Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

1964. május 16, szombat S. oWal Ventillátoros kazlakban a százezer állványon szárad és pillahgósok szénája Pingáló asszonyok Sao Paulában, Bécsben, Milánóban flz idegenforgalommal együtt növekszik az export eljárással, ventillátoros kazlak­ban szárítják a szénát. Ezenkívül még csaknem száz­ezer állványon fonnyad a ta­karmánynövény. A bajai járás közös gazdaságaiban szívesen alkalmazzák a szellőzőfolyosós módszert is. Ezeken a megfelelő szellőzőnyílásokkal ellátott fa­állványsorokon már télire tárol­ják a szénát, s majd a máso­dik, sőt, a harmadik kaszálás termésmennyiségét is rájuk rak­ják. NAGYCBB ÜNNEPEKEN még magukra öltik színpompás viseletűket a Kalocsa környéki asszonyok. De már inkább csak az idősebbje. A fiatalok a tű­sarkú cipő és a kiskosztüm pártján állnak. Nem kell azon­ban attól tartanunk, hogy fele­désbe vesznek az évszázados ha­gyományokon alapuló minták. A Kalocsai Háziipari Szövetke­zet jó pártfogója a környék népművészetének és egyre több külföldi államba juttatja el a Tervből — valóság Ebben az évben 35 ezer hol­don termelnek pillangós takar­mánynövényeket megyénk ter­melőszövetkezetei. A lucerná­sokban megkezdődött az első kaszálás, aminek gyors elvégzé­sére nyújtott műszakban üze­meltetik a kaszálógépeket. Emel­lett naponta n ón tégy 200 kézi kaszás vágja a rendet. A levágott takarmány szárí­tását, kaszálását nagy gonddal végzik. Az idén már 63 terme­lőszövetkezetben hideg levegős A xxegedi műút és a já­noshalmi kövesút „ollója” fog­ja közre a mélykúti Űj Élet Tsz 4200 holdas területének legna­gyobb részét, mivel a bácssző- lősi határban is van a közös gazdaságnak néhány táblája. Kancsár Sándor, a szövetke­zet párttitkára is épp oda ké­szül. Megnézi a növényápolást, a cukorrépa sarabolását, ami­hez most fogtak hozzá. Minden­felé dolgoznak a határban; fér­fiak és asszonyok vegyest ha­ladnak a zöldellő sorok között. — Most már teljes a családi művelés — mutatja elégedetten a párttitkár. — Tavaly és ko­rábban is dívott már ez a mód­szer, egyes brigádokban és egyes növényfélékre vonatko­zóan. Ám az idén vált álta­lánossá. Pártszervezetünk régi törekvése valósult meg ezzel. Hogyan sikerült megvalósíta­niuk? az onnan történő hazaérkezés időpontját. Több száz embernél ezit naponta összehangolni a szállító járművek indulását il­letően, szinte lehetetlen. S még egy szintén nem elhanyagolha­tó szempont: A családtagok munkájára szükség van, éppúgy mint a korábbi években, sőt, a munka mind rendszeresebb foglalkoztatásukat igényli. Nem is lebecsülendő a szerepük, hi­szen naponta már legalább másfélszáz családtag veszi ki részét a közös munkából. Szállító járművek termé­szetesen most is indulnak, hi­szen főleg az idősebb és az asszonyok részéről van irántuk igény, de a gazdák nagyobb ré­sze már reggel ötkor kerékpár­ra vagy motorra ül, s kint dol­gozik — amíg a munka meg­kívánja. A terület felosztása a csalá­dok között azonban nem köte­lező. Mint ahogy van is né­hány munkacsapat, amelynek tagjai jelenleg is együtt dolgoz­nak. Szabó Imréné nyolctagú szántóföldi munkacsapata pél­dául nem parcellázta fel a te­rületet. ők jobbnak látják így, hát így csinálják. Csak egy a fontos: A munkákat idejében és jól elvégezzék. Az anyagi ösztönzés is helyt­állásra sarkallja a gazdákat. Munkaegysége szerint ré­szesednek, de a többlettermés után prémiumot kapnak. Ennek mértékét körültekintő alapos­sággal határozták meg a szerző­désben. — Nyugodtan állíthatom, hogy közmegelégedésre sikerült álta­lánossá tenni ezt a módszert — mondja Kancsár Sándor. — Pe­dig csak huszonnégy tagja van a pártszervezetünknek. A sokat segítő pártonkívülá aktívák szá­ma azonban sokkal több ennél. H. D. hímzett terí töket, színpompas ruhadarabokat. ORBÁN GYULÁNÉ, a szö­vetkezet elnöke arról tájékoz- -tatott bennünket, hogy az 1462. évi 6 és fél millióval szemben idén előreláthatólag 12—14 mil­lió forint értékű árut expor­tálnak. Főképpen Franciaor­szágba, Hollandiába, Svédor­szágba és Nyugat-Németor- szágba. Szerinte az idegenforgalom fellendülése is közrejátszott a külföldi megrendelések szapo­rodásában, hiszen a megyébe érkező turisták jórésze hozzá­juk is ellátogat. AKI NEM JCN HOZZÁNK, ahhoz magunk megyünk — mondta mosolyogva az elnöknő. — Nemrégiben három pingáló asszonyunk járt külföldön. Sao Paulóban Tamás Andrásné, Bécsben Szvétek Antalné mu­Walter Menyhért, a Kiskő­rösi Gépállomás főmérnöke, aki a mezőgazdasági munka- és erőgépek birodalmában számos újítást mondhat már a magáé­nak, legutóbb ugyancsak érde­kes, és fölöttébb hasznos szer­kezetet hozott létre, Hazafi Sán­dor, a gépállomás szerelője, illetve Judák Imre, a gépállo­mások megyei főmérnöke köz- remű ködésével. A lánctalpas gépek elé szerel­tatta be pingáló tudományát a kereskedelmi kamara kiállítá­sán. Vén Lajosné egy milánói cég meghívásának tett eleget. A külföld után lassan a ha­zai piacot is meghódítják a ka­locsai népművészeti alkotások. Kissé furcsán hangzik, de így igaz. 1962-ben még mindössze 300—400 ezer forint értékű árut vett át a szövetkezettől a ke­reskedelem, idén azonban már 2,5—3 milliót rendel. A NÉPMŰVÉSZETI vállalat boltjai egyre inkább betöltik hi­vatásukat, s ami talán még en­nél is fontosabb, a korábbinál lényegesen alacsonyabb áron hozzák forgalomba a népmű­vészeti alkotásokat. Árkiegészí­tést kap a szövetkezet és ennek eredményeképpen például egy 60x 60-as terítő fogyasztói ára 650 forintról 420 forintra csök­ken. B. D. hető talajegyengető tolólapról van szó. Az alkatrész tudvale­vőleg csőrlővel működik, a gép vezetője annak segítségével emeli és süllyeszti. A csörlő azonban meglehetősen kompli­kált berendezés, így gyakran keletkeznek a működésében hi­bák. Javítása is sok gondot okoz, s általában hamar el­használódik. Ám ennél jóval nagy«t>b baj, hogy a csörlő a legtöbb esetben — hiánycikk. A gépállomás főmérnöke né­Csörlő helyett hidraulika Hasznos újítás a Kiskőrösi Gépállomáson Nélkülözhetetlen intézmény Már tavaly decemberben hozzáfogtak. A tsz pártalapszer- vezetének két tagja, Börcsök István és Juhász András vállal­ta, hogy a szövetkezetnék mind a négyszáz gazdáját megláto­gatja. így is történt. Mentek házról házra, az egyes családok­ban felmérték a bevonható munkaerőt, az igényeket; azt, hogy ki mennyi munkaegységet vállal; a családnak mennyi ke­nyérgabonára, a háztáji jószág­nak mennyi zöld lucernára, alomszalmára van szüksége; ki­ki mennyi trágyát tud a közös­be adni; mekkora a háztáji szerződés mértéke. Utánuk, ha­sonló céllal, a brigádvezetők is végiglátogatták a hozzájuk tar­tozókat. Ök már előzetes meg­állapodásokat is kötöttek. Ezt követően mind az öt bri­gád gyűlést tartott külön-kií- lön, s ott már a különböző vál­lalásokat hangolták össze a kö­zös gazdaság terveivel. A vég­leges szerződéseket, korábbi vállalásokat figyelembe véve, ez­után kötötték meg a gazdákkal. Mindez hosszú, több hónapon át tartó munka volt. — Eltelt vele az egész tél — foglalja össze a párttitkár. — Probléma is akadt bőven. Főleg az idősebbek részéről, akik at­tól tartottak, hogy ha megbete­gednek, műveletlenül marad a területük. Ügy állapodtak meg, hogy ilyen esetben vagy a szom­szédos gazda vállalja át, vagy pedig a munkacsapatban dol­gozó gazdák osztják fel egymás között a kérdéses földeket. Miért e őnyös a családi művelés? Ebben a szövetkezeti gazdaságban a korábbi években sem volt baj a gazdák szorgal­mával. Kétségtelen azonban, hogy az emberek teljesítménye, munkabírása különböző, s ez a brigádművelésben nem jutott kifejezésre. Másrészt a gazdák egyéni-családi körülményei is különbözők, s ezek befolyásol­ják a munkába indulás, illetve Ragyogóan tiszta istálló, ti­zenhét pompás, göndörfejű bi­kával, laboratórium számtalan apró üvegtégellyel, mikroszkóp­pal, egyéb berendezésekkel és fehérköpenyes állatorvosokkal — mindez a Kecskeméti Mes­terséges Termékenyítő Állomás. Steril körülmények jellemzik a megye nagyüzemi szarvasmar­ha-tenyésztésének ezt a nélkü­lözhetetlenül fontos intézmé­nyét. Az idén tízéves fennállását ünnepli az állomás. Ennyi idő alatt volt alkalma bebizonyíta­ni nélkülözhetetlenségét. Mutat­ja ezt az is, hogy pár hónapja már a megye minden községére kiterjesztette hatáskörét. Csu- pár egy-két isten háta mögötti határrész marad ki a „szórás­ból’', ám ott a tehenek száma is csekély. Tízezer boci „papája” Dr. Gerő János, az állomás igazgatója mutatja az állatokat. Négyet közülük legutóbb Svájc­ból importáltak. A többinek az eredetét is nyilvántartják a „nagyszülőkig” bezárólag. Itt van például az ország legjobban tejelő tehenének, a kalocsai Iszkra Tsz Nusijának fia, vagy az ország legjobb törzsbikájá­nak, a mezőhegyesi Planetnek az unokája. És így tovább . . . — Legrégibb bikáink a Csibész —1. — mutat az egyik állatra az igazgató. — Hat éve van az állomáson. Több mint tízezer utód „apjának” mondhatja ma­gát. Kiderül, hogy a bikák csak látszatra egyöntetűen tetszető- sek. Szakértő szem, mint ami­lyen a dr. Gerő Jánosé is, nyomban megállapítja, mely al­kati tulajdonságok átvitele leg­célszerűbb a korszerű tenyész­tés szempontjából. E célnak el­sősorban az alacsony, rövid lábú fajták felelnek meg; a tapasz­talatok szerint a kis termetű ál­latok takarmányértékesitese sokkal jobb, másrészt a tejter­melés mennyisége és minősége nem függ a tehén nagyságától. Néhány bikát már ki is jelöl­tek a legközelebbi selejtezés „szenvedő alanyául’ . ‘Száztizenhattól > a negyvenezerig Az állomás működésének leg­szembetűnőbb haszna: Az apa­állat szaporitóképességének a sokszoros hatványra emelése — közismert. A tízéves fejlődés ebben is kifejezésre jut; az el­ső évben mindössze 116, tavaly viszont mintegy 40 ezer tehén megtermékenyülésében volt ré­sze az állomás munkájának. Ez év januárjában már teljesítet­ték az első negyedéves tervet, a több mint ötezer termékenyü­lést. A vételtől számított pár órán belül az állomás már útnak in­dítja a megfelelően hígított sza­porító anyagot. Évente kilenc­ezer ládát- továbbítanak a kör­zetekbe. A ládákban elhelyezett tégelyek nyilvántartása olyany- nyira pontos, hogy sok évre visszamenőleg meg lehet állapí­tani egy bizonyos napon szüle­tett utódról, hogy melyik biká­tól származott. Ellenőrzött utódok Mi célt szolgál ez a precizi­tás? Az utódok ellenőrzését! Ezt öt évvel ezelőtt kezdték meg, s egyre szervesebb részét képezi az állomás munkájának. Az eredmények felmérése jobbára csak ezután válik lehetővé, minthogv az öt évvel ezelőtti inszemináláskor fogamzott utó­dok hasznosságának elemzése is még a közeljövő feladata. En­nek nyomán majd kiselejtezésre kerülnek a rontó hatású bikák, s a javító hatásúak a mostani­nál lényegesen nagyobb szerep­hez jutnak. Hiszen továbbra is alapvető cél marad a nagyüze­mi tenyésztés segítése. Elsősor­ban a termelőszövetkezetekben van erre szükség. A segítés ugyan máris tükröződik; har­minchét közös gazdaság rendel­kezik törzskönyvezett tehené­szettel, s közülük tizennyolc­ban 3000 liter felett van a tej­hozam tehenenkénti éves átlaga. De néhány tsz már a négyezer literes átlagot is meghaladta. Hozzájárulni az ilyen közös gazdaságok számának a növelé­séhez — lehet-e szebb feladat a következő tíz évben? —i —1 A vasúti kocsiban szombati zsúfoltság. Szabadságos katonák, hét végére haza utazó munká­sok, diákok, csirke-jajtól han­gos kosarak, gomoly gó ciga­rettafüst. Meleg van. Az egymáshoz pré­selt emberi testek — mindegyik egy-egy 36,6 Celsius-fokos kály­ha — ontják a hőt. — Jön az étszolgálatos! — morajlik végig a fülkén, és tu­catnyi kéz nyúl azonnal a pénz­tárca után. Visszatér a fény a megtört szemekbe, az ádámcsut­kák liftként süllyednek, emel­kednek a gallér és az áll között, mintha máris a fanyar zamatú bambit, habzó sört kortyolnák. „Jön az étszolgálatos’ — úgy hangzik ez itt most, mint a ka­ravánvezető elnyújtott’ kiáltása a napégette sivatag közepén: Oázis! Az üvegekkel dús kosár végre feltűnik az ajtóban és a kocsit betölti az árus recsegő hangja: — Kinek adhatok egy beön­tést? A szélső pádon ok» kisláng hány hetes töprengés után rá­döbbent: Miért ne helyettesít­hetné a csörlőt a hidraulika? S két társával együtt hozzáfo­gott az új emelőszerkezet elké­szítéséhez, Azóta már kis is próbálták. Dehát hol itt az előny? — kérdezhetnénk ezek után. Első­sorban ott, hogy amíg a csörlő és a tolólap 98 ezer forintba ke­rül, addig a hidraulikával ellá­tott tolószerkezet maximálisan 30 ezer forintból előállítható. Előnye továbbá, hogy a gépál­lomás műhelyében is bármikor és bármekkora mennyiségben elkészíthető, valamint az is, hogy súlya tizedrésze a csör- lőének. Az újabb kipróbálás után a lánctalpas gépeken a csőri őket fokozatosan hidraulikával cse­rélik ki. Már számos más gép­állomás is érdeklődött az új konstrukció iránt. keze félúton megáll tétovázva, aztan lehanyatlik. — Köszönöm, nem kérek — motyogja egy né­ni is zavartan, és gyorsan visz- szadugjaa pénztárcáját. Az árus azonban szemmel lát­hatóan el van ragadtatva saját szellemességétől. — No, ki kér beöntést, höl­gyeim és uraim — mondja is­mét széles mosollyal, és a ke­zében szorongatott bambis üve­get most egy meghökkent úr orra alá lolja. Lesújtó pillantás a válasz. De ő ezt, úgy látszik, észre sem veszi, mint ahogy az sem tűnik fel neki, hogy kocsinkban egyetlen vevője sem akad. Amikor behúzza maga után az ajtót, valaki fél hangon meg­szólal : — Jó kis propaganda, mond­hatom, felfordult tőle a gyom­rom! — Nekem is — hagyja hely­ben a mellette ülő, és nagvo nyelve megnyalja kicserepese- dett szája szélét. 2-s —ö Jó kis propaganda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents