Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
2. oldal 1964. május 23, szombat Hruscsov egyiptomi látogatásáról Az amerikai politikusokat aggasztja a dél-vietnami helyzet A Seefoolim-nyilatkozat bonni fejleményei A PRAVDA külön tudósítói Hruscsov egyiptomi látogatásával kapcsolatban megjegyzik, hogy a szovjet kormányfő látogatása ma központi téma az Egyesült Arab Köztársaságban. Ugyanakkor a nyugati sajtó reagálásában némi idegesség tapasztalható. A Szovjetunió ugyanis kijelentette, hogy támogatja az EAK jogos követelését az arab földön levő angol támaszpontok, elsősorban az adeni támaszpont felszámolására vonatkozólag. Az angol polgári sajtó amellett tör lándzsát, hogy Adent feltétlenül meg kell hagyni brit ellenőrzés alatt mint a NATO legfontosabb közép-keleti támaszpontját. A lapok arról cikkeznek, hogy az Egyesült Államok adjon segítséget az Arab-félsziget déli részében megingott angol pozíció helyreállításához. Az Egyesült Államok azonban ugyancsak gondban van, az amerikai lapok most a közel-keleti amerikai politika súlyos válságával foglalkoznak. Mind Washingtonban, mind pedig Kairóban ezzel hozzák összefüggésbe azt, hogy az Egyesült Államok kairói nagykövete benyújtotta lemondását. Kairóban — írják a tudósítók — optimista légkör uralkodik. Hruscsov felszólalásai a bonyolult politikai kérdések őszinte elvi felvetése azt bizonyítja az egyiptomiaknak, hogy a Szovjetunió az arabok barátja volt és marad is. A szovjet kormányfő látogatása lehetővé teszi Egyiptom népének az új élet építését, újabb eredmények elérését az imperializmus elleni harcban. Hruscsov, szovjet kormányfő és Amer marsall, az EAK első alelnöke egyébként pénteken délelőtt Alexandriából El-Kabir községbe utazott. A község helyén néhány évvel ezelőtt még sivatag volt, most pedig azok közé a mintaközségek közé tartozik, amelyek az 1952. évi forradalom után a sivatagból elhódított területeken épültek. A környékbeli parasztok ünneplőbe öltözve köszöntötték a vendégeket, akik megtekintették az ottani mezőgazdasági termelőszövetkezet földjeit, beszélgettek a dolgozó parasztokkal a Szovjetunióból küldött traktorok vezetőivel. TÖBB AMERIKAI politikus fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy kudarc fenyegeti az Egyesült Államok dél-vietnami politikáját. McNamara hadügyminiszter New Yorkban a gyáriparosok szervezetének ülésén mondott beszédet, s megállapította, hogy Dél-Vietnamban „még hosszú és nehéz utat kell bejárni”. Kívánatosnak tartja, hogy az amerikai kormány fokozott katonai támogatásban részesítse a dél-vietnami bábkormányt. Hangoztatta, hogy a kongresszusEGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN nak döntenie kéll. Azzal érvelt, ha megnyirbálják az Egyesült Álla- 1 mok katonai segélyprogramját, akkor szükségessé válik az amerikai hadsereg nagyobb mérvű felhasználása, vagy a külföldi kötelezettségek csökkentése. McNamarával csaknem egy időben nyilatkozott Scranton penn- sylvániai kormányzó, s kijelentette, hogy Dél- Vietnamban „igen súlyos a helyzet”, amelynek katasztrofális következményei lehetnek. BONNT NYUGTALANÍTJA az a rendkívül heves visszhang, amelyet Seebohm közlekedés- ügyi miniszter legutóbbi revansista kijelentései keltettek a nemzetközi közvéleményben. Seebohm Nürnbergben az „elrabolt Szudéta-föld” visszaszerzését követelte és azt hangoztatta, hogy az 1938. évi müncheni egyezmény még ma is jogérvényes. A bonni miniszternek ezt a revansista kirohanását azonban a Bonnal szövetséges nyugati államokban is igen erőteljesen megbélyegezték, és számos vezető nyugati sajtóorgánum — legutóbb például a Washington Post — azit követelte, hogy Seebohmot távolítsák el a nyugatnémet kormányból. A nyugatnémet kormánylapok is nyugtalankodva cikkeznek arról, hogy „Seebohm ismét értékes külpolitikai porcelánt tört össze”. A Die Welt pénteki vezércikkében felszólította Erhard kancellárt: Vizsgálja meg komolyan, vajon Seebohm továbbra is tagja maradhat-e a kormánynak. Ilyen előzmények után von Hase államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtóértekezletén kijelentette: Az NSZK-kormány nem emel területi követeléseket Csehszlovákiával szemben. A kormánynak a határkérdésben az az álláspontja — hangoztatta —, hogy ezt a kérdést az 1937-es határok alapján kell rendezni az össz- nérnet kormánnyal kötendő békeszerződésekben. Megkérdezték az államtitkárt, hogy ha Bonn nem támaszt területi követelést Csehszlovákiával szemben, akkor miért nem jelenti ki, hogy a maga részéről is érvénytelennek tekinti a Hitler által különben is megszegett müncheni egyezményt. — A kormány nem kíván ál- lástfoglalni azzal kapcsolatban, vajon a müncheni egyezmény jogérvényesnek tekintendő-e, vagy sem — válaszolta az államtitkár. Gyakorlatilag tehát továbbra is az a helyzet, hogy Bonn kétértelmű magatartást tanúsít ebben a kérdésben. Joggal kérdezhető ugyanis: Miért nem hajlandó érvénytelennek tekinteni a müncheni egyezményt, ha valóban nem szándékozik területi követelésekkel fellépni Csehszlovákiával szemben. II második számú de Gaulle De Gaulle méltán vezéralakja a makacs államférfiak klubjának. Ha egy eszmét a fejébe vesz, addig nem ejti el, amíg tetté nem érleli, még ha a gyakorlat és a hasznosság ellentmond is neki. A sok külpolitikai rögeszme között az egyik legjobban dédelgetett terv a nagy földközi-tengeri szövetség megteremtése Franciaország vezetésével. Hatalmas térséget foglalna magában ez a laza föderáció egészen a görög partokig, de az első számú számba vett szövetséges: Francisco Franco tábornok, a fasiszta spanyol rezsim. A több éve érlelt gondolat a közelmúltban elérkezett a megvalósítás kezdeti szakaszába. A spanyol iparügyi miniszter Párizsban tárgyalt, főként üzleti körökkel keresett kapcsolatot, hogy tőkét szerezzen, alátámassza a ván- szorgó gazdasági fejlődést. Nagy megértéssel találkozott, még a reméltnél is jobbal. És főként politikai síkon. Felajánlották neki, hogy május végén, június elején Couve de Murville francia külügyminiszter Madridba utazik tárgyalásokra. Az első francia külügyminiszter lesz, aki a második világháború után átlépi a spanyol határt. Diplomatatáskájában vaskos dosz- sziékat és kecsegtető ajánlatokat visz: Franciaország hajlandó Franco számára atomreaktort építeni, kőolajfinomítót üzembe helyezni, és helyet ad neki Észak-Afrikában az ottani, francia befolyási övezetekben. Esetleg az algériai olajvezetéket Spanyolországon vezetik keresztül. Madridban nyomban felszökkent a franciabarátság árfolyama. Franco nyilatkozott egy nyugatnémet hetilapnak. Szavaiban a lehető legforróbb rokonszenvvel szólott de Gaulle európai terveiről. Igaza van a francia elnöknek — mondotta — a jelenlegi nacionalista légkörben csak a „hazák Európáját” lehet megteremteni. Ezek szerint ma az Élysée- palota gazdája után Franco a legdegaullistább dcgaullista. ízlése válogatja.., (v) Az OKP és az Izraeli KP tárgyalásai RÖMA. (MTI) Az Unitá pénteki száma közli az Olasz Kommunista Párt és az Izraeli Kommunista Párt küldöttségei között május 3-a és 13- a között Rómában folyt tárgyalásokról kiadott közös közleményt. A közlemény megállapítja, hogy a két párt határozottan elítéli a fajgyűlöletet és az antiszemitizmust. Mindkét párt támogatja a népek felszabadító harcát. Az olasz és az izraeli kommunisták visszautasítják a kínai vezetők szektás és dogmatikus nézeteit és hangsúlyozzák az összes kommunista pártok autonómiáját, továbbá a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szükségességét. Bertrand Russel levele az Izvesztyija szerkesztőségének MCSZKVA (TASZSZ) Bertrand Russell, a neves angol békeharcos levelet intézett az Izvesztyija szerkesztőségéhez. Russel megállapítja, hogy támogatni kell az Egyesült Államoknak a Szovjetunió felé való közeledésre irányuló kísérleteit. Ennek az irányzatnak tükrében viszont teljesen érthetetlen az amerikaiaknak a kubai kérdéssel kapcsolatos álláspontja. Az amerikai repülőgépek Kuba feletti repülései tűrhetetlenek, sértik az ország szuverenitását — írja Russel. — Az egész világnak el kell ítélnie az Egyesült Államok nagyhatalmi önkényeskedését. A guan- tanamoi támaszpont erőszakos megtartása — nyílt imperialista eljárás. A neves angol közéleti személyiség végül felszólítja az Egyesült Államokat, hogy rendezze kapcsolatait Kubával. Kilcsük magyarázkodik Kücsük ciprusi alelnök levelet intézett a ciprusi ENSZ- erők vezetőihez, köztük külön Kettinan ezredeshez, a finn kontingens parancsnokához. A levélben sajnálkozását fejezi ki a finn ENSZ-katona halála miatt, akit járőrszolgálat közben a ciprusi törökök szerdán megöltek. A ciprusi alelnök azzal igyekszik magyarázni az incidenst, hogy a törökök a sötétben nem ismerték fel az ENSZ-jelzést a járőrgépkocsin, s ezért adtak le lövéseket. Az olasz parlament ratifikálta a moszkvai atomcsendegyezményt RÓMA (MTI) Az olasz képviselőház csütörtökön az éjszakai órákba nyúló ülésen 309 szavazattal 5 (szélsőjobboldali) szavazat ellenében ratifikálta a moszkvai atomcsendegyezményt. A vita során Saragat külügyminiszter kijelentette, hogy „Olaszország kezdettől fogva meggyőződéses híve volt az atomcsendnek”. Longo, a kommunista párt főtitkárhelyettese hozzászólásában hangsúlyozta az atomcsend- egyezmény fontosságát, majd bírálta a kormány külpolitikáját, amely semmiféle kezdeményezést nem tesz az enyhülés érdekében. Ez a mozdulatlanság annál súlyosabb, mert a kormányban a ^ szocialista elvtársak is részt vesznek. A Salvador! KP V. kongresszusa SAN JÓSÉ. (TASZSZ) A Salvadort Kommunista Párt a közelmúltban megtartotta V. kongresszusát. A kongresszuson megvitatták és elfogadták a központi bizottság beszámolóját, a párt általános és agrárprogramjának tervezetét és az új szervezeti szabályzatot. A kongresszus megerősítette a nemzetközi kommunista mozgalomban levő ellentétek kérdésében hozott nyilatkozatot, amelyet a központi bizottság tavaly decemberi, kibővített ülésén fogadtak el. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a Salvadori Kommunista Párt a nemzetközi kommunista mozgalom elvi álláspontján áll; a párt a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as okmányai szabályainak és irányzatának megfelelően cselekszik, s úgy véli, hogy az események teljesen igazolták ezeknek az okmányoknak a helyességét. A nyilatkozat határozottan bírálja a Kínai KP vezetőinek nacionalista álláspontját és sza- kadár tevékenységét. A kongresszus javasolja, hogy összehívják a kommunista és munkáspártok új értekezletét. A kongresszus megválasztotta a párt új központi bizottságát és vezető szerveit. A kispolgári ferradaimisági zsákutca Argentin munkások bérharca BUENOS AIRES. (MTI) Argentin munkások Buenos Airesben és két másik közeli városban csütörtök délelőtt megszállták 60 fémipari üzemet, több erőművet, a Buenos Aires-i központi vágóhidat és néhány órára átvették e vállalatok kezelését. Ez az akció az argentin szakszervezetek kampányának elindítása volt, amellyel a dolgozók béremelési követeléseiket támasztják alá, e tiltakoznak a munkanélküliség, a magas lét- fenntartási költségek ellen. Csütörtökön a késő délutáni órákban a munkások kivonultak az üzemekből. Az egész ak ció minden incidens nélkül zaj lőtt le. A kormány ennek ellenére nyilatkozatot hozott ki Buenos Airesben, amely bírói beavatkozással fenyeget „a sztrájkjoggal való visszaélés” esetére. A MUNKÁSMOZGALOM régi átka a kispolgári hatások céltévesztő visszatükröződése az elméletben és a gyakorlatban. Nem mentes tőle a kommunista mozgalom sem, amely megszületésétől kezdve kétfrontos harcban kénytelen küzdeni ellene az alkotó marxizmus—le- ninizmus, a következetes prole- tárosztályharc védelméért és alkalmazásáért. Az utóbbi években a kispolgári elhajlások közül a Kínai Kommunista Párt vezetőinek támadásai következtében különösen veszélyessé vált a „baloldaliság”. Ez az elhajlás a jobboldali- sághoz hasonlóan kispolgári hangulatokat tükröz, de ellenétben vele általánosságban nem a jobb módú kispolgárságtól származik, hanem a szegényebb rétegektől, a „dühödt kispolgároktól”. Jellemző rá a türelmetlenség, a fegyelmezetlenség, az ingadozás, az állhatatlanság, az álíorradalmi hangoskodás, a gyors fellobbanás és az apátia váltakozása, a végletekben való csapongás. A kispolgári fci- radalmiság az elméletben és a politikában nem a realitásokból indul ki, hanem a szubjektív óhajokból, amiért is kalandorkodás felé igyekszik szorítani a kommunista pártokat. A tömegekkel nem tud megfelelően számolni, irreális feladatok elé állítja őket, előrefut és állandóan azzal fenyeget, hogy a pártot elszakítja a történelem döntő erőitől. Végső fokon mind a hatalomért folyó harcban, mind pedig a szocialista építésben lehetetlenné teszi, hogy a kommunista párt betöltse az élcsapat szerepét. Mindezért nem kevésbé veszélyes a jobboldali- ságnál. Mint Lenin kimutatta, a „baloldaliság” minden forradalmi mozgalmat aláás, ha riem xdyik ellene következetes harc. Egyébként is a jobboldalisá- got és a „baloldaliságot” osztálygyökereiknél és természetüknél fogva nem választja el kínai fal: az egyik könnyen átcsap a másikba. Ez jellemzi például a trockizmust, amely tagadta a szocialista építés munkáját a Szovjetunióban, és a „szocialista világforradalom” hívének kiáltotta ki magát, s mint ilyen sürgetően követelte a forradalom exportját. JÓLLEHET a trockizmus és a „baloldaliság” számos más korai irányzata vereséget szenvedett, a „baloldaliság” felélénkülésének veszélye korántsem múlt el. Lenin már 1920-ban figyelmeztette a kommunista világmozgalmat, hogy a „baiol- daliságot” nem szabad csak absztrakt módon, vagyis általában elítélni és csak a régi baloldali hibák bírálatára szorítkozni, mert ez az irányzat kénes teljesen váratlanul, új formákban és új jelszavakkal feltámadni. Ehhez tápot adnak a kispolgári hangulatok, amelyek betörnék a munkások soraiba
