Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
A kongresszus után... Beszélgetés a népfrontmozgalom terveiről, célkitűzéseiről Bács-Kiskun megyét a népfront III. kongresszusán 45 küldött képviselte, akik a nagy jelentőségű tanácskozásról visszatérve folytatják korábban megkezdett munkájukat, ki-ki hivatásának, megbízatásának megfelelően. Gazdag útravalót, sok érdekes tervet, elképzelést hoztak magukkal valamennyien. Ékről beszélgetünk Farkas Józseffel, a megyei népfrontbizottság titkárával, a most lem 7 C zajlott kongresszus egyik küldöttével. — Hogyan határozná meg most, a kongresszuson elhangzottak után, a megye népfrontmozgalmának legfontosabb célkitűzéseit? — kérdeztük. — A kongresszust megelőző választások során jelentősen megélénkült valamenynyi népfrontbizottságunk munkája. Legfőbb célunknak eme aktivitás ébrentartását tűztük ki. Ez bizonyára jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a kongresszus útmutatásainak megfelelően elősegítsük a megye gazdasági, politikai és kulturális terveinek teljesítését — mondotta a beszélgetés kezdetén Farkas elvtárs. — Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy népfrontbizottságaink figyelmét még fokozottabban a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányítsuk. A célkitűzések között rangos helyet foglal el a szőlő-, gyümölcstelepítés segítése megy eszerte, de vannak a területi adottságoknak megfelelő sajátos feladatok is. Például Kunszentmiklós és Dunavecse környékén a rét- és legelőgazdálkodás, a takarmánytexmesztés és a szikesek javítása érdekében akarunk sokat tenni. A korábban megkezdett akciók mellett most a kiskunhalasi járás kezdeményezése nyomán megyeszerte szeretnénk elérni, hogy minden háztájiból legalább egy hízóra kössenek szerződést. Kisszálláson, Mélykúton és több községben e tekintetben már értünk el biztató eredményeket, s ehhez mindenütt hozzájárult a falusi lakosság széles körű felvilágosítása és a népfrontbizottsági tagok példamutatása. — Fontos feladatunknak tekintjük a mezőgazdasági munkaverseny szervezésében való közreműködést, amelynek szintén vannak hagyományai megyénk népfrontmozgalmában. — Többek között Tompán is a népfront kezdeményezésére született meg a termelőszövetkezetek közötti verseny, amit az idén a Szabadság Tsz az MSZMP Központi Bizottságának februári határozata nyomán és a népfrontkongresszus tiszteletére újított fel. — A gyenge termelőszövetkezetek érdekében különösen a kalocsai járásban kívánjuk mozgósítani a társadalmi erőket. E járásban több népfrontbizottsági ülésen napirendre tűzzük a szövetkezetek közgazdasági problémáit, s felhasználjuk a jobb gazdálkodási lehetőségek feltárására a tanyai és szállási népfrontcsoportok kínálta vitafórumokat is. — A népfront kulturális, nevelő munkájának szép hagyományai vannak a megyében. Hogyan, milyen elképzelések szerint folyik tovább ez a munka az elkövetkező időkben? — Az eddig felsorolt célok szolgálatába kívánjuk állítani mozgalmunk kulturális, nevelő munkáját is. Ez azt jelenti, hogy az eddiginél is többet segítünk a mezőgazdasági szakmunkásképzésben, a mezőgazdasági tanulóképzésben a szakemberek továbbképzési lehetőségének biztosításában. — Természetesen mindezek mellett nem hanyagoljuk el a honismereti és egyéb kulturális feladatokat sem.. . — S mik a célkitűzések a termelési feladatokon túl? — A következő hónapokban jelentős részét teszi ki munkánknak a nemzetközi helyzet ismertetése, a leszerelés jelentőségének tudatosítása — a lakosság minden rétegében. Terveink között szerepei, hogy ismertetjük a megye lakóival a világ népei békeharcának legújabb eseményeit. Áprilisban bizottsági üléseken tanácskozzuk meg a kongresszus nyomán adódó tennivalóinkat, s mindenütt konkréten meghatározzuk békemozgalmi feladatainkat is, amit a leszerelési hónap számos rendezvénye egészít ki — mondott végezetül Farkas József; E. É. '*{&hZÍó'^etiíUUxZ NEM TART NYITVA ... — Nagy gondot jelent számunkra az ünnepi műszakok szervezése — panaszkodott nemrégiben Matos Lőrinc, a Kiskunhalasi Gépállomás igazgatója. — És ez annál bosszantóbb, mivel nem a gépek vezetőin múlik, hanem az ÁFOR telepének nyitvatartásán. Szavaiból kiderül, hogy az ÁFOR halasi telepe reggel fél héttől délután háromig tart nyitva, de csak munkanapokon. Ez nem is volna baj, ha a gépállomásnak módjában állna több napra elegendő üzemanyagot tárolni. Erre azonban nines lehetősége, mert csak 300 mázsa gázolaj számára van „férőhely”, ezzel szemben a napi fogyasztás meghaladja a 200 mázsát. Ha tehát szombaton beszerzik a vasárnapra szükséges üzemanyagot, hétfőre alig marad belőle. S minthogy a tartályhordók állandóan a hiánycikkek listáján szerepelnek, nincs is kilátás a tárolótér bővítésére. Ily módon nemcsak az ünnepi, de a kettős műszakok szervezése is gondot okoz, különösen a kampányok idején. E gond elhárításának a legjárhatóbb útja vitathatatlanul az lenne, ha az ÁFOR — központi/ intézkedés révén — telepei nyitvatartásának az idejét a mezőgazdasági munkákhoz igazítaná. Mert — másutt szerzett tapasztalataink szerint — mostani észrevételünk nemcsak halasi és nemcsak gépállomási problémát érint. A megyében és az országban megszámlálhatatlan traktor kénytelen leállni az ünnepnapokon, jóllehet, vezetőik szívesen dolgoznának, amit a legtöbb esetben igényelne is a mezőgazdasági munka idényszerűsége. Hogy e szándék elé ne gördítsen akadályt az üzemanyagellátás, reméljük, a megoldás módját megtalálják az illetékesek. H—1. Mi csak aputól és anyutól hallottunk a háborúról. És csak az ábécés könyvben olvastunk a szovjet katona bácsik hőstetteiről. Mert mi, már minden tavaszkor a rügyező fákban gyönyörködtünk, és a játszótéri sárga homokból süteményeket formáztunk. Hogy is mondta az egyik este apu? „Ti már egy szabad ország szülöttei vagytok. És nem akarjuk, hogy megismerjétek valaha is a pusztulást ...” Ve mi az, hogy „pusztulás”? De jó, hogy tavasz van! ....a mi kezünk épít...“ A valamikori nagybirtokok kénye, kedve szerint szétszórt tanyákban élnek ma is az emberek Balotaszálláson. A tizennyolc kilométer hosszú és kilenc kilométer széles községben alig háromezer ember lakik. A dombok, akácos erdők és sudár nyárfaóriások közül itt-ott villan elő egy-egy ház fehér fala. És utak, utak mindenhol. Rajtuk autók, robogók, kerékpárok és csizmák, női cipók nyomai. Nemrégen egy D4—K haladhatott itt el. Kerekei mély nyomokat hagytak a homokban. A gép morgása még ide hallik valahonnan a tavaszi szél csiklandozására ébredező dombok közül. Onnan, ahol Osztobányi János házának fala látszik, a bozontos ágú fák tömegéből. Az udvaron csend. A tyúkok tavaszi bágyadtságban gubbasztanak a kerítés mellett. Mikor a kutya észre vesz, iszonyú méreggel rontana nekem, de viszszatartja a lánc. — Ki az? — lép ki az ajtón a házigazda, magas, csontos ember. — Jöjjön beljebb az elvtárs — ha annak szólíthatom. A konyha jómódra vall. A házigazda éppen ebédel. De a kíváncsiság, hogy ki ez az idegen, félre tolatja vele a tányért és beszélgetni kezdünk. — Nehéz már visszaemlékezni azokra az időkre — kezdi Osztobányi bácsi és gondolkodva néz le a konyha homokkal hintett földjére. — Egy reggel, 1945 májusában bekopogtatott ide Bóna Lajos, aki öt évvel ezelőtt meghalt. Névsort hozott magával és azt mondta, hogy engem, meg rajta kívül még egy embert beválasztottak a földosztó bizottságba és gyerünk osztani az uraságok földjeit. Mert erről törvény van! Így kezdődött aztán a földosztás... Ezeréves álma volt ez kérem a parasztoknak, a nincstelen embereknek. Itt, a község lakóinak kétharmada cseléd volt. A többi meg szegényparaszt, de olyan szegény, hogy azon túl már csak a halál létezik... Komótosan dóznit vesz elő és sodorni kezdi a cigarettát. Oldalról laposakat pislant ki a felhőket habaró égre, s a fellobbanó gyufa fényénél hirtelen előtérbe kertinek hatalmas, bütykös kezei, amelyeken már nincs nyoma a majd húsz év előtti akác- és nyárfakarók horzsolásainak. Ezek a karók történelmi fordulót jeleztek, egy kor határát és a rájuk hulló ütésekben egy nép átka és őröli» dobbant. — Voltak itt nagybirtokosok. Köztük az első Farkas Elek, akinek kétezer holdja nyújtózkodott a határban — folytatja a hajdani íöldosztó bizottsági tag. — Nagykállósi Józsefnek ezer, Jakobcsics Jenőnek négyszáz, és így tovább. A földjüket mi felosztottuk, ők meg szétszéledtek innen. Bizony, nem egy embernek könny szaladt a szemébe, mikor leverte a karót. A legtöbb földet, összesen tizenöt holdat, Farkas József hat gyerekes cselédember kapta a községben, de rajta kívül is sokan voltak, akik tíz, tizenkettő, hét hold juttatásban részesültek. — A faluban azelőtt közszájon forgott Farkasné „méltóságos” asszonynak az a gúnyos mondása, hogy a parasztok szemtelenek és mindenhová odadugják az orrukat. Na, ennek az asszonynak a férje, Farkas Elek egy évvel a földosztás után visszajött valahonnan és az öszszegyűlt parasztoknak magyarázni kezdte: nem igazság emberek, hogy mindent elvettek. Adják vissza a kastélyt és kétszáz hold földet, a többivel azt csinálnak, amit akarnak. Az emberek némán hallgatták, majd Kátad bácsi, aki most a Kossuth Tsz tagja, törte meg a csendet: — „Milyen szemtelenek ezek az urak, mindenhol ott vannak, még ott is, ahol nem kéne!” — Erre fogta magát Farkas Elek, beült a kocsijába és mintha ott se lett volna. Az emberekből meg kitört a nevetés — emlékszik vissza Osztobányi János és ő is mosolyog a hajdani történeten. — Persze voltak itt komolyabb összetűzések is — komolyodik el az arca és pár percnyi szünet után folytatja: — A földdel együtt természetesen elkoboztuk az igavonó állatokat is. Előfordult, hogy mire odaértünk a földbirtokoshoz, inkább megölte az állatot, de nem adta a szegény embernek. Volt itt egy illető — a nevét nem akarom elárulni —, aki hónapokkal a földosztás után is hordta a tejet a régi uraságnak a magáéból, attól a tehéntől, amit a földesúrtól vettünk el. Persze a tejen kívül a híreket is vitte és hozta. Sok bajunk volt vele, amíg józanságot öntöttünk a fejébe. Sokáig félt ez az ember, mindig azt hitte, hogy visszajönnek az urak... Az urak azonban nem jöttek és nem is jöhetnek vissza többé. Miután elköszönök Osztobányi Jánostól, kint a község központjának élénkszínű házait szemlélem. Némelyiken még kilátszik a téglák „mesztelensége”. A lilán füstölő kémények fölött a hidroglóbusz ezüst színű gömbje uralja a magasságot. Körül a határban a közös sorsot, közös munkát vállalt emberek összefogásának példázataként hatalmas táblák zöld és barna tengere látszik. Kiskabátos férfiak sietnek a kanyargó utakon, gyerekek jönnek az iskolából. Bennem felötlik a vers, amit annyiszor és tartalmát mélyen átérezve szoktunk idézni: „Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít...” Gál Sándor Szomszédaink életéből ü Szolnoki Kulturális Hetek ünnepélyes megnyitása Tegnap este 7 órakor a Szolnoki Szigligeti Színházban rendezett díszünnepségen nyitották meg a Szolnoki Kulturális Heteket. A több mint másfél hónapon át tartó program gazdagon mutatja be azt az élénk szellemi életet, ami ebben a nagy múltú városban — főképp a felszabadulás óta — kialakult. A város földrajzi helyzeténél fogva is érintkezési pontja a Jászság és a Kunság, a Duna— Tisza köze és a Tiszántúl kultúrájának. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg a Szolnoki Kulturális Hetek gondolata, s ezért várható, hogy az Alföld kulturális erőinek ez a nagy tavaszi seregszemléje a jövőben^ hagyománnyá válhat. A Szolnoki Kulturális Hetek április 4-i ünnepi programjában szombaton este nyitják meg a Szigligeti Színház előcsarnokában az Aba Novák-grafikai kiállítást, a városi tanács nagytermében pedig délelőtt az országos fényképkiállítást. Vasárnap délelőtt a Ságvári művelődési házban rendezik az irodalmi színpadok városi bemutatóját. Hétfőn ugyanitt magyar kamarazenekari hangversenyt rendez az Országos Filharmónia, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadótermében pedig a Történelmi Társulat Szolnok megyei csoportja tart ülést. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Pánlel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét; városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19; 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-82. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a Telefon: 17-09. Terjeszti s Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál ta kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-8J Index: 25 065,
