Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
n család, a gyermekek jövője érdekében hunét a sugbor mérőknél Csökkeni a lanulóbalesetek száma Az Állami Biztosító által megállapított adatok szerint 1962-ben az ország területén 30 ezer tanuló szenvedett balesetet. Ez a szám 1963-ban 26 ezerre csökkent. Érdekes, hogy a baleseteknek mintegy ötven százaléka kéz- illetve lábtörés volt. A legtöbb sérülés sportolás közben, vagy figyelmetlen és szabálytalan közlekedés következtében történt. Az országban a középiskolások 97, az általános iskolások 82 százalékának van tanulóbaleset-biztosítása, amely évi egyszeri öt forint befizetése ellenében mindenféle balesetre kiterjed. Az iskolában a tanév végeztével újítják meg ezeket a biztosításokat, az 1964—1965-ös tanévre is, az előzőkhöz hasonlóan, a beiratkozáskor. Az elmúlt évben országos' viszonylatban 5 millió 100 ezer forintot fizetett ki az Állami Biztosító a tanulóknak a biztosítások alapján. • / Megyénkben az elmúlt évben 1651 balesetet szenvedett tanuló részére 372 ezer forint térítést fizetett ki a biztosító. Ebben az évben pedig — szintén a megyében — 370 diák csaknem 80 ezer forint térítésben részesült biztosítása alapján. Kecskemét, délután öt óra. Amíg a rendőrségi gépkocsi a város széle felé robog, a néhány perccel ezelőtt lezajlott beszélgetés szavai jutottak eszembe: „A rendőrkapitányság és a megyei pénzügyőri parancsnokság elhatározta, ismét ellenőrzést tart a zugbormérők- nél, vajon tanultak-e a két hónappal ezelőtti büntetésekből, vagy tovább mérik a bort, pálinkát ...” A gépkocsi a Batthyány utca 39. számú ház előtt fékezett. Régi ismerőst, V. Nagy Józsefnél; ellenőriztük először. Az alacsony konyhában már átfestették az árulkodó számoszlopokat és az adósok neveit, de a zamáncos kannában, az asztal alatt ott bor. I büntetés nem használt — Nem mérjük már a bort — sápítozott az öreg mama, de Solymosi Mihály kiskunfélegyházi lakos elárulta, 4,80 forintért éppen most ivott egy nagy- fröccsöt. Kígyósi Imre először rokonnak mondta magát, később kiderült, nem tartozik a családhoz, csupán inni tért be V. Nagyokhoz. A borkészlet ellenőrzése még jobban beigazolta a feltevést. Két hónap alatt „alig” 200 liter bor, s nyolc liter pálinka fogyott el. A következő állomás özvegy Tóbi Antalné, Joó Mária utcai zugbormérő volt. Igaz, most páciensekéi: nem találtunk, de furcsa módon a pincében a két hónappal ezelőtti másfél hektoliter többlettel -szemben most négyszáz liter bor hiányzott. .. Nyíri út 2. Az udvar már sötétbe borult, ám a kiskonyhából messzire világított ki a fény. Három fiatalember: Szepesi József, Végh Antal, Csontos János a Vas- és Fémipari Ktsz dolgozói, éppen a nagy- fröccsel koccintottak. — Egészségükre! — köszöntött be a rendőrtiszt, s a mit- sem sejtő legények viszont kívánták. U. Kovács Jánosné gyanakodva szemlélte a hívatlan látogatókat, de felengedett, amikor a pénzügyőr — civil ruhában — egy kisfröccsöt kért. Fizetésre került a sor, s elvette a fiatalemberektől a 9,60-at, s a pénzügyőrtől a 2 forintot a kisfröccsért. Ezután mutatkoztunk be. Az arcokon látszott, nem éppen kellemes meglepetést szereztünk U. Kovácsoknak. Ezen az estén nem kedvezett Bacchus a zugbormérőknek. Halasi út 24. Ö. Kovács József lakásának konyhájában négy vendég ült. Kádár Imréné és Varró Ferenc egy-egy üveg borért jött, s természetesen leültek egy pillanatra. Kádámé azonban a várakozás unalmát egy nagy- fröccseel igyekezett enyhíteni. Rövid kérdezősködés után előkerült az adósok könyve is. Egy családi levél hátlapján épületes olvasmánynak lehettünk szemtanúi. Néhány idézet ezek közül: „öreg 18 forint”, „kisember 4,50 forint”, „pék 90 forint” és így tovább. Lejjebb, a papír szélén azonban neveket és feltűnően nagy összegeket találtunk: „Kohán György 295 forint”, „Kozma Imre 115 forint, s 300 forint kölcsön”, „Juhász István 75 forint”. — Hol dolgoznak ezek az emberek? ö. Kovács Józsefnek túlsók egyszerre ez a „vendégsereg”, s akaratlanul is megmondta: — A Faipari Vállalatnál dolgoznak ... Kohán már egy hónapja, Juhász február óta tartozik, s Kozma is azt üzente, ha lesz pénze, majd megadja a tartozását. A kamrában ez alatt pénzügyőr segítőtársunk sem fecsérelte hiába az idejét. Deciliternyi pontossággal állapította meg 250 liter bort mért el az idős házaspár poharazva. Több száz forint adósság Másnap ismét ellenőrző körútra indult a brigád. Lajosmi- zsére vezetett az utunk. Suri József, Szabadság tér 3. szám alatti konyhájában Szaszkó Pál és Eötvös József éppen a szálához emelte a 3 deci® pohárban a bőit, amikor beléptünk. — Hogy mérik? — Tizenkét forintért. — Sűrűn járnak ide? — Igen — vette át a szót Eötvös József — többször betértünk, s megittunk két-három decit. Suri József nem kevesebb mint 300 liter bort mért el vendégeinek, de hitel, az nincs, csak annak ad, aki készpénzzel fizet. Nem volt ilyen „merev” Szabó Istvánné, aki Kecskemét, Bercsényi utca 26. szám alatt mérte az „olcsó” nedűt. Ö szívesen adott régi kuncsaftjainak hitelt, s erről — igaz csak egy gyűrött jegyzettömbbe —, de mégis kettős könyvvitelt vezet, s tegyük hozzá, nagyon precíCsendélet a baromfiudvarban. tPásztor Zoltán felvétele.! Figyelmetlenül közlekedett, balesetet szenvedett Kecskemétről gyalog haladt Ladánybene irányába az országút bal oldalán Molnár Imre 12 éves gyermek. Gyaloglás közben többször hátrafelé nézett, s ezért nem vette észre a vele szemben haladó Szabó István kecskeméti kerékpárost. A kerékpár hajtója csengővel jelzett a hátrafelé néző gyereknek. Molnár Imre a csengőjelzésre előre nézett, s a már előzésben levő kerékpárost ki akarta kerülni, de úgy, hogy elébe lépett. A baleset következtében a gyalogos és a kerékpáros is elesett, de a lös Molnár Tmre oly szerencsétlenül zuhant a földre, hogy jobb lábát törte. A gyermeket egy oda érkező személygépkocsivei beszállították a Megyei Kórházba. A balesetért Molnár Imrét terheli a felelősség, mert figyelmetlenül haladt aé úttesten. zen. Erre utalnak a következő bejegyzések: „Józsi bácsi 342 forint, áthoztam 502 forint”, „Dúl József 60 forint”, „Faragó 34,80”, „Vitkovics 54 forint... stb.” — Mennyi a borhiány? — kérdezte a pénzügyőr. — Csák annyi, amennyit a család fogyaszt — így Szabó Istvánné. S furcsa dolog, mégis 138 liter borral van kevesebb. A gépkocsiban ülünk már, amikor az egyik pénzügyőrtiszt ezt mondja: „A napokban felkeresett a Hunyadiváros egyik nagy építkezésének két vezetője. Erős munkásemberek, s mégis könyörögtek: Szüntessék meg a Topolyai-féle zugbormé- rést, mert a munkások kétharmada ittasan áll munkába . . . Javaslom, nézzük meg.” Ittasan dolgozó munkások Hunyadiváros 44/a. Topolyai Ferenc SZTK-ellenőr tagad, nem mérik a bort. Mégis 319 liter hiányt, s még egy szabálytalanságot derített ki az ellenőrzés. Topolyai Ferenc Kiskun- majsáról hordja a bort Kecskemétre. Védekezése sem elfogadható, hiszen a munkások, akik be-betértek hozzá italozni, ezt a jegyzőkönyv felvételekor sem tagadták. Két napon át — esténként a zugbormérőknél jártunk. A tapasztalat? Sajnos, nem kedvező? V. Nagy József né, özvegy Tóbi Antalné az 1000 forint és utolsó figyelmeztetés ellenére, tovább is méri a bort. Velük szemben már nem a figyelmeztetést, de a legsúlyosabb büntetést kell alkalmaznia a Bács- Kiskun megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatalnak. S az újonnan felfedezett zugbor- mérők? Akármelyiket is vesz- szük, valamennyiüket egy cél vezérli: Csak nála igyanak azok, akik a szesz rabjaivá váltak. Azt mondhatnánk, velük szemben legyünk türelmesek, figyelmeztessük kisebb súlyú büntetéssel. De meddig ez a türelem?! Példás szabálysértési bírsággal, ha kell elkobzással, végre meg kell kezdeni a család, a gyermekek jövője érdekében a zugitalmérések kiirtását. S ezt a zugbormérőkön és vendégeiken kívül mindenki örömmel fogadná. Gémes Gábor a»~. Wmii íV«*.' Mines kivétel! HIÁBA, nehezen, a lassan halódó hagyományunk a protekció — gondoltam mérgesen, amikor a múltkoriban éppen egy parázs vita kellős közepébe cseppentem Kecskemét központi húsüzletében. Egy férfi soronkívüliséget élvezve próbálta lebonyolítani a vásárlást, amit természetesen nem hagytak szó nélkül az előtte érkezettek. A fellángoló vitában egyszer csak bántóan csattant a kiszolgáló hangja: — Fogja be a száját! — mondta, mégpedig nem az udvariatlan tolakodónak — mert az ismerőse volt —, hanem a jogosan méltatlankodó asszonyok egyikének. A megbántott asszony helyett is keserű szájízzel fordultam ki a boltból. Akkor még képzelni sem mertem, hogy a fenti eset miatti elkeseredésem, csak hetek múltán oldja fel egy színházi este. A SZÜNETBEN vidéki ismerősökkel találkoztam. — Hát ti, hogy kerültök ide? Taxin. Ceglédről? Dehogy! Csak az állomásról. Az is tíz forintomba került — búsult zsebpénze megfogyatkozásán a férj. Ebben a- pillanatban elevenedett meg előttem az én utolsó tízesem gyűrött „ábrázata” is. Amint a ruhatárosnak átnyújtottam, fogtam a ruhatári számot és dolgom vé- gezetten a nézőtérre siettem, megfeledkezve a visszajáró pénzről. — Legalább ne az utolsó tízesem lett volna, sóhajtottam, ismerőseim derültsége közepette. Alig két óra múltán azonban tökéletesen megvigaprta- lódtam. Az előadás után Ugyanis én kaptam meg utolsónak a kabátom... TALÁN nem hiszik, de én örültem ennek! Olyan helyet fedeztem fel, ahol nem számít a „borravaló”, ahol nincs kivétel, ahol egyforma kiszolgálásban részesül minden halandó! Bizony jól jött ez a tapasztalat a húsüzletben történt „inéidens” után ... Eszik Ét* Hozzák nyilvánosságra a jó kezdeményesést (Tudósítónktól.) Munkaértekezleten foglalkoztak a gyámügyi és ifjúságvédelmi szakemberek a kiskunfélegyházi járás termelőszövetkezeteiben és tszcs- iben dolgozó fiatalok helyzetével. Megállapították, hogy a járás területén működő tizennyolc közös gazdaságban 384 huszonöt éven aluli leány és fiú tevékenykedik. A legtöbb fiatalt a tiszaújfalui Alkotmány Termelőszövetkezet alkalmazza, míg a pálmonostori Béke Tsz-ben egyetlen 25 év alatti dolgozó sincs. Az ifjúságvédelmi szakemberek megállapítása szerint, 1963. január 1-e óta negyvennégy ifjabb munkaerő hagyta ott a mezőgazdaságot, és helyezkedett el az iparban. Sok problémát okoz az, hogy a járás területén nem kielégítő a mezőgazdasági szakmunkás- képzés üteme. A megnöveke- dett termelési feladatok, az új telepítésű szőlő és gyümölcs, az egyre korszerűbb és korszerűbb agrotechnikai eljárások, mind, mind követelik a mezőgazdasági szakembert. Az értekezlet résztvevői javasolták. hogy a járási és megyei szakigazgatási szervek hatékonyabban foglalkozzanak a lövőben a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetével. Hozzák nyilvánosságra az egészséges kezdeményezéseket. Mert például igen eredményes próbálkozás a fiatalok „megkötésére” a gátéri Aranykalász Termelőszövetkezet kezdeményezése, ahol 150 munkanap után hat mázsa, 250 munkanap után pedig nyolc mázsa kukorica értékét adják prémiumként a fiataloknak. Knipfer Anna PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Baes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsba? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-36. Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17$ Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-15 Index: » t*B,
