Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

WM. május 23, szombat S. oldal Egy munkás - falun Erre számíthattam volna. Elhárító mozdulattal szabadko­zik: Minek ez? Mi érdekeset mondhatnék magamról? Mondom, hogy a megyei pártbizottságon hívták fel rá a figyelmemet. Amikor arról érdeklődtem, hogy melyik köz­ségben szervezték meg minta­szerűen a pártoktatást. — Mintaszerűen? Ez talán túlzás. — Dehát Mezei elvtárai» itt Solton mégiscsak sokkal külön­ben ment, mint a legtöbb he­lyen. — Jó, a pártoktatásról be­szélhetünk. — Elővesz egy ke ményfedelű füzetet és kissé fá­tyolos, halk hangján sorolni kezdi az adatokat: — Az idén az időszerű kér­dések négy tanfolyamán kilenc­vennyolc hallgató végzett Kö­zöttük húsz nő, 52 pártonkí- vüli, 47 tsz-tag, 25 munkás. — Ugyanígy tovább a marxizmus első évfolyamáról, a falusi téli tanfolyamokról, a szakszerve­zeti, egészségügyi tanfolyamról (külön megemlíti, hogy dr. Bog­dán Sándor körzeti orvos ve­zette igen áldozatkészen), az ezüstkalászos tanfolyam és a gépállomás tanfolyamának po­litikai foglalkozásairól. Figyelek, jegyezgetek, s ép­pen azon gondolkodom, hogyan bírhatnám szóra az adatok puszta felsorolásán túl is, ami­kor így folytatja: — Jók a szemináriumveze­tők, jó a pártoktatás. Kurucz József, a Rákóczi Tsz elnöke marxista esti egyetemet vég­zett. Kovács József fmsz ügyve­zető most végzi az esti egyete­met. A Kossuthban Takács Jó­zsef elvtársnak egy éves, a Rá­kócziban lóki Gábornak öthó­napos pártiskolája van. Az ok­tatási bizottság pedig lelkiis­meretesen ellenőrzött. Fazekas Béla, az általános iskola igaz­gatója a községi pártbizottság ágit. prop. felelőse rendszere­sen látogatta a tanfolyamokat, mindig közölte a propagandis­tákkal észrevételeit. Segített Maróti Dezső, a községi tanács vb-elnöke és Martonosi Ferenc, az állami gazdaság párttitkára is. így aztán nem értek senkit váratlanul a járás és a megye KÉPREGÉNY VÁLTÓI AT» KOVÁCS SÁNDOR ellenőrzései sem. Önmagáról még most se ejt szót Mezei elvtárs. De ahogy a segítőtársakról beszél, kezd felengedni a hivatalos hang. — Hogyan szervezték meg az oktatást? — Három el»kész’'tő bizottság alakult. Beszéltek az emberek­kel, mindenkivel külön külön. Elmondták mindenkinek, mi­lyen tanfolyam indul, melyiken mit tanulhat. Megkérdezték: Részt akar-e venni és melyi­ken? Aki jelentkezett, annak felírták mindjárt az adatait és aláíratták vele az ívet A leg­többen be is fizették ott hely­ben a tankönyv árát. — Mi az oka, hogy itt több gondot fordítottak az oktatásra, mint általában másutt? — Képzett és tevékeny em­berekből áll a községi pártbi­zottság. Minden tagja ismeri a megyei pártbizottság határoza­tát a pártoktatásról és termé­szetesen alaposan ismerik a Vili. kongresszus határozatát. — Elmosolyodik: — Annak pe­dig, bogy „menet közben” se fulladt ki a kezdeti lelkesedés, az az oka, hogy úgy gondoltuk: Ha már annyi munkát fektet­tünk a szervezésbe, ne menjen kárba. Ismét mosolyra fordítja a szót: — Tudjuk, hogy milyen nagy szerepe van az emberek okoso- dásának, művelődésének, a tu­datformálásnak. Főképp a ter­melőszövetkezetekben. Jövőre még nagyobb számban szeret­nénk ott látni a tanfolyamo­kon a tsz-ek dolgozóit. Már mutatkoznak az eredmények. Az idén a Rákócziba annyian jelentkeztek a szőlönyitás, met­szés idején, hogy gondot oko­zott munkát adni nekik. A Kossuthba olyanok is jöttek dolgozni, akiket eddig kötéllel se lehetett volna odahúzni. Hi­szem, hogy sok egyéb között, része van ebben a nekibuzdu­lásban a téli tanulásnak is. Meg abban, hogy a taggyűlése­ken a párttagok nemcsak meg­hallgatják a beszámolókat, ha­nem felszólalnak, vitatkoznak. És nem is akárhogyan. Nem a maguk baját sorolják, hanem a közös gondjairól beszélnek, meg a megoldásról. Váratlanul vetem közbe: — Hogy érzi magát itt fa­lun Mezei elvtárs? Igen, hal­lottam, hogy pesti munkás volt. — Legalábbis évekig. A há­ború előtt kerültem Pestre. Csepelen dolgoztam. Éppen tíz éve kerültem falura, ide Soltra, a gépállomásra. Amikor a fa­lusi párt munka megerősítésére sokan jöttünk vidékre. Nem is akármilyen munkás volt a solti községi pártbizott­ság titkára. Vasszerkezeti sze­relő, fémcsiszoló, krómozó, tech­nológiát is végzett hegesztő — egész sereg szakmája van. Dol­gozott az első hídépítés roham­munkáján, aztán falujáró lett. A vidéki gépállomásokat láto­gatták, segítettek, amit lehetett. — Megszerettem a falut. A mezőgazdaság ágas-bogas ügyei­ben is eligazodom már. De nem volt könnyű. Sokba került ez nekem. Ha nyugodt, csendes beszé­dét hallgatja az ember, nézi tempós mozdulatait, nem is gondolná, hogy az idegei mi­lyen megviselt állapotban van­nak. Tíz év. Begyűjtés, ellen- forradalom, árvíz, az átszerve­zés. Mennyi küzdelem! Figyeljünk csak rá: — Az emberekért vagyunk, az emberek javát kell szolgálnunk. A begyűjtés legádázabb szaka­szában jött egy szerencsétlen családapa. Féltucat gyerek, üres a padlás: Titkár úr — mondta —, ha nem engedik levágni a hízómat, nem tudok mit adni enni a gyerekeknek, ismertem, becsületes ember volt. Vágja le! Majd valahogy elintézzük! Szidtak érte, de én könnyebben elviseltem. Tavaly, a tanács­választások idején 300 aktíva dolgozott Solton. A jó célokért hajlandók áldozatot hozni az emberek. Az árvíz idején irányította a védelmet a környéken. Men­tett is. Felbillent a csónak, de­rékig merült a hideg vízbe. Azóta nem tudják kikezelni a lábát a trombózisból. — Aligha tudom kihúzni a nyugdíjkorhatárig, sajnos. Most 51 éves. 1956-ban Mun­kás-paraszt hatalomért emlék­érmet és Munkaérdemérmet kapott. — Ha nyugdíjazzák, itt ma­rad-e Mezei elvtárs Solton? — Hová mennék? Még hasz­nomat vehetik akkor is. Az utódomnak, hiszek benne, már könnyebb lesz. Azután a családról beszé­lünk. Már felengedett. Büszkél­kedik egyetlen fiával, aki ki­tűnő tanuló. Mester László A megyei tanács vb művelő­désügyi osztályán dolgozik Beck Béláné, a megye óvodai fel­ügyelője. Hat éve tölti be ezt a tisztséget, azóta járja a me­gyét, látogatja az óvodákat. Hat év óta nincs megállás. Mert a megye 174 óvodáját végigláto­gatni, foglalkozni a 480 óvónő­vel, ügyes-bajos dolgaikkal, igen nehéz feladat. Ide fáradha­tatlan, ráadásul csupaszív em­ber kell. Beck Béláné jó munkájára már a felettes szervek is fel­figyeltek. Tavaly a pedagógus­napon az „Oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntetést kapta. A sok munka mellett tanul is. — A Szegedi József Attila Tudományegyetemre járok pe­dagógia és történelem szakra. Másodéves vagyok, idáig min­den vizsgám kitűnően sikerült. Az egyetem után? — Nem megyek középiskolá­ba tanítani. Szeretnék, itt ma­radni, hiszen olyan sok kidől­Színházban A nehéz bársony függöny mögött a nagy Titok, az új színdarab. Az ünnepélyes bordó redők, ráncok szinte lé- legzenek már a színház földszintjét, erkélyét, páholyait meg­szállt közönség forró érdeklődésétől. Száz és száz szempár­ból szakadatlan folyamatban száguldanak a kíváncsiság fe­szültségében indukálódó fény- és elektromos hullámok. A függöny még állja az ostromot. Amikor a türelmetlenség talán széthasítaná már a bársonyfal fullasztó ellenállását, rést talál magának az arany rojtok alatti keskeny sávon. Itt már látható a Titokvilág néhány pici részlete: széklábak vége, valami fadoboz alja, s egy pár mozdulatlan fekete férficipő. Ott túl, még semmi sem él. A színész sem, akinek fe­gyelmezett állású cipőit látjuk. A művész, akit otthonából, az utcáról, a színlapokról, fotókról ismerünk, ezekben a lenyűgöző pillanatokban az átmenet, átalakulás, metamor­fózis állapotában van. AA őst születik, a szó szoros értelmében most készül a 'YI világ elé állni a művész alkotta új ember. Lét és nemlét határa ez a pár hosszú pillanat; a megszakítottság, amely nélkül nincs magasabbra jutás, fejlődés; itt a szín­padon, új emberi arc, jellem. Hirtelen elhalkul a zsongás. A pillanat tört részéig a a nézőben is lejátszódhat, ami a súlyos függöny mögött „folyik”. Készül, hogy átadja majd magát annak az új vi­lágnak, eseménysornak, ami a színpadon még most mozdu­latlanság. Milyen varázslatra történt ez a kis változás? Megpen- dült az orchesterben egy hegedűhúr, s utána, mint pajkos kis manók más színű és magasságú kuncogások röppentek elő szaxofonból, trombitából, klarinétból. Velük együtt vidámat zördül a dob is. A függöny alatti világos résen látható: megmoccant az egyik cipő. Csak az vehette észre, aki az előtte és utána való másodpercekben éppen odafigyelt. A láthatatlan szín­padon már él a figura, akit a színész keltett életre. Most már még izgatottabb a nézőtéren a mocorgás. / dő! Szétlebben a függöny kényelmes szárnya. Szól a zene és a színpadon kicsit legényesen, kicsit öniró- nikus mosollyal, régi nagyúriságát nosztalgikus lágysággal visszanótázva, veresége megbékélt tudatában dalol az egy­kori földesúr Aki most éjjeliőr, akiben azonban, szemér­mes sviháksága, ügyetlen szélhámossággá mérséklődött el­lenállása mögött még van hasznos törekvés... S ez a tár­sadalom már olyan erős, olyan gálánt, hogy lehetőséget ad az ő értékei kibontakoztatására is... A „fiatalúr” pedig már alaposan megőszült... AA űvész, zenekar, közönség — egyek már. A komédiá- • Yl nak mindenki részese... Először a szünetben esik róla szó, hogy a karakánkodó, a „történelmi uralkodó osz­tályból” a történelem ítélete szerint éjjeliőri bódéba szorult régi földesúr — civilben: Herényi László. Tóth István MEGÁLLÁS NÉLKÜL gozatlan feladat van az óvodai képzésben. És én nagyon sze­retem a munkámat, a gyereke­ket. Mielőtt ide jöttem, az óvó­nőképző gyakorló óvodájában voltam óvónő. Büszkén mondja el, hogy a hozzátartozó tizenegy körzeti óvoda felügyelő közül öten már elvégezték a mintaóvónői tan- folyamot. — Az ő segítségükkel tudom csak ellátni a munkámat. Sze­rencsére kitűnő gárda, nagy terhet vesznek le a vállamról. Aztán arról beszél, hogy egy kolleganőjével kísérleteket foly­hatnak az óvodai ábrázoló fog­lalkozásról. A készülő segéd­könyvhöz akarnak adalékokkal szolgálni. A kép azonban még így sem teljes róla. Megyei ifjúsági vö­röskeresztes felelős is. Ez szin­tén fontos feladatokat ró rá. — Nemrégiben pályázatot ír­tunk ki a megyében dolgozó óvónők részére. Ennek az ellen­őrzése, értékelése is az én fel­adatom lesz — mondja és bú­csúzik, értekezletre hívják. Az, hogy megyénk óvodai há­lózata országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik, nagy­részt Beck Béláné érdeme. EMIKOR HEG SEBE S U ITEM, ^ EZEK 4 BENNSZÜLÖTTEK. 1 GYÓGÍÍT07T4K MEG. NEM TÉRTEM VISSZ4 42 !DE- 6ENLÉGIÓS*. 4 TÖRZSET KIKÉPEZTEM 4 DZSUNGBL- H4RCOKR4. SZ484DCS4- P4T4IMM4C VÉDELMEZEM 4 SZORGOS BENNSZÜLÖTT TÖRZSEKET, 4KIK NYUGOD­TAN DOLGOZ N4 TN4K. 4 VÉDELEMÉRT KAPOTT OUT- T4T4SOK8ÓL T4RTQM FENN CS4P4T4IM4T. HÉT TEY TÖRTÉNT. ÉS MOST BE- i SZÉ(JETEK Tt! ^6 SZÓR4 SEM ER DEMES •' EU TO V KELLEMETLENSÉGNEK TERIN- TEM KEDVES KV4N6 6E­NER4CIS, IZÉ... 5 ) /H \ T°M LEVEN Út.., rN4RCOLNI FOGUNK 4Z UTOLSÓ EMBERIG !___^ ÓH4 NEM ISMEREM PEL 4Z UTOCSO P/U4N4TB4N, HOGY M404 NEM BR4DFORO K!VÁGÓDIK 4Z 43TÓ S EGY BENNSZÜLÖTT K4TON4 JELENTI, HOGY 4 FEGYVER SZ4UITM4NV MEGIN­DULT 4 H4GÓN KERESZTÜL. FOLYTATJUK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents