Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

Sokoldalú segítség — hasznos ellenőrzés Párizsi csavargások «SSWS9S*;<>~~. A NEB munkája a dunavecsei járásban Az elmúlt év folyamán a du­navecsei járási NEB fokozato­san 277 főre emelte a népi el­lenőrök számát, a korábbi 138- rél. Ezt főleg az tette szüksé­gessé, hogy korábban keve­sebb volt a szakember, és így egy-egy speciális terület meg­vizsgálása nehézségekbe ütkö­zött. A mostani létszám már döntő részben nagy gyakorlat­tal rendelkező és elméletileg is jól felkészült emberekből áll. Á múlt évi munkaterv. annak megvalósítása ugyanis körülte­kintő és alapos vizsgálatot, szakértelmet igényelt. Tizennyolc vizsgálat Milyen munkát végzett az 1963-as évben a Dunavecsei Já­rási Népi Ellenőrzési Bizottság? összesen 18 vizsgálatot folyta­tott le az egy év alatt és négy tájékoztató jellegű ellenőrzést bonyolítottak le. Ennek érdeké­ben 120 vizsgálati egységet ke­restek fel és 109 alkalommal küldtek ki figyelmeztetést kü­lönböző szerveknek, vállalatok­nak, termelőszövetkezeteknek. A vizsgálatok között szerepelt többek között az ipar, az álla­mi és szövetkezeti kereskede­lem és a mezőgazdaság. A szántóföldi és hajtatásos zöldségtermesztés vizsgálata so­rán például megállapította a járási NEB, hogy a járás ter­melőszövetkezetei korszerűtle­nül, az agrotechnika követelmé­nyeinek figyelmen kívül hagyá­sával, tehát igen költségesen termelnek zöldségféléket. Ezál­tal a termelt javak értéke sok esetben nem fedezi a ráfordí­tás költségeit. A NEB felhívta a járási tanács mezőgazdasági osztálya figyelmét erre az álla­potra, és javasolta, hogy a kö­vetkező öt évben dolgozzon ki egy nagy volumenű tervet a zöldségtermesztéssel kapcsolat­ban. Megvizsgálta a NEB a mun­kaszervezés kérdését is, és meg­állapította, hogy több gyenge termelőszövetkezetben a mező­­gazdasági munka szervezése nem tervszerű, hanem kapkodó, és szakértelem nélküli. A me­zőgazdasági szakbizottság javas­latára ezekben a tsz-ekben most bevezették a hetenkénti megbeszéléseket, egybekapcsol­va az előző héten végzett mun­káról való beszámolóval. Meg lesz-e az új üzletház? A szövetkezeti kereskedelem­mel foglalkozva meg kell em­líteni, hogy a járási székhely üzlethálózata igen mostoha kö­rülmények között, vizes raktá­rakkal küszködve végzi a mun­káját. Különösen korszerűtlen az étterem, annak ellenére hogy VÁRAKOZÁS a helyi vezetőség mindent meg­tesz ennek az áldatlan állapot­nak a megszüntetésére. A fő megoldás azonban az lenne, ha egy új üzletházat és vendéglőt építenének. Az üzletház építé­sére a pénz meg is van, de ha a járás nem tudja időben el­kezdeni az építkezést, a három­millió forint elvész. A járás hét községében önkiszolgáló bolt működik, ahol kultúrált környe­zetben történik a vásárlás. A lakosság kulturális igényei kielégítésének vizsgálata során a járási NEB a kultúrházak, mozik kihasználásának fokával foglalkozott. A járás területén az utóbbi időben több község­ben új kultúrház épült, vagy filmszínházat létesítettek. Kun­­szentmiklóson például négyszáz embert befogadó mozi épült. Sajnos, azonban a fiatalok szó­rakozásának a gondja ezzel nem oldódott meg, mert a kul­túrház, ahol időnként összejö­hetnének, elavult és felújítása sem' célszerű. Viszont már fo­lyik a szervezés, az előkészület egy újnak az építése. A másik kifogásolni való a járásban a solti kultúrház sorsa. Ezt az épületet ugyanis azzal a céllal, hogy bővítik és felújítják, szét­bontották, és még máig sincs kész, pedig szükség lenne rá. Pénz-és anyaggazdálkodási fegyelem a tsz-ekben A Dunavecsei Járási Népi El­lenőrzési Bizottság feladatát képezte még többek között a társadalmi tulajdon védelmé­nek vizsgálata a termelőszövet­kezetekben. Ennek során hat termelőszövetkezetben nézték meg a pénzügyi és anyaggaz­dálkodási fegyelem betartását. A solti Egyetértés Tsz-ben pél­dául a fentiek tekintetében tel­jes bizonytalanságot talált a NEB, aminek a tisztázása után kiderült, hogy 25 ezer forintot elsikkasztottak. A körülmények teljes felderítésére a büntetőel­járás folyamatban van. A felemelt és szakemberekkel bővített létszámmal minden valószínűség szerint még jobb és hathatósabb munkát tud vé­gezni a NEB a dunavecsei já­rásban, ezzel is segítve a szo­cialista törvényesség megszilár­dítását, a gazdálkodási fegye­lem betartását, ami végső ösz­­szetevőiben a népgazdaság egé­szének az érdekét szolgálja. Gál Sándor {Páckor Ziotóán Mvétetei I. • PÁRIZSBAN vagyok! Régi álmom teljesült, amikor a KISZ bajai járási bizottsága jóvoltá­ból, mint fiatal festő és föld­rajz-rajz szakos tanár kerültem be az Expressz Utazási Iroda párizsi csoportjába. Most itt állok a Szajna part­ján, felajzott érdeklődéssel, s kissé csalódva. Bizony vékony folyócska ez a Dunához szokott szemnek. Igaz, hogy szép és hangulatos a hídjaival, a part­menti fákkal, s a Bolhapiac zajló életével. A Bolhapiac a Szajna-parton végighúzódó lá­dák "sora, ahol régi könyvek, festmények, reprodukciók vár­nak vásárlóra. Messzire nem merészkedek, hisz az első na­pon úgy érzem magam a ha­talmas városban, mint akit el­vesztettek a szülei. De nem so­káig tart ez az érzés. Estefelé egyik útitársam megkért, hogy működik a francia propaganda­gépezet. A főnököt végül is nem találjuk bent, helyettese fog­hegyről válaszolgat, éppen hogy ki nem dob. Ja, kérem, ő nagy ember. A VACSORÁRÓL, persze el­késünk. Szállásunkról gyalog nyargalunk végig a „Bulmis”­­en a párizsiak kedvelt Szent Mihály útján. Egyetemi menzát keresünk, s nem találjuk. Utóbb egy járókelőtől érdeklődve ki­derül, hogy elmentünk mellette. Nem csoda. Hipermodern épü­let, a mi menzáink milliomos rokona. Szinte félve lépünk be. Bent négy emeletszinten futó­szalagon vacsorázik az egyete­misták tömege, köztük a mi tár­saink. Mi is kézbe fogunk egy­­egy tálcát, melyekbe hat-nyolc mélyedés van préselve, s ezek­be a hosszú felszolgáló pulton furcsa micsodákat tesznek. Itt­­ott ismerős étel is akad köztük: A Szajna-part. Párhuzam... A napokban egy fontos ta­nácskozásra jöttem hatodma­­gammal Bajáról a megyeszék­helyre. Az autóbuszról leszáll­­va első utunk reggelizni veze­tett a Rákóczi úti tejcsárdába. Először jártam itt, s őszintén megvallva, kíváncsian tekintet­tem körül. A berendezés a ba­jaihoz hasonló. Minden modern, önkiszolgáló készülékek, süte­mény bőven van, reggeliből nagy a választék — gondoltam j magamban. A pénztárnál csalódottan áll­tam meg. Kiflit ugyanis nem kaptam, mert elfogyott, vagy — ki tudja? Talán nem is volt. Zsemlét ettem hát a kollegáim­mal együtt — ha már nem le­hetünk ennyire elkényeztetve. A másik csalódás akkor ért, amikor jéghideg kakaót adott ki az automata készülék. S ez egyáltalán nem volt öröm ezen a hűvös, szeles reggelen. Baján minden időszakban me­leg tejet, kávét, kakaót szolgál­nak ki a gondosan feltöltött automaták. Ez a különbség a két tejcsárda között. Pedig a kecskeméti tejcsárdának is mód­jában állna a reggeliket meg­melegíteni. Bizonyára nem ne­heztelnének érte a csárda napi vendégei. Legalábbis még ebben az időszakban. Elnézést a párhuzamért. B, F. mivel beszélek franciául, kísér­jem el a Tolbiac utcába, ahová üdvözletét hoz hazulról. Kér­dem a hoteltulajdonost a térkép­re mutatva, hogyan juthatunk el ide? — Avec Metro! — válaszolja teljes meggyőződéssel. Metró­val, ám, de hogyan? Magyaráz­za. Két percen belül kavarog a fejem az útirányok és átszálló állomások tömegétől. No, lesz ami lesz. Az egyik közeli mel­lékutcában lemegyünk a föld alá és jegyet váltunk. Nagy csornok, négy-öt folyosóval. Kérdezősködöm, merre tovább? Mutatják az irányjelző táblát és Metró-térképünkön magya­rázzák az átszállókat. Zűrös még mindig, de két-három út­baigazítás után már úgy közle­kedünk a Metrón, mint a vér­beli párizsiak. Megy ez! S va­lóban rájövünk, hogy a térkép és a jelző táblák segítségével Párizsban pofonegyszerű a köz­lekedés. A Metrón rend és ud­variasság. Üti célunk egy kis üzem az egyik külvárosban. A tulajdonost keressük. Kérdezős­­ködésünkre fiatal rakodómuri­­kás válaszol — magyarul. Disz­­szidens, vagy ahogy ők mond­ják „1956-os turista”. Gyors is­merkedés. A fiatalember csu­pa panasz: munkanélküliség, lakásprobléma, bizalmatlanság, idegen légkör. Hívjuk haza, de csak fejét rázza. Nem mondja, de látszik rajta, hogy fél. Jól párolt marhahús, roseibni. A többi: szósz, saláta, másféle szósz, valami konzervhal és is­mét saláta. Gyomrom tiltako­zik a gondolat ellen, de hát nemcsak igével él az ember. Próbálkozom. A hús majdnem teljesen nyers, vére* lé szivárog belőle. A salátán vastagon Oli­va olaj, a hal büdös, s a szó­szoknak a színe is gyanús. Hej, te sokszor lesajnált krumpli­paprikás. Apropo krumpli! A roseibni csak ehető. Próbálom az apró villával — lepereg. Be­leszúrnék, de kemény, eltörede­zik. Óvatosan szétnézek, látom, hogy a „bennszülöttek” kézzel szedegetik. Meg vagyok mentve. Kenyér és roseibni. ez ehető. Iszom rá két deci vörösbort és úgy érzem, hogy jó lenne va­lamit enni is. Na majd otthon. HIÁBA ügyeltem, asztalszom­szédom csak észrevette falusi mivoltomat. Kérdésére elmon­dom, hogy Magyarországról jöt­tem. — Ah, 1’ Asie. Nem — mondom, nem Ázsia — Európa. Csodálkozva néz rám, s hiába magyarázok, látni rajta, nem hiszi, hogy Magyarország Euró­pában van. No mindegy. Nem azért fizetnek, hogy francia egyetemistának tanítsam Európa földrajzát. ELBÚCSÚZOM, s az esti „Bulmis” fényeitől tele szívvel, s a változatos vacsorától üres gyomorral szállásomra térek. Szalontai György Figyelmeztetés a szabálysértőknek (Tudósitónktól.) A Bajai Városi Tanács sza­bálysértési csoportja ötszáztól kétezer forintig terjedő pénz­bírsággal sújtott tizenegy bajai lakost, akik iparengedély nél­kül rendszeresen végeztek sze­kérfuvarozásokat. Köztük Fi­scher József, Márity Lajos, Rigó József, Dikán Sándor ezer-ezer, Nagy Mihály pedig kétezer fo­rint pénzbírságot köteles meg­fizetni. A bírságoltak között jó néhányan vannak, akik már nem először álltak szabálysér­tés elkövetése miatt a városi tanács szabálysértési előadója előtt. Hisszük, hogy a mostani pénzbírság végre meggyőzi őket arról, hogy iparjogosítvány nél­kül nemcsak hogy törvényel­lenes, de nem is érdemes fuva rozásokat vállalni. Vígh Károly PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállala Felelős kiadó: Mezei István tgazgati Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshaz Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál is kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra IS forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefoni U-8S Index: 25 065»

Next

/
Thumbnails
Contents