Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

a FOGKEFE... Egyszerű kis szerszám, min­dennap elővesszük. Esetleg két­szer is de reggel egész biztosan. S nem is írnék róla, ha pár hó­nappal ezelőtt nem olvastam volna egy jelentést, amelyből kiderült, hogy kevés fogy ebből az igazán fogyóeszközből. Leg­alábbis, — sokkal kevesebb, mint amennyit a „tervek szerint” el kellene koptatni az ország la­kosságának. És sajnos, a vidék jelentései ebben a vonatkozás­ban csaknem aggasztóak! Mert, míg az édességboltok, a cukrászdák, az eszpresszók, no meg az italboltok igen nagy, és egyre növekvő forgalomról szá­molnak be. addig a fogkefék bi­zony ott porosodnak a boltban. Feltételezhető, hogy az ilyen irányú szükségleteket a váro­sokban szerzik be; ám a szá­mok országos fogyasztásról, il­letve nem fogyasztásról árul­kodnak. Ma már egyáltalán nem meg­lepő dolog, ha az ember falusi házakban televíziót, mosógépet, villanyhűtőgépet talál. Ezek pedig hasonlíthatatlanul többe kerülnek, mint egy szerény kis fogkefe. Iskolai- és rendelőintézeti fo­gászatok a megmondhatói, mennyi jajnák-bajnak az oko­zója, ha valaki nem ápolja rendszeresen fogait. A sok cu­korfogyasztás ellensége az ember fogsorának; a hézagok között megragad a maradék, s ha fog­kefével. jó fogkrémmel nem dörzsöljük ki onnan, feltétlenül biztosítjuk magunkban az odvas fogakat. Persze, nemcsak a cu­kor, de minden bomló ételma­radék árt, nem is beszélve ar­ról, hogy mennyire kellemetlen, ha valakinek az ápolatlanságtól kellemetlen szagú a lehelete. A gyermeket már egészen ki­csi korában szoktassuk rá, hogy fogat mosni éppen olyan fon­tos mint a kezét , arcát tisz­tán tartani. A fogkefe legyen számára nélkülözhetetlen. A szappan, a törülköző, a beretvál­­kozó felszerelés hozzátartozik a kulturált ember napi szükség­letéhez — ne legyen hát mos­toha ez a szerény kis szerszám sem. ...Ez a kis cikk pedig nem az illatszerboltok forgalmának emelését, hanem — s ezt re­mélem, megbocsátják nekem -— a fogorvosi rendelők forgalmá­nak, elsősorban pedig a foghíjas emberek létszámának apadását szeretné szolgálni... Remélem, — sikerül! —■ sz. i. — épni ft üéizet cl dinaiban Népművészet. ízlelgetjük a szót, s faragó pásztorember, tomácos ház, szövögető sok­szoknyás asszony jelenik meg képzeletünkben. Ehelyett egy modern kiállítóteremben, a fő­város kellős közepén sok szép, ízléses nagyon is korszerű, de a nemzeti jelleget, a magyar nép díszítőművészetét magán viselő öltözékgyűjteményt ta­lálunk. Fehér batisztblúz. Elejét szegőzés és finom zsubrika dí­szíti. Piros zsákruha, a gom­bolás mentén fehér hevesi szőttesminta fut. Majd egy sárga-barna kiskosztüm követ­kezik. Anyaga a palóc szőtte­sek mintájára született. A ru­ha barna gallér és kézelőborí­tása, gombolása, a legutolsó divattonalakat tükrözi. Dr. Pintér Imrével, a Nép­­művészeti Szövetkezetek mű­vészeti vezetőjével beszélge­tünk: — Valamennyi ruha modern szabású, a legutolsó divatvo­nalak szerint készült, mégis eredeti, nem szériadarab, mert az ízléssel és mértékkel alkal­mazott népi áíseítőművészet egy-egy motívuma teszi érde­kessé, egyedülállóvá. Barna, zöld, sárga finommin­tájú szőttesből készült tavaszi ruha. Gallérja, kézelője és a gomb sötétbarna. Fiatal leányoknak empire vo­nalú alkalmi ruha krémszínű szövetből. A felsőrész elejét szegőzés és fehér azsúr díszíti. Rusai Magda rajzai A népviselet egy-egy ruha­darabját — az ezerráncú szok­nyát, a bevarrott ujjú szűrt, a szoros pruszlikot — a mai em­ber életmódja, életritmusa már nem fogadja el. De a népmű­vészeti szövetkezetek az öltöz­ködésben alkalmazott gazdag mintakincset egy-egy divatos ruhadarab díszítésére használ­ják fel. A Hevesi Népművészeti Szö­vetkezet a siroki, bodonyi régi férfiinghimzés mintáit hasz­nálja fel a könnyű nyári blú­zok díszítésére. A plasztellszínű blúzok iránt külföldön (Svéd­országban, Angliában, Nyugat- Németországban) nagy az ér­deklődés, több tízezres meg­rendelés érkezett. Kísérletként felújították a kihalóban levő kékfestő háziipart, s bemu­Iskolásaink második féléve Évről évre viharos jelenetek zajlanak le a békés családi kör­ben, amikor a gyermek haza viszi a bizonyítványt, és ab­ban nem azok az osztályzatok szerepelnek, amelyeket a „min­den rendben van” kényelmes álláspontra helyezkedett szülő várt. Ilyenkor a szülő — az édesapa, vagy az édesanya — temperamentumának megfele­lően különféle hangnemben fe­jezi ki megrökönyödését, csaló­dottságát, vagy — ami a leg­rosszabb — felháborodás'-' Először is: a szülőt meglepetések nem érhetik. Nem szabad, hogy meglepeté­sek érjék — ez a helyesebb ki­fejezés. A szülőnek pontosan tudnia kell, hogy a gyermeke — kislánya, kisfia, miként ta­nul. Ismernie kell a gyermek tanulmányi előmenetelét — a fél évi iskolai figyelmeztetés az alap — és tudnia kell arról is, hogy tanuló gyermeke mikép­pen rontott, vagy javított fél­évi eredményein. Ha ezt tudja, vagyis, ha jól tájékozott — márpedig ez kö­telessége — akkor igyekezzék segíteni. Ez a figyelmesség akkor is a szülői kötelesség, ha a gyer­mek „problémátlan”. Kettőzött a szülő gondja akkor, ha a gyermek előmenetelében zava­rok mutatkoznak, ha a kicsi­nek a saját erejéből nem sike­rült javítania. Akkor a szülő, lehetőleg a pedagógus tanácsai alapján keresse meg a nem ki­elégítő előmenetel okait. Már­pedig, ha ezt sikerült megálla­pítania, akkor már viszonylag könnyű a segítés módszere is. Ez a segítség sokféle lehet. Kezdődhetik az otthoni légkör megjavításával, a kisdiák tanu­lási körülményeinek biztosítá­sával és folytatódhatik közvet­len támogatással is. Kikérdez­zük a gyereket leckéiből, ellen­őrizzük házifeladatainak elvég­zését stb. A második fél év elegendő időt biztosít mind az első fél év hiányainak pótlására, mind pedig az új tananyag eredmé­nyesebb elsajátítására. És ez az időszak nagyon fontos. Ekkor érik meg a végső minősítés osztályzat formájában is. Min­den szülőnek fel kell ismernie, hogy nincs „elveszett gyerek”. Legalább is az esetek többsé­gében nincs. A fájdalmas ha­táreseteket leszámítva, a leg­több gyerekben megvan a ké­pesség az előírt tananyag bi­zonyos szintű elsajátítására. Márpedig ha ez így van, akkor a szülői gondoskodás igen so­kat segíthet a jobb „kalkulus” kiharcolásában. Azok a szülők, akik ezeket a nagyon hétköznapi tanácsokat megfogadják, biztosak lehetnek abban, hogy az év végén meg­lepetések nem érik majd. Ha­csak — örvendetes meglepeté­sek nem. Dr. D. P. tatták az olcsó alapanyagból készült húzott szoknyái, me­nyecskeruhát és blúzt. Debrecenben a kék-piros, ke­vés fehérrel díszített hajdúsági szőttesekből kantáros tviszt­­szoknyát és kétrészes, angolo? kiskosztümöt készítenek. Az egyik a fiatal lányok, a másik az idősebb korosztály legké­nyesebb ízlését is kielégíti. Divatrajzokat nézegetünk. Iparművészek terveit, amelyek szerint a ruhák készülnek. Ka­locsa részére tarka virágmoti­­vumokkal teleszórt sötétkék, fehér, piros és türkisz-színű kislányruhákat terveztek. A baranyai szőttes színbontásával újszerű kosztümanyag készült, s a szőttes mintadarabja mel­lett már ott a kész ruhaterv. A szomszédos népeknél — Csehszlovákiában, Romániá­ban, Lengyelországban — gaz­dagon alkalmazzák a népi hím­zést, a szőtteseket az öltözkö­désben. A népi öltözködési stílust pedig Ausztriában is felújították, sőt nálunk is hó­dít az osztrák népi viselet, a „dirndli”. A bemutatott és a népmű­vészeti boltokban országszerte árusított női blúzok, női, kis­fiú- és kislányruhák azt a tö­rekvést tükrözik, hogy a nép­művészet gazdag mintakincsé: nálunk is alkalmazzák az öl­tözködésben. Ez a törekvés nem azonos a negyvenes évek eről­tetett műmagyarkodásával. A minták eredeti színharmóniája, iparművészek által irányított mértéktartó és ízléses alkalma­zása az öltözködés eddig isme­retlen, fel nem derített lehe­tőségeit rejti magában. A hazánkban járó külföldiek egyre inkább keresik és igény­lik a népművészeti ruházati cikkeket. Az idelátogató ola­szok a kalocsai főkötőt, a hím-Amit a szavatossági és az eltarthatósági időről tudni kell A TELEVÍZIÓK, a rádiók, a háztartási gépek stb. minő­ségére a gyártó üzem fél, il­letve egyéves minőségi garan­ciát vállal. Az élelmiszerekre ugyancsak vonatkozik a sza­vatosság, a fentinél lényege­sen rövidebb időtartamra. Ért­hető ez, hiszen az élelmisze­rek hamarabb megromlanak, ezért a csomagolásnál feltün­tetik a szavatossági időt is, az úgynevezett eltarthatósági időt viszont nem. MI A KÜLÖNBSÉG az élel­miszerek és az iparcikkek szavatossági és eltarthatósági ideje között? Lényegében az, hogy az utóbbiak esetében a szavatosság lejárta után is legtöbbször megtartja az áru a megfelelő minőséget. Az élelmiszereknél azonban na­gyobb óvatosságra van szük­ség a vásárlók részéről, mert a jelzett szavatossági időn túl már veszélyes a húsáruk, a tej, a tejtermékek stb. fogyasztá­sa. Itt egy-két napos időelté­rés is súlyos következmények­kel járhat. Ezért szükséges, hogy az élelmiszereknél az előírt tárolási időt és szabá­lyokat betartsák, mert csak ily módon lehet azonos a sza­vatossági idő az eltarthatósági idővel. ELŐFORDUL viszont bizo­nyos élelmiszerek — például konzervek, cikória kávé, szá­raz tészták, fűszerek, stb. ese­tében, — hogy hosszabb az eltarthatósági idő, mint amed­dig ezt az előállító gyár, üzem garantálja, vagyis szavatolja. Ilyen esetekben azonban min­dig meg kell győződni a sza­vatossági idő lejárta után fo­gyasztásra kerülő élelmisze­rek megfelelő minőségéről. zett pruszlikot, a kanadaiak a rövid szűrhimzéses kulikabá­tokat Keresik, s a Szovjetunió­nak évente kétmillió matyó blúzt számiunk. Itthon pedig nagy sikerük van a fekete, vagy piros, szőttes csíkkal dí­szített szoknyaalapoknak. Kovács Margit Gazdag választék n A divatékszerek ma már ép pen úgy hozzátartoznak öltöz­ködésünkhöz, mint a táska, vagy a kesztyű. Az idén min­den eddiginél gazdagabb vá­lasztékot kínálnak az ékszer- és illatszerboltok kirakatai, de még nagyobb a választék bent a boltokban. Esti, alkalmi ru­hákhoz nagyon sokféle vál­tozatban érkeztek a csillogó strassz-ékszerek, de Itt van­nak már a nyári újdonságok is: a színes, tarka gyöngyök, a gyöngyöt utánzó pillekönv­­nyű műanyag láncok, kerámia nyakékek. Bizony nehéz vá­lasztani .. .

Next

/
Thumbnails
Contents