Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-23 / 94. szám
1964. április 23, csütörtök 5. oldal Négy nehéz esztendő ők az első fecskék. Akik most itt üldögélnek ünneplőben a kerti padokon, a Kecskeméti Kertészeti Technikum levelező tagozatának első érettségizői. Majdnem százan voltak 1960- ban, az akkor induló évfolyamon. Négy év alatt sokan kidőltek a sorból. A képesítő vizsgára — a technikum érettségijére — már csak harminchatan jelentkeztek. Akinek könnyebb volt Jóvágású fiatalember pihen a pádon. Pihen, túl van az izgalmakon, az előbb jött ki a teremből. Sikerült. — Biztosan, de az osztályzatokat még nem tudom... — Nehéz volt? — Könnyebb, mint a többségnek. Nekem szerencsére a közismereti tárgyakból nem kellett vizsgáznom. Matematikából magyarból és történelemből azért nem vizsgázott Lukács Sándor, mert gimnáziumi érettségivel jelentkezett ide. Dísznövénytermesztő szakmunkás-bizonyítványt is szerzett, mielőtt a technikum hallgatója lett. — Egészen könnyű azért nekem se volt. Még így is ma-Mun'tában a mélykúiiaU Az alábbi két hírt kaptuk Mélykútról. Jól mutatják, milyen eleven kulturális élet van kialakulóban a községben a művelődési otthon jó munkája nyomán. A Bánhegyi Jánosné vezette színjátszó csoport nemrégiben nagy sikerrel mutatta be Ságodi József Hínár című drámáját. Az otthoni siker után a színjátszó csoport most a környező községekbe készül nívós műsorral. összefogtak a képzőművészetek iránt érdeklődők is. A művelődési otthonban megalakult az általános iskolások képzőművészeti szakköre. A kulturális szemlén már tíz képpel részt is kívánnak venni. A szakkört Szőke Eszter tanárnő vezeti, akinek az a terve, hogy rövid időn belül megalakítja a felnőtt képzőművészeti szakkört is. radt hat szaktantárgy, amit keményen kellett tanulni. . Hódmezővásárhelyen lakik, a kertészeti vállalat ottani kirendeltségvezetője. Negyedévenként járt Kecskemétre konzultációra, és gyakorlati foglalkozásra. — Ezenkívül az ^otthoni mezőgazdasági technikum tanárai korrepetáltak néhány tantárgyból. — Egyelőre elég volt a tanulásból, ugye? — Már jelentkeztem a főiskolára ... Most már elhelyezkedhet Szakkörökben országosan ismert facsemetenevelő és rózsatermelő családból származik a szőregi Karsai András. Idáig otthon dolgozott, az apja kertészetében. — Rosszkor jött ez a vizsga, épp a tavaszi munkák idején. Alig tudtam tanulni. — Ha úgyis otthon dolgozik, megérte ez a négy. év? — Először is: Jó szakembernek tartanak, de én jobb szeretnék lenni. Nagyon sokat adott ez az iskola... Másodszor: Befejezem a „maszekoskodást”. Több helyre is hívtak, de azt mondtam: addig nem, míg nem végzek itt. — Hogy döntött, hova megy? — Valószínűleg az újszegedi Haladásba, a faiskola vezetőjének. — Engedjen meg egy kérdést: az otthoni virágkertészet nem lehet rossz üzlet. Miért akar akkor mégis elhelyezkedni? — Mindegyik barátom, ismerősöm dolgozik valahol. A jó szakemberek vezető beosztásban. Én meg csak egyedül... Irigylem őket... Nehéz ezt megmagyarázni!. Értük is teszem A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet szarkási telepét vezeti Kovács Sándor. Alig 32 éves, de már másfél évtizede dolgozik a kertészszakmában. Fiatalon szakiskolát végzett, kitűnő eredménnyel. A technikumban végig 4.5 körül volt a tanulmányi átlaga. — A legkeményebben a közismereti tárgyak dolgoztattak meg. Azok nélkül jeles is könynyen lehettem volna. Neki pedig aztán igazán van teendője a tanuláson kívül is. A telepen sokféle kísérlet folyik, azokkal ezernyi gond, baj van. Megszervezett és vezet egy 24 tagú szakmunkásképző-tanfolyamot. Azután az emberek: állandó munkások, idénymunkások, vegyesen. Ilyeneket mond Kovács Sándor: — Az egyikkel szép szóval, a másikkal nyersebben... Tudni kell. kire mi hat. A legfontosabb pedig az, hogy az ember mindig, minden körülmények között igazságos legyen... Ezért tudok úgy együtt érezni a tanárainkkal. Mi is annyifélék vagyunk. .. Társadalmi munka is akad otthon szépen az olyan tevékeny embernek, mint Kovács Sándor. — Az asszony mérgeskedik is, hogy nem törődök a családdal, legalább ne tanulnék. Pedig értük is teszem. — Most abbahagyja? — A főiskolára szerettem volna, de az hosszú idő. Hanem legalább a felsőfokú technikumot még elvégzem. A tanárnak is öröm A levelező tagozat első érettségizői megálltak a helyüket a vizsgán, nem rosszabbul, mint más középiskolákban. Az osztály fele közepesre képesítőzött, egyharmada jóra. Az élvonal: egy kitűnő, egy jeles. A sereghajtók: egyikük egy tárgyból bukott, ketten kettőből. Együtt örülnek a sikeresen vizsgázottakkal a tanárok. Négy éve várnak erre ők is. Most már lesz példa a kishitűek előtt, akik az alsóbb évfolyamon most birkóznak ennek a tagadhatatlanul nehéz iskolának kemény követelményeivel. Tóth József igazgató a négy év tapasztalatait így összegezi: — Öt megyéből jártak ide. Nehéz volt kollektívát kovácsolni ennyiféle foglalkozású, korú, előképzettségű emberből. A következő évfolyamokban már jobb a helyzet, több a tapasztalatunk is. — Az érettségizetteknek persze könnyebb dolguk vólt — folytatja. — De a hallgatók háromnegyed része csak általános iskolát végzett. Soknak közülük nagyon nehéz volt a magyar. A helyesírás miatt. Még most, a képesítőn is a közismereti tárgyak átlagosztályzata alacsonyabb volt. mint a szaktárgyaké. Alegjobb az eredmény a zöldség- és dísznövénytermesztés című tárgyból, a leggyengébb magyar nyelvből. Nem is a mulasztottakat pótolni a legnehezebb a felnőtteknek, hanem jól megtanulni azt amit valamikor rosszul tanultak meg, — Véleménye szerint szigorú volt a képesítő vizsga? — Az „igényes” pontosabb kifejezés. Az igazgató véleménye alighanem egyezik a hallgatókéval. Karsai Andrásra kell hivatkoznom ismét, aki 'jórendű lett, s azt mondotta: Ha több időm van, s szorgalmasabban tanulhatok, jeles lehettem volna. De úgy érzem, annyit tudok is, amennyit a bizonyítvány mutat. M. L. Szól a zene, buzgón ropják az ifjú népi táncosok. A Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola alsótagozatos osztályai nemrégiben nagy műsorral vendégszerepeitek a városi úttörőházban. A Il/b növendékei szép sikert arattak a képen látható tánccal. Első diplomások fl leve'ezö oktatás tapasztalatai a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intéze ten A levelező oktatásban résztvevők száma Baján is évről évre növekszik. A Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben megindult levelező oktatás első évfolyamára csupán harmincán jelentkeztek. A második évben már ötvenen, a harmadik évben pedig nyolcvankilencen voltak. Az emelkedő számok arra figyelmeztetnek, hogy ez az oktatási forma egyre nagyobb, s mind több követelményt támaszt a hallgatóval és az oktatóval szemben^ egyaránt. Legutóbb Sopronban a tanárképző főiskolák képviselői konferencián vitatták meg a levelező oktatás problémáit, s javaslatokat tettek a munka megjavítására. Ennek a tanácskozásnak jelentőségét emelte az a körülmény is, hogy napirendre került a levelező oktatás. Nem célom a levelező oktatás összes tapasztalatait, az ezzel kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdést az újságban feltárni, hiszen arról külön intézeti konferencián gondoskodunk. Néhány gondot, problémát azonban felvetek, mert ezek Baján és másutt is egyre égetőbben jelentkeznek. A konzultációk megtartása intézetünkben a tanteremhiány és más okok miatt, egyre nehezebb, ezért Pécsett és Szegeden konzultációs központokat hoztunk létre. A más megyékben levő konzultációs központok megteremtése igen jelentős anyagi könnyítést és időmegtakarítást jelentett levelező hallgatóinknak. A másik ilyen kérdés a levelező hallgatók tanulmányi jellegű patronálásának alapos megszervezése. Sokszor tapasztaltuk ugyanis, hogy a levelező hallgatók készületlenül jelentek meg a konzultáción. Tanulásukhoz hiányzott a helyi segítség. A lemorzsolódás ugyan elenyésző, de a legutóbbi hónapokban egyre több olyan levelet kaptunk, amelyben vizsgahalasztást kértek a hallgatók. Gyakori az évhalasztás iránti kérelem. Éppen ezért szükségesnek látszik a képesítés nélküli tanítók és a más pályákon működő levelező hallgatók tanulmányi idejének meghosszabbítása. Ezáltal az egy-egy fél évre jutó terhelés lényegesen kevesebb, s így jobban, alaposabban felkészülhetnek a levelezők. Kívánatos ezenkívül a levelező hallgatók összehívása bizonyos időszakonként az intézetben elméleti és gyakorlati munkájuk hatékonyabb segítése céljából. A Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben először végző levelező hallgatók államvizsgái ebben az évben lesznek. Az itt szerzett diplomák egyenlő értékűek a nappali tagozaton nyert diplomákkal. Az eddigi gyenge vizsgaeredmények azonban — leszámítva néhány kiemelkedő felkészültségű hallgatóét — erősen nyugtalanítják az intézet vezetőit. Jóllehet, a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet oktatói mindent elkövettek, és elkövetnek ezután is a felismert hibák csökkentésére, megszüntetésére, sokszor szinte erejükön felüli munkát végeznek. Félévkor például ezernél több vizsgát vezettek le, s ehhez még hozzá kell számítanunk a konzultációkat és az utóvizsgákat. Mindezek végső soron arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a levelező tagozattal kapcsolatos nehézségek megoldását ne csak keressük, hanem térjünk rá a konkrét cselekvés útjára. Kincses Ferenc a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója A GYÓlYTATÓKtCAL EGYETEM BEN FBUÍEOES! P/SIEOS EBEDET, AKI ÉPPEN A PÉS2 VENYTABSASAG UrOCSÓ FONTOLT RAKJA A DATÉKASl —