Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1964. április 2, csütörtök 5- oldal Az első íilmszerep Itedden este utoljára láthat­tuk ebben az évadban színpadon Dévay Kamillát. „Menet köz­ben”, a Most majd elválik cí­mű Tabi László darab „félide­jében” kellett abbahagynia a játékot — mert filmszerepet ka­pott. Előadás után a színház klub­jában beszélgettünk az öröm­hírről Dévay művésznővel és férjével, Udvaros Béla rendező­vel. — Ilyen nagy örömről nem is lehet, csak tőmondatokban beszélni — mondta. — Nagyon hálás vagyok kollégáimnak és a színház vezetőinek. Amikor megkaptam a levelet, bogy utaz­zam aláírni a szerződést, egy kicsit megijedtem: Hatodikén kezdődik a forgatás, a Tabi-da­­rab viszont azután fejeződik be. Mi lesz? — Találtunk megoldást — mo­solyog Udvaros Béla — Hege Margit vállalta Kamilla szere­pét. — Persze tudom, hogy ez két­szeres megterhelést jelent a többieknek, hiszen a már kész darabot most újból próbálni kell az új főszereplővel. Meghatottan beszél róla Dé­vay Kamilla, hogy mindenki ve­le örül. „Ne törődjön semmivel, csak a filmszerep sikerüljön ...” — Már többször volt róla szó, hogy filmezni fogok. Próbafel­vételre is felrendeltek, de az­tán mégse velem kötöttek szer­ződést. Most alighanem annak köszönhetem, hogy Makk Ká­roly látott tavaly a Koldusope­rában, s az új filmjében rám gondolt... Mi lesx ez a film? — A Szelistyei asszonyok. Az évekkel ezelőtt olyan nép­szerű operett? — Nem, Mikszáth kisregényé­ből az operettől függetlenül írta a forgatókönyvet Hubay Miklós. Mit játszik benne? — Először úgy volt, hogy az egyik szelistyei asszonyt, Má­riát. A próbafelvétel után azon­ban úgy döntöttek, hogy Bibia­na szerepét kapom. Bibiana Mátyás társalkodónője, a film­ben főszerep, nagyobb szerep mint Máriáé. Meddig tart a forgatás? — Valószínűleg június köze­pén, végén fejeződik be. Ügy hiszem, a tél elején, legkésőbb karácsonykor kezdik játszani. Színes, szélesvásznú, nagy kiál­lítású film lesz ... Kedvesen elneveti magát. — Tudja, én mindig drámai hősnőnek tartottam magam. Bevallhatom, amikor először vígjátékszerepet kaptam, a Pá­rizsi cukrászdában, egy kicsit lealázónak éreztem. De aztán jött a Váljunk el. s az idén már a harmadik vígjátékban játsz­­szom. Megszerettem. Ebben a szerepkörben Tolnay Klári ihle­tett meg. Nagyon szeretem min­den mai figuráját. S tőle ta­nultam, hogyan kell eszköztele­­nül nagyon sokat kifejezni. Csehov Három nővérét em­líti. A premier előtt szinte két­ségbe volt esve. mert a darab elején negyedórán át egy szót I sem szólhatott. A szerep szerin. némán olvasgatnia kellett egy könyvet. — Mégis mindenkinek oda kellett figyelnie — szólal meg Udvaros Béla, aiki a Három nő­, vért rendezte. — S akkor láttuk i be mindketten, milyen igaz ez I a színészi játékra vonatkozó 1 mondás: Valamit, ami nagyon nehéz, nagyon könnyein felemel­ni... í Nem állhattam meg, hogy fel ne tegyem a művésznőnek az ilyenkor szokásos kérdést: — , Hogyan lett színész? — ötéves lehettem, amikor édesanyám elvitt moziba. Ami­kor kijöttünk, azt kérdeztem: Ki volt ez a néni? — Gréta Garbo. — Anyu, én is Gréta Garbo leszek! — Anyám nem nevetett ki és igazán nagyon sokat segített, hogy csakugyan színész lehessek. Mondhatom, az egész életét erre áldozta. Pedig a szülők még ma se igen szánják ezt a pályát a gye­rekeiknek. — Ó, ő nagyon büszke rám. Amikor megtudta, hogy filmsze­repet kapok, azt mondta: Min­den előadást meg fog nézni! Nem csekélység. Pesten lakik ... Szíritől reméljük, hogy na­gyon sokáig kell moziba járnia Dévay Kamilla édesanyjának, ha be akarja tartani az ígére­tét. Mester László Fellépés előtt... A nagyterem még üres, a hangszerek is né­mák.’ De az ünnepélyes fekete ruhába öltözött zenészek már szállingóznak. Arcukon a fellépés előtti várakozás izgalma. A zongora csillogó te­tején dr. Szőke László karnagy kiteríti a kottá­kat, s az utolsó, gyors megbeszélés végére meg­érkeznek az első vendégek is. Mire hetet mu­tat az óra, zsúfolt a kiskunhalasi Gózon István művelődési ház színházterme. A zenekar tol­mácsolásában felcsendül Verdi; Nabucco nyitá­nyának jól ismert dallama. Ebben az évben már a második hangverse­nyét tartotta — telt ház előtt — a művelődési ház 60 tagú ének-zenekara. A jól összefort, te­hetséges együttest megszerette a város közön­sége. Nincs olyan ünnepség, ahová ne hívnák őket szerepelni. Sikerük titka? Rendszeresen el­járnak a próbákra, megbecsülik, segítik egymást, jó közösségi szellemet sikerült kialakítaniuk. A taps — amely felzúg minden szereplésük után megérdemelt... Célszerűen felhasználni A termelőszövetkezetekben hosszú ideig nem fordítottak gondot a szociális és kulturális alapok felhasználására. Amel­lett gyakran szabálytalanul, nem a célnak megfelelően gaz­dálkodnak ezekkel az összegek­kel. A szövetkezetek megszilár­dulásának, a termelési eredmé­nyek növekedésének következ­tében azonban ezek az össze­gek mind számottevőbbek, s ma már sikerült elérni, hogy a szö­vetkezetek vezetősége felismer­te, érti a szociális és kulturá­lis alapok célszerű felhasználá­sában rejlő lehetőségeket. Fon­tosnak tartja egyrészt a tudat­­formálásban, másrészt pedig a tagság szociális helyzetének ja­vításában. Az elmúlt évben a bajai já­rás termelőszövetkezetei több mint két és fél millió forintot tartalékoltak, illetve használtak fel ezen a címen. Az idén va­lamivel több mint három és fél millió forint várható erre a célra. A Földművelésügyi Miniszté­rium 19/1959 (VII. 12.) sz. ren­deleté szerint a szociális és kul­turális alapra a kiosztásra ke­rülő jövedelem két százalékát kell felhasználni. Ez az összeg a szociális és kulturális célokra adott központi állami kereteken túl közvetlenül a termelőszövet­kezeti tagságot szolgálja. Mire lehet ? Szemben a korábbi évekkel, ma már csak elvétve fordul elő, hogy az alapot termelési cé­lokra, irodai felszerelés vásár­lására, vagy zárszámadási va­csorák kiadásainak fedezésére fordítják. Megesik azonban még most is, hogy a természetbeni alapok képzése nem megfelelő terménnyel történik. A rende­let szerint ugyanis a rászoruló tagokat csak közszükségleti cikkekkel lehet támogatni, mint például kenyérgabonával, tüze­lővel. A dávodi Aranykalász Termelőszövetkezet azonban er­re a célra mégis baltacimma­­got és muharmagot tartalékolt a múlt évben. Nincs még minden rendben a rendelkezésre álló összeg ará­nyos felosztása körül sem. Az alap 40 százalékát szociális, 60 százalékát kulturális célokra kell fordítani. Az idén a terme­lőszövetkezetek már megfelelő tervet készítettek a szociális és kulturális alap felhasználására, ezek a gazdasági tervekkel egyenrangúak, végrehajtásuk kötelező érvényű. így már nem fordulhat elő a helytelen fel­­használás, az aránytalan elosz­tás, vagy az, hogy a vezetőség nem meríti ki a keretet. A ta­valy megmaradt összegeket is az idén fogják felhasználni. Meg kell itt említeni a felső­­szentiváni termelőszövetkezetek helyes kezdeményezését, ahol művelődési, illetve szociális lé­tesítmények építésére összead­ták a rendelkezésre álló pénzt, összesen mintegy 100 ezer fo­rintot használtak fel erre a cél­ra. Így egy-egy községben köny­­nyebben létesíthetnek a terme­lőszövetkezetek közös napközi otthont — legalább nyári nap­közit — és bővíthetik, fejleszt­hetik a művelődési házakat is. Nem „igazgatói alap1' Külön beszélni kell itt még a jutalmazásokról. Régebben gyakran előfordult, hogy a tsz­­ek vezetősége a szociális és a kulturális alapot afféle igazga­tói alapnak tekintette. Ebből adott például jutalmat a jó munkáért. Jutalmazás címén azonban a szociális és kulturá­lis alapból csak elvétve, kife­jezetten a szociális tevékeny­ségért, vagy a művelődésügyben végzett jó munkáért lehet ki­sebb összegeket kifizetni. Ta­valy a garai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet több mint 40 ezer forintot használt fel a szo­ciális és kulturális alapból ju­talmazásra. Ezt az összeget az év végével a területi bank visz­­szafizettette és átírta az üzem­viteli kiadások terhére. A tapasztalatok szerint meg­szűntek a szabálytalanságok ott, ahol nemcsak névlegesen ala­kultak meg a szociális és kul­turális bizottságok, hanem rendszeresen működnek. Amel­lett, hogy a művelődésügy szer- I vezésében is nagy segítséget ad- [ nak a termelőszövetkezetek ve­zetőségének, a gazdálkodás I gondjait is leveszik a válláról, s gondoskodnak az összegek rendeltetésszerű felhasználásá­ról. Ezek a bizottságok például környezettanulmányokat foly­tatnak a szövetkezet segítségé­re szoruló tagsága körében, jól megismerik helyzetüket, életkö­rülményüket, mielőtt a segély­ről döntenek. A jövőben az ál­landó jellegű segítségre szoruló idős, beteg tsz-tagok részére a bizottságoknak rendszeres tá­mogatást kellene adniuk. A tagokat szolgálja A bajai Lenin Termelőszö­vetkezet tavaly mintegy 45 ezer forintot fordított a szociális és kulturális alapból berendezési tárgyak vásárlására. Ilyenek le­hetnek: a tsz-klub bútorzata, rádió, televízió stb. A tapaszta­latok szerint ezeket a tagok megbecsülik, óvják, valóban a magukénak tekintik. Befejezésül hadd ismertessük itt a vaskúti Dózsa Termelőszö­vetkezet példáját. A tavalyi szociális és kulturális alapot a következőképpen használták fel: Az idős tagoknak 20 ezer forint értékű támogatást fizettek ki, a betegek segélyezésére 9 ezer forintot, temetkezési segélyként 4 ezer forintot. Kirándulásra 29 ezer forintot költöttek, 1000 forint jutalmat adtak, a nőnap­ra 1000 forint értékű ajándé­kot vásároltak, a községi mű­velődési házat, a könyvtárat és a bölcsődét kilenc és fél ezer forinttal támogatták. Babies László Szerkesztőségünk szívesen helyt adott Babies elvtárs cik­kének, mert a benne foglaltak­kal egyetért. Csupán a követ­kezőket kívánjuk hozzáfűzni a befejezésül közölt példa;• alap­ján: felvilágosítással, meggyő­zéssel oda kellene hatni, hogy a jövőben még többet költsenek — a helyi viszonyokat szem előtt tartva — a termelőszövetkeze­tek a saját házi szakkönyvtáruk megalapozására, fejlesztésére, s tanfolyamok, előadássorozatok, illetve a tsz-akadémia céljaira. Hanr^rseny Kunszemmiklóson Nagyszabású zenei seregszem­le zajlott le a napokban a Kun­­szentmiklósi József Attila Mű­velődési Otthonban. A helybeli zeneoktatói munkaközösség tag­jain kívül részt vettek rajta a gimnázium, az általános isko­lák növendékei, s még a kör­nyező községekből is — Sza­badszállásról, Tassról, Dunave­­cséről és Apostagról — eljöt­tek a zenekedvelő fiatalok. A közel háromórás bemutató nyitószámaként a kunszentmik­­lósi összevont ének- és zenekar 200 résztvevője adta elő Szabó: Szép Mátra és Farsang: Békét a világnak című énekkari mű­vét. Ezután a hangszeres szó­listák műsora következett. Ki­emelkedett közülük magas tech­nikai tudásával és művészi át­éléssel az apostagi Szőllősi Ká­roly. Haydn: Allegretto-ját és Mozart Török indulóját ját­szotta. Sikert aratott Proccs Ka­talin szabadszállási és Jakab Edit kunszentmiklósi gimnazis­ták zongorajátéka, valamint a dunavecsei általános iskola énekkara is. A kunszentmiklósi gimnázium vonósnégyese jó műsorválasztással tűnt ki, bár a technikai felkészültségük még nem kielégítő. A jelek sze­rint azonban gyorsan fejlődik az együttes. Méltó volt a nap ünnepélyes hangulatához a zárókép, amely­ben Kodály: Forr a világ cí­mű művét mutatta be a kun­szentmiklósi énekkar. Dicséret illeti a jól sikerült és valóban eddig Kunszentmik­­lóson példa nélkül álló méretű hangversenyért Simon Lajos zenetanárt. Idős kora ellenére is fáradhatatlan ambícióval dolgozott a műsor összeállítá­sán és a számos együttes, sok szereplő munkájának egybehan­golásán. Sajnos, azonban a hangver­seny nem aratta a megérde­melt közönségsikert. A hallga­tóság többségét pedagógusok és a szereplők szülei tették. Kovács Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents