Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

/ 1964. április 22, szerda 3. oldal A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelme Előkészületek a fürdőszezonra Baján Várható-e javulás a nyaralóvendégek ellátásában ? A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás rendszerében re­ánk háruló feladatok, a nép­gazdaság növekvő igényei szük­ségessé teszik a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejleszté­sét. Ennek vitathatatlanul leg­nagyobb tartaléka a tudomány és technika legújabb vívmá­nyainak elterjesztése, a gyakor­latban már jól bevált alapvető termelési, tenyésztési,* állat­egészségügyi és üzemszervezési eljárások széles körű alkalma­zása. A földvédelmi törvény Népgazdaságunk növekvő igé­nyei törvényszerűen megköve­telik, hogy minden arra alkal­mas területen mezőgazdasági termelést folytassunk. E köve­telménnyel szemben az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági­lag hasznosítható területek in­dokolatlanul nagy arányban csökkentek. A mezőgazdasági termelésre alkalmas vagy alkalmassá te­hető földek védelmére koráb­ban hatékony intézkedések nem történtek. A szocialista átszer­vezés után azonban lehetővé vált a mezőgazdasági rendelte­tésű földek hatékony védelme. Az országgyűlés 1961. decem­beri ülésszakán megalkotta a földvédelmi törvény néven is­mertté vált 1961. évi VI. tör­vényt. A forradalmi munkás­paraszt kormány pedig a tör­vény végrehajtására kiadta a 7/1962. (III. 13.) korm. számú rendeletet. A földvédelmi törvény leg­fontosabb célkitűzései szerint: felül kell vizsgálni a földek rendeltetésszerű használatát; meg kell akadályozni a termő­föld indokolatlan csökkenését; legcélszerűbben kell felhasznál­ni a meglevő földeket; fokozni kell a természeti erők talaj­pusztító hatása elleni védeke­zést; növelni kell a talaj ter­mőképességét. Hiányos végrehajtás A törvény és végrehajtási utasításának megjelenése óta eltelt két esztendő alatt ország- I szerte — s megyénkben is — azt kellett tapasztalni, hogy a végrehajtást az arra hívatott szervek a jelentőségének nem megfelelően biztosították. A fe­lülvizsgálatot végző bizottságok munkája is sokszor formálissá vált és a rosszul értelmezett üzemi érdekekkel nem kellő határozottsággal szálltak szem­be. A szőlő-, gyümölcsös- és erdőtelepítések során pedig szá­mos esetben figyelmen kívül hagyták a törvény rendelkezé­seit és olyan területeket is be­telepítettek, amelyek szántó­földi termelésre is jól használ­hatók. Megyénkben ez kettős hátrányt jelent a népgazdasági érdekek terhére: nemcsak jó földet vontak el a szántóföldi termeléstől, hanem ugyanakkor műveletlenül marad a kizáró­lag csak szőlő-, gyümölcsös- és erdőtelepítésre alkalmas buc­­kás homokterület, ami pedig bőven áll rendelkezésre. Ezek az országosan is fent­­álló tapasztalatok késztették arra a forradalmi munkás-pa­raszt kormányt, hogy február hónapban kiadta 1003/1964. (IT. 22.) számú határozatát a mező­­gazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VT. törvény végrehajtásának haté­konyabbá tétele érdekében. Nem reszortfeladat Eács-Kiskun megyében, mint az ország legnagyobb területű mezőgazdasági megyéjében, kü­lönösen fontos, hogy jelentősé­gének megfelelően nagy gondot fordítsunk a földvédelmi tör­vény végrehajtására. Az elmúlt két évben 34 községben és 2 városban történt meg a felül­vizsgálat mintegy 380 000 kh területen. Az idén 41 község­ben kell a felülvizsgálatot el­végezniük a mezőgazdász, föld­­nyilvántartó, földrendező és más szakemberekből álló bi­zottságoknak. Ahhoz, hogy a bizottságok eredményes munkát végezhesse­nek, a járási tanácsok végre­hajtó bizottságainak nagy gon­dot kell fordítaniok összeállí­tásukra. A legjobb szakembere­ket kell a bizottságokba be­vonni, s működésük alatt min­den segítséget meg kell adja­nak részükre a községi tanácsok és a mezőgazdasági nagyüze­mek vezetői egyaránt. Igen fon­tos, hogy ellenőrző, irányító munkával a járási mezőgazda­­sági osztályok is hatékony se­gítséget nyújtsanak. Fel kell számolni azt az eddigi helyte­len álláspontot, miszerint ez a munka földbirtokpolitikai re­szortfeladat, amibe a termelés­­szervezési szakembereknek nem kell bekapcsolódniok. Ismerni kell a jogszabályokat Szükséges természetesen az is, hogy a bizottságok minden egyes tagja alaposan ismerje a felülvizsgálattal kapcsolatos jogszabályokat, eljárási gyakor­latot, és bátran szálljon szembe javaslatai megtételénél minden helytelen törekvéssel; javasla­tai valóban a termelési érde­kek messzemenő érvényesítését jelentsék. A felülvizsgálati munkán fe­lül rendkívül felelős szerepet töltenek be a járási mezőgaz­dasági osztályok a mezőgazda­­sági rendeltetésű földek más célra szándékolt felhasználásá­ra vonatkozó kérelmek felül­vizsgálatánál és a végrehajtó bizottságok elé terjesztésénél. Itt is a termelési szakemberek felelősségét kell kiemelni, mert az ő körültekintő, minden szem­pontot mérlegelő szakvélemé­nyüktől függ elsősorban a he­lyes döntés. A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelmével kapcsolatos intézkedések jelentőségét és az érintett népgazdasági érdekek fontosságát az említett kor­mányhatározat fegyelmi, sza­bálysértési és büntetőjogi szank­ciók bevezetésével is alátá­masztja, s éppen ezzel kívánja biztosítani a végrehajtás haté­konyságát. Gondolom azonban, hogy a felelősség ilyen formá­ban történő felvetésére nem lesz szükség, mert valamennyi érintett szerv megérti a cél fon­tosságát, s a jövőben a nép­­gazdasági érdekekre való tekin­tettel maradéktalanul végre­hajtja a földvédelmi törvény minden rendelkezését. Dr. Trapp László Nincs másik város Bács-Kis­­kun megyében, a Duna mentén is kevés, amelyik olyan nagy­szerű természeti adottságokkal rendelkezik, mint Baja. Az idő­járási térképek szerint hazánk­ban itt van a legtöbb napfé­nyes nap. A Duna és mellék­ágai egyenesen a strandolok és horgászok paradicsomává te­szik. A kedvező adottság azon­ban még nem minden. Az előző években sokat panaszkodtak a fürdőzők a vendéglátás hiá­nyosságai miatt. Várható-e az idén valamilyen javulás, mi valósul meg a fürdővárosi prog­ramból? Ezt a kérdést tettük fel a városi tanács vb titkárá­nak, Kárpáti Antal elvtársnak. — Kezdjük talán a fürdővel, hiszen a fürdővárosi program­ból, ez érdekli legjobban a ba­­jaiakat. Az építkezés eléggé elő­rehaladt. A kazánház, a ké­mény és a derítő betonozása folyik. Rendelkezésre állnak a kádak és szükséges gépi beren­dezések. Előreláthatólag az év második felében megnyílik a tisztasági fürdő. Folytatódik-e a strand- és a Petőfi-szigeti építkezés? — A Sugovica-part gázgyári oldalán tavaly hosszabb szaka­szon gépek segítségével részle­ges tereprendezés történt, amely most folytatódik, hogy az egész sugovicai partszakasz strandolásra alkalmassá váljon. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban tár­gyalásokat folytatott a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium Hajqzási Főosztályával. Ennek kapcsán idén és 1965- ben is jelentős összegeket for­dítanak a partszakasz védelmé­re, rendbehozására. A Petőfi-szigeten, amelynek részletes rendezési terve május végére készül el, a Férfifehér­­neműgyár építtet emeletes, mo­dern üdülőt. A pedagógusok szakszervezete is rendbehozatja víkendházát. és minden köve­telménynek megfelelő strandot létesít. Itt kap helyet a nyári napközi is. Űj kövesút van a szigeten, s amint az időjárás le­hetővé teszi, a városi tanács vb az illetékes vállalatok közremű­ködésével teljesen rendbehozat­ja a sziget parkjait. A Ferenc­­csatornára tervezett híd építése különböző okok miatt, egyelőre nem valósulhat meg, ezért a vé­­nuszdombi átkelésnél fürdősze­zonban komp működik majd, amelyet községfejlesztési alap­ból a Vízügyi Igazgatóság köz­reműködésével állítunk be. Idén ismét üzembe helyezik a Du­­nagyöngye sétahajót. Jobb ki­használása érdekében valószí­nűleg módosul az útvonala, mert az eddigi kevés forduló miatt, üzemben tartása nagyon költséges. Szaporodnak-e a vendéglá­tóhelyek a városban és a strandokon? — A Vendéglátó Vállalat, sajnos, igen szerény anyagi le­hetőségekkel rendelkezik. Tu­domásunk szerint az idén nem is kerül sor nagyobb arányú hálózatfejlesztésre Baján. A Duna Szálló épületében a két év óta átalakítás alatt álló ze­nés eszpresszó sem kerül még átadásra pedig sokat enyhíte­ne a vendéglátási gondokon. A végrehajtó bizottság a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalattal megállapodott, hogy a Sugovi­­ca gázgyári oldalán pavilont lé­tesít, ahol majd büféáruk és üdítő italok vásárolhatók. A Ba­ja és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet két lengyel pa­vilont rendelt, amelyeket a Vén-Duna sarkán állítanak fel. Itt zöldvendéglőt nyit a föld­művesszövetkezet, hideg-meleg konyhával. A városi strandon levő büfé, a vénuszdombi ven­déglő és a Vén-Duna sarki ven­déglátóhely, valamint a kisebb elárusítópavilonok, minden bi­zonnyal jobb ellátását nyújta­nak a nyáron idesereglő vendé­geknek, mint amilyen az elmúlt évek* során volt. Milyen idegenforgalomra számít a város ebben az év­ben? Megvalósul-e a turis­taszálló és a campingtábor? — Tavaly 24 800 vendég ösz­­szesen 34 ezer napot töl tét t el a Duna Szállóban, közöttük 348 szovjet, olasz, francia, izraeli, nyugatnémet és más országbeli. Ez a szám azonban nem ad tel­jes képet a város idegenforgal­máról, hiszen sokan magánhá­zaknál találtak szállást. Sajnos, a fizetővendég-szoígálatot nem sikerült megoldani. A bajai IBUSZ-iroda felhívására csu­pán három háztulajdonos jelen­tette be, hogy hajlandó egy vagy két szobát erre a célra felajánlani. A turistaszálló lé­tesítése épület hiányában, egye­lőre még várat magára. A városi tanács végrehajtó bizottsága ezért már jóval ko­rábban érintkezésbe lépett a siófoki és a tihanyi tanáccsal, valamint a balatonfüredi ide­genforgalmi hivatallal. A mo­tel azonban még továbbra is ott marad a Balatonnál, egye­lőre nem kerül Bajára. A cam­­pingtáborok tervrajzának áten­gedéséről pedig még nem nyi­latkozott a balatonfüredi idegen­­forgalmi hivatal. Bár a cam­pingtábor létesítése enyhítene az elhelyezési gondokon hiszen a Duna Szálló már tavaly is szűknek bizonyult. Kiss Antal Járási népfrontülés Jánoshalmán Ma, szerdán Jánoshalmán tartja ülését a Hazafias Nép­front kiskunhalasi járási bizott­sága. A tanácskozás első részé­ben megvitatják a népfront já­noshalmi bizottságának munká­ját, s az idei esztendő felada­tait. Ezután a résztvevőkkel is­mertetik a járásban működő mezőgazdasági technikumok ki­helyezett osztályainak eddigi eredményeit, majd a felnőtt szakmunkásképzés jelenlegi helyzetét vitatják meg. 11 drótos bölcsessége Jó ez az autábusz­­váró. Nemcsak egysze­rűen fedett, zárt helyi­ség, hanem szép, kor­szerű üveges terem. Ké­nyelmes fapadjain ülve is alhat az ember. Ha pedig megunja az ülést, odasétál a büféhez, dup­lát kér, szendvicset eszik vagy felhajt egy bambit. Én viszont most ol­vasni akarok ebben a világos, csendes sarok­ban. Alig teszem kénye­lembe magam, átellen­­ben leül egy magas, szi­kár, fehéredő hajú férfi. Füles szőrmesapkája szinte takarja dús szem­öldökét. Mélyen bemn ülő szeme lopva végig­­végigméreget. Érzem, beszélgetni akar, pedig most igazán izgalmas részlet következne a Ti­szaiéj háborús témájú elbeszélésében. Összevo­nom a szemöldököm, hadd lássa, milyen el­­merülten olvasok. Ö azonban ravaszabb. Hatalmas csizmás lábát jól keresztbe nyújtja, s közben cipőmbe is üt­közik egy kicsit. Neki* vidul, bocsánatot kér. Nem szólok, csak udva­riasan mosolygok: nem tesz semmit. — Szolnokra tetszik utazni? Ide, Bács me­gye közepéhez jó messze van — kezdi olyan hang­súllyal, amelyből ponto­san kivehető, hogy nem engedi ,lerázni magát. — Meghallottam ám, mikor a jegyet kérte a pénz­tárnál ... Merre lakik Szolnokon, ha szabad kérdeznem? Megmondom. Még élénkebb lesz, hogy sike­rült szóra fakasztania. — Tudom, tudom, merre van ... Pletyka­falu, Szűcs-telep. Ismeri Mihályiékat? Ha talál­kozik vélük, adja át üd­vözletemet. Ismertem, még szolnoki idejéből Czinege elvtársat, a had­ügyminisztert is. Azért, hogy egyszerű ember vagyok, csak megbecsül­nek engem Kalocsán éppúgy, mint Kunhegye­sen vagy Sajószentpé­­teren ... Van sok Mun­kácsi nevű Szolnokon. Én is az vagyok... Ha meg nem sértem: iszik egy pohárral? Meg se várja a vála­szom, feláll, elsiet az egyik, sarokba. Ott le­hajol, motoz valamiben. Takarják a padok, nem látszik, honnan kerítette elő a literes üveget. Csak közeledik vele, diadallal feltartja egy pillanatra, és messziről mosolyog. Vastagocska szája széle furcsán szét­­gyűrődik, fele mintha ínnyé változna. Valóban, szélcserzett képén ezer­nyi éles fekete vonallá kuszálódnak a ráncok. — Ezt húzza meg — nyomja kezembe a há­romnegyedéig zöldes­sárga borral töltött üve­get —, ettől nem fájdul meg a feje. Iszom néhány kor­tyot. — Jó, mi? — kacsint és ő is iszik egy nagyot. Csettint rá, még a fejé­vel is bólint. — Ad a paraszt szívesen. Inkább ezzel fizet, mint pénz­zel, pedig van neki. De mennyi pénzük van! Mi­nél jobban sírnak, annál kevésbé szabad elhinni, hogy rosszul megy ne­kik. Senki se vásárol annyit és olyan krém­jét mindennek, mint ők. Jól is teszik. Most már nem kenyéren, krumplin élnek, csakhogy wkkant­ra spórolják, hajtsák magukat egy-egy hold földért... Azt hiszik, irigylik tőlük, hogy most ésszel és jobban élnek. Még mindig gyánakszik némelyik, hátha nem mi-nd^g lesz papsajt. Azért sír akkor is, ha ennyi oka sincs rá... Én tudom, engem nem lehet becsapni, jobban isme­rem őket, mint ők ma­gukat ... Közelebb hajol az öreg, és hangját lehal­kítva mondja: — Figyel­jen rá, mindig tovább okosodik a szövetkezeti paraszt. Kezd már rá­jönni, hogy magát is be­csapja, ha üresek az ólak a háza táján. A disznó, baromfi tartásá­ra megint rákapott, csak a tehén nem megy még ... De — tartja fel a mutatóujját és hozzá­­hajja a fejét, mintha azt hallgatná — annak is újra eljön az ideje. Persze, hogy az lassab­ban pótolható újra ... Csak takarmány legyen. Tudja, mit tapaszta­lok? Ez a Bács megyei nép lassúbb, *empósabb, mint a nagykunságiak. Amazok hajtósabbak, keményebbek, amire rá­adják a fejüket, gyűrik szakadásig. Ezek tt Bács megyeiek viszont többet pénzelnek, ügyes­kednek. Előbb mindent jól kitapogatnak ■ •. De itt is, ott is sze­retnek engem. Akár­merre megy, Pista bá­csit mindenki ismeri. Mert drótos vagyok én, immáron harminc esz­tendeje. — Merre járt az or­szágban? Nem fáradt még el? — Záhonytól Szombat­helyig, északtól délig, melyik járás községeit soroljam el? Próbáltam én két évig a gyári munkát. Nem fogott a hely. Egy üzem, egy fa­lu, egy város kicsi ne­kem. — Felesége? — Csak egy van... — hunyorít hamiskásan, miközben az üveget szá­jához emeli, hogy tőlem visszavette. — Akármi­lyen messzire járok, leg­alább kéthetenként ha­­zaugrok hozzá. Ö is úgy veszi, mintha tegnap jöttem volna el. Csak mindig megkérdi, mikor belépek: „Van egy kis aprópénzed?” Tavaly — márciustól decemberig — 25 ezer forintot ad­tam neki... Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents