Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-09 / 82. szám
1964. április 9, csütörtök 3. oldal • • Ötszáz helyett hétszázötven vagon Mindent a helyszínen gyártanak Szakemberek az ország minden részéből Épül kásánk második legnagyobb hűtőhása Baján Maul Péter építésvezetővel és Oláh Imre műszaki ellenőrrel járom a telepet. Bizony, itt valóságos kis kolónia nőtt ki a földből rövid idő alatt az „alvégen”, ahogy a bajaiak ezt a városrészt nevezik. A telepen az Építésügyi Minisztérium 31-es Állami Építőipari Vállalatának törzsgárdája, az ország minden részéből összeverbuvált szakmunkások laknak. Többségük már egy' évtizede segít létrehozni az ország nagy létesítmé nyeit- Most is .,nagy fába vágták a fejszét”, 750 vagonps hűtőházat építenek. Eredetileg 500 vagonra tervezték, de közben nagyobbították. — Ez lesz az országban a második legnagyobb bűtőház — mondja a fiatal építésvezető. Hozzáteszi: — Ezek a munkásszállások valóban gyorsan épültek, hiszen előregyártott elemekből készülteik, csak össze kellett őket srófolni. Egyébként a hűtőház is hasonló módon épül, méghozzá a helyszínen gyártott vasbeton elemekből. — Hatezer különböző kisebb•nagyobb vasbeton „darabból” áll össze az egész épület — magyarázza a műszaki ellenőr. — Az egész építkezés 174 millió forintba kerül. 1965 decemberében adjuk át a hűtőházat rendeltetésének. A hűtőházhoz tartozó mirelitüzem 1966 májusában készül el a tervek szerint- Az építkezést kiemelten kezeli a kormány, a megyei pártbizottság határozatában is szerepel. Sajnos, elmaradtunk az ütemmel. A megnagyobbított hűtőházhoz nem készült el még a tervdokumentáció, és némi gondok az anyaggal is vannak időnként. Jelenleg 150 munkás dolgozik itt, közülük harmincán képezik a vállalat törzsgárdáját. Ők az ország minden részébe elkísérik a vállalatot — tájékoztat ismét az építésvezető, miközben már jól bent járunk a területen. A Nap lebukóban van, de még mindenütt serény munka folyik Dolgozik a hatalmas betonkeverő is, amely naponta 100 köbméter ömlesztett cementet ad, Elsőnek Tarr István vasbetonszerelő brigádjába „botlunk”- A brigádvezető kedves, vidám ember, szemében örökké huncut fények táncolnak. Ö is a törzsgárdáboz tartozik, már lassan másfél évtizede járja a vállalattal az országot. A bemutatkozásnál tréfával kezdi: — Tarr vagyok, két „r’■ rel, de ha sietek csak eggyel. — Most pedig siet, ugye? r— Mint mindig — vágja rá. Negyvenhárom embert irányít, közülük csak nyolc a szakmunkás, kilenc a tanuló, a többi segédmunkás. — Látja, mi tesszük a csontot a húsba — folytatja az előbbi hangot —, a gömbvasakat készítjük elő a betonozáshoz. — Szereti ezt a szakmát9 Rámnéz — bizonyára azt" gondolja, hogy ezek az újságírók is milyen furcsát tudnak kérdezni— Jó szakma ez, igaz, nehéz, de meg is fizetnek bennünket Háromezren felül keresek általában havonta. Jól megszorítja a kezem búcsúzáskor, igazi vasas szorítással. Távolabb Kovács József ács brigádja dolgozik, akik a legnagyobb elemeket gyártják, az úgynevezett rácsos tartókat. Egynek a súlya 13,5 tonna. Másfél nap alatt, tudunk egyet elkészíteni — mondja a brigádvezető. Kovács József Hercegszántón lakik, közel a családhoz, hetenként kétszer is hazajár. A nagy vasbeton elemeket természetesen csak daruval lehet beemelni- Ezt külön brigád végzi, Kovács Péter emelő brigádja, ő is a törzsgárdáhd* tartozik. Büszkén mondja, hogy a vállalat alapító tagja. Tamaszentmiklóson lakik a család — 330 kilométerre innen. Csak egy-két percet beszélgetünk, mert nagyon siet. A Baján épülő vízügyi technikumot ugyanis szintén a vállalat építi, ugyancsak előregyártott elemekből, és ott is ellenőrizni kell a munkát. — Bizony, ezeket a monstrumokat, gondolok elsősorban a rácsos tartóra, nem könnyű beemelni — magyarázza- — Irányítani kell a darukat. A rácsos tartóhoz nem is elég egyr daru Az épület váza már kialákulóban van. Maul Péter körülmutat. — Az építkezés előtt 30 ezer köbméter földet mozgattunk meg, hogy elegyengessük a talajt. A hatalmas vasbetonvázak között megilletődöttség fog el. Képzeletben kialakul előttem az új, modern épület, amely a mezőgazdaság termékeit tárolja majd- Munkások építik parasztoknak — az országnak —, maguknak. K S. A kecskeméti Katonatelepen, a Szőlészeti Kutatóintézet üvegházaiban, a szőlőlevelek üde — a hosszú tél után egzotikusnak ható — látványa lepi meg a látogatót. Mint felvételünkből is kiderül, élénk munka folyik itt: a kilencfajta új csemegeszőlő-hibrid 3.32 ezer dugványát ültetik cserépbe. Mintegy 50 százalékos eredést várnak. A meggyökeresedett dugványokat két hét múlva ültetik ki, részben üveg alá, másrészt? szabad területre. I ÉSSZEL * SZÍVVEL A mostoha természeti viszonyok feletti győzelem érzése tölt el, miközben a szanki Haladás Termelőszövetkezet fejlődését tanulmányozom, elnökének, Kovács Lászlónak, a megnyilatkozásait hallgatom. A Tiszántúlról a házassága révén idegyökerezett Kovács László 1958-ban a kétkedőknek kijelentette: „Az alig valamivel több mint 3 aranykorona értékű homokos földeken is lehet gazdálkodni, csak gondoskodni kell a talaj táperejéről. Ezt azonban csakis nagyüzemi keretek között lehet. véghezvinni!” Hat esztendeje tízen, 150 holdon hozták létre a Haladás Tsz-t, amely tavaly már 161 taggal, 2600 holdon gazdálkodott. S míg az előző két esztendőben 22, illetve 29 forintot fizetett egy-egy munkaegységre, 1963 ban már 37-et, — s idei tervében 44 forint szerepel, amelyből 25 az előleg. * IJjahb program Kilencven, száz ember volt a díszes teremben? Nem számoltam meg. De ott éreztem az egész hetvenezer lakosú várost — gondjaival, javaslataival és tenniakaró lelkesedésével. Ezt tükrözte a legutóbbi kecskeméti tanácsülés. — Javaslom a tisztelt tanácsülésnek, hogy a lakossági szolgáltatások helyzetéről és további feladatairól szóló végrehajtó bizottsági beszámolót vegyük le a napirendről — indítványozta Sohajda Ferenc. — Nem adja v,issza kellően a lakosság ezzel kapcsolatos gondjait, és a tennivalók megvitatásához sem nyújt megfelelő alapot ... A végrehajtó bizottság elnöke köszönettel fogadta a nagy felelősségérzetről tanúskodó véleményt. A témakört levették a napirendről. A későbbi tanácsülésen megvitatandó előterjesztés bizonyára gondosabb előkészítés után kerül a tanácsi testület elé. Aztán, amikor Bányai Tivadar, a vb városgazdálkodási csoportvezetője lépett az előadói emelvényre, és az idei nagyszabású járdaépítési programot terjesztette a tanácsülés elé elfogadásra, — megint csak az egész város lakosságának helyeslését lehetett érezni a tanácstagok felszólalásaiban. — E nagy munka megvalósításához kérjük a tanácstag elvtársak segítségét, a lakosság összefogását, a cél sikeres végrehajtása érdekében — mondotta az előadó. — Ott leszünk! Segítünk a földmunkában, a téglák felszedésében és elszállításáig is, gondoskodunk a tégla megőrzéséről is — vállalták választóik nevében a tanácstagok. — A másik javaslatom nem egyformán érint mindenkit. A járdaépítéseknél arra törekszünk, hogy véglegesen kialakítsuk az utca formáját — folytatta az előadó. Zöldsávokkal szeretnénk szebbé tenni minél több utcát. Nem új kezdeményezés ez. A mári^városi lakosok az új kövesutak mellé már tavaly is sok helyen virágoskertet varázsoltak. És mi, útépítők, büszkén mutogattuk ezt, ebben is a munkánk elismerését láttuk. A Küküllő Utca lakói írásbeli társadalmi munka felajánlásban leszögezték: a házaik előtt kialakított parkot kezelésbe veszik és gondozzák ___ t — Nem sok az, amit a járdák és a parkszegélyek gondozásával tehetünk, városunk szeretetének jeléül. Megtesszük, hiszen szépségét és hasznát mi élvezzük! — csendült ki a felszólalásokból. — Az én körzetem a Rákóczi és a Nagykőrösi út között terül el — állt fel Danicz József né. — Ott jó g járda, nincs lehetőség zöldsáv kialakítására, de virággal ml is szépíteni tudunk. Az ablakok, erkélyek lehetőséget kínálnak rá! — A Munkácsy utcában az egyik idősebb lakó fiatalokat meghazudtoló lelkesedéssel szervezkedik. „Szolgáljunk rá a járdaépítésre azzal is, hogy rendbehozzuk, tatarozzuk házainkat” — kezdeményezte pár héttel ezelőtt. És érdemes «legnézni az utcában folyó serénykedést — mondotta egy másik tanácstag. így gazdagodott, terebélyesedett a város útépítési programjának megvalósítása után az újabb, a járdaépítési célkitűzés. S hogy mi a biztosítéka valóraváltásának? Az á tenniakaró lelkesedés, amit választóik megbízásából hoztak magukkal a díszes -terembe a kecskeméti tanácstagok! P. L Alig valamivel több, mint fél évtized után. — s a homokon! Az alfa és omega — A helyes trágyakezelés a homok hasznosításának az alfája és ómegája — mondja Kovács László. Az alfa; a hosszan elnyúló területük két végében „trágyatermelő gócpontot” létesítettek; az itt könnyen tenyészthető juhok számára hodályt építettek. (Az idén már 600, jövőre 900 birkájuk lesz.) Törődnek a 200 szarvasmarha, a 220 sertés és 22 ló trágyájával is; még az olyan „apróságra'’ is ügyelnek, hogy a fogatósoknak csak akkor számolják el a munkát, ha trágyahordáskor felhajtanak a szarvasra. Így is tipratják a talajzsírozót, óvják nitrogéntartal mát. —v / r Az omega: az elmúlt három évben 350 holdon átlag 150— 200 mázsán}'! szerves- és külön böző mennyiségű műtrágyával növelték a talaj táperejét; az utóbbiból például a rozs tala jába és a „fejére” másfél-másfél mázsát juttattak. Az átlagtermés — a korábbi háromnéggyel szemben — tavaly hat és fél mázsa volt, de van egy holdanként 200 mázsa jubtrágyával javított talajú 19 holdas területük, amelyről 12 mázsa átlagot takarítottak be a homok kenyérgabonáj ából. Fészkes vetés Az egész terület talajjavításának üteme a fejlődés elején tartó állatállomány viszonylag kicsi létszáma miatt nyilván nem elegendő — más módszereket is alkalmaznak hát a cél érdekében. Trágyázott fészkekbe ültetik — 15 holdon/— a dinnyét, uborkát, tököt, s 150 hold terület kétharmadán a kukoricát- (A többi 50 hold a fentebb leírt mennyiségben megkapta a talajjavítót.) Ami a legfontosabb takarmánynövény fészektrágyás termesztésének az agrotechnikáját illeti: a széljárás miatt nem ősszel, hanem a tavasszal 30— 35 cm mélyen szántott terület minden holdján összesen 30 mázsa szerves trágyát, másfél mázsa pétisót és egy mázsa szuperfoszfátot helyeznek a fészkekbe, — s Kovács László szerint e módszerrel annyi tápanyaghoz juttatják a növényt, mintha holdanként 200 mázsa szerves és nyolc mázsa műtrágyát szórtak volna ki. Igaz, mintegy fél mázsa kukorica árával több értékű munkát igényel így a vetés, de — az eddigi évek tapasztalatai szerint — 20 —25 mázsa csövestermés az átlageredmény. Homokon! Az sem érdektelen, hogy 100 hold kukoricaföldön vegyszerrel irtják a gyomot. A nyúlszapuka Nyúlszapukát is termesztenek a talajjavítás, s emellett a takarmányellátás érdekében. A pillangós növényt 1961 óta minden év tavaszán 100 holdon vetik el, még pedig védőnövényre, leginkább rozsra. A takarmánynövény holdanként mintegy 200 mázsa zöldtömeggel fizet, s fehérjetartalma vetekszik a másod-harmadkaszálású lucemaszénáéval S betakarítása után még ugyanabban az évben igen jó eredménnyel kukoricát vagy csalamádét lehet termeszteni a földjén. Két esztendő alatt tehát három növény termése gazdagítja a tsz-t egyazon’területről. Ám a haszon nemcsak ez. Kovács László tapasztalata szerint a növény hatalmas gyökérzetének a göbein több nitrogén halmozódik fel, mint a lucernáén. Egyszóval: a pillangós növény letakarítása után olyan táperőre tesz szert a talaj, mintha holdanként 100 mázsa istállótrágyát kapott volna. Telepítés, lápföldbánya Mindehhez vegyük hozzá; eddig 100 hold gyümölcsöst (felefele arányban Kiefer-körtét és kajszit), s 50 hold szőlőt is telepítettek a szanki Haladásban a homok hasznosításaképpen- S mintegy 20 holdon találtak — 20 •70 cm vastag rétegben — lápföldet is. Ennek a kitermeléséhez is hozzáfogtak. Fejezzük be azzal, hogy amíg hat esztendeje az elnökkel és a feleségével együtt csak tíz szanki gazda mert a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás útján elindulni, a legutóbbi zárszámadó közgyűlésen már tizenketten kérték felvételüket a tsz-be, s azóta is többen jelentkeztek. És ebben a fő érdem Kovács Lászlóé, aki az eszét és a szívét adta és adja nap nap után a közösség munkálkodásába. Tarján István
