Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

Magyar-szovjet közös nyilatkozat

(Folytatás az 1. oldalról.)

A felek megállapítják, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából rendkívüli jelentőségű az államok általános és teljes leszerelésről szóló szerződés megkötése. Ugyancsak fontos minden olyan részegyezmény, amely e cél felé vezet. A genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet munkája mindeddig eredménytelen a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok politikája miatt. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatok jó alapul szolgálnak annak a feladatnak a megoldásához, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai a genfi leszerelési értekezlet elé tűztek.

A magyar fél támogatja a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a tizennyolchatalmi bizottságban kifejtett azon erőfeszítéseit, hogy jöjjön létre, szerződés az általános és teljes leszerelésről, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett, és tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek lépésről lépésre csökkentenék a fegyverkezési hajszát, elősegítenék a nemzetközi feszültség enyhülését.

Mindkét fél kijelenti, hogy továbbra is mindent megtesz az államok fegyveres erői létszámának és katonai költségvetésének csökkentésére, a bombázó légierők megsemmisítésére, a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozására, a váratlan támadások megelőzését szolgáló intézkedések meghozatalára és a föld alatti atomkísérletek eltiltására tett szovjet javaslatok elfogadásáért.

A felek megerősítik, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, valamint a többi szocialista ország álláspontja szerint, részben vagy egészben ki kell vonni, és saját nemzeti határaik mögé kell visszavonni a külföldi területeken állomásozó csapatokat. Erre vonatkozólag a szocialista országok számos alkalommal terjesztettek elő megfelelő javaslatokat.

A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek alapján tartózkodnak ideiglenesen a Magyar Népköztársaság területén. A szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet teszi szükségessé.

A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, a Varsói Szerződés többi szocialista tagországával együtt újból megerősíti azokat a javaslatait, hogy valamennyi külföldi csapatot vonjanak vissza más országok területéről, nemzeti határaik mögé.

A felek állást foglalnak a csapatoknak az idegen területekről való teljes vagy részleges kivonása mellett, beleértve Magyarországot is, ha azok a NATO-tagállamok, amelyeknek csapatai idegen területen állomásoznak, megfelelő kötelezettségeket vállalnak és egészen vagy részben visszavonják csapataikat nemzeti határaik mögé.

Mindkét fél szükségesnek tartja hangsúlyozni annak nagy jelentőségét, hogy létrejött a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atomfegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés, továbbá annak, hogy létrejött a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezete által megerősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a világűrbe nukleáris fegyvereket. A magyar fél rendkívül jelentősnek tartja N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a világ állam- és kormányfőihez 1963. december 31-én intézett üzenetét a határ- és területi viták békés rendezéséről.

A felek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életében csak békés célokra használják fel. Ehhez jó kezdetül szolgálna

atomfegyvermentes övezetek létesítése Közép- és Észak-Európában, a Balkán és a Földközitenger térségében, Afrikában és a világ más részein, valamint az atom- és hidrogénfegyverek további elterjedésének megakadályozása. Ennek fő akadálya a NATO sokoldalú atomhaderejének létrehozása, mert ez megnyitja az atomfegyverhez vezető utat a nyugatnémet revansisták előtt.

A felek támogatják a Német Demokratikus Köztársaság kormányának ázt a javaslatát, hogy a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — vállaljon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert, és a Lengyel Népköztársaságnak azt a javaslatát, hogy írjanak alá megállapodást a Közép-Európában elhelyezett

atomfegyverkészletek további növelésének eltiltásáról. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió — mint korábban, most is — úgy véli, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötése jelentősen csökkentené az új háború veszélyét, hozzájárulna a világon uralkodó feszültség további enyhüléséhez és a bizalom megteremtéséhez az államközi kapcsolatokban.

Jelenleg a legfontosabb a nemzetközi feszültség legveszélyesebb gócainak megszüntetése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolatban a második világháború maradványainak felszámolása és a német békeszerződés megkötése mindkét szuverén német állammal: a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal. így lehet megbízható módon pontot tenni a második világháború végére, és megfékezni a Nyugat-Németországban újjáéledt militarizmust, hogy Európa népei biztonságban érezhessék magukat. A Német Demokratikus Köztársaság területén fekvő Nyugat-Berlin a szerződés megkötésével váljék demilitarizált szabad várossá.

A felek kijelentik, hogy teljes eltökéltséggel állnak a szocializmus építésének útjára lépett bős kubai nép oldalán és teljes mértékben támogatják a Kubai Köztársaság kormányának öt ismert pontját, amelyek a helyzet normalizálásának alapját képezik a Karib-tenger térségében. Mindkét félnek eltökélt szándéka, hogy a többi szocialista állammal, valamenynyi békeszerető erővel együtt segítséget és támogatást nyújt a kubai népnek a szabadságáért és nemzeti függetlensége megszilárdításáért vívott igazságos harcához.

A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő segítséget nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek.

A felek kifejezik szolidaritásukat Dél-Vietnam népével és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságért és nemzeti függetlenségért küzdő dél-vitanami lakosság ellen folytatott háborúját. Felháborodással állapítják meg, hogy az Egyesült Államok agresszív köreinek cselekedetei azzal a veszéllyel járnak, hogy a Föld e térségében továbbterjed a háború. A felek támogatják Vietnam népének azt a követelését, hogy vessenek véget a külföldi imperialista beavatkozásnak Dél-Vietnam belügyeibe, űzzék ki a betolakodókat és ezzel Dél-Vietnam lakossága kapjon lehetőséget belügyeinek önálló intézésére.

A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az imperialista hatalmaknak azt a politikáját, amely akadályozza a gyűlöletes gyarmati rendszer teljes felszámolását Afrika földjén. A felek nagy jelentőségűnek tartják az afrikai államok külügyminisztereinek lagoszi értekezletén elfogadott közös

nyilatkozatát, amely hozzájárul az afrikai országok együttműködéséhez, függetlenségük védelmében.

A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió támogatásáról biztosítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverenitását és területi épségét, síkra száll a Ciprusi Köztársaság belügyeibe való minden beavatkozási kísérlet ellen, mert úgy véli, hogy egyedül a ciprusi nép illetékes dönteni országa továbbfejlődése kérdéseiben.

A felek reálpolitikai lépésként értékelik, és mint ilyet, üdvözlik a Kínai Népköztársaság és a Francia Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak létrejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten kijelenti, hogy határozottan síkra száll a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállításáért az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az amerikai fegyveres erők kivonásáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakadjon az Egyesült Államok agressziójának ez ellen az ősi kínai terület ellen.

A felek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az amerikai megszállás beszüntetésére, az Egyesült Államok csapatainak Dél-Koreából való kivonására, Korea demokratikus és békés alapon történő újraegyesítésére vonatkozó jogos követelését.

A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok kezdeményezésére, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfelelő határozata alapján összehívott kereskedelmi és fejlesztési konferenciának, és remélik, hogy a konferencia hozzájárul a különböző fejlettségi fokú és a különféle társadalmi rendszerű országok között az egyenlőség,' a kői eső nős előnyök és a legnagyobb kedvezmény elvein alapuló kereskedelem fejlesztéséhez, és ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem mentesüljön a megkülönböztetés minden formájától. Ez elősegítené a népek közötti bartságot és együttműködést, és megkönnyítené a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldását.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, megvizsgálták a két párt testvéri kapcsolatai további bővítésének és elmélyítésének lehetőségeit.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a két pártnak a marxizmus—leninizmus magasztos eszméin alapuló kapcsolatai a magyar párt- és kormányküldöttség 1963. évi szovjetunióbeli látogatása óta tovább bővültek és fejlődtek. Mindkét párt változatlanul fontos feladatának tartja a magyar nép és a Szovjetunió népei testvéri barátságának további erősítését.

A két párt képviselői véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelenlegi helyzetéről, és megállapították, hogy a két párt nézetei a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom minden fontos kérdésében teljesen megegyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az élet, a gyakorlat igazolta a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletein elfogadott okmányokban foglalt elemzés és következtetések helyességét, és kijelentik, hogy ezeket a dokumentumokat egész tevékenységük vezérfonalának tekintik.

Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a két ellentétes rendszer harcának korszaka, a szocialista és nemzeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus - összeomlásunk és a gyarmati rendszer felszámolásának korszaka, az a korszak, amelyben mind újabb

és újabb népek lépnek a szocializmus építésének újtára, amelyben a szocializmus és a kommunizmus világméretekben győzedelmeskedik. A történelmi fejlődés teljes egészében bebizonyította, hogy korunk fő megkülönböztető vonása az, hogy a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik.

A szocialista országok mindenekelőtt gazdasági sikereikkel gyakorolnak alapvető befolyást a világtörténelem menetére. A szocialista közösség gazdasági és katonai erejének növekedése, a nemzeti felszabadító harc, valamint a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom sikerei a nemzetközi küzdőtéren mindinkább a szocializmus javára változtatják meg az erőviszonyokat. Az élet igazolta a kommunista és munkáspártok azon következtetésének helyességét, hogy a jelen körülmények között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, és a szocialista országok, a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma, a népek felszabadító mozgalma, valamennyi békeszerető erő egyesült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni az új világháborút, meg lehet védeni és szilárdítani a békét.

Mindkét párt képviselői megállapítják. hogy a békés egymás mellett élés politikája kedvező körülményeket teremt a kapitalista országok dolgozó tömegeinek osztályharca, a népek nemzeti felszabadító mozgalma számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli azoknak a kommunista pártoknak aktív tevékenységét, amelyek a kapitalizmus bonyolult körülményei között vívják hősi harcukat a munkásosztály és valamennyi dolgozó egységéért és különböző , —- békés és nem békés, parlamenti és parlamenten kívüli — harci formákat alkalmazva küzdenek a munkásmozgalom céljainak valóra váltásáért.

A szocialista világrendszer létezésének és állandó erősödésének időszakában az imperialisták nem képesek a régi módon fellépni a népek, az egyre nagyobb sikereket elérő nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. A gyarmatosítók a népek harca által kényszerítve sok esetben elismerték volt gyarmataik függetlenségét, de mindent megtesznek,' hogy pozícióikat megtartsák, s nem riadnak vissza attól, hogy imperialista rabló módszerekkel számoljanak le a törvényes nemzeti jogaikat védelmező népekkel. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja a nemzeti függetlenségükért, szabadságukért és a haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket igazságos harcukban.

Az imperialisták minden lehetőséget igyekeznek felhasználni, hogy bomlasztó munkát végezzenek a szocialista országokban, megkísérlik gyengíteni a szocialista országok társadalmi rendjét és a szocialista országok testvéri közösségét. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja szent kötelességének tartja, hogy küzdjön ez ellen a bomlasztó tevékenység ellen, és felhívja a figyelmet mindenféle ellenséges ideológia elleni következetes harc fontosságára, A két párt képviselői kijelentik, hogy nem lehetséges az ellenséges ideológiák békés egymás mellett élése.

A nemzetközi kommunista mozgalom alapvető elveivel összhangban mindkét párt a továbbiakban is megalkuvás nélkül harcol a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen, amelyek összeegyeztethetetlenek a marxizmus—leninizmussal, veszélyeztetik a kommunista és munkásmozgalom egységét, akadályozzák annak forradalmi harcát. A két párt képviselői egyetértenek abban, hogy

meg kell védeni a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét minden bomlasztó kísérlettel szemben, bármely oldalról is eredjen az. Mindkét párt úgy véli, hogy a jelen viszonyok között a marxista—leninista pártok egyik legfontosabb feladata: Harc a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért, a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenysége ellen, amely nagy kórt okoz a szocializmusért és a kommunizmusért folyó küzdelemnek.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a leghatározottabban elítéli a frakcios tevékenységet folytató kínai vezetőtket, akik a marxizmus—leninizmus iránti hűségre hivatkozó szólamokkal, baloldali ultraforradalmi frázisokkal takarózva támadást intéztek a kommunista világmozgalom jelenlegi alapvető elméleti és politikai irányvonala ellen, a kínai vezetők a stratégia és a taktika valamenynyi alapvető kérdésében eltávolodtak a kommunista világmozgalomnak . a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásain közösen kidolgozott lenini irányvonalától, és meghirdették saját vonalukat, amelyben a kispolgári, kalandor politika a nagyhatalmi sovinizmussal párosul. Számos kérdésben lényegében trockista álláspontra csúsznak. Beavatkozva más pártok belügyeibe, frakciókat szerveznek és saját külön álláspontjukat igyekeznek rákényszeríteni az egész szocialista táborra, a kommunista világmozgalomra.

A Magyar Szocialista Munkáspárt megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maximális türelmet és * önfegyelmet tanúsított, s minden lehetőt megtett, hogy beszüntesse a nyílt vitát, erősítse a szocialista közösség és a nemzetközi munkásmozgalom összeforrottságát; a Kínai Kommunista Párt vezetői mégis elutasították a Szovjetunió Kommunista Pártja kezdeményezését és a többi testvérpárt baráti figyelmeztetését. Eleinte saját külön ideológiai és politikai álláspontjukkal jelentkeztek —, majd szüntelenül mélyítették és szélesítették a nézeteltérések körét, kiterjesztették azokat az államközi kapcsolatokra a szocialista közösségen bélül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió, a többi testvéri ország és párt ellen.

A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Magyár Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes álláspontját a marxizmus—leninizmus elveinek védelmében, a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért, a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozásán közösen kidolgozott fő irányvonal érvényesítéséért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy az adott helyzetben a leghatározottabban vissza kell utasítani a kínai vezetők antileninista koncepcióit és aknamunkáját. A kommunista és munkásmozgalom egységének és a szocialista közösségnek érdekei, valamennyi marxista—leninista párt internacionalista kötelezettségei azt parancsolják, hogy nyílt, elvi harcot folytassunk azok ellen, akik az egységről szóló demagóg frázisokkal álcázzák opportunizmusukat, kispolgári, nacionalista mivoltukat és a forradalmi világmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiben vallott, lényegileg ttockista nézeteiket.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség elvei alapján továbbra is fáradhatatlanul harcol a szocialista országok összeforrottsá(Folytatás a 3. oldalon.)