Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-25 / 96. szám

ft oldal 1964. április 25, szombat Új államszövetség Afrikában Terjed a spanyolországi sztrájkmozgalom Nyilatkozatok az amerikai külpolitikáról Laoszi helyzetkép PÉNTEKEN hozták nyilvánosságra azt a törvényjavaslatot, amely Tanganyika és Zanzibár egységes szuverén állammá alakításáról szól. A törvényjavaslat értelmében az új állam élére Nyerere tanganyikai elnök kerül. Karúmé zan­­zibári köztársasági elnök az államszövetség első alelnöke lett. A törvény hatályba lép mihelyt a tanganyikai nemzetgyűlés és a zanzibári for­radalmi tanács . ratifikálja. Angol kormánykö­rökben meglepetés erejével hatott a váratlan bejelentés Tanganyika és Zanzibár egyesülésé­ről. — Legalább is meglepetést igyekeznek szín­lelni az angol külpolitika irányítói, mert a jelek szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. Né­hány lap utal is erre. A Times például egyik cikkében bevallja, hogy az unió a brit kormány legkényesebb afrikai problémáját oldaná meg. Egyelőre azonban nem lehet számítani teljes si­kerre. Úgyhogy mind angol, mind amerikai hivatalos helyen — mint a Daily Herald meg­jegyzi — „lélekzetvisszafojtva figyelik, sikerült-e működésbe léptetni az uniót”. Az angol sajtó utalásai egyébként arra mutatnak, hogy Zanzi­­bárt katonai intervenció fenyegeti. Hangsúlyozzák, hogy Karúmé elnök legfőbb támasza az a 300 tanganyikai rendőr, akiket a zanzibári forrada­lom győzelme után Nyerere elnök küldött a szigetre. A bejelentés puccsszerű volta és a tan­ganyikai fegyveresek jelenléte pedig egyaránt ürügyül szolgálhat arra. hogy „felkelés esetén” Nagy-Britannia is az újszülött unió „védelmére siessen”. A HÉT ELEJÉN újabb sztrájkmozgalom in­dult meg Spanyolországban — jelenti az AFP. Április 21 óta több mint 2 ezer bányász sztráj­kol Kuertolanóban. Asturia iparvidékein pedig 8 ezer bányász szüntette be a munkát. A mun­kabérek emeléséért a sztrájkjogért a szakszer­vezetek szabad ^működéséért ^sztrájkoló bányá­szok ellen a Franco-féfe TTaTősSgől? * rVf^kTbPtlTlTr-" tézkedéseket hoztak, sőt letartóztatásokra is sor került. Politikai megfigyelők» »helyzetet*'» igen feszültnek ítélik meg és nem tartják lehetetlen­nek, hogy a közeljövőben újabb tömeges mun­kabeszüntetésekre kerül sor. KÉT ÉRDEKES megnyilvánulásról is hírt ad­nak a lapok, melyek az amerikai külpolitika irányvonalának alakulásával vannak összefüg­gésben. Johnson amerikai elnök, aki csütörtö­kön Chicagóban tartózkodott, beszédet mondott EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN a demokrata párt szerve­zetében. Ismét kifeje­zésre juttatta megelége­dését azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió kormánya és az amerikai kormány elhatározta: csökkenti bizonyos hasadó anyagok előállítását. Johnson kijelentette: a vi­lág sokat nyer azzal, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyértelműen kifejezésre jut­tatta: hajlandó csökkenteni a nukleáris bombák­hoz szükséges hasadó anyagok előállítását. Ball amerikai külügyminiszterhelyettes az Egyesült Államok kubai politikájával foglalkozott egy be­szédében. Kifejtette, hogy kormánya is megtesz mindent a Kuba ellenes embargó fenntartására. BaU elismerte ugyan, hogy az Egyesült Államok Kubában nem lát katonai veszélyt, de azt mon­dotta, hogy a szigetországot mégis kellemetlen­nek tartja, mert „felforgató politikát” követ. Bizonyítékul Kuba állítólagos Venezuela elle­ni intervencióját hozta fel. Szerinte az USA két fő stratégiai irányvonalat követ Kubával kap­csolatban: Mindenáron növelni akarja a latin­amerikai államok „ellenállóképességét a felfor­gatással szemben”, és a háború kivételével min­den eszközt igénybe kell venni Kuba latin-ame­rikai hatásának csökkentésére — mondotta. A LAOSZI jobboldali puccsisták hosszas ta­nácskozás után csütörtökön feljegyzést terjesz­tettek Souvanna Phouma miniszterelnök elé. Ki­nyilvánították, hogy a nemzeti egységkormány nem szűnt meg létezni. (Mint ismeretes, a puccs bejelentése alkalmával a lázadók Souvanna Phoumát lemondottnak nyilvánították.) A kor­mány további működésének előfeltételéül azon­ban azt követelik, hogy a miniszterelnök bővít­se kormányát, s vegye be a puccsisták megbí­zottait. Ez a fordulat jól tájékozott körök kom­binációi között már napok óta szerepel, így nem okozott különösebb meglepetést diplomaták kö­zött sem. Általános a vélemény, hogy tekin­télyveszteség nélkül szeretnének a jobboldali katonai vezetők kimenekülni szorongatott hely­zetükből. A javaslatok kézhezvétele után Sou­vanna Phouma minisztertanácsi ülést hívott össze. A megbeszéléseken Nosavan a jobboldali irányzat egyik fő képviselője is részt vett. Kö­zölték a sajtóval, hogy a kormáhyfő a feltéte­lek „különböző pontjait” elfogadta. Jellemző, hogy az amerikai külügyminisztériumban „re­ményteljes fordulatról” beszélnek az események*­­kel kapcsolatban. Szombaton összeül Budapesten a Béke-világtanács elnöksége Szombaton Budapesten a Gel­­lért Szállóban összeül a Béke­világtanács elnöksége. A testü­let ülésén, múlt évi betegsége óta először, részt vesz J. D. Bemal professzor, a Béke-világ­­tanács ügyvezető elnöke is. Az elnökség megvizsgálja a nem­zetközi helyzet újabb fejlemé­nyeit és ennek megfelelően meg­határozza a béke-világmozga­­lom soron következő feladatait. Döntést hoz a dél-vietnami nép­pel való új szolidaritási akcióról és néhány szervezeti kérdést tárgyal. A Béke-világtanács el­nökségének számos tagja már megérkezett a magyar főváros­ba, közöttük Ivor Montagu nem­zetközi Lenin-békedíjas és llja Ehrenburg, a világhírű író és békeharcos, a szovjet békebi­zottság elnökhelyettese. Patolicsev hazautazott Londonból LONDON (TAS2SZ) A szovjet kereskedelmi kül­döttség Patolicsev külkereske­delmi miniszter vezetésével pén­teken Londonból repülőgépen hazautazott. A küldöttség, mint ismeretes, jegyzőkönyvet írt alá az ötéves angol—szovjet kereskedelmi egyezmény meghosszabbításáról. Mint az MTI londoni tudósí­tója, Rácz Dezső Károly írja, az angol közvélemény fenntar­tás nélküli megelégedéssel üd­vözli az új angol—szovjet ke­reskedelmi egyezmény aláírá­sát. A lapok ugyanakkor han­goztatják, hogy az egyezmény keretein kívül is igen nagymé­retű kereskedelmi üzletkötések folynak. Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter erről fontos megbeszéléseket tartott az angol vegyipar és gépipar vezető képviselőivel. Az angol sajtó minden tekin­tetben fontos mérföldkőnek tart­ja az új egyezmény aláírását, ami a Daily Express szerint „újabb nagy lépés a kelet— nyugati kereskedelem növelése felé”. Befejezte munkáját az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága és Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága ha­tározati javaslat egyhangú jó­váhagyásával befejezte munká­ját. Az első határozat helyesli Palmiro Togliattinak a nemzet­közi kommunista mozgalom egységéről tartott beszámolóját, és megbízza a pártvezetőséget, hogy a párt főtitkára által is­mertetett irányvonalnak megfe­lelően folytasson következetes akciót a más kommunista pár­tok képviselőivel folytatandó megbeszéléseken. A továbbiak­ul egálok u/t az FLN Politikai Bizottsága ALGÍR (MTI) Az FLN, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága csütörtökön Algírban Ben Bella elnökletével ülést tartott és megválasztotta az FLN 17 tagú politikai bizott­ságát. A politikai bizottság tagjai közt van Ben Bella, Mohamed. Szaid alelnök, Bumedien had­ügyminiszter, Hadzs Ben Álla, a nemzetgyűlés elnöke, Ahmed Medeghri belügyminiszter, AH Makszasz földművelésügyi mi­niszter, Buteflika külügyminisz­ter, Bumaza nemzetgazdasági miniszter és Nekkas pénzügymi­niszter. Helyet kapott a politikai bi­zottságban három volt katonai parancsnok is. A munkáspárti „árnyékkormány" tervei Angol munkáspárti körökben nagy fontosságot tulajdonítanak Harold Wilson és Gaston Def­terre londoni eszemecseréjének. Defferre látogatásán kívül más jelek is mutatják, hogy a munkáspárti „árnyékkormány” máris a tapogatódzó eszmecse­rék egész sorozatát folytatja jö­vendőbeli európai politikájának kialakítására. A Szocialista In­­ternacionálé múlt heti londoni tanácskozásán — jól értesült források szerint — szóba került Nagy-Britannia és a Közös Piac viszonya is. A munkáspárti ve­zérkar potenciális szövetsége­sének tekinti Saragatot, az olasz koalíciós kormány szocia­lista párti külügyminiszterét, és úgy véli, hogy „gyökenesen új helyzet” állna elő Nyugat-Euró­­pában, ha 1965 folyamán — egy munkáspárti kormány mellett — Nyugat-Németországban Willy Brandt és Franciaország­ban Gaston Defferre kerülne hatalomra. ban felszólítja a pártszerveze­teket, gondoskodjanak arról, hogy a dolgozó tömegek sorai­ban átfogóan és mélyrehatóan megvitassák a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének problémáit, ezenkívül kijelölték azt a küldöttséget, amely meg­beszéléseket folytat majd a Szovjetunió Kommunista Párt­jával és tolmácsolja az OKP Központi Bizottságának állás­­foglalását. A második határozat felszó­lít valamennyi pártszervezetet, hogy Arturo Colombi beszámo­lójának szellemében fokozza a vidéki néptömegek harcát a me­zőgazdasági reformokért. Á Központi Bizottság ezután meghallgatta Luigi Longo be­számolóját a párt országos érte­kezletének eredményeiről. Lon­go beszámolójáról nem folytat­tak vitát; a Központi Bizottság tagjai teljes egyetértésüket fe­jezték ki az abban foglaltakkal. A harmadik határozat egy sor intézkedést tartalmaz a párt­apparátus jobb működésének biztosítása érdekében. A Központi Bizottság utolsó ülésén felszólalt még Pajetta és Alicata is. Befejezésül Palmiro Togliatti megvonta a Központi Bizott­ságban lefolytatott vita mérle­gét. Az utolsó sziget A FELHÁBORODÁS hulláma sö­pört végig a világon arra a hírre, hogy a fajüldöző Dél-afrikai Unió­ban, amely az „Apartheid”, a faji válaszfalak fenntartásának hivatalos politikájával eddig is kivívta maga ellen a föld népeinek haragját, most mindezt betetézte egy terror per halálos ítéleteivel. A Dél-afrikai Unió elnyomott tö­megeinek egyik reménysége az em­beri jogokért indított mozgalom. Ennek három vezető személyisége: \V. Meany, Z. Kaba és W. Kainga ellen hozott halálos ítéletet a vér­bíróság, ugyanakkor, amikor a ne­mes eszmékért küzdő szervezet más vezetői és egyszerű tagjai már korábban a Verwoerd-kormány bör­töneibe kerültek. A Dél-afrikai Unió a fasiszta faj­gyűlölet, a milliók emberi jogait lábbal tipró faji megkülönböztetés utolsó szigete a világon. Nem mint­ha itt és ott a fasizmus legaljasabb tantételei ne találnának hívekre: az Eaves ült Államokban a hírhedt Dé­len szép számmal akadnak követői minden olyan tannak, amely a né­gerek alsóbbrendűségét és a társa­dalomból kirekesztését hirdeti, Sa­lazar Portugáliájában és Franco Spanyolországában állami politika a fasizmus, mégis Verwoerd Dél­afrikai Uniójában együttvéve, ösz­­szességükben bontakozhattak ki a fasiszta faji előítéleteken alapuló praktikák. NEM VÉLETLEN, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete egyértel­műen ítélte el a dél-afrikai rend­szert. Az elmúlt év végén — jól emlékezünk még erre — a világ­­szervezet Biztonsági Tanácsa hatá­rozatban szögezte le, hogy a Dél­afrikai Unióban kialakult helyzet súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Nos, éppen most, a terrorper ha­lálos ítéleteinek nyilvánosságra ho­zatalakor tette közzé jelentését az ENSZ szakértőiből álló bizottság is a Dél-afrikai Unióban kialakult állapotokról. A jelentésben a világ által is ismert tények alapján az áll, hogy a helyzet tovább romlott, a színes bőrű milliók elnyomása még féktelenebbé vált. Ha diplomatikus megfogalmazásban is, de az ENSZ szakértőinek bizottsága ultimátum­­szerű követelést támaszt: a Dél­afrikai Unióban hívjanak létre olyan összképviseleti nemzetgyűlést, mely­ben helye — és méltó helye! — le­het minden faji csoportnak, minden ellenzéki pártnak is. A világszervezet nevében eljárt bizottság jelentésében jogos és ész­szerű szankciókat sürget arra az esetre, ha — mint ez előre várható — a Verwoerd-komány nem hajlan­dó teljesíteni az ország lakossága többségének és a világnak közös követelését. Gazdasági megtorlást kell alkalmazni, a Dél-Afrikába irá­nyuló export megszüntetését, a dél­afrikai áruk bojkottját. A GAZDASÁGI eszközökön túl­menően a világközvélemény a maga roppant erkölcsi súlyát is fel kell, hogy használja az „apartheid”-po­­litika felszámolására. A nemzetközi méretű tiltakozás, amely most a dél-afrikai hazafiak életét fenyegető veszély láttán kibontakozik, meg­mutatja, milyen egységesek földünk népei a Dél-afrikai Unió gyűlöle­tes politikájának elítélésében. Jel­lemző, hogy Nagy-Britannia — amelynek kormánya pedig suttyom­ban kész együttműködni a Ver­­woerd-rezsimmel, titokban fegyvere­ket is szállít a dél-afrikai fajül­dözőknek! — is kénytelen szembe­nézni a közvélemény sorozatos meg­mozdulásával. Pártpolitikai síkon is jelentős a Home-kormány ellenzéke ebben a kérdésben, társadalmi té­ren pedig tömegmozgalommá vált az „apartheid* ellen küzdő angol bizottság kezdeményezése. A szocialista tábor népei termé­szetesen az elsők, amelyek a Dél­afrikai Unió bűnös rendszerét a vi­lág ítélőszéke elé állítják, nagy súllyal esett a latba az az üzenet, amelyben Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­séginek elnöke intézett Swart-hoz, a Dél-afrikai Unió elnökéhez, a ha­lálra ítélt dél-afrikai hazafiak éle­tének megmentéséért. Pálfy József Közös nyilatkozat a lengyel—svéd tárgyalásokról Nilsson svéd külügyminiszter, aki Rapaczki lengyel külügy­miniszter meghívására több na­pos látogatást tett Lengyelor­szágban, csütörtökön elutazott Varsóból. A Nilsson és Rapaczki közötti tárgyalásokról közös nyilatkozatot adtak ki. A nyi­latkozat megállapítja, hogy mindkét külügyminiszter úgy véli. nagy lehetőségei vannak a két nép közötti kapcsolat szorosabbra fűzésének, különö­sen a kereskedelem, a kultúra és tudományos műszaki együtt­működés területén. Mindkét fél egyetért abban, hogy minden kormány legfontosabb ügye a béke megőrzése, s a legsürgő­sebb feladat a fegyverkezési verseny megfékezése. A megbeszélések során Nilsson meghívta Rapaczkit, tegyen hi­vatalos látogatást Svédország­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents