Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XIX. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 4ra 60 fillér 1964. MÁJUS 16, SZOMBAT Egymást segítik a közös gazdaságok INTS i­Késsülődés as aratásra Még zölden hullámzik a ga­bonatenger, s jó pár hét van az aratásig, de az illetékesek már hozzáfogtak a kenyérnek- való betakarításának előkészü­leteihez. Nemcsak nagyüzemi gazdasá­gaink, hanem a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai, a fel­vásárló szervek, a gépállomá­sok is már most felmérik a vár­ható termést, hogy intézkedhes­senek az aratás gyors, veszte­ségmentes lebonyolításáról. Még májusban sor kerül az aratógépek, kombájnok és a szállítóeszközök elosztására, a menetiránytervek össze­állítására. Egységes elvek alapján a me­gyei tanács vb mezőgazdasági osztálya kimutatást készített, amely a többi közt gabonafaj­tánként és betakarítási módon­ként tartalmazza a szemveszte­ség megengedett mértékét, s út­baigazítást nyújt az aratás meg­kezdésének legalkalmasabb idő­pontját illetően. A szövetkezeti gazdaságok egymás közt is megbeszélik a betakarítás teendőit, s a na­gyobb gépi erővel rendelkezők Változnak az emberek Az egyik üzemünk igazga­tója mesélte egészen fellelke­sülten a következő történetet: Vállalatukhoz néhány éve, amikor megalakult, Jgen sok volt magánkisiparos került. Mennyi gondot okozott akkor, hogy ezek az emberek sem­miképpen nem tudtak, nem akartak „üzemi módon'’ gon­dolkodni. Az egyik öreg mes­ter nevét említette az igaz­gató, aki kiváltképp „élen járt"’ a maszek múlt őrzésében. Ki­váló szakember volt, de félt­ve rejtegette a mesterség fo­gásait. Tanulót nem vállalt, nem volt már semmi haszna belőle; azt mondta, öreg hoz­zá, pedig csak attól félt, hogy akadályozná a munkában. Ha órabérben dolgozott, kényei­ül eskedett, ha meg teljesít­ményre, akkor éppen csak arra vigyázott, hogy a mun-, kaja átcsússzon a minőségi ellenőrzésen. Egyebekben pe­dig semmiben nem vett részt munkaidőn kívül, se gyűlé­sen, se társadalmi munkán nem lehetett látni soha. Hogyan történt? Ki tudja ma már. Átalakulásának leg­feljebb csak néhány állomá­sára emlékeznek az üzemben. Először akkor jelentkezett társadalmi munkára az öreg, amikor a városi utcakövezés programjában a saját utcáját is ott találta. Aztán pedig ak­kor hallatta először a hang­ját, amikor lemaradt a mű­helyük és „ugrott” a kilátás­ba helyezett jutalom. Kezdte magyarázni a többinek, hogy hogyan csinálják; tanítgatta őket. Megdicsérték néhány­szor. Hozzá fordultak taná­csért. A műhelye a legjob­bak közé került. Persze ez nemcsak az ő érdeme volt, s nem „emelték ki”, egyszerű munkás maradt továbbra is. De egy alkalommal azt mond­ta társának: Nem fogunk miattad szégyenkezni! Vagy összeszeded magad, vagy nem kellesz közénk. Innen már egyenes út ve­zetett a kitüntetésig. Minden­ki egyetértett. A legjobb szak­ember, a legjobb munkás. Megérdemelte. Az élüzemavatáscn az igaz­gató két pohár bor között tréfálkozva megkérdezte: No, szaki bácsi, azért a kitünte­téshez mellékelt boríték ugye jobban esett? — Akár vissza is adhatom — csapott a zse­bére már kicsit csillogó szem­mel az öreg. De aztán hirte­len elmosolyodott. — Tudja — mondta csendesen —, ha mindenképpen választani kel­lene, inkább a borítékról mondanák le! Modem tündérmese? In­kább ízig-vérig mai történet. Ezer, százezerszám esik meg. Ha nem is mindig ilyen csat­tanóval, ha nem is mindig ilyen „karrierszerűen”, kitün­tetéssel koronázva — hiszen nem mindenki kiváló szak­munkás is egyúttal. De az emberek átalakulása, a gon­dolkodásmód változása tö­megméretekben zajlik le ma­napság az itt vázolt módon és irányban. Munkásokban is, parasztokban is. Egy másik üzemben a társa­dalmi bíróság elnökévé vá­lasztottak egy szintén már idősebb munkást. Nem akar­ta elfogadni. Ö ítélje el a munkástársait? „Ö legyen az oka” a bűnhődésüknek? A folyamatot nem szükséges vé­gigkísérnünk. Egy hónapja kérte a felvételét a pártba. Mennyi példa! Itt játszód­nak le a szemünk előtt. Hány tsz-paraszt gondolkozott úgy az átszervezés utáni évben, bogy „az az övé, amit elvisz”, nem pedig az, amit osztanak. Ma sokkal kevesebben van­nak ilyenek, velük szemben pedig egyre többen azok, akik becsületes munkával gyara­pítják együtt a saját jövedel­met és a közös vagyont. Ez a mondat, hogy „min­denki a maga szerencséjének kovácsa” kiszorul lassan nem­csak a közmondások közül, hanem az emberek fejéből is. Átadja a helyét annak a ma- gasabbrendű szocialista szem­léletnek, amely a jól végzett munkában, a tettvágyban, a használni akarásban találja meg nemcsak a boldogulását, hanem az élet értelmét is. „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga.” Nem frá­zis, és nem is csupán az élen­járók jelszava. Bizonyára ép­pen ezért, mert az elv olyan jól egyeztethető ma már a munka anyagi megbecsülésé­vel. S így az egyéni érdek és a közösségi érdek — párhu­zamos sínek. A szocializmus felé halad rajtuk az ország szekere. segítik a gépekkel kevésbé el­látottakat. Számítva egyébként — főleg csapadékos időben — a gabonák megdőlésére, nagy­üzemi gazdaságaink a kézi ara­tásra is felkészülnek. Megyénk termelőszövetkeze­teiben az idén több mint 3000 erőgép és csaknem 1800 pótko­csi áll majd rendelkezésre az aratás kezdetén. A gépállomások a közeljö­vőben meglevő állományuk­hoz 100 új SZK—4 típusú kombájnt kapnak. A Bács-Kiskun megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vál­lalat 9879 vagon gabona átvé­telét tervezi, de felkészül a vár­ható magasabb hozamok átvé­telére, elhelyezésére is. A táro­lóhelyek hiányának ellensúlyo­zására 9400 négyzetméter alap- területű színt létesít a vállalat. Az aratási időszak kezde­tére 14 gabonafúvó beren­dezést állítanak készenlét­be. Valamennyi rendelkezésre ál­ló szükségtárolóhely igénybevé­telével, és a tsz-ekben, illetve állami gazdaságokban szerve­zett bértárolással is igyekszik a vállalat a várható jó termést elhelyezni. Egyidejűleg a már meglevő megyei raktárak befo­gadóképességét további 623 va­gon termény tárolásának meg­felelően bővítik. J. T: Ünnepélyesen megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár Pénteken reggelre ünhepi díszbe öltözött a Budapesti Nem­zetközi Vásár és a vásárváros főterén felállított árbócsoron 29 ország nemzeti lobogóját lenget­te a szél. Kilenc óra előtt sor­ra érkeztek a vendégek az ün­nepi megnyitóra, kiket mint há­zigazda, Bíró József külkereske­delmi miniszter, a vásárbizott­ság elnöke és dr. Vitéz András, a vásár igazgatója fogadott. Az ünnepi megnyitón megje­lent Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, a kormány el­nöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyette­sei, Somogyi Miklós a SZOT el­nöke, a párt Politikai Bizottsá­gának tagjai. Ott volt a ma­gyar politikai, gazdasági és kul­turális élet sok képviselője, részt vettek a megnyitón a BNV alkalmából hazánkba érkezett kormányküldöttségek, a külke­reskedelmi miniszter meghívá­sára érkezett külföldi delegáci­ók és vendégek. Ott voltak a diplomáciai testületek vezetői és tagjai, a vásárpavilonok igazgatói. A vendégeket Bíró József kül­kereskedelmi miniszter köszön­tötte ünnepi megnyitóján. Hang­súlyozta, hogy az országok kö­zött gazdasági kapcsolatok sok­oldalú fejlesztése, az egyenlő előnyök és az egyenjogúság el­vének mind szélesebb alkalma zásával tért hódít. Ma már 35 külföldi ország több mint ezer kiállítójának gazdag árubemu tatója bizonyítja, hogy Buda­pest mint vásárváros a nemzet­közi kereskedelem elismert ta­lálkozóhelyeinek sorába lépett. A teljes kiállítási területnek több mint a felét foglalják el a külföldi országok hivatalos kiál­lításai. Sorukban üdvözölhetjük az első ízben megjelenő Bolí­viát, az Egyesült Arab Köztár­saságot, Etiópiát, Görögorszá­got, Indonéziát, Nigériát és Tanganyika-Zanzibárt. E min­den eddiginél nagyobb külföldi részvétel hasznos alkalmat nyújt szakembereink számára, hogy felmérhessék a nemzetközi technika színvonalban elért ha­A közlekedési és postaügyi miniszterhelyettes Kecskeméten Pénteken délelőtt Kecskemét­re érkezett Horn Dezső, a köz­lekedési és postaügyi miniszter helyettese. A vendéget a megyei pártbizottságon Erdösi József, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára és Buda Gábor, a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese fogad­ta. A megye 1964. évi szállítási feladatairól tanácskoztak. A megbeszélésen részt vettek a MÁV Szegedi Igazgatóságának és a 9. sz. AKÖV-nek a vezetői. Fontos tennivalóként jelölték meg a szállítási kapacitás minél nagyobb mértékű kihasználását. Megállapodás született arra, hogy a Közlekedési és Posta­ügyi Minisztérium tudományo­san feldolgozza a megye szállí­tási lehetőségeit a harmadik öt­éves tervre vonatkozóan. ladást és közvetlenül megismer­kedjenek azokkal a termékek­kel, amelyek előnyösen szolgál­hatják termelésünk bővítését és korszerűsítését, növekvő szük­ségleteink kielégítését. Jó lehe­tőség ez külkereskedelmünknek is — mondotta —, hogy a hely­színi tájékozódás segítségével készíthessen elő, vagy realizál­jon igényeinket kielégítő im­portügyleteket. A vásár dolgozó népünk elé tárja reprezentatív kiállítás ke­retében alkotómunkánk ered­ményeit. Lehetővé teszi, hogy a látogatók megismerkedjenek az új, korszerű termékekkel, ame­lyek mint fejlett termelési esz­közök, vagy közfogyasztási cik­kek hozzájárulnak a munka megkönnyítéséhez, az otthon, az öltözködés, a fogyasztás színvo­nalának további javulásához. A magyar ipar termékeinek gyárt­mánycsoportok szerinti teljesen szakosított bemutatása meg­könnyíti az összehasonlítást, a választék felmérését. Ezek után a Budapesti Nemzetközi Vásárt ünnepélyesen megnyitotta. A megnyitó után a párt és a kormány vezetői megtekintették a vásárvárost. Végigjárták a lá­togatók az Akadémia pavilon­ját, a könnyűipar kiállítási csar­nokát, a KGM pavilonját, majd a külföldi kiállítók közül első­nek Kuba kiállítását tekintet­ték meg. Itt Forrás kubai kül­kereskedelmi miniszterhelyettes fogadta a vendégeket. A bolgár pavilonban Peko Takov belke­reskedelmi miniszter kalauzolta végig a párt és a kormány ve­zetőit. Az olasz és a finn pavi­lon megtekintése után a ma­gyar államférfiak hosszasan időztek az impozáns látványt nyújtó és gazdag kiállítási anyagot tartalmazó szovjet pa­vilonban, ahol D. F. Usztyinov a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, a nép- gazdasági főtanács elnöke, a ha­zánkban tartózkodó szovjet de­legáció vezetője és tagjai voltak a vendéglátó házigazdák. Az osztrák pavilonban dr. Bruno Pittermann alkancellár, a bejáratnál várta a magyar ál­lamférfiakat, akik a szomszédos Ausztria áruinak megtekintése után az angol pavilonba láto­gattak. A vendégek csaknem teljesen végigjárták a vásárváros terü­letét, s nagy elismeréssel nyi­latkoztak a magyar ipar ered­ményeit reprezentáló kiállítá­sokról, s a külföldi cégek árui­nak bemutatóiról. Az első na­pon a kissé hűvösebbre fordult időjárás ellenére is sok ezer lá­togatója volt a Budapesti Nem­zetközi Vásárnak. Képünkön: (balról jobbra): Vi­téz András, Kádár János, Dobi István és Bíró József elvtársak a vásár megtekintésére indul­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents