Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

A változás jegyében M fßflifafff Kunszentnaiklós Megyénknek egyik íeg­ószakabbra fekvő községe Kun­­szentmiklós. Különös ez a tele­pülés, főleg azért, mert talán legerősebben érezhető rajta a kettősség, a házak, utcák, terek megváltozott és régi hangulatot .déző kedvessége. Aki először sétálgat a kanyargó, gyepes kis utcákon, úgy érzi, hogy csak tegnap járt itt Petőfi Sándor. De ha szemébe ötlik az új épü­letek, létesítmények, a gazda­gon, modern háztartási gépek­kel, motorkerékpárokkal, köny­— Sajnos, panaszkodnunk kell a piactérről elmondottakon túl is — sóhajt fel informátorom és nagyot szív a Munkás ciga­rettából. — Itt van a tasskertesi vízműhálózat problémája. A há­lózat megépítését még a múlt évre terveztük, de úgy látszik az idén sem lesz belőle semmi. Az 1963-as évben 564 ezer fo­rintunk volt erre a célra, de mi­vel nem volt kivitelező a pénz másra, apróbb beruházásokra felosztódott. Az idén 200 ezer forintot szeretnénk fordítani a vízműre. Reméljük, ez évben már találunk vállalkozót. A tasskertesi vízmű meg­építése nagy eredmény lesz. Tasskertesnek Kunszentmiklós egyik „külvárosát” nevezik. De talán érméi is nagyobb, leg­alább is a beruházás összegét tekintve az a munka, amit még ebben az évben meg akarnak kezdeni és befejezni a község lakói, s ami szintén a tassker­tesi lakosok érdekét szolgálja elsősorban. A Szabadság út ki­építését tervezik, ami előrelát­hatólag és a tervek szerint 700 ezer forintba kerül. A költség­­vetési keret terhére végzendő munkához —. ahogy a gazdál­kodási előadó tájékoztat — leg­alább 200 ezer forint társadal­mi munkát ígért a lakosság. Sok lesz a földmunka, fogatokra, la­pátos emberekre lesz szükség. Az út építését még ebben a ne­gyedévben megkezdik, s mire beköszöntőnek az őszi esők, már száraz lábbal közlekedhetnek a tasskertesdek. Bizony, ha felkelnének azok az emberek, akik a hangulatos utcádban terpeszkedő házak fa­lait rakták valamikor nyolcvan, száz évvel ezelőtt, könnyen el­tévednének a mai Kunszentmik­­lóson, amelynek „ifjú népéről” 1845. júliusában ezt írta Petőfi: .. Kiskunsági Szentmiklósnak ifjú népe, benyitottál a szívem­nek közepébe.” A községben ma élő és dolgozó emberek is bizo­nyára hasonló elismerő szavak­ra késztetnék a költőt, aki mind­ennél nagyobbra tartotta a tet­tet. Gál Sándor Az olvasómozgalom kiterjesztéséért vekkel megrakott kirakatok so­ra, már tudja, hogy bizony az­óta több mint száz év hagyta itt nyomát. Azoknak az embe­reknek, akik valamikor a köz­ség vendéglőjében a halhatat­lanná lett mészárosfiúval paro­­láztak, ma ükunokáik dalolnak az építőállványokon, hajlanak az akták fölé a vastagfalú ta­nácsházán és vezetik a zúgó gé­peket a határban. A község múltjának és jelenének ez az érdekes keveredése azonban — minden jel arra mutat — a ma győzelmével fog kiteljesedni, az új lesz a győztes. Sok minden épült itt az elmúlt évek alatt, s a teremtő lendület ma sem hagyott alább, sőt talán fokozódott. A tanács­házán nagy izgalommal keres­gél a papírhalmaz között a gaz­dálkodási előadó. Járomi Erzsé­bet. öt éve végzi ezt a munkát, de hiába, a kilencezer lakosú községben annyi a gazdálkodási tennivaló, hogy nem lehet va­lamennyit fejben tartani. Még a múlt évben kezdték meg az új piactér kiépítését a régi helyett, amely a tanácsháza előtt van. A katolikus temp­lomnál levő korszerű, a tiszta­sági követelményeknek is meg­felelő új piactér azonban még ma sem lett kész. Nem a kun­­szentmiklósiak hibája ez, hiszen ők mindent megtettek, hogy mi­nél hamarabb elkészüljön a több mint 300 ezer forintos be­ruházás. A Dunavecsei Javító és Szolgáltató Vállalat késleke­dik az építkezéssel, bár a szer­ződésben kikötött határidő még a múlt év november 30-'án le­járt. A lakosság tavaly 17 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a föld megmozgatásánál. A másik — bár nem a köz­ségfejlesztési alapból történő beruházás — még jelentősebb, mint a piactér. A Kiskunhalasi Tömegcikkipari Vállalat fiók­vállalata épül itt, amihez a köz­ség 800 ezer forinttal járul hoz­zá. A tervek szerint május else­jén adják át az új létesítményt, amely megindulásakor mintegy 150 embert foglalkoztat. A gaz­dálkodási előadó azt is kideríti a feljegyzésekből, hogy jövőre hárommillió forintos költséggel bővítik az üzemet, ami újabb ■ 400—500 embernek teremt raun-Községünk egyik legnagyobb kulturális értéke a könyvtár,' amely a múlt évben 219 beirat­kozott olvasójának 3418 kötet könyvet kölcsönzött. Vajon meg­elégedhetünk ezzel az ered­ménnyel? Ha azt számítjuk, hogy Csikérián több mint ezer­­hétszázan élnek, köztük 135 al­kalmazott, s 476 munkaképes termelőszövetkezeti tag — akkor aligha lehetünk teljesen elége­dettek az olvasók számával, a könyvtár forgalmával. A jobb eredmény érdekében elsősorban intézkednünk kel­lett, hogy a könyvtár ne csak vasárnap délelőtt, hanem dél­után is tartson nyitva, amikor a mozielőadásra jönnek a köz­ség felnőtt lakói, s amikor ide­jük van a könyvtárba is betér­ni. Másik teendő a község la­kóinak felvilágosítása arról, hogy mennyi érték van a köny­vekben. Ezt a gyakoribb könyv­­ismertetésekkel és a családlá­togatások alkalmával elhangzó beszélgetésekkel is kívánjuk szolgálni. Ezen kívül a kisdo­bosokkal és úttörőkkel felke­ressük a község idősebb lakóit, s a gyerekek segítségével hoz­zájuk is eljuttatjuk a kívánsá­guknak, Vízin Gergely Versenyre készülnek a csávolyi önkéntes tűzoltók Szorgalmasan készülnek a járási tűzoltóversenyre a csávo­lyi önkéntes tűzoltók. Páncsics Károly főtörzsőrmester tűzoltópa­rancsnok vezetésével minden vasárnap délelőtt mozgalmas munka folyik a tanácsházán. A télen az elméletet sajátították el, most pedig gyakorlatozással kötik össze a tanultakat. A csávolyi önkéntes tűzoltók szép eredményeket értek el már országos viszonylatban is, hiszen ott voltak az ország legjobb ön­kéntes tűzoltói között is. Olyan tagokkal büszkélkedhetnek, akik már 15—20 éve tevékenykednek a testületben. Mint például Pán­csics István, Horváth József, Fercsák István, Rauch Antal, Szabó Ferenc és társaik. , A tűzoltóság motorfecskendővel, gépkocsival, mozdony- és lajt­­fecskendővel rendelkezik és szükség esetén ezzel a felszereléssel, végzi az oltási munkákat. Szorgalmas, megfontolt és tervszerű munkájukból arra lehet következtetni, hogy az idei versenyen szép eséllyel indulhatnak mind a felnőttek, mind az úttörők. Molnár János Kellemesen csalódott a lakosság Katymár kereskedelmi hely­zetéről tárgyalt legutóbbi ülé­sén a helyi tanács. Patarcsity János, földművesszövetkezeti ügyintéző beszámolójából, s az azt követő vitából megállapít­ható: noha a lakosság ellen­szenvvel fogadta a katymári és madarasi földművesszövetkeze­tek egyesítését — különösen amikor megtudta, hogy Mada­ras és Körzete Fmsz néven sze­repel ezután —, ma már belát­ja: kellemesen csalódott. Egy­két, országosan is jelentkező hiánycikktől — drótfonat, főző­lap, tüzelő — eltekintve, kielé­gítő volt az áruellátás. A ke­reskedelmi tevékenység fejlődé­sét igazolja az is, hogy a na­pokban nyílt meg Katymáron a 250 ezer forintos felújítási költséggel létesült, 1 200 000 fo­rintos raktárkészletű vegyes ru­házati üzlet — a lakosság leg­nagyobb megelégedésére. A tanácsülés egyhangúan ál­lást foglalt abban, hogy szor­galmazza a helyi vas- és mű­szaki boltnak a IV. osztályból az 1-be való besorolását. Végül lelkiismeretes munká­jáért több helyi boltvezetőt névszerint is dicséretben része­sített a tanács. Vinkó Sándor Csalásért ezer forint pénzbüntetés Romándi Zoltán Kiskunmaj­­sa, Kónyadűlő 27. szám alatti lakos tbc-mentes tehene után beszállított tejért literenként 30 fillér felárat is kapott. Meg­egyezett szomszédjával, akinek tbc-s tehene volt, hogy annak tejét is ő értékesíti. Egy ideig az így kifejt tejet külön kezel­ték. később azonban a két tehén tejét összekeverték és mint tbc­menteset felárral adták át a szanki tejbegyűjtő-telepen. A kiskunfélegyházi járásbíró­ság Romándi Zoltánt társadalmi tulajdont károsító kisebb súlyú csalásért ezer forint pénzbün­tetésre ítélte, és kötelezte a jog­talanul felvett 424 forint felár­nak és i’ü‘*“t-ének megfizetésére is. T, M, Párizsi csavargások in. tanácstalanul és megdöbbenve állok a termek közepén. Leír­hatatlan hatás! Színek, vona­lak és foltok szédült kavargá­sa, mely eltompítja a megér­tésre törő értelmet és felzaklat­ja az idegeket. Modigliani, Chagall, Braque és Picasso után már csak szín és forma széditő orgiája a termek falán. Valami emberen túli hangulat nyo­masztó, apokaliptikus szorongás fog el. Szinte menekülve sietek át a termeken. Itt-ott üdítő színharmóniák csillapítják gyomrom remegését, aztán újra meg újra lidércnyomás. Igen, így tudom meg, hogy mond ez is valamit az ember számára. S amit mond: pusztulás, pusz­tulás, pusztulás! Nem bírom to­vább idegekkel. Kilépek^ az épületből és nagyot lélegzők a napfényes levegőből. Képek, szobrok, ősi épületek. Képszalonok százai a belváros­ban és a Montmartre-on. Köny­­nyed játék a színekkel és fény­nyel az impresszionisták kiállí­tásán. Egész Párizs egy nagy múzeum, egy élő múzeum, melynek anyaga szemünk lát­tára változik. Festők százai al­kotnak lázasan, hogy a múlt nagy alkotásaihoz hozzátegyék a maguk modern szellemben fo­gant műveit. Ebben a nagy mú­„Festőzsenik” a Montmartre utcáin. zeumbari igen jól megfér egy­mással a műkincs és a szemét. Igaz, az utóbbi jó részét maguk­kal viszik jutányos áron a pá­rizsi szenzációra éhes turisták, de forrása kiapadhatatlan. Fény- és árnyékgazdag múzeu­mok, s „megváltó festőzsenik” a Montmartre utcáin, terein. Szinte félve és szégyenkezve veszem elő a papírt, ceruzát, hogy köztük rajzoljak én is. Néhány járókelő csodálkozva nézi rajzaimat. Nem érti mi értelme annak, hogy valaki olyasmit rajzol, ami tudható, látható. Nem kell félnem, hogy valami vastagpénzű turista al­kudozni kezd rajzaimra. Nem! Itt a Montmartre-on a realistá­nak nincs árfolyama. Szalontai Györsr' (Folytatjuk.) gépiesen visznek a fáradtságtól, úgy érzem, heteket, hónapokat kellene itt töltenem, hogy va­lamennyire is megismerhessem a múzeum műkincseit. Absztrakt művészet. Ez a két szó sok vitát kavart már szak­emberek és laikusok között egyaránt. Ez itt a fellegvára, a Musée d'Art Moderne, ahol a modern képzőművészet alkotá­sainak java található. Bejárata fölött ott lobog minden nemzet zászlaja, amelynek művészei a kiállítási termekben szerepel­nek. Köztük ott látható a mi zászlónk is. A termek szeren­csés elrendezése hozzásegíti a nézőt, hogy fokozatosan hatol­hasson be a modern képzőmű­vészet titkaiba. Mégis, mire az igazi absztraktokhoz érek, to­vatűnik minden önbizalmam, — Most már elég szép színe van a húsnak? PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lap]a. Főszerkesztő: ár. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Várost Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpom 26-19; 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l?a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Indes: 25 065; és szépségének két­ezer éves magassá­gából mosolyog le csodálóira a szo­bor. Termek labirin­tusa. kisebb és na­gyobb festők mű­veivel. Az egyik sarokban feltűnő a sokaság. Mona Lisa előtt hódol a látogatók tömege. Rendkívüli óvintéz­kedések: Előtte korlát, a kép vit­rinben, mellette te­remőr. Sehol, a leg­értékesebb képek­nél máshol semmi hasonló. Én kissé csalódom a hölgy­ben. Talán nagy híre után túl sokat vártam, de rám nem gyakorolt kü­lönösebb hatást. Tovább megyek, és elmerülök a rene­szánsz és barokk szépségek tengeré­ben. Egy egész napot töltök itt el, és bár lábaim már csak Műtörténeti kiadványokat né­zegetve gyakran láttam a fel­írást: „A párizsi Louvre tulaj­dona.” Szeretett professzorunk előadásaiban, elragadtatott be­számolók közben sűrűn hang­zott el a Louvre és a Musée d’Art Moderne neve. Most itt vagyok a Louvre ha­talmas. épületében, és megindu­lok a szobrok' termei felé. A bejáratnál.'szinte lenyűgöz a látvány: szemben, a terem vé­gén szinte a levegőben lebeg­ve uralja az egész teret egy szárnyas nőalak, Nikének, a győzelem görög istennőjének márványszobra. Megfeledke­zem a módszeres múzeumjárás­ról, és mintegy hipnotikus pa­rancs alatt sietek el két évez­red szoboremlékei mellett oda, ahol az égből leszálló istennő a hajó orrára lép. Lélegzetelál­lító hatása van! Az ember sír­ni, kiáltani vagy repülni sze­retne. Csodálatos alkotás. Győ­zelmi mámort sugall a nézők­nek. Ezzel a felemelő érzéssel járom tovább a múzeum ter­meit. A milói Vénusz előtt tömeg. Fényképezik minden helyzet­ből, s közben folyik a vita szépségéről. Anya és szerető, örök szépség ragyog a sima márvány fényein

Next

/
Thumbnails
Contents