Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
Imiről beszélni beli Hol játsszanak a kecskeméti gyerekek? ahéren I tö-ttént I Wljntji Az alábbi beszélgetés a bét közepén, pontosan szerdán este hat órakor zajlott le a vevő és eladó között: — Egy csomag gumicukrot kérnék... — Nyugi-gumit? Sajnos nincs. — Bocskorszij? — Saj ... — Krumplicukor, ami csomagolva van, szó ... — I udom már! Az sincs. — Narancs? Az eladó már csak a fejével int. Jobban kétségbe van esve, mint a vevő. Érthető, hiszen ha a kecskeméti Szabadság téri édességszakiizletből — ahol ez a feszült párbeszéd lezajlott — átsétál a tőszomszédságban levő Csemegeboltba, a zöldségosztályon kevés sorban állással akár kilószámra vehet narancsot, és az édességosztályon sem szomorodnak el, ha krumplicukrot kér. A csodálatos csak az, hogy mindkét üzletet — azt is, ahol szomorú, és azt is, ahol vidám az eladó — a FÜSZÉRT látja el édesipari áruval és déligyümölccsel! (E.-né) Nap mint nap több tucat lehelet kézbesít szerkesztőségünk címére a posta. Sokan panaszuk orvoslásáért, esetleg közérdekű problémák megoldásáért fordulnak hozzánk. S így április tájékán egyre inkább a tavaszi gondok kerülnek előtérbe. „A környékünkön sok családnak van kisebb-nagyobb gyermeke, de játszóteret nem biztosítottak számukra ...” — írja egyik kecskeméti olvasónk. Egy leninvá- i rosi asszony a következőképpen panaszkodik: „Épül-szépül a Leninváros. Egyre több lakóépülettel bővül a telep. Viszont a gyerekek a feltúrt telkeken játszanak. Játszóteret kérnek a leninvárosi gyerekek is ...” Felesleges tovább idézgetni az írásokból. Talán célravezetőbb, ha sétára indulunk, és saját szemünkkel győződünk meg a valóságról. Gyermekforgó — sziklákkal Utunk első állomása a Vasúikért. A park gyepterületét már csinosítják. A Községgazdálkodási Vállalat parkrészlege a napokban kezdett hozzá a kert zöldövezetének rendbehozatalához. És a játszótér? Ügy hirtelenjében, mintegy 80 kisiskolást számoltam össze a kopár játszótéren. A tanító néni a kerti pad betoncölöpjén ül. A gyerekek bizonyára szívesen hintáznának, ha lenne hol. Ugyanis a játszótér felszerelései még téli álmukat alusszák. A közkedvelt gyermekforgó két nagy kőtömbbel van alátámasztva. Még a múlt nyáron elromlott, s azóta elfelejtették megjavítani. A Dózsa György úti játszótér állapota sem kielégítő. A játszótér egyéb felszerelése itt is hiányzik. Csak május elsejére? Felkerestük Bányi Tivadart, a Kecskeméti Városi Tanács városfejlesztési csoportvezetőjét, és tőle érdeklődtünk a tapasztalt hiányosságok okáról. — Ebben az évben vette át csoportunk a játszóterek gondozását — mondta Bányi elvtárs. — Utasításunk van arra, hogy csak május 1-én nyissuk meg hivatalosan a parkokat és a játszótereket. Tehát a felszereléseket — hintákat, padokat — csak az átadás napjára szereljük fel. — És mi történik, ha a jó idő — mint ebben az évben — április közepén beköszönt? — Parkrészlegünk dolgozói most a facsemeték ültetésével vannak elfoglalva. S ez, a városkép kialakítása miatt szerintünk fontosabb. — Ha a középiskolai tanulókat megkérnék, bizonyára vállalnának néhány órai társadalmi munkát. Vagy esetleg néhány forint „munkadíjat” is lehetne nekik fizetni. A középiskolások nagyobb terület parkosítását vállalták társadalmi munkában, s úgy gondoljuk, ez most előbbrevaló. — A parkok — természetesen a kulturált zöldövezetek is — felújítására ebben az évben 380 ezer forintot, a fenntartásukra pedig 1 millió 827 ezer forintot fordítunk — mondta Bányi Tivadar. — Májusban két új játszóteret létesítünk — a Temes téren és az Erkel utca és Bánk bán utca sarkán —, melyekre húszezer forintot költünk. Az említett környéken lakó gyerekek bizonyára örömmel fogadják Bányi elvtárs nyilatkozatát. De mi lesz például a leninvárosiakkal? Hiszen —. mert ezt is kérdeztük — a város tervei között itt még park létesítése sem szerepel. „Járulékos beruházás, nem a városhoz tartozik” — ez a válasz. Igaz, sok gond van még a Leninvárossal (járda, közút, távfűtésvezeték. Segít az állandó bizottság (Tudósítónktól.) A Fajszi Községi Tanács Mezőgazdasági Állandó Bizottsága munkájával egyre jobban szolgálja tsz-eink megszilárdítását. Kora tavaszszal a Dusnoki Gépállomáson végzett ellenőrzést, hogy figyelemmel kísérje, hogyan haladnak a tsz-ek erő- és munkagépeinek javításával. Elégedetten állapítota meg a bizottság, hogy a gépek javítása során nem merült fel akadály, a gépállomás dolgozói határidőre rendbehozták azokat. Ugyancsak az állandó bizottság tavaszi programjába tartozott a gyümölcsfák kártevők elleni védelmének megszervezése. Ezzel kapcsolatos javasla-PETOFl nepb a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyed Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: ir. Weither Dánled Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét Városi Tanácshá2 szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: : »cskemét. Szabadság tér Ifa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi oostahivataloknál éo kézbesítőknél. lőfizetésl dil 1 hónapra 13 forint. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefons _______ In*» 25 «6S, _ tait a legutóbbi tanácsülés elfogadta. A permetezés teljes ütemben meg is indult. A helyi földművesszövetkezet a növényvédőszereket, a községi tanács pedig a gépeket és felszereléseket biztosítja a lakosságnak napi öt forint használati díjért. Hegedűs János Köznapi gondok KEDVES PETŐFI NÉPE! Olvastuk a lapban, hogy a Bács-Klskun megyei Moziüzemi Vállalat milyen nagyszerű átalakításokat, újításokat és bővítéseket végez megyeszerte a községek filmszínházaiban. A tázlári mozilátogatókat — bármennyire örültek is a hírnek — ez azonban nem vigasztalja. — Ugyanis már három éve folynak a moziépület átalakítási munkái. Tudomásunk szerint a Jánoshalmi Vegyesipari Ktsz kapott erre megbízást, méghozzá jelentős költséggel, de a folytonos határidő-meghosszabbításokkal eddig csak húzta-halasztotta a munkák befejezését. — Érthető tehát, a tázláriak türelmetlenkedése és jogosan kérdezik: Mikorra készül el végre a mozi! Logaida József vb-titkár Tázlár KOMOLYAN VETTE stb.), de a gyerekek kérik a délutáni „otthonukat”, a játszóteret is. Ne halasszuk ismét jövőre Fontos a facsemeteültetés, a füvesítés, a virágtelepítés, azonban mindez nem pótolja az ifjabb korosztály számára nélkülözhetetlen játszóterek rendbehozását, s új — nem nagy igényű, de a célnak megfelelő — játszóhelyek — akár egyszerű „grundok”, homokozók — létesítését. Gondos, tervszerű intézkedésekkel úgy véljük mindezt időben el lehet — és el is kell végezni. S végül, amint azt már az elmúlt évben is javasoltuk — sajnos, visszhangja nem támadt cikkünknek, sőt még választ sem kaptunk rá az illetékesektől — segítségül lehetne hívni a környékbeli üzemeket, intézményeket, s nem utolsósorban a lakosságot a fentiek érdekében. Csak akadjon, aki szervezi, összefogja ezt a munkát, s kapjanak hozzá némi anyagi támogatást. K. M, A MUNKA FÉNYEI (Tóth Sándor felvétele.) _______________-• “V ~~ ~ | ^ *ta 1 «épe '^.vri MSpe' réVön. -ép-, té 5 lanuljun magyarul TANULJUNK nyelveket! — hangzik a felhívás, és sokan neki is gyürkőznek egy-egy idegen nyelv elsajátításának. Jól teszik! Csak egy dologról ne feledkezzenek el: Nem árt, ha anyanyelvét is tanulmányozza néha az ember. Ezerszer írtak, beszéltek már a nyelvészek az úgynevezett „suk-sük” nyelvről, mégsem javul a helyzet. Egy értekezleten jegyeztem fel a következőket: „... a tervek teljesítéséről azt mondhassuk” — vagy: „... az elvtárs azt hangoztassa.” Egy televíziós közvetítés során pedig így beszélt valaki az iparági vezetők közül: „Majd a kereskedelemnek bemutassuk.” A kijelentő módot — mondhatjuk, láthatjuk, hangoztatja, bemutatja stb. — cserélik fel egyes honfitársaink a felszólító móddal — és ezzel alaposan elcsúfítják egyébként értelmes és okos beszédüket. DE NEMCSAK beszédüket, hanem az írásos jelentéseket, határozatokat is. Ha nem is a „suk-sük”-nyelvvel, de például ilyen mondatrészekkel: „fizetési meghagyás jelleggel bír” — „behajtása iránt intézkedik” — „módosítás tárgyában hozott határozat” stb. Inkább ezt írnák: jellegű — behajtásáról — módosítására. Tanácsi beszámolóban olvastam: „Körzetében lelátogatott mindenkit.” Talán felkeres, meglátogat, sorra látogat? Hasonlóan „ízes” magyar szó az „elbeszélget” is — a beszélget helyett. Másutt ezt írják: „Az alapanyag biztosítása” — „a férőhely biztosítása” —, „a népnevelők biztosítása”. Az Állami Biztosító nincs rászorulva erre a reklámra. írjuk inkább azt, hogy beszerezték az alapanyagot, felépítették az istállót — és nem a férőhelyet! —, s beosztották a népnevelőket. TALÁN ennyi elég is annak érzékeltetésére, hogy milyen kevés gondot fordítunk olykorolykor mondanivalónk megfogalmazására. Sokféle tanulmányt folytatunk, de erre sajnáljuk a drága időt. Pedig nincs annál sajnálatosabb, mint amikor az előadó szavainak hitelességét lerontja a pongyola beszédstílus és a sok-sok magyartalanság. S ha nem is leszünk „született nyelvészek”, legalább az alapvető nyelvtani szabályok megismerésére, és begyakorlására törekedjünk. Mert, mint a fentiekből is kiderült, ehhez nem elég az ösztönösen elsajátított — és gyakran elrontott — „anyanyelv”. Tudatos érdeklődés is kell hozzá. Még szerencse, hogy az ehhez szükséges segédeszközök bőségesen megtalálhatók — méghozzá élvezetes formában — bármelyik könyvesboltban. Ahova, ugye, egyébként is bejáratosak vagyunk. T. P. A drá^a drót... Nem keR rögtön a bőrön döket kihozni, ha azt mondom, h anyám hoz. Öze Zoltán, Kiss Ferenc, Rádi László, Kiss Imre és Őze József kiskunfélegyházi lakosok egy brigádban dolgoztak az Építőipari Vállalat kiskunfélegyházi telepén. Január 24-én reggelizés közben elhatározták, hogy valamiből „pénzt csinálnak”. — Ezt úgy értették, hogy valamilyen ingóságot ki kellene vinni a telepről, értékesíteni és az érte kapott összeget maguk között szétosztani. Ilyen előzmények után Őze Zoltán és Kiss Ferenc szétnéztek a telepen, találtak is az egyik sarokban tekercsekben levő szövött drótot. Negyedóra múlva már Kiss Ferenc és Kiss Imre kidobták a drótot a telephely kerítésén kívül várakozó Rádi László és Öze József nevű társaiknak. A 957 Ft értékű drótot 350 forintért eladták Patai Ferencnek. A pénzen már nem sikerült megosztozniuk, mert a lopást időközben felfedezték és a nyomozók a drótot is, a vételárat is lefoglalták. Az „üzletet” lebonyolító Rádi Lászlót hiába várta a négy cimbora Rehák bácsi zugbormérésében, a megbeszélt időben. A kiskunfélegyházi járásbíróság Őze Zoltánt és Rádi Lászlót 6—6 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte. Kiss Ferenc. Kiss Imre és Őze József vádlottakat 3—3 hónapi. 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre és személyenként 400—400 forint pénzbüntetésre ítélte. T. M,
