Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

2. oldal 1964. május 23, szombat Hruscsov egyiptomi látogatásáról Az amerikai politikusokat aggasztja a dél-vietnami helyzet A Seefoolim-nyilatkozat bonni fejleményei A PRAVDA külön tu­dósítói Hruscsov egyip­tomi látogatásával kap­csolatban megjegyzik, hogy a szovjet kormányfő látogatása ma köz­ponti téma az Egyesült Arab Köztársaságban. Ugyanakkor a nyugati sajtó reagálásában némi idegesség tapasztalható. A Szovjetunió ugyanis kijelentette, hogy támogatja az EAK jogos kö­vetelését az arab földön levő angol támaszpon­tok, elsősorban az adeni támaszpont felszámolá­sára vonatkozólag. Az angol polgári sajtó amel­lett tör lándzsát, hogy Adent feltétlenül meg kell hagyni brit ellenőrzés alatt mint a NATO legfontosabb közép-keleti támaszpontját. A la­pok arról cikkeznek, hogy az Egyesült Államok adjon segítséget az Arab-félsziget déli részében megingott angol pozíció helyreállításához. Az Egyesült Államok azonban ugyancsak gondban van, az amerikai lapok most a közel-keleti ame­rikai politika súlyos válságával foglalkoznak. Mind Washingtonban, mind pedig Kairóban ez­zel hozzák összefüggésbe azt, hogy az Egyesült Államok kairói nagykövete benyújtotta lemon­dását. Kairóban — írják a tudósítók — optimis­ta légkör uralkodik. Hruscsov felszólalásai a bo­nyolult politikai kérdések őszinte elvi felvetése azt bizonyítja az egyiptomiaknak, hogy a Szov­jetunió az arabok barátja volt és marad is. A szovjet kormányfő látogatása lehetővé teszi Egyiptom népének az új élet építését, újabb eredmények elérését az imperializmus elleni harcban. Hruscsov, szovjet kormányfő és Amer marsall, az EAK első alelnöke egyébként pénte­ken délelőtt Alexandriából El-Kabir községbe utazott. A község helyén néhány évvel ezelőtt még sivatag volt, most pedig azok közé a min­taközségek közé tartozik, amelyek az 1952. évi forradalom után a sivatagból elhódított terüle­teken épültek. A környékbeli parasztok ünnep­lőbe öltözve köszöntötték a vendégeket, akik megtekintették az ottani mezőgazdasági terme­lőszövetkezet földjeit, beszélgettek a dolgozó pa­rasztokkal a Szovjetunióból küldött traktorok vezetőivel. TÖBB AMERIKAI politikus fejezte ki aggo­dalmát amiatt, hogy kudarc fenyegeti az Egye­sült Államok dél-vietnami politikáját. McNa­mara hadügyminiszter New Yorkban a gyár­iparosok szervezetének ülésén mondott beszédet, s megállapította, hogy Dél-Vietnamban „még hosszú és nehéz utat kell bejárni”. Kívánatos­nak tartja, hogy az amerikai kormány fokozott katonai támogatásban részesítse a dél-vietnami bábkormányt. Hangoztatta, hogy a kongresszus­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN nak döntenie kéll. Azzal érvelt, ha megnyirbál­ják az Egyesült Álla- 1 mok katonai segélyprog­ramját, akkor szükségessé válik az amerikai had­sereg nagyobb mérvű felhasználása, vagy a kül­földi kötelezettségek csökkentése. McNamarával csaknem egy időben nyilatkozott Scranton penn- sylvániai kormányzó, s kijelentette, hogy Dél- Vietnamban „igen súlyos a helyzet”, amelynek katasztrofális következményei lehetnek. BONNT NYUGTALANÍTJA az a rendkívül heves visszhang, amelyet Seebohm közlekedés- ügyi miniszter legutóbbi revansista kijelentései keltettek a nemzetközi közvéleményben. See­bohm Nürnbergben az „elrabolt Szudéta-föld” visszaszerzését követelte és azt hangoztatta, hogy az 1938. évi müncheni egyezmény még ma is jogérvényes. A bonni miniszternek ezt a re­vansista kirohanását azonban a Bonnal szövet­séges nyugati államokban is igen erőteljesen megbélyegezték, és számos vezető nyugati saj­tóorgánum — legutóbb például a Washington Post — azit követelte, hogy Seebohmot távolít­sák el a nyugatnémet kormányból. A nyugatné­met kormánylapok is nyugtalankodva cikkez­nek arról, hogy „Seebohm ismét értékes kül­politikai porcelánt tört össze”. A Die Welt pén­teki vezércikkében felszólította Erhard kancel­lárt: Vizsgálja meg komolyan, vajon Seebohm továbbra is tagja maradhat-e a kormánynak. Ilyen előzmények után von Hase államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtóértekez­letén kijelentette: Az NSZK-kormány nem emel területi követeléseket Csehszlovákiával szemben. A kormánynak a határkérdésben az az állás­pontja — hangoztatta —, hogy ezt a kérdést az 1937-es határok alapján kell rendezni az össz- nérnet kormánnyal kötendő békeszerződések­ben. Megkérdezték az államtitkárt, hogy ha Bonn nem támaszt területi követelést Cseh­szlovákiával szemben, akkor miért nem jelenti ki, hogy a maga részéről is érvénytelennek te­kinti a Hitler által különben is megszegett mün­cheni egyezményt. — A kormány nem kíván ál- lástfoglalni azzal kapcsolatban, vajon a mün­cheni egyezmény jogérvényesnek tekintendő-e, vagy sem — válaszolta az államtitkár. Gyakor­latilag tehát továbbra is az a helyzet, hogy Bonn kétértelmű magatartást tanúsít ebben a kérdés­ben. Joggal kérdezhető ugyanis: Miért nem haj­landó érvénytelennek tekinteni a müncheni egyezményt, ha valóban nem szándékozik terü­leti követelésekkel fellépni Csehszlovákiával szemben. II második számú de Gaulle De Gaulle méltán vezér­alakja a makacs államférfiak klubjának. Ha egy eszmét a fejébe vesz, addig nem ejti el, amíg tetté nem érleli, még ha a gyakorlat és a hasznosság ellentmond is neki. A sok külpolitikai rögeszme között az egyik legjobban dédelge­tett terv a nagy földközi-ten­geri szövetség megteremtése Franciaország vezetésével. Hatalmas térséget foglalna magában ez a laza föderáció egészen a görög partokig, de az első számú számba vett szövetséges: Francisco Franco tábornok, a fasiszta spanyol rezsim. A több éve érlelt gondolat a közelmúltban elérkezett a megvalósítás kezdeti szaka­szába. A spanyol iparügyi mi­niszter Párizsban tárgyalt, fő­ként üzleti körökkel keresett kapcsolatot, hogy tőkét sze­rezzen, alátámassza a ván- szorgó gazdasági fejlődést. Nagy megértéssel találkozott, még a reméltnél is jobbal. És főként politikai síkon. Fel­ajánlották neki, hogy május végén, június elején Couve de Murville francia külügymi­niszter Madridba utazik tár­gyalásokra. Az első francia külügyminiszter lesz, aki a második világháború után át­lépi a spanyol határt. Diplo­matatáskájában vaskos dosz- sziékat és kecsegtető ajánlato­kat visz: Franciaország haj­landó Franco számára atom­reaktort építeni, kőolajfino­mítót üzembe helyezni, és he­lyet ad neki Észak-Afrikában az ottani, francia befolyási övezetekben. Esetleg az algé­riai olajvezetéket Spanyolor­szágon vezetik keresztül. Madridban nyomban fel­szökkent a franciabarátság ár­folyama. Franco nyilatkozott egy nyugatnémet hetilapnak. Szavaiban a lehető legforróbb rokonszenvvel szólott de Gaul­le európai terveiről. Igaza van a francia elnöknek — mon­dotta — a jelenlegi naciona­lista légkörben csak a „hazák Európáját” lehet megteremte­ni. Ezek szerint ma az Élysée- palota gazdája után Franco a legdegaullistább dcgaullista. ízlése válogatja.., (v) Az OKP és az Izraeli KP tárgyalásai RÖMA. (MTI) Az Unitá pénteki száma köz­li az Olasz Kommunista Párt és az Izraeli Kommunista Párt kül­döttségei között május 3-a és 13- a között Rómában folyt tárgya­lásokról kiadott közös közle­ményt. A közlemény megállapít­ja, hogy a két párt határozottan elítéli a fajgyűlöletet és az an­tiszemitizmust. Mindkét párt tá­mogatja a népek felszabadító harcát. Az olasz és az izraeli kommunisták visszautasítják a kínai vezetők szektás és dogma­tikus nézeteit és hangsúlyozzák az összes kommunista pártok autonómiáját, továbbá a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének szükségességét. Bertrand Russel levele az Izvesztyija szerkesztőségének MCSZKVA (TASZSZ) Bertrand Russell, a neves an­gol békeharcos levelet intézett az Izvesztyija szerkesztőségé­hez. Russel megállapítja, hogy támogatni kell az Egyesült Ál­lamoknak a Szovjetunió felé való közeledésre irányuló kí­sérleteit. Ennek az irányzatnak tükrében viszont teljesen ért­hetetlen az amerikaiaknak a kubai kérdéssel kapcsolatos ál­láspontja. Az amerikai repülőgépek Ku­ba feletti repülései tűrhetetle­nek, sértik az ország szuvere­nitását — írja Russel. — Az egész világnak el kell ítélnie az Egyesült Államok nagyha­talmi önkényeskedését. A guan- tanamoi támaszpont erőszakos megtartása — nyílt imperia­lista eljárás. A neves angol közéleti sze­mélyiség végül felszólítja az Egyesült Államokat, hogy ren­dezze kapcsolatait Kubával. Kilcsük magyarázkodik Kücsük ciprusi alelnök leve­let intézett a ciprusi ENSZ- erők vezetőihez, köztük külön Kettinan ezredeshez, a finn kontingens parancsnokához. A levélben sajnálkozását fejezi ki a finn ENSZ-katona halála miatt, akit járőrszolgálat köz­ben a ciprusi törökök szerdán megöltek. A ciprusi alelnök az­zal igyekszik magyarázni az incidenst, hogy a törökök a sötétben nem ismerték fel az ENSZ-jelzést a járőrgépkocsin, s ezért adtak le lövéseket. Az olasz parlament ratifikálta a moszkvai atomcsendegyezményt RÓMA (MTI) Az olasz képviselőház csü­törtökön az éjszakai órákba nyúló ülésen 309 szavazattal 5 (szélsőjobboldali) szavazat el­lenében ratifikálta a moszkvai atomcsendegyezményt. A vita során Saragat külügy­miniszter kijelentette, hogy „Olaszország kezdettől fogva meggyőződéses híve volt az atomcsendnek”. Longo, a kommunista párt főtitkárhelyettese hozzászólásá­ban hangsúlyozta az atomcsend- egyezmény fontosságát, majd bírálta a kormány külpolitiká­ját, amely semmiféle kezde­ményezést nem tesz az enyhü­lés érdekében. Ez a mozdulat­lanság annál súlyosabb, mert a kormányban a ^ szocialista elvtársak is részt vesznek. A Salvador! KP V. kongresszusa SAN JÓSÉ. (TASZSZ) A Salvadort Kommunista Párt a közelmúltban megtartotta V. kongresszusát. A kongresszuson megvitatták és elfogadták a központi bizottság beszámolóját, a párt általános és agrárprog­ramjának tervezetét és az új szervezeti szabályzatot. A kongresszus megerősítette a nemzetközi kommunista moz­galomban levő ellentétek kérdé­sében hozott nyilatkozatot, ame­lyet a központi bizottság tavaly decemberi, kibővített ülésén fo­gadtak el. A nyilatkozat han­goztatja, hogy a Salvadori Kom­munista Párt a nemzetközi kom­munista mozgalom elvi állás­pontján áll; a párt a kommu­nista és munkáspártok 1957-es és 1960-as okmányai szabályai­nak és irányzatának megfele­lően cselekszik, s úgy véli, hogy az események teljesen igazolták ezeknek az okmányoknak a he­lyességét. A nyilatkozat határozottan bírálja a Kínai KP vezetőinek nacionalista álláspontját és sza- kadár tevékenységét. A kong­resszus javasolja, hogy össze­hívják a kommunista és mun­káspártok új értekezletét. A kongresszus megválasztotta a párt új központi bizottságát és vezető szerveit. A kispolgári ferradaimisági zsákutca Argentin munkások bérharca BUENOS AIRES. (MTI) Argentin munkások Buenos Airesben és két másik közeli városban csütörtök délelőtt meg­szállták 60 fémipari üzemet, több erőművet, a Buenos Aires-i központi vágóhidat és néhány órára átvették e vállalatok ke­zelését. Ez az akció az argentin szakszervezetek kampányának elindítása volt, amellyel a dol­gozók béremelési követeléseiket támasztják alá, e tiltakoznak a munkanélküliség, a magas lét- fenntartási költségek ellen. Csütörtökön a késő délutáni órákban a munkások kivonul­tak az üzemekből. Az egész ak ció minden incidens nélkül zaj lőtt le. A kormány ennek elle­nére nyilatkozatot hozott ki Buenos Airesben, amely bírói beavatkozással fenyeget „a sztrájkjoggal való visszaélés” esetére. A MUNKÁSMOZGALOM ré­gi átka a kispolgári hatások céltévesztő visszatükröződése az elméletben és a gyakorlatban. Nem mentes tőle a kommunis­ta mozgalom sem, amely meg­születésétől kezdve kétfrontos harcban kénytelen küzdeni el­lene az alkotó marxizmus—le- ninizmus, a következetes prole- tárosztályharc védelméért és al­kalmazásáért. Az utóbbi évek­ben a kispolgári elhajlások kö­zül a Kínai Kommunista Párt vezetőinek támadásai következ­tében különösen veszélyessé vált a „baloldaliság”. Ez az elhajlás a jobboldali- sághoz hasonlóan kispolgári hangulatokat tükröz, de ellen­étben vele általánosságban nem a jobb módú kispolgárságtól származik, hanem a szegényebb rétegektől, a „dühödt kispolgá­roktól”. Jellemző rá a türelmet­lenség, a fegyelmezetlenség, az ingadozás, az állhatatlanság, az álíorradalmi hangoskodás, a gyors fellobbanás és az apátia váltakozása, a végletekben va­ló csapongás. A kispolgári fci- radalmiság az elméletben és a politikában nem a realitásokból indul ki, hanem a szubjektív óhajokból, amiért is kalandor­kodás felé igyekszik szorítani a kommunista pártokat. A töme­gekkel nem tud megfelelően számolni, irreális feladatok elé állítja őket, előrefut és állan­dóan azzal fenyeget, hogy a pártot elszakítja a történelem döntő erőitől. Végső fokon mind a hatalomért folyó harcban, mind pedig a szocialista építés­ben lehetetlenné teszi, hogy a kommunista párt betöltse az él­csapat szerepét. Mindezért nem kevésbé veszélyes a jobboldali- ságnál. Mint Lenin kimutatta, a „baloldaliság” minden forra­dalmi mozgalmat aláás, ha riem xdyik ellene következetes harc. Egyébként is a jobboldalisá- got és a „baloldaliságot” osz­tálygyökereiknél és természe­tüknél fogva nem választja el kínai fal: az egyik könnyen átcsap a másikba. Ez jellemzi például a trockizmust, amely tagadta a szocialista építés mun­káját a Szovjetunióban, és a „szocialista világforradalom” hí­vének kiáltotta ki magát, s mint ilyen sürgetően követelte a for­radalom exportját. JÓLLEHET a trockizmus és a „baloldaliság” számos más korai irányzata vereséget szen­vedett, a „baloldaliság” felélén­külésének veszélye korántsem múlt el. Lenin már 1920-ban figyelmeztette a kommunista világmozgalmat, hogy a „baiol- daliságot” nem szabad csak absztrakt módon, vagyis általá­ban elítélni és csak a régi bal­oldali hibák bírálatára szorít­kozni, mert ez az irányzat ké­nes teljesen váratlanul, új for­mákban és új jelszavakkal fel­támadni. Ehhez tápot adnak a kispolgári hangulatok, amelyek betörnék a munkások soraiba

Next

/
Thumbnails
Contents