlő beszédet mondott és a város lakossága nevében átnyújtotta Hrusesovnak Alexandria kulcsát és a régi alexandriai világítótorony modelljét. Köszönettel vettem át e kulcsot — mondotta Hruscsov válaszbeszédében — és mély elismerésemet fejezem ki a bizalomért. Mindenki tudja, hogy egy ház kulcsát olyan barátnak szokták odaadni, akiben úgy megbíznak, mint saját magukban. Igyekezni fogok, hogy méltó legyek erre és legyenek meggyőződve, hogy nem fogok visz- szaélni az önök baráti bizalmával. Engedélyük nélkül nem fogom használni városuk kulcsát, még kevésbé fogom odaadni olyanoknak, akik önöknek nem barátaik. Egy évvel Ad disz-Abeba után AFRIKA függetlenségének napját egy esztendővel ezelőtt hirdették meg, harminc független afrikai állam vezetőinek Ad- disz-Abebában megtartott csúcs- értekezletén. 1963. május 25-én este az államfők ünnepélyesen elfogadták az Afrikai Egység Alapokmányát. Akkor határozták el, hogy a történelmi okmány aláírásáról ezentúl minden évben, mint „Afrika felszabadulásának napjáról” emlékeznek meg. Addisz-Abebában egész Afri- rika előre lépett. Először a történelemben, Afrika holnapjáról maguk az afrikaiak döntöttek — Afrikában. Lezárult egy hosz- szú korszak, amikor a kolonia- listák Berlin, Párizs, London, Washington párnázott ajtajú tanácskozó termeiben osztották fel egymás között a Kongó, a Niger, a Nílus, a Zambézi vidékét. Letűnt az a korszak, amikor a gyarmatosítók számára a néger csupán „ingyen motor volt, amelyet banánnal fűtöttek”, ahogyan egykor Londros írta. Ad- disz-Abeba nemcsak a gyarmatosítás közelgő végét jelezte, de felvázolta a harc következő állomásait; Ha a Verwoerd és Salazar kormánya továbbra is makacsul ellenáll a gyarmati rendszer felszámolásának, akkor megszakítják a diplomáciai és konzuli kapcsolatokat a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával, Követelik továbbá a dél-afrikai fajüldözés megszüntetését; gazdasági együttműködést a független afrikai államok között; hitet téve Afrika atommentesítése mellett követelik az Afrikában levő külföldi katonai támaszpontok felszámolását, s támogatják az általános és teljes leszerelést. EGY ESZTENDEJE fogadták el ezeket a fontos határozatokat, s visszatekintve elmondhatjuk, hogy a leghaladóbb és legelőrelátóbb afrikai országok erőfeszítései révén a közel 250 millió lakosú kontinens népei tovább léptek — előre. Dél-Af- rika és Portugália bojkottja immár csaknem teljes, s az angolai, a mozambiquei, a portugál- guineai felszabadító mozgalom — nem kis mértékben az Ad- disz-Abeba-i elhatározások nyomán juttatott erkölcsi és anyagi támogatások eredményeként — tovább erősödött. Kenya és Zan2ibár decemberben lett független, az idén Nyasszaföld és Észak-Rhodesia szabadul meg a kolonializmus láncaitól. AZ AFRIKAI ORSZÁGOK egységes fellépésére, a szocialista országok támogatásával a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetből kizárták a fajüldöző Dél- Afrikát, s Portugáliával együtt eltávolították az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságából is. NOHA A VOLT gyarmattartók még számottevő befolyással rendelkeznek egyes afrikai országokban, amelyeken keresztül igyekeznek visszatartani az Addisz-Abeba-i határozatok megvalósítását, Afrika függetlenségének napján megállapíthatjuk, hogy különösen a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni harc kérdésében határozott lépések történtek a tavalyi csúcs- konferencia óta. Az afrikai külügyminiszterek dakari értekezlete üdvözölte a moszkvai atomcsendegyezményt. Az algériai—marokkói, majd a közelmúltban a szomáli—etiópiai határviszály rendezésében való részvételével az Afrikai Egység Szervezete bebizonyította életrevalóságát. Bár a korábban létrehozott afrikai csoportosulások közül az Afrikai és Malgas Unió még nem oszlott fel, csupán átalakult, bár a gazdasági együttműködés érdekében csak igen kezdeti lépések történtek, s az egységszervezet gyakorlati „üzembe helyezése” is várat magára, kétségtelen, hogy Afrika tovább halad a gyarmati uralom teljes megszüntetésének útján — az egység felé. , , . Sebes Tibor Hruscsov az EflK-ban, Mikojan Japánban (Újabb 125 millió dollár a szennyes háborúra Az FKP kong»ressxusa után AZ ELMÚLT HÉT legkiemelkedőbb eseménye Hruscsov elvtárs látogatása az EAK-ban. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az asz- szuáni gátavatás után fontos tárgyalásokat folytatott az arab államfőkkel, Nasszerrel, az EAK elnökével, Ben Bella algériai, Aref iraki és Szalal jemeni elnökkel. A szovjet kormányfő többször is beszélt az arab egységről. Rendkívül érdekes az a megállapítása, amellyel az asszuáni stadionban mondott nagygyűlésen fogalmazta meg az arab egységgel kapcsolatos szovjet álláspontot: „A Szovjetunió nem általában az arabok, hanem az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen harcra kelt egyiptomi nép segítségére sietett. Mi, az EAK segítségére jöttünk, hogy a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó értelmiség, a nemzet valamennyi haladó gondolkodású embere minél gyorsabban haladhasson az új élet építésében.” A szovjet kormányfő látogatása az EAK-ban világos bizonyítéka annak, hogy a szovjet nép mindig a nemzeti felszabadító mozgalom oldalán, azoknak a fiatal, független államoknak az oldalán áll, amelyek politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt önállóságukért küzdenek. A KÖZÉP-KELET MELLETT a Távol-Keleten is fontos szovjet látogatás eseményei zajlottak a héten: A szovjet parlamenti küldöttség élén Japánban tartózkodik Mikoján elvtárs és más fontos tanácskozások mellett Oszakában Japán gazdasági vezetőivel találkozott. Ezen a beszélgetésen szó esett a szovjet—japán kereskedelmi kapcsolatokról is. A két ország árucsereforgalma jelenleg évi háromszázmillió dollár, de ennél lényegesen nagyobb lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok bővítésé^. — Ám, a világsajtó egyöntetűen úgy látja, hogy Mikoján látogatásának jelentősége túlnő a gazdasági megbeszélések értékrendjén. A szovjet minisztertanács első elnökhelyettese ugyanis Hruscsov elvtárs személyes üzenetét és meghívását vitte el a japán kormányfőnek. Az üzenet egyik leglényegesebb pontja az a javaslat, hogy rendezzék a két szomszédos ország viszonyát és ennek legjobb módjául a szovjet kormányfő a békeszerződés mielőbbi megkötését javasolja. ÚJRA A NEMZETKÖZI érdeklődés első vonalába került a délkelet-ázsiai helyzet: Az USA leplezetlen katonai készülődései újra bonyolítják a világ e körzetének ügyeit. Johnson elnök ugyanis a héten üzenetet intézett a kongresszusMalaysiáról tanácskoznak Salvador Lopez fülöp-szigeti diplomata szombaton egyórás megbeszélést folytatott Abdul Rahman malaysiai miniszterelnökkel. A megbeszélés után újságíróknak kijelentette, megegyeztek abban, hogy újból ösz- szehívnak egy háromhatalmi csúcstalálkozót — Indonézia, Malaysia és a Fülöp-szigetek részvételével — a malaysiai probléma megoldására. hoz és ebben kérte, hogy az eddigi évi ötszáz- millió dolláros segélyt, (amelynek jelentős része a dél-vietnami nép elnyomását szolgáló szeny- nyes háború céljait szolgálja) újabb 125 millió dollárral emeljék fel. Ez a javaslat közvetlenül az után született, hogy McNamara amerikai hadügyminiszter (az elmúlt két évben most ötödször) Saigonban járt és megállapította, hogy az amerikai dél-vietnami háborús erőfeszítések „eredményei” egyre lesújtóbbak. Bonyolódik a laoszi helyzet is, ahol felújultak a harcok a jobboldal fegyveresei, valamint a Kouprasith vezetése alatt álló puccsista tábornokok törekvéseivel szembeszegülő csoportok és a semlegesek között. Rendkívül érdekes ebből a szempontból, hogy a francia kormány javaslatot tett egy újabb, Laosszal foglalkozó nemzetközi konferencia összehívására. Az angol kormány még nem válaszolt erre a javaslatra; az Egyesült Államok viszont kijelentette, hogy kész katonailag beavatkozni Laoszban. A szovjet álláspontot Gromiko külügyminiszter egy, Souvanna Phou- ma laoszi miniszterelnökhöz intézett levelében fejtette ki: A Szovjetunió — hangoztatja a külügyminiszter — ezután is híven kitart az 1962-s genfi megállapodások következetes végrehajtása mellett és támogatja a koalíciós kormánynak a független és semleges Laosz békés fejlődése érdekében folytatott tevékenységét. A HÉTEN MEGKEZDTE munkáját a Francia Kommunista Párt új Központi Bizottsága és új Politikai Bizottsága. A francia munkásosztály nagy pártja új főtitkárává Waldeck Rochet elvtársat választották; Maurice Thorez elvtárs, aki 1931 óta, harminchárom éven át volt az FKP főtitkára, most a párt elnöke lett. Thorez zárszavában összefoglalta a legfontosabb feladatokat; hangsúlyozta, hogy a kongresszus a munkásosztály, a demokratikus erők egységének szenvedélyes követelése volt, felhívás a személyi uralom elleni harcra, az igazi demokrácia megvalósítására. „A legfőbb feladat, amelynek minden egyebet alá kell vetni, a munkásosztály, a demokratikus erők egységének megteremtése” — hangsúlyozta Thorez, majd kifejtette, hogy a fráhciá' kómmimisták véleménye szerint a kommunista és munkáspártok összességének ünnepélyesen újra meg kell erősítenie a marxizmus —lenlnizmus elveit, és nemzetközi értekezleten kell megvitatniok a nemzetközi munkásmozgalom problémáit. Nagygyűlés Tokióban a szovjet küldöttség tiszteletére A Japán—Szovjet Társaság és a Sohyo japán szakszervezeti főtanács szombaton nagygyűlést rendezett a Tokióban tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség tiszteletére. A főváros és más japán városok lakosságát körülbelül háromezer küldött képviselte. A felszólalások hangsúlyozták, milyen nagy jelentőségű a szovjet parlamenti küldöttség látogatása, állást foglaltak Japán és a Szovjetunió baráti, kulturális és gazdasági kapcsolatainak fejlesztése és erősítése mellett. Á gyűlésen Mikojan beszédet mondott, amelyet a megjeEGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN .finnyi pénzük sem volt... Emlékezés Hegedűs Lászlóra Nagy fájdalom volt tudomásul venni, hogy Hegedűs László, a kecskemétiek kedves ismerőse, s csaknem öt évtizede a helyi és környékbeli munkásmozgalom harcosa, a munkásélet sok mindenre emlékező „lexikona” elköltözött sorainkból. Annál inkább így van, mert mindig közöttünk élt. Alig volt pártrendezvény, ahol ne találkozhattunk volna vele. Mindenkihez volt néhány szava. Szerették a kortársak, szerette az új generáció. Tudtuk róla, hogy felelős szerepet vállalt 1919-ben, hogy szakszervezeti vezető volt az ellenforradalom éveiben, hallottunk a börtönélet és a többszöri internálás történetéről. Ismertük közvetlen közelről a fel- szabadulás után kétévtizedes közéleti munkásságát. Mégis — bizonyára szerénysége tiltotta — az ő szájából senki sem hallotta a Horthy-rendőrséggel és bírósággal vívott küzdelmét, amelynek során a meg nem alkuvás emlékezetes példáját mutatta. Nyissuk fel a már történelemmé lett időszak levéltárban őrzött fedőlapját és tanúskodjanak a sárguló iratok. A kecskeméti rendőrkapitányság vezetője, Czdrjék rendőrfőtanácsos 1933. februárjában feletteseinek a következőket jelenti: „Méltóságos Uram! Tisztelettel jelentem, hogy hatósá- gbm területén Budapestről irányított kommunista szervezkedés észlelhető, mellyel kapcsolatban eddig a következőket sikerült megállapítanom... Az irányítást Kalász Béla szűcssegéd és Hegedűs László cipészsegéd kecskeméti lakosok végzik a város belterületén.” Három hónap múlva a budapesti főkapitányságnak a Kecskeméten leleplezett kommunista szervezkedésről a következőket jelentik: „A kecskeméti helyi bizottság megalakítását 1932 június havában Hegedűs László kezdeményezte, és a bizottság megalakulása után a kommunista sejtek kiépítésén dolgoztak úgy a belterületen, mint a földmunkások körében a tanyákon is. Az összejöveteleket rendszerint Hegedűs lakásán tartották, amikor is beszámoltak a bel- és külterületi szervezkedés eddigi eredményeiről és további terveikről beszélgettek. A megtartott házkutatások során sok kommunista röpirat, nyomtatvány és szervezkedésre vonatkozó levél került elő a letartóztatottak lakásáról, de találtunk vörös csillagot és kommunista jelszavakat tartalmazó bélyegzőket is.” A rendőrségi jelentés napján a Magyarország című lap nagy szenzációként jelenti be: Kecskeméten elfogták a kommunisták vidéki szervezetének vezetőit több társával együtt. A lap többek között a következőket írja: „A kecskeméti rendőrség múlt év decembere óta figyelte a kecskeméti kommunisták mozgolódását, elfogatásukra azonban csak most került sor. Megtudta ugyanis a rendőrség, hogy Budapestről Kecskemétre érkezett Busi Vince, a kommunisták egyik vezére, és az Epreskert utca 29. számú házban szállt meg. Hajnalban háromkor a rendőrök és detektívek körülzárták a házat és egy adott jel-