Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

1964. április 36, vasárnap 3. oldal Kétszázhúszezer ember éléskamrája Tehergépkocsik kanyarodnak kd a Klapka utcából cukorral, sóval, liszttel, rizssel megrakot­­tan. Itt van a FÜSZÉRT Vál­lalat huszonhat kecskeméti rak­tára közül az egyik. Szűk udva­rán nem valami derűs kép fo­god. Nehéz zsákokat, ládákat cipelő munkások nagy erőlkö­déssel emelik terhüket a gépko­csikra. A rozzant épületben a mennyezetig halmozva az áru. — Látná csak a Bika közi „fészerünket” — szólít meg egy raktári munkás. És valóban nem túlzott. A Bika közi FÜSZÉRT-raktárban, ahol konzervféleségeket tárol­nak, még cifrább a helyzet. Itt a télen több mint 10 ezer forint értékű fagykár volt. Egy sarok­ban külön rakva láttuk a tönk­rement gyümölcsleveket, befőt­teket, lekvárféleségeket. Csűri Ferencet, a FÜSZÉRT igazgatóját kérdezem, milyen kilátások vannak az áruk táro­lásának megjavítására. — Épül már az új raktárunk, a helyszínen azonban többet lát­hatunk. Útközben arról tájékoztatott, hogy a vállalat a kecskeméti* a kiskunfélegyházi és a dunave­­csei járás 623 boltját és közü­­letét látja el. Évi áruforgalmuk meghaladja a 15 ezer tonnát, ami több mint 220 millió fo­rint értéket jelent. A rendelke­zésükre álló raktártér 2460 négy­zetméter. Az új raktár 3600 négyzetméter rakfelületű, ami az évről évre növekvő áruforgalom miatt már kevés lesz, de ha elkészül, jelentősen enyhít a gondokon. — Ezért hívtuk össze az el­múlt hónapban a felsőbb ható­ságokat és az építőket — mond­ta az igazgató. — A Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat akkor ígéretet tett arra, hogy ez év augusztus 1-ig elkészíti az új raktárát és hozzá a bekötő­utat. Közben megérkeztünk a Kis­kőrösi út mentén épülő FÜ­­SZ ÉRT-raktárhoz, amely fenti képünkön látható. Sulyok Jó­zsef, az építő vállalat műveze­tője kalauzolt bennünket, s el­mondta, hogy építőanyaguk van, még 14 tagú segédmunkás bri­gádra, két betonkeverőgépre és négy szállítószalagra lenne szük­ség, akkor május 10-ig a fala­zással és a belső rakterűiét va­salt betonaljazatával elkészül­nének. Ez a feltétele ugyanis, hogy az alvállalkozó — az Üt- és Vasútépítő Vállalat — az aszfalt burkolat elkészítéséhez hozzá­kezdhessen, a raktárban és a bekötőúton. Ha az említett se­gítséget megkapják, augusztus 1-én átadják az új raktárát a FÜSZÉRT-nek. Közérdekről van szó, 220 ezer ember éléskamrájának felépí­téséről. Reméljük, az említett határidő betartásával a Bács megyei Állami Építőipari Vál­lalat felteszi az „i”-betűre a pontot, s egy régen húzódó rak­tárépítés befejezésével is gaz­dagabb lesz megyénk. Május 1-én kezdődik az idei kőzséglejlesziésí verseny Több százezer forint a nyerteseknek — Olyan vetélkedés ez a köz­ségfejlesztési verseny, amely­ben mindenki győztes! — je­gyezte meg a legutóbbi megyei tanácsülés után az egyik ta­nácstag. S vajon bizonyításra szorul-e, mennyire igaza van? Hiszen a lakosság községfej­lesztési hozzájárulásából képző­dő pénzalap, s a melléje fel­kínált és elvégzett társadalmi munka — a versengés jóvoltá­ból — évről évre nagyszerű ütemben lendíti előre közsé­geink, városaink fejlődését, el­sősorban a kommunális léte­sítményekkel való gazdálkodást. Vesztes tehát nem lehet, a nyer­tesek viszont kétszeresen jól járnak. A versenyben elért szép eredményeket újabbakkal told­hatják meg a jutalmul kapott, fejlesztési. célokra fordítható pénzösszegből. Nem véletlenül, s főleg nem tétlenül — hiszen a megye min­den helyiségében munkálko­dik már a tanács és a lakosság az idei községfejlesztési célki­tűzések valóra váltásáért — vár­ják tehát megyeszerte az idei verseny . elindítását, amit ezút­tal teszünk közzé. A megyei tanács az MSZMP Bács-Kiskun megyei Végre­hajtó Bizottságával és a Ha­zafias Népfront megyei elnök­ségével közösen községfejlesz­tési versenyt hirdet az 1964. év­re. A verseny május 1-től de­cember 31-ig tart és feltételei a következők: i Az éves községfejlesztési alap teljes kiadási tervét 100 százaléknak tekintve, a vízel­látást elősegítő beruházás, út-, járdaépítés, villanyhálózat-bő­vítés tervének teljesítése után — százszázalékos arányban ér­tékelve, az összes kiadáshoz vi­szonyított minden százalék 5 pontot jelent. A bevételi terv 100 szá­zalékos teljesítése 50 pont, minden 1 százalékos le­maradás után viszont 5 pont levonandó. Az egy főre jutó, fej­lesztésre fordított kiadás 2 8 S 1000 forintja utón 100 pont. VT] Egy fore jutó társadalmi munkáért a 20 forinton aluli teljesítés kizáró ok a ver­senyből. 20—50 forintig (2 fo­rintonként) 1 pont, 50—100 fo­rintig (1 forintonként) 1 pont, 100 forinton felüli teljesítés (1 forintonként) 2 pont. Az éves fejlesztésre fordí­tott összkiadást 100 száza­léknak tekintve, minden saját anyag felhasználásával elért fejlesztés 1 százalékáért 1 pont. A községben működő ivó­víztárolás, vagy annak a tárgyévben való megszervezé­se (egy alkalommal) 50 pont. r^Tj A vonatkozó törvényerejű I * I rendelet szerint 50—300 forintig terjedő hozzájárulás fi­zethető. A lakosság részéről 150 forinton felüli hozzájárulás fi­zetése esetén minden 50 forint után 10 pont. A községfejlesztési verseny­ben részt vesz valamennyi já­rási, városi, községi tanács. A versenyben helyezést elért tanácsok az alábbiak szerint ré­szesülnek dologi jutalomban, melyet területükön kommuná­lis célok fejlesztésére fordíthat­nak: Járási, városi tanácsok: egy­­egy első helyezés 350 ezer fo­rint, egy-egy második helyezés 200 ezer forint. Községi tanácsok: ötezer lé­­lekszám felett egy első helyezés 150 ezer forint, egy második helyezés 120 ezer forint, két harmadik helyezés (egyenként legkisebb összege) 50 ezer fo­rint. Ötezer lélekszám alatt egy első helyezés 120 ezer fo­rint, egy második helyezés 80 ezer forint, két harmadik he­lyezés (egyenként legkisebb összege) 40 ezer forint. A községfejlesztési verseny értékelésére 1965 márciusában kerül sor. A jutalmak kiosztá­sa pedig 1965. április 4-én, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának és a tanács község­fejlesztési állandó bizottságá­nak előterjesztése alapján ün­nepélyes keretek között törté­nik. Fel tehát a nemes vetélke­désre, melynek nyomán a győz­tes: az egész megye lakossága! Ünnepek és hétköznapok A leszerelési hónap rendez­vényei eseményei ezekben a napokban zajlanak megyénk­ben. Békegyűlések, találkozók kö­vetik egymást, külföldi barátaink látogatnak el hozzánk, a testvé­ri szocialista országokból és tá­voli földrészekről érkezett ven­dégeink — köztük a Gyarmati Ifjúság Napjának küldöttei — vesznek részt a városokon, fal­vakban megtartott gyűléseinken. Mintegy dokumentálva, megerő­sítve azt a tényt, hogy a béke ügye nem csupán egy-egy ország vagy földrész lakóinak, dolgozói­nak legfőbb, legbelsőbb törek­vését, óhaját és harcos célkitű­zését fejezi ki, hanem átfogja, egyesíti a világ minden táján az egyszerű emberek sokaságát. Hétköznapi dolgaink közepet­te ritkán jut eszünkbe, hogy cselekedeteink mennyire össze­függenek a nagy egésszel, az országépítő munkával, a szoci­alista társadalom közeli és tá­volabbi terveivel, vagy — túl­zás nélkül állítva — a nem­zetközi helyzet alakulásával. S nehéz az összefüggések megma­gyarázása is olykor, hiszen akad­nak még, talán nem is kis szám­mal, akik azt mondják: engem csak a saját boldogulásom ér­dekel, mi gondom a mások ba­jával, távoli országok lakóinak életével, a messzi földrészeken dúló fegyveres harcokkal. Van­nak, akik már eljutottak annak felismeréséig, hogy a szűkebb környezetük — Utcájuk, lakóne­gyedük esetleg községük javára érdemes munkálkodniuk, hiszen ennek egyénileg is hasznát lát­ják. De ha valaki azt mondaná nekik, hogy ezek az apró tettek is végeredményben hazánk kül­politikai pozícióit, s ezen ke­resztül a szocialista országok nagy családjának helyzetét erő­sítik, szilárdítják — talán ér­tetlenül és kétkedéssel fogadnák ezt az okfejtést. Valóban, nem is könnyű meg­látni a nagyobb összefüggése­ket. Csak, ha figyeljük, nyomon követjük a változásokat, példá­ul hazánk építő munkájának, a lakosság javuló életkörülmé­nyeinek külföldi visszhangját, azt a diplomáciai előrehaladást, B Százötvenezer holdon vetették el eddig a kukoricát Kevés híján 190 ezer holdon vetnek kukoricát az idén me­gyénk közös és háztáji gazda­ságai. Ebből a termelőszövetke­zetek közös vetésterülete meg­haladja a 67 ezer holdat. Zöm­mel . őszi mélyszántásba kerül a tengeri. így a mostani talajelő­készítés jobbnak mondható a korábbi évek bármelyikénél. Hibrid vetőmagból a gazdasá­gok igényeit teljes mértékben sikerült kielégíteni. Üsszesen 140 vagon cserét bonyolított le a megyei vetőmag-felügyelőség. Nemcsak a jó talaj előkészítés, a vetőmag megfelelő kiválasztása, hanem a vegyszeres gyomirtás elterjedése is azt mutatja, hogy közös gazdaságainkban valóban a „szántóföldek királynőjévé” válik a kukorica. Érdemes meg­említeni, hogy már a múlt ősz­szel 8200 hóidra szórták ki a Hungazint, a tavasszal pedig 5400 holdra, így az előző évben vegyszerezett területekkel együtt — amelyekre most Dikonirtot juttattak — a tsz-ek a vetésterületük 35 százalékán alkalmazzák a kémiai növényvédelmet. Ennél nagyobb arányú vegysze­rezés már nem is lenne célsze­rű, minthogy akadályozná a szükséges vetési sorrendet. A vetés, az időjárás alakulá­sának megfelelően, április má­sodik hetében kezdődött meg, méghozzá igen nagy irammal, hiszen — bár az utóbbi pár nap esőzése több helyütt akadályoz­ta a munkát — eddig már mint­egy 150 ezer holdon került föld­be a kukorica. Megfelelő a vetés minősége is, -a gazdaságok általában a 17—18 ezres holdankénti tőszám eléré­sén fáradoznak. Remélhető, hogy e hónap végére kevés kivétellel mindenütt elvetik a kukoricát. . Külön kell szólnunk a fészek­­trágyzásról, amely a hozamok nagyfokú növelésének a múlt években igen jól bevált mód­szere. Ezért is határozták el a termelőszövetkezetek, hogy 22 és fél ezer holdon alkalmazzák. E terület csaknem felén a bajai és a kiskunhalasi járás tsz-ei vállalták a trágya fészkekbe ra­kását. Zömmel az idén is kézi erővel végzik ezt a munkát, hi­szen a gépállomások csak né­hány vetőgépet alakítottak át. Ennek ellenére a tsz-ek általá­ban tartják magukat a vállalá­sukhoz, bizonyítja ezt, hogy ed­dig majdnem 15 ezer holdon ve­tették el a tengerit az említett módszer alkalmazásával. Külön is dicsérendők a kis­kunfélegyházi járás szövet­kezeti gazdaságai, amelyek máris „túllépték” az általuk vállalt 1200 holdas terü­letet, s előreláthatólag vetés­­területüknek közel a kétharma­dán végeznek fészektrágyázást. amit megtettünk az ellenforra­dalom okozta súlyos gazdasági helyzetünkből való kilábalás* óta — csak akkor érezzük: mi­lyen nagy utat tettünk meg vi­szonylag rövid idő alatt. S azt is éleznünk kell, hogy ez igenis azoknak a hétköznapi tetteknek a sokaságából, a dolgozó nép alkotó munkájából adódott és következett, amelyre pártunk helyes politikája épül és bátran támaszkodik. „A szocialista országok minde­nekelőtt gazdasági sikereikkel gyakorolnak alapvető befolyást a világtörténelem menetére.” — állapította meg újólag a Hrus­csov elvtárs látogatásának befe­jezésekor kiadott közös magyar —szovjet nyilatkozat. S kifejti, hogy az erőviszonyok változásá­nak eredményeként a jelen kö­rülmények között valamennyi békeszerető erő egyesült erőfe­szítésével meg lehet akadályoz­ni az új világháborút, meg le­het védeni és szilárdítani a bé­két. iztató, bátorító, tettre serkentő megnyilatkozá­sok ezek, melyekkel szorosan összefüggenek azok a kezdemé­nyezések, amik szinte egymást követik a békeszerető nagyhata­lom, a Szovjetunió részéről. Legutóbb a hadicélokra szolgá­ló hasadóanyagok gyártásának csökkentéséről szóló nyilatkozat keltett újabb reményeket a dol­gozók millióiban, a békében bí­zó, s azért munkálkodni, küz­deni kész emberiségben. Me­gyénk lakossága is örömmel fo­gadta ezt a hírt, csakúgy, mint minden jelét a békére törekvés­nek. Hiszen tudjuk, milyen ha­talmas összegeket költ a világ évente fegyverkezésre. A tudo­mányos munkaerők hetven szá­zalékát köti le még napjaink­ban is a haditechnika. S miköz­ben évente — az ENSZ hivata­los adatai szerint — mintegy negyvenmillió ember hal éhen a világon, több mint 120 millió dollárt fordítanak évente fegy­verkezésre. Tudjuk, ismerjük ezeket a számokat — s azt is tudjuk, nagy barátunk a Szov­jetunió mindent elkövet, hogy rákényszerítse a nagyhatalmak­ra a leszerelés fokozatos végre­hajtását és a ma még torpedó­rombolókra, bombázó repülőgé­pekre, emberpusztításra szánt rakétákra fordított összegek bé­kés felhasználását. A leszerelési hónap rendez­vényei segítenek feltárni a nagy megye dolgozó népe előtt, s a összefüggéseket Bács-Kiskun Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán, Kalocsán és számos községben megtartott békegyűlések nagy­szerű alkalmak voltak a dolgos hétköznapok igazi értelmének megmutatására. Hétköznapok és ünnepek kö­vetik egymást. Hétköznapi tet­teink, a békés építőmunka meg­nyilvánulásai, s a pihenésre szánt ünnepek kiegészítik, vál­tozatossá teszik életünket. Május elsejére készülődve például a megyeszékhelyre várjuk Andri­­jan Nyikojájevet, a szovjet űr­pilótát, akiről nekünk a győzel­mes emberiség vágyainak, vi­lághódító terveinek megvalósu­lása, az alkotás nagyszerűsége jut eszünkbe. C valljuk, hirdetjük együtt ** a békeszerető emberiség­gel, a szocializmust építő bará­tainkkal, s a függetlenségü­kért harcoló gyarmati népekkel: csakis ez a békés alkotómunka lehet az emberiség jövője, a hétköznapok értelme, s ünne­peink beteljesülése. t . Tóth Pál

Next

/
Thumbnails
Contents