Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

1964. április 3, péntek 5. oldal A fiatalok nsemüvegével Atv-ben, rádióban, sajtó­ban szüntelenül cserélik egymást a vélemények a mai fiatalokról. Érdekes vonásai vannak ennek a vitának. Aki csak leteszi a garast, végered­ményben mindig megállapítja, hogy a fiatalok ügyesek, tehet­ségesek, tiszteletre méltó reali­tásérzék van bennük, elisme­résre méltó a technikához való hozzáértésük, készségük, s min­­denekfelett: lefegyverező őszin­teséggel mondják meg vélemé­nyüket. Sok esetben azonban mintha azért hangoznának el ezeket a nemes tulajdonságokat elismerő kinyilatkoztatások, hogy annál bővebben áradjanak a kifogások: a mai fiatalok pimaszok, bla-Tavasz a barackosban A barackfák ágain szunnyad­nak még a rügyek a kecskeméti Törekvés Tsz hat évvel ezelőtt telepített nagyüzemi gyümöl­csösében, de már az utolsó fá­kat metszi a szövetkezet képün­kön látható két gazdája: Szvák János és Bábitezki István. Re­mélik, hogy nemsokára a virá­gok ezernyi rózsaszín lepkéje lepi ei az ágakat. Erzsi és a többiek Micsoda sár! — morfondíro­zik a félcipőben lépkedő városi ember a bugaci Béke Tsz ma­jorságában, egyik istállótól a másik felé lépkedve. A tizen­hatodik évét épp hogy most be­töltő, eleven-barna szemű lány, Zsolnai Erzsi, a buckák vidéké­nek ez az értelmes-nyelves tün­dére, ezzel vajmi keveset tö­rődik, gumicsizmájában olyan biztonsággal j ár-kel, mintha csak Kecskeméten, a Rákóczi úton menne, mondjuk rande­vúra. Ám ilyesmiről szó sincs, Erzsi munkára készül, a sertések ele­deléhez kell vizet melegítenie. Jórészt ki sem nőtt még a gyer­meki gondtalanságból, de azért a munka szempontjából már felnőttnek számít, apjával ket­tesben száz kocát gondoznak — és most még ráadásul 120 ma­lacot is. Éjjel-nappal ott kell lenni velük, van úgy, hogy már éjszaka kettőkor megkezdődik a „műszak”, vagy éppen akkor ér véget. Az alvást nappal pó­tolja, pár órán át, amikor nem kell a háztartásban segítenie. Ha így halad.,.? Életvidámsága szinte a cso­dával határos, amelynek nem lebecsülendő a hatása sem: amióta odakerült a majorba, egy éve, azóta mindenütt pedáns tisztaság uralkodik. Mindegyik férfi, akár idős. akár fiatal, na­gyobb igyekezetei tanúsít előt­te. Mert Erzsi a szorgalomban felvess a versenyt az erősebb nem képviselőivel is. Bizonyít­ja ezt az is, hogy januárban 85, s februárban is majdnem ugyan­ennyi volt a munkaegysége. Ha így halad, év végére jóval több lesz, mint félezer. Igen, Erzsi a család és a közös gazdaság teljes értékű tagja. ... És ez vonatkozik a terme­lőszövetkezetben dolgozó többi fiatalra is. Húszán vannak, több­nyire lányok. Ök a KISZ-es bri­gád. Erzsi a KISZ-titkár. Húsvét után kedden — Minden elismerést megér­demelnek a fiatalok — vallja G ucsi István, az elnök. — Egyik erősségét képezik a szövetkeze­tünknek. Erősség — nem túlzás ez? S elekor, az emlékezet mélyéről képek vibrálnak elő. a tavaly­­eLőfti őszről, amikor pár napot a szövetkezetben töltöttem. — Mintha filmszalag peregne. .; A fiatalok hajnaltól késő estig szedték a dohányt. Többször el­eredt az eső. Amíg csepergett, rá se hederítettek, dolgoztak to­vább. Csak amikor már nagyon zuhogott vonultak a közeli ta­nya ereszei alá. S ahogy megint csendesedett, máris a dohány­földön voltak. Mentek a szivár­vány nagy hídja alatt. Tavaly ilyentájt jött a szövet­kezetbe dr. Maár András főag­­ronómus. Mosolyogva meséli: — Húsvét után kedden ki­mentem a határba, széjjelnézni. Száraz volt a homók. régóta nem esett eső. Míg mentein a dohányföld felé, azt fontolgat­tam, mielőbb meg kell öntözni a kiültetett palántákat. De ahogy odaérek, látom ám, hogy üdén virul a növény, mintha esőt ka­pott volna. Azt kapott, valóban. Előző nap meglocsolták a fiata­lok. A főmezőgazdász vég nélkül sorolja, mennyire hasznos a fia­talok részvétele a gazdálkodás­ban. Még arról sem feledkezik meg, hogy a majorságban vi­rágágyásokat létesítettek a kör­nyezet csinosítása végett. Igen, ez csakugyan fontos tényező! A fiataloknak a szövetkezethez va­ló ragaszkodását fejezi ki. S ezt a ragaszkodást a tsz-veze­­tőtk, dicséretükre váljék, hasz­nosítják a gazdálkodásban. Min­dent elkövetnek, hogy állandó munkaalkalmat, vagyis biztos jövedelmet teremtsenek a KISZ- esek számára. És a fejlődés útja? A villogó­szemű Erzsi ilyesmikről beszél: Bolt a majorságban, üzemi konyha ... S megmutatja a sze­rényen berendezett klubszobát, ami nem túl nagy. bár ha ösz­­szébb húzódnak, ülve is elfér benne legalább harminc ember. És ami az egész állapotra a leg­jellemzőbb, szinte már jelkép: kecskelábú, durvafaragású asz­talon a televízió, meg a lemez­­játszós rádiókészülék. (Másik rádiójukkal, amit a telepítésben való részvételért a járási KISZ- bizottságtól kaptak, nem is tud­nak mit kezdeni, bent tartják a szövetkezet irodájában.) Motoron a lány A fiatalok csak hallomásból tudják — szerencsére —. hogy pár évtizeddel ezelőtt is milyen Matt errefelé az ur-adalmd sum­masok sorsa. Az elnök még jól emlékszik rá amikor március 15-én az istállókból kicsapták a legelőre a borjakat, behordták a prices eket — és kész volt a „szállás”, egészen augusztus 20-ig. Számukra mindez már a rég­múlt .:. És természetes, hogy a fiúk mindegyikének van motor­­kerékpárja. Ez azonban úgy lát­szik, egyelőre az ő privilégiu­muk. De miért ne lehetne ne­künk is! — mondják a lányok. Igazuk van. S hogy az egyenlőt­lenségnek eme utolsó maradvá­nya is részben hamarosan meg­szűnik, arról Zsolnai Erzsi szü­lei gondoskodnak: lányuk leg­közelebbi születésnapjára mo­torkerékpárt vesznek ajándék­ba .., Hatvani Dániel zírtak, bántóan üresek, nyeg­lék, neveletlenek, unottak. Mi mindent beszéltek, írtak már az ifjúság negatív tulaj­donságairól, kezdve a fekete nadrág viselésétől a tviszt-őrü­­letig. Ha csak ezeket hallgat­nánk össze egyvégtében, olyan benyomásunk is volna, mintha mi idősebb nemzedék csupa ká­vézó nagymamává válva sopán­kodnánk szürcsölgetés közben: Nahát, ezek a mai fiatalok! Nem sértő szándékkal említet­tem a példát, hiszen tudva-tud­­juk, hogy a rosszallások is a felnőtt társadalom aggódását bizonyítják a jövő építőiért, akik a mi fiaink, lányaink. Viszonylag kevesebbet be­szélünk a fiatalok prob­lémáinak elemzésekor az idő­sebb nemzedékről. Ha az ifjú­ság körében nemegyszer ag­gasztó, meghökkentő jelenségek tapasztalhatók, ezek a társada­lomban jelentkező ellentmon­dásoknak is jelzői. Mennyi fur­csa torzulásnak, erkölcsi kisik­lásnak, következetlenségnek va­gyunk okozói, mi felnőttek, idő­sebbek? A közelmúltban beszélgettem egy huszonöt-huszonhat eszten­dős munkással. Mestere szak­májának, emberek irányítása, nevelése hárul rá. Sokszor fel­vetettem már neki: miért nem politizál? Creg édesapja — szintén munkás — sokkal tájé­kozottabb a politikában, minit ő és sok hasonló társa. Azt fe­lelte: „Ilyen disznóságok miatt nem érdekel a politika: Tegnap bejön hozzánk egy ember. Kér­dezzük, kit keres? Itt fog dol­gozni — mondja. Ki helyett? — kérdeztük — mert részle­günkön kivan a létszám. Meg­mondta. Az a munkatársunk, akit ő felváltott, nem is tudott a dologról. Akkor kapta meg a papírt, mikor a másik beállt a gyárba. M ind annyi u nkát bán­tott, sértett az pl járás, Annál is inkább, mert tudjuk, miért járt így a szaktárs. Egyszer vi­tába mert szállni a műhelyfő­nökkel, meg merte mondani az igazat a módszeréről...” C lőző munkahelyemen is­­“ mertem egy konzerva­tív, bigott vallásos apát. Hu­szonegy éves kislányát KIS2- titkárrá választotta egy értel­miségi kollektíva. Eljövetelem­kor már egy esztendeje titkolta ezt az apja elől. Rettegett, mi lesz, ha megtudja az öreg, aki elől még a mai kiadású köny­veket is dugdosnia kell otthon, mert apjának igazi író csak Walter Scott. Képzeljük el, mi­lyen megdöbbentő kettősségben élt a kislány., akinek hűségét az új eszmékhez becsülnünk kell. Egy ízben úgy ment el egyhe­tes KISZ-taníolyamra, hogy ott­hon azt mondta: a Balatonra megy szabadságra. Templomba járt, meggyőződése ellenére, csakhogy az apa meg ne tudja az igazat. Hogyan lehet sokáig, viselni az ilyen állapotot? Nem hagy-e nyomot a lány jellemében, hogy alakoskodnia kellett? Azt hisz­­szük, nem gondolkodnak el ha­sonló esetekben a fiatalok? Ne mondja senki, hogy nem akadunk gyakran kétszínű fel­nőttekre, akik főnökükről, mun­katársaikról — gyerekük előtt — máshogy beszélnek otthon, mint amilyen nyájasak például egy utcai találkozáskor. — Vagy az irigykedő idősebbekről szól­junk, akik szurkálják, sértege­tik fiatal szaktársaikat, meri azok tanulnak. Idézzünk egy leánygimnázium tanulóinak „osztályportréjából”j melyet ők fogalmaztak — ön­magukról: „Tanáraink iránti érzelmeink nagyon befolyásol­ják az eredményeket. Ez gyere­kes dolognak tűnik, pedig nem is az. Az osztály szimpátiáját tudniillik két dologgal lehet el­nyerni : * a szaktudással és az igazságossággal...” Szaktudással és igazságos­­sággal lehet tehát leg­jobban hatni rájuk. Sok fiatal­lal beszéltem, mindegyik lelke­sen egyetértett a gondolattal. Azzal, hogy a fiatalok előtt a puszta tekintély eszközével a legkevesebbet lehet elérni. Az­zal, hogy nem szeretik, ha csak „parancsokkal” irányítják őket. Azzal, hogy ha az igazságról kell dönteni, a legkisebb do­logban sem tesznek engedmé­nyeket. Talán ebből követke­zik, hogy a fiatalok sokszor olyan „gyermekien kegyetle­nek” az öregek botlásainak megítélésében. De miről is van szó? Arról, hogy az ifjúság előítélet nélkül1 indul az életbe, hite tiszta, és elvárja, hogy amit a felnőttek mondanak, ál­lítanak, tanítanak, úgy is igaz a valóságban. És maguk» is aszerint élnek, cselekednek. El­várja az ifjúság, hogy az idő­sebbek nevelő munkája, tanító szava mellett példamutató, igaz magatartásuk legyen a fedezet. Tóth István Újítómozgalom a MÁV-nál Háromszázezer forint megtakarítás Sok millió forint megtakarí­tást eredményezett már a vas­útnál is az újítómozgalom. Emellett igen nagymértékben segíti elő a műszaki fejlesztést és a munkaversenyt. A Szegedi MÁV Igazgatóság területén ta­valy 706 újítást adtak be, eb­ből 242-öt fogadtak el, s ezeket kettő kivételével meg is valósí­tották. A bevezetett újítások 300 ezer forint megtakarítást eredményeztek, szerzőiknek pe­dig 58 ezer forint jutalmat fo­lyósítottak. A Bács-Kiskun megyei vas­utasok közül 126-an kapcsolód­tak be az elmúlt évben a moz­galomba és 166 újítást nyúj­tottak be. Negyvenöt újításukat fogadták el, amelyből 41-et be is vezettek. Javaslataik 96 ezer forint megtakarítást eredmé­nyeztek. Különösen hasznosak a pálya­építéshez küldött kisgépek jobb kihasználására kidolgozott ja­vaslataik. A kecskeméti pálya­­fenntartási főnökség dolgozói által beadott 30, s ebből elfo­gadott 10 újítás 48 ezer forint megtakarítást jelentett. Nem kevésbé hasznosak a rakodásra vonatkozó javaslatok, amelyek közül az iparvágány-grafikon a leginkább említésre méltó. Ez­zel a különböző fuvaroztató vál­lalatok tervszerűbben tudják a rakodó vágányokat áruik szál­lítására igénybe venni. Dicséretet érdemelnek a kis­kunhalasi msutasok is. Az it­teni pályafenntartási főnökség­től 34, a fűtőháztól 16 újítás érkezett. Igen jelentős például Benyó János fűtöházi munkás újítása, aki egy mozdonyten­­gely-siilyesztő beépítésével a fu­tószerkezetek javítását gyorsí­totta meg. A Szegedi MÄV Igazgatósá­gon az elmúlt évben két ízben vitatták meg az újítómozgalom helyzetét. Megállapították, hogy örvendetes az a tény, misze­rint az elfogadott újítások szá­ma 15 százalékkal emelkedett. Az azonban mér kevésbé ör­vendetes, hogy a benyújtott ja­vaslatok száma hatvannyolccal csökkent. Ez arra figyelmezteti az igazgatóságot, a vasútállo­mások főnökeit, pártszerveze­teit, szakszervezeti bizottságait, hogy gondosabban foglalkozza­nak az újítómozgalommal. Feltűnően magas ugyanis még az el nem fogadott újítások' aránya. Ennek oka az, hogy sűrűn cserélgetik az újítási elő­adókat. Egyes szolgálati vezetők nem látják a mozgalom fon­tosságát, nem bátorítják és se­prűik a vasutas dolgozók kezde­ményezéseit. A Szegedi MÁV Igazgatóság különböző osztá­lyainak erre kijelölt előadói rendszertelenül ellenőrzik az egyes vasútállomásokon az újí­tómozgalmat. Ez alól csupán az igazgatóság pályafenntartási, vontatási és távközlési osztálya kivétel. Az idén igen nagy szállítási feladatok állnak a vasút előtt. Ennek végrehajtását kell, hogy szolgálja az újítómozgalom is. Éppen ezért az igazgatóság kü­lönböző osztályai, az állomások vezetői, pártszervezetei, szak­­szervezetei jobban fel kell, hogy karolják ezt a mozgalmat. Ügyeljenek arra, hogy az újí­tók, kiváló dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése mindenütt érvényesüljön, sőt jelöljék meg számukra hol, milyen feladatok megoldására lenne szükség. Ez­által nagy mértékben elősegít­hetik az „egész évi csúcsfor galom” sikeres lebonyolítását. Szitädi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents