Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Világ proletárjai.

egyesüljelek»

A MAGYAR, SZOCIALISTA fvi UtS K.AS, PA R.T 0AC5 - KlSUCtN MEGYEI LAPJA

OLYAM, 79. SZÄM

Ara SO filler

»64. ÁPRILIS 4, SZOMBAT

w [* _ ÍN7

Dísziinnepség az Állami OperaMzIiani

Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaházban.

Az Operaház gyönyörűen feldíszített színpadán az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

Az elnökségben foglalt helyet N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter tanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, s a küldöttség tagjai.

Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége.

Részt vett a díszünnepségen Dobi Istvánná és Kádár Jánosné társaságában Nyina Petrovna, N. Sz. Hruscsov felesége.

Jelen volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget.

Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány élnöke mondott ünnepi beszédet.

Kádár János ünnepi besséde

Közel két évtizede, hogy népünk felszabadult — kezdte beszédét Kádár elvtárs, — Történelmileg nem hosszú ez a 19 év. Ez azonban olyan 19 esztendő volt, amely alatt a világon és Magyarországon is óriási események történtek. Az egész világ átformálódott. Kialakult a 14 országból álló, a Föld területének egy negyedére kiterjedő szocialista tábor. A szocialista forradalom úttörője a világ első szocialista állama, a hatalmas Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja a példát és az utat az emberiségnek.

Kádár elvtárs ezután beszélt a világon kialakult új erőviszonyokról, az imperializmus gyarmati rendszere széthullásáról, s arról, hogy az elmúlt csaknem húsz esztendő alatt a szocializmus korunk uralkodó gondolatává lett. Visszapillantott az előadó a munkásosztály vezette magyar dolgozó nép felszabadulás utáni sikeres harcaira. Utalt arra, hogy bár a törvénytelenségek, a személyi kultusz okozta bajok sok keserűséget okoztak, mégis jogunk van azt mondani, hogy nem volt és nem is lehetett olyan idő eddigi történetünkben, amikor az egész magyar nép, minden munkás, minden paraszt, minden értelmiségi

(Folytatás a 3. oldalon.)

Ünnepség Kecskeméten felszabadulásunk 19. évfordulóján

Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából tegnap este nagyszabású díszünnepség zajlott le a Kecskeméti Katona József Színházban. Az ünnepség díszelnökségében dr. Molnár Frigyessel, az MSZMP megyei bizottságának első titkárával és dr. Varga Jenővel, a megyei tanács vb elnökével az élen helyet foglalt a megye politikai és gazdasági életének számos vezetője, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, üzemi munkások és szövetkezeti tagok.

A magyar és szovjet himnusz után Erdélyi Ignác, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Szabó Lajos, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője emelkedett szólásra.

Sxubó La jött besséde

Ünnepi beszéde bevezetőjében sokoldalúan méltatta a szovjet hadsereg százkilencven napig tartó hősi küzdelmét, amelyet hazánk felszabadításáért folytatott, s eközben szétzúzta a huszonötéves ellenforradalmi rendszert, menekülésre késztette a fasizmus vezéralakjait és legközvetlenebb kiszolgálóit, s mindezzel szabaddá tette az utat a forradalmi erők számára.

— Az azóta eltelt 19 év hazánk több mint ezeréves történetében nem hosszú idő. de a magyar történelem páratlan időszaka — mondotta többek között Szabó elvtérs, majd a mondottak indoklásául hazánk, megyénk fejlődésének számos tányéré utalt:

— A megye területén a felszabadulás előtt alig volt ipar. A malmok, a szeszfőzdék, az ecetgyárak mellett mindössze 18 üzem, illetve vállalat működött. Eaek közül csupán egy épült a

Horthy-rendszer ideje alatt. A megye ipara az első ötéves terv idején kezdett erőteljesen fejlődni, s ma az iparban dolgozók létszáma kétszerese az 1945 előttinek. Csak az utóbbi négy évben 22 új minisztériumi üzem, illetve új tanácsi vállalat kezdte meg működését. Hét, minisztériumi fennhatóság alatt dolgozó és 17 tanácsi vállalat részesült nagyobb méretű korszerűsítésben. A fejlődésről tanúskodnak a termelési adatok is. 1963-ban az országos 7 százalékos termelésnövekedéssel szemben megyénk ipari termelése 20 százalékkal nőtt, s különösen gyorsan fejlődött a tanácsi könynyűipar, amely a múlt év végére már 21,6 százalékkal túlteljesítette ötéves tervét.

— Mezőgazdaságunkban — bár az utóbbi két aszályos esztendő gondokat okozott — fiatal szocialista nagyüzemeink bizonyságot tettek életképességük-Szabadságunkat köszöntjük

ről. A rossz időjárás okozta nehézségek ellenére 12 százalékkal növekedett szövetkezeteink közös vagyona, a tagság átlagjövedelme pedig — 1961-hez viszonyítva — 6 százalékkal. Az 1963. évi őszi telepítésekkel együtt az ötéves tervben előírt programból 33 ezer holdon már megvalósult a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítés, s mindem feltétel megvan, ahhoz, hogy a nagy vállalkozás teljes egészében megvalósuljon. A múlt év(Fotytatás a 2. oldalon4

éjfekete sötétségben tartotta addig ezt a kis isten háta mögötti falut és minden falut Magyarországon. Néhány év múlva villany gyűlt ki a faluban, azután autóbusz-járatok kapcsolták az ország vérkeringésébe, új házsorok nőttek és az akkori feneketlen sártenger helyén művelődési házat avatott néhány évvel ezelőtt a közösség. És ma eredményesen dolgozik az egész falu a békéről elnevezett termelőszövetkezetben.

Pontosan emlékszem az első gondolatomra, az első érzésemre, amikor az első felszabadító szovjet katonát megláttam. „Nem kell többé félnem, nincs többé mitől félnem” — ez volt első gondolatom. Az utolsó ember, akitől még félnem kellett, egy náci lovas katona volt, utolsó képviselője a szörnyű múltnak, de ez már egyedül tévelygett azon a ködös téli délutánon, keresve menekülő csapatát. Rohant utánuk, menekült, s vele eltűnt a ködben örökre a félelem. Búcsú a félelemtől, ez volt a legelső érzésem. Azután megjelent az első szovjet katona. Fiatal ukrán fiú volt, főhadnagy s a debreceni ideiglenes kormány kiáltványát nyomta a kezembe. Kért, hogy olvassam hangosan. Nem értette a szöveget, azt figyelte, én értem-e, megértettem-e, tudome, hogy felszabadulásunkkal együtt nemzeti függetlenségünket is hozta a győzelmes hadsereg.

Megértettem. Tudtam.

És a békét is hozta. Az a nap, a felszabadulás napja a béke első napja is volt számunkra. Annak a békének az első napja, amelynek megőrzéséért most embermilliárdok állnak harcban az imperialisták háborús törekvéseivel szemben. Ezért is emléknapja április 4-e az egész magyar nép felszabadulásának. A mi békénk frontján őrt áll a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság is, amely a mi számunkra a legnagyobb biztonság a világon.

Különösen szép a tizenkilenc esztendeje tartó ünnepeink sorozatában ez a mai, mert itt van közöttünk a Szovjetunió népeinek vezetője, népünk nagy barátja, Nyikita Szergejevics Hruscsov. Közvetlenül fejezhetjük ki iránta és az egész szovjet nép iránti szeretetünket és soha el nem múló hálánkat.

Eredményeket ünnepelünk ma. Nézzük végig életünk változásait az elmúlt tizenkilenc esztendőben, ne érezzük természetesnek, magától értetődőnek azt, ami van, azt, ahogy ma élünk. Mindenki a maga munkáján és a maga életén érzi és tudja lemérni a legjobban, mit hozott neki, mit hozott az egész népnek 1945. április 4-e.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük ma nagy nemzeti ünnepünkön, a huszadik szabad esztendő küszöbén szabadságunkat, függetlenségünket, békénket és felszabadítónkat.

Mibáfafi Ernő

Ma ünnepeljük legnagyobb, legigazibb, nemzeti ünnepünket, országunk, egész népünk felszabadulásának napját. Szabad életünk huszadik esztendejébe lépünk ezen a tizenkilencedik évfordulón, amit olyan boldogan, elégedett számvetéssel, teljes nemzeti egységben ünnepel az egész dolgozó magyar nép.

Felnőttek az évek és bennük felnőtt egy nemzedék, amely már szabadságban, szabadságra, szabadnak született. Férfikorba serdültek már az 1945-ös csecsemők, asszonykorba a lányok. Gyerekeik születnek már a szabadság első szülötteinek, azoknak, akiket az első szabad napokban dajkáltunk — ők már a szabadság unokái.

S milyenek lettek a fiúk, a lányok, a szabadság első nemzedéke? Sokat vitatkoztunk erről, de ma már megállapíthatjuk, hogy nagyszerű, felelős, lelkiismeretes, okos, komoly sereg. Szocialista ifjúság. Csak egy-két példa: milliók figyelik a televízió adásaiban hogy „Ki mit tud” közülük. Milyen bravúrosan biztos, alapos a tudás. Hogy többet tudnak mint a felnőttek, az természetes. Kultúrforradalmunk oktatási reformjának élvezői — és ez is szabadságunk gyümölcse.

A huszadik szabad esztendőbe léptünk ma, de az ország fele már ebben az esztendőben huszadik évfordulóját ünnepli felszabadulásának. Sok száz falu mellett, már városaink egy része is ebben az évben következik. Egy kis faluban szabadított fel a szovjet hadsereg. Azóta többször, s most újra elmentem abba a kis falusi házba, amelynek ablakából 1944. decemberében az első felszabadító szovjet katonát megláttam. A falu végén állt a ház, és a világ végén állt akkor az a falu. Húsz esztendővel ezelőtt valóban világ vége volt ott, egyetlen út vezetett csak délről a falu felé, északra, keletre, nyugatra nem lehetett belőle tovább menni, s ősztől tavaszig a feneketlen sár még ezt az egyetlen utat is elzárta. És a sár soha nem volt olyan mély és reménytelen, mint 1944. decemberében.

És mégis, mikor a szovjet hadsereg itt is áttörte a hitleristák frontját és megindult északi irányba, csodálatos, felejthetetlen filmet láttam ennek a falu szélén álló kis parasztháznak az ablakából. Az ablak előtt húzódó úton a lovak hasáig érő sárban vágtatott, úszott, ment előre akadály nélkül, megállás nélkül Malinovszkij lovas hadserege. Egyetlen percre sem akadt el a vágtató menet, nem szakadt el a film. S amerre soha közlekedni nem lehetett, mentek tovább a falun át, a falun túl északra, keletre, nyugatra, felszabadítaná az ország többi részét.

Utat nyitottak a mindez ideig járhatatlan földeken. Gyönyörű szimbólum van ebben. Megtört a varázs, az átok, aínel%