Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

1964. május 15, péntek 5. oMal Világhírű vendégek Kecskeméten Darvas Gábor Zenei ABG cí­mű könyvéből —amely a ze­netörténet legkiválóbb karmes­tereit is bemutatja — megtud­juk, hogy Garaguly Károly 1900-ban született Budapesten. Eredetileg hegedűművésznek ké­szült. Tizenhét éves korában már a Berlini Filharmónia hangversenymestere. 1941-ben Fritz Busch utódja a Stockhol­mi Filharmónia élén. Jelenleg a Svéd Filharmónia főzeneigaz­gatója. a Stockholmi Rádió szimfonikus zenekarának kar­mestere, világjáró művész. A megyeszékhelyen jól ismert kedves vendég most hosszabb időre szülőhazájába látogatott. Újságíróknak elmondta, hogy tavaly Mexikóban, a Szovjet­BEETHOVEN, aki saját vallo­mása szerint valamennyi zenei gondolatát elsődlegesen hang­szerre képzelte el, az emberi hang természetadta instrumen­tumát sohasem tudta maradék­talanul birtokába venni. Egyet­len operájában dramaturgiai te­kintetben is sok színpadellenes megoldást találunk, amellett az opera cselekményében és magá­ban a szövegkönyvben nincs ta­lán egyetlen olyan momentum sem, mely ne lenne megtalálható korabeli, divatos „szabadító”-da­rabokban (igazságtalanul fogva- tartott rab, szabadulást hozó miniszter stb.). A Fidelio mind­ezek ellenére és ezekkel együtt — remekmű! Beethoven a sab­lonos történetben az önfeláldo­zó hősiesség diadalát és a sza­badságeszmény megvalósulását látta és ragadta meg elsősorban, s ebben a művében is a zenei kifejezés és formálás egyik leg­nagyobb mesterének bizonyult. A SZEGEDI Nemzeti Színház operatársulata szé£_ és hiteles Fidelio-előadást mutatott be kedden este Kecskeméten. A ze­neileg igen kidolgozott, mélyen átélt drámai interpretálás leg­főképpen Vaszy Viktor karnagy érdeme. Szinte nem volt az est­nek egyetlen pillanata sem, ami­kor nem éreztük a zene megszó­lalásában Vaszy koncepciózus egyéniségét. Külön ki kell emel­nünk a zenekar és színpad kö­KÉPREGÉMYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR unióban és a skandináv álla­mokban turnézott. Kodály: Psal­mus Hungaricusát Hollandiá­ban — az ő betanításában — magyarul éneklik. Városunk nagy szülöttének Háry szvitjét és Bartók Kékszakállú herceg vára című alkotását is sok he­lyütt vezényelte nagy sikerrel. A jövő hétfőn, május 18-án Kecskeméten láthatjuk vendé­gül Garaguly Károlyt, a sze­gedi Füharmónikus Zenekart vezényli. Kecskeméti koncertje előtt Budapesten és Szegeden lép hangversenydobogóra. A kecskeméti koncerten a közönség viszontláthatja ked­vencét, a már szintén világ­hírű Irina Bocskovát is. zött létrejött egységet, melyben több év szívós és igényes mun­kájának eredménye mutatkozott meg. A hős asszonyt, Leonórát meg­személyesítő Alpár Mária kiváló hangadottsággal rendelkezik er­re a szerepre. Alakítása sok szé­pen megformált részlet mellett még nem eléggé felszabadult és nagyvonalú. Vadas Kiss László operaénekesi pályafutásának újabb jelentős állomása Flores- tan szerepének megformálása. Szép és erőteljes hangja impo­náló biztonsággal párosul. A börtönjelenetben azonban olyan dinamikai túlzásokkal énekelt, amelyek nem egészen illenek egy több éve sínylődő, elgyötört rabhoz, még az operaműfaj sti­lizált világában sem. Sinkó György, Rocco emberséges és jóindulatú, de gyenge és föld­hözragadt figuráját egyszerű eszközökkel és igen muzikálisan jelenítette meg. Lányát, a dra- maturgiailag eléggé problemati­kus Marcellinát Berdál Valéria alakította kedvesen, természetes gesztusokkal és a szerephez illő hangvétellel. Horváth Józsefnek mind hangban, mind alakításban kitűnően „fekszik” a fogházpa­rancsnok szerepe, kellően go­nosz és kegyetlen tudott lenni, ugyanakkor elkerülte a csábító külsőségeket. Mucsi Sándor Ja- quinója, a figurához híven, ked­vesen esetlen volt, Gregor Jó­zsef mint miniszter azonban halványabb pontja volt az elő­adásnak (igaz, maga a szerep is meglehetősen egysíkú). A RENDEZÉS (Versényi Ida) és a színpadkép (Sándor Lajos) általában nem lépte túl a >ha­gyományos megoldásokat. A díszleteknél a konkrétság nem egészen meggyőzően keveredett valamiféle stilizálási törekvés­sel. A rendezői elképzelés kerül­te a felesleges mozgatást, ezzel sokat tett a zene javára, ugyan­akkor helyenként bántóan a na­turalizmus felé tolódott el (pl. a föld alól férgek módján előmá­szó rabok jelenetében). A jelme­zeket Bene Jánosné és Horváth Ferenc tervezte, a maszkok Mó­nik László munkája. Körber Tivadar Egy-egy magyar szót ked- vesen-esetlenül ejtenek, de kü­lönben meglepően jól beszélik a nyelvünket. Ha pedig valame­lyikük nem érti meg, amit mon­dunk, társai magyarázni kezdik, s ilyenkor szaporán peregnek a dallamos spanyol szavak. Négy kubai fiatalember láto­gatott el a múlt hét végén a kecskeméti iparitanuló-iskolába. Magyarországon tanuló ösztöndí­jasok: Raul Betancourt, Guiller­mo Jimenez, Enrique Marfii és David Mateos. Nyílt, közvetlen, nagyon meg­nyerő fiatalemberek. Eleven sze­mük csupa figyelem, ragyogó foguk sűrűn villan mosolyra. Az ember önkéntelenül elcsodál­kozik: Nyoma sincs rajtuk az átélet halálveszedelmeknek, a sanyarú gyermekkornak. Pedig csak néhány éve győzött a kubai forradalom, s ők mind a négyen többé-kevésbé részesei voltak. Guillermo a forradalmi hadse­regben harcolt, a többiek — ak­kor még ifjú legénykék — meg­figyelők voltak. Gyerekfejjel afféle szervezett segítői Fidel Castro híveinek. Amikor pedig kockázatos volt a puszta együtt­érzés is. Elhárító kézmozdulattal mondják: — Akkor már sokan harcol­tak Fidellel, nekünk nem jutott fegyver. Délután érkeztek, este rövid gyűlésen mutatkoztak be az is­kola növendékeinek. Aztán meg­hallgatták az ipari tanulók kul­túrműsorát. A végén közkívá­natra Guillermo még meg is tol­dotta a műsort. Az Orfeo Negro híres dalát énekelte, szépen csengő tenorhangon. Majd mind a négyen felálltak a dobogóra és elénekelték a kubai forra­dalmi indulót. Szép este volt. Ott maradtak a bálra is. Amíg a termet átrendezték a tánchoz, szót, válthattunk. Egy éve vannak Magyarorszá­gon. Különféle forgácsoló szak­mákat tanulnak Csepelen. Há­rom évig maradnak itt. Hosszú idő. Szabadság? — Talán jövőre, egy hónapra. Nagy a távolság, sokba kerül az út. Feleség, menyasszony? Raul nős ember. Mutatja az ujjain: két kislánya van. Az éghajlat? Nálunk sokkal hidegebb van, mint Kubában. — Megszoktuk — nevet En­rique és a többire villan a sze­me. Mert csak rajta nincs a zakó alatt pulóver. Különösen eleinte bizony könnyen meg­fáztak. Cten készültek most ide is, de az ötödik, szegény, tüdő- gyulladással fekszik. A koszt? (Ez a kérdés Ma­gyarországon el ge maradhat.) — Káposzta nem jó... — in­teget hevesen, de szélesen mo­solyogva Raul. — A többi jó. Nálunk is fűszeres a koszt, de nem ennyire. Zsír is sok egy kicsit.., — Ö szereti a gulyást, 100 forintot ad érte!... — muto­gat hevesen Enrique Guiller- mora. Nevet. Vele a többi is. Várjuk a magyarázatot. Guillermo bement a Váci úton egy önkiszolgáló étterembe, az ajtónál váltott egy 100 forintos blokkot, amivel a kijáratnál kel­lett volna elszámolni. Csak egy tányér gulyást evett, aztán el­vesztette a blokkot. Persze, nem kapta vissza a különbözetet. — Jó gulyás volt. Jó drága! — nevet most már a kárvallott is. Amikor megérkeztek Kubá­ból, három hónapig tanultak magyarul. Aztán hozzáláttak a szakmához. Mint mondtam, meglepően jól beszélnek, de az írott szöveget persze nehezen értik. Kísérőjük, Kocsis Ferenc tanár, mesélte, hogy gyakran éjfél után is vi­lágos a klubterem. Aki jobban érti az anyagot, spanyolul el­magyarázza a többinek. Vasszor­galommal tanulnak, keveset al­szanak. Van, akinek már reg­gel fél ötkor kelnie kell, mert távol van a munkahelye. Kérdezem; Ki mi volt otthon, hogyan kapott ösztöndíjat? Gyári munkások voltak, Dá­vid pedig technikus. Egyszer összeült a gyár kollektívája: Te jól dolgozol, téged küldünk tanulni! Ezt a bizalmat meg kell szol­gálni, becsületbeli kötelesség. Tudják, hogy otthon mit vár­nak tőlük. Művezetők lesznek, üzemrészeket bíznak rájuk. Ké­sőbb ők vezetik majd a gyára­kat, amelyek most épülnek ott­hon, jó néhány a Szovjetunió és a baráti országok segítségé­vel. Milyen itt nálunk? Vendéglá­tás, körülmények, a tanulás le­hetősége? — Ezt vártuk egy baráti or­szágtól. Egy nehezen megfogalmazható kérdés. Eleinte nem is nagyon értik: A kubai forradalom nem szo­cialista forradalom volt. De az­óta a szocializmus építésének Az idei esztendő bővelkedett kulturális eseményekben Bács­almáson. A községi kulturális bizottság egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy kiter­jessze a dolgozók mezőgazdasá­gi szakképzését. Jóval több me­zőgazdasági jellegű ismeretter­jesztő előadást tartottak ezen a télen, mint azelőtt bármikor. A téli oktatási évad már be­fejeződött. Az évad végén és a nyári hónapokban most gazdag szórakoztató program is ígérke­zik. Ez a program nemrégiben az Országos Rendező Iroda jól sikerült műsorával indult, s még ebben a hónapban sor kerül egy nagy érdeklődéssel várt útjára léptek. Hogyan véleked­nek erről az emberek otthon? És ők itt, ahol azt látják már fejlettebb állapotban, ami felé hazájuk tart. Vége felderülnek az arcok. Persze, a nehéz magyar nyelv! Ezek nem köznapi fogalmak. — Mi kommunisták vagyunk — jelenti ki most komolyan Raul. — Aki ott élt Batista alatt, az tudja, hova kell állni — ma­gyaráz buzgón Enrique. — A volt kizsákmányolok persze nem örülnek. De a nép mind követi Fidelt. Ha Fidel mondja, bizto san úgy van. Húszezer ember adta életét a szabadságért a for­radalomban, köztük sok gyerek is. Boldog jövőt akarunk. — Látod — mondják —, Fi­del azt mondta, tanítsuk meg az embereket írni, olvasni. Min­denki ment tanítani. Pedig ugye nálatok se szívesen men­nek az emberek városból falu­ra. Kubában akkor sokkal rosz- szabb volt falun. — A kubai nép azon az úton fog menni, amit Lenin muta­tott — szólal meg Dávid, a leg­kisebb és legcsendesebb. (Róla még annyit, hogy ő Ma­gyarország másodosztályú súly­emelő bajnoka. Ilyen munka­tempó mellett is megnyerte ta­vasszal a bajnokságot. 260 kilót emelt.) Azután arról beszélünk, mer­re jártak már az országban? Debrecen, Esztergom és a Ba­laton. .. Rault az ősszel meg­hívta egy műhelybeli barátja Lajosmizsére, szüretre. Nagy­szerű volt! Pedig befogták dol­gozni, sokat cipekedett. — Mi szeretünk dolgozni — mondja egyszerűen. Kecskemét nagyon tetszik. Szép város. ESúhetjük nekik, sokfelé megfordultak már. — Hát akkor jöjjenek el más­kor is! — szólal meg Évike, Gyárfás Istvánné tanárnő, az iskola KISZ-vezető tanára. Nem üres biztatás. A meg­hívás komoly. Barátaink meg­ígérik, hogy még a nyáron is­mét találkozunk. Mester László műsoros estre, Sárdy János ven­dégfelléptével. Nagy várakozás előzi meg a Kecskeméti Katona József Szín­ház megérkezését. A színház ba­jai vendégszereplése alatt há­rom bemutató tart Bácsalmá­son. A társulatot nagyon szere­tik a községben. A következő hónap nagy ese­ménye lesz még az Állami Népi Együttes szabadtéri vendégsze­replése, s az évente megrende­zésre kerülő ntemzetiségi bemu­tató. Ezenkívül önálló műsort ad az úttörők kétszeres arany­érmes zenekara is. Molnár József Fidelio Kecskeméten Mozgalmas évadvége Bácsalmáson r) MIN ISIT Ed MEGMONDTA. HOGY TUDOD A TITKOMAT ! EZÉRT KOCKÁZTATSZ ANY- _ NYIT! LOVAGIASSÁGBÓL, HOGY MEG- X'-------- EGY GYENGE J .N ŐT... KÖLYÖK, ROZSDÁS ÉS FŐORVOS UR ELBÚCSÚZNAK A CIRKÁLÓTÓL, NATO KIÉ VETNEK A PARTRA. ROZSDÁSNAK SZERENCSÉDÉ VAN. A FRANCIAK MEG HEIM TUDNAK SEMMIT. ŐT SENNSZÜLOIT KATÓN AT S NÉHÁNY HORDOZÓ ÖSZVÉRT KAP. KÖLYÖK HALLANI SEM AKAR ERROL, FÉLTI ROZS - PÁST.-mn INDULÁS EARL OF SUDE'. SEK ÉS FRA DEORD UTÁN A DZSUNGEL- —---------. FOLYTATJUK BARÁTOK KÖZÖTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents