Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-17 / 89. szám
y I LAPJA 1964. ÁPRILIS 17, PÉNTEK Világ proletárjai, egyesüljetek XIX. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM Ara 60 fillér Hz alpári szakaszon most tetőződik a Tisza Csak lassú apadás várható — Nagy károkat okozott az árhullám Útra való Fehér fedelű, több mint százharminc oldalas, ízléses formában kinyomtatott könyvecske fekszik előttünk: a ma összeülő megyei tanácsülés fő napirendjének anykga. Nem vagyunk hívei a terjedelmes, indokolatlanul felduzzasztott előterjesztéseknek, amelyekben a túlzott részletezés eltakarja a lényeget, s megnehezíti az elemzést, de ezúttal csak elismeréssel szólhatunk a megye tanácsainak múlt évi gazdálkodását és ez évi feladatait gazdagon bemutató, összegező jelentésről. Megkönnyíti ez a „házi használatra” szánt kiadvány a megyei tanácstagok mostani tanácskozását, hiszen már jó előre alaposan áttanulmányozhatták azokat a legfontosabb mutatókat, amelyek három esztendő eredményeinek vizsgálatához nyújtanak sokoldalú segítséget, A viszonylag rövid szöveges rész. csoportosítva és analizálva -&--leglényegesebb kérdésekre hívja fel a figyelmet, majd az ezt követő táblázatok, számsorok ágazatonként, járásonként és községenként is bemutatják a fejlődést. Nagyszerű alkalmat adva a „versenytársak” számára is egymás eredményeinek lemérésére, s a tanulságok levonására. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az alkalmi kiadványt igen jól sikerült fényképek — az új beruházások, létesítmények képei — egészítik ki, azt hiszem túlzás nélkül mondhatjuk: sokat érő, ösztönző, lelkesítő — a felvilágosító munka szempontjából is értékes — kézikönyvhöz jutottunk általa. Mint az összeállítás bevezetője is említi, alkalmat nyújt ez a megvalósítás nyomon követésére, s az aktívabb segítőkészség kibontakozására. Tegyük hozzá talán javaslatként — lehet, hogy „nyitott kapukat döngetünk” —, igen hasznos volna eljuttatni ezt a füzetet valamennyi községi tanácsnak, sőt egy-egy példányát a helyi könyvtáraknak is. Tanácstagok, népfrontaktivisták, községi vezetők, pedagógusok, tanuló felnőttek és fiatalok egyaránt okosan, gyümölcsözően forgathatnák. Ezúttal pedig azt kívánjuk: Legyen — eredeti rendeltetésének megfelelően — segítője a megye „parlamentjének” a mai tanácskozás és vita során, hogy előremutató határozatok szülessenek a további feladatok minél jobb. sikeresebb elvégzésére. T. P. Már a tiszaugi híd előtt látszik a víz, s a hídról elibünk tűnik áz elszomorító látvány. Fák, házak — szerencsére többségében csak víkendházak — állnak a vízben. Lent dömper szorgoskodik, távolabb gyermekek bámulják a lassan vonuló hullámokat, s egy idős halász a varsákat ellenőrzi. Talán ő az egyedüli, aki némi hasznát látja ennek az országos kárnak. Alpár felé robogunk, balról az országút közeiéig szivárog a zavaros áradás. S az emberek — az életerő nem adja fel a küzdelmet — még a víz közvetlen közelében is a tavaszi munkát végzik, a magasabb partokon a szőlőket nyitják, amott pedig krumplit vetegetnek... Bíznak, hogy nem ér idáig a természeti csapás. A Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat irodájában Kása Antal társulati elnök és Forgó Ferenc műszaki vezető a térképet nézegetik, s a naplóból sorolják a tavaszi áradás „történetét”. A március végi riasztó híreket, az első fokú készültséget, amikor még csak 428 cm volt a tiszaugi vízállás. (Jelenleg 719 cm a víz magassága!) Majd a vitát, ami akörül folyt, engedjenek-e utat a víznek a surrantok kinyitásával, enyhítve a vá-' ratlan áttöréssel beálló károkat? Sajnos, a töltés átszakadását nem tudták megakadályozni, április 10-én két helyen is áttört a víz, s a 2. surrantónál bekövetkezett szakadás a kezdeti ötyen méterről már 150 méterre növekedett. Hétfőn a töltésnek mindössze harminc százaléka látszott ki. a többit átlépte a víz, s több helyen „berágódás” keletkezett. — Ma nyitjuk ki a zsilipeket, hogy az esetleges apadásnál a most bekövetkező tetőzés után a víz mielőbb visszafolyjon a mederbe — mondja a műszaki vezető. — Igen lassú apadásra van kilátás — teszi még hozzá elgondolkozva. Mint az előző híradásunkban már megírtuk, mintegy nyolcezer kh szántó és rét került víz Az üdülőket most csak csónakkal lehet megközelíteni. alá a Tiszának ezen a szakaszán, s ebből 1150 hold kenyérgabona-vetés. A kár tehát milliókra rúg. Csupán az alpári Búzakalász Tsz-nek 125 kh nagyhozamú búzája. 45 hold lucernája, 700 kh rétje és legelője került víz alá. Tetézi ezt a kárt az a körülmény, hogy a szövetkezet ide, az árterületre, tervezte összes — mintegy ötszáz hold — kukoricavetését, a 120 kh cukorrépát és a 70 holdas öntözéses kertészetét. — Ha május végéig lehúzódna az ár, illetve addig megművelhetővé válik a terület, megpróbáljuk rövid tenyészidejű kukoricával ellensúlyozni ezt a hatalmas kiesést — mondják a szövetkezet vezetői. Különösen a takarmány pótlása nem lesz könnyű az árvízsújtotta területeken gazdálkodó termelőszövetkezeteknek. Elgondolkoztató, hogy a meglehetősen gyakran ismétlődő Tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában tartotta kibővített ülését a megyei nőtanács. A csaknem száz résztvevővel lezajló asszony tanácskozáson megjelent és felszólalt Glied Károly elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Barabás Jánosné megnyitója után Pankovits Józsefné, a megyei nőtanács titkára számolt be a nőmozgalom 1963. második félévi eredményeiről, munkájáról, s az újabb feladatokról. E beszámolóból sokrétűen bontakozott ki a megye asszonyainak, lányainak áldozatkész munkája, számos sikere. Egyik ilyen sikerüket a gondosan előkészített oktatási évaddal alapozták meg. Felméréseket végeztek például az asszonyok felkészültségét illetően a termelőszövetkezetekben, részt vettek az analfabétákat felkutató akcióbizottságok munkájábaft. Az eredmény: megyénk területén a felnőttoktatásban résztvevők 34.6 százaléka nő. Nagy előrelépés történt a szülők akadémiájának megszervezésében is. A kalocsai járás 18 iskolájában például 144 előadás hangzott el ezen a fórumon, átlag 70—80 hallgató előtt. A mozgalom tudatformáló árvizes esztendők után érdemes-e kísérletezni az árterületek hasonló módon való megművelésével? Hiszen az alpári Búzakalász kukoricáját legutóbb 1962-ben is hasonló módon vitte el a víz, s a később vetett kukoricát pedig a televényes talajon jórészt kipusztították a férgek. Ez járt eszünkben, amikor a tanácsházához is odalátszó hatalmas víztükröt néztük, a szeszélyes Tiszát, amely még mindig gyakran próbára teszi a partjai mentén élő emberek szorgos életét, igyekezetét. munkája előnyösen befolyásolta a termelést is. A múlt évben a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok közül csaknem tízezren vettek részt a különböző termelési mozgalmakban. 2167-en neveztek be a baromfitenyésztési versenybe, s csaknem másfél millió tojásra 7680 mázsa csirkére, 28 688 libára, 3735 kacsára, 15 774 pulykára kötöttek szerződést. A mozgalom előtt álló feladatokat vázolva Pankovits Józsefné különösen pártunk Központi Bizottságának február 20—22-i ülésének a mezőgazdaság fejlődésére vonatkozó határozatára hívta fel a figyelmet, s részletezte az ebből eredő megyei tennivalókat. Főleg ezzel foglalkoztak a beszámolót követő felszólalások is. A tizennégy felszólaló egyike, Szomor Sándorné, a dunavecsei Űj Élet Tsz baromfigondozója többek között beszámolt szövetkezetük asszonyainak előző napi versenyvállalásáról, mely szerint három kiló abraktakarmánnyal 1 kiló1 20 dekásra nevelik fel tízhetes korukra a rántanivaló csirkéket, s felajánlásuk szerint az elhullás nem haladja túl a két százalékot. A többiek is hasonló felajánlásokról, elhatározásokról számoltak be. Bállá Imréék háza is víz alá került. Kislányuk és a „házőrző” kutyus sóvárogva nézik a fák mögül ide látszó lakást. Ülést tartott a megyei nőtanács Csaknem tízézer asszony vett részt a termelési mozgalmakban Ne csak elvileg Nem egy termelőszövetkezetünkben tapasztaljuk, hogy visszaesett a háztáji árutermelés. A gazdák csak a saját szükségletük kielégítésére hizlalnak például sertést, tartanak baromfit. Összességében véve pedig nem panaszkodhatnak takarmányhiányra, hiszen tavaly például a háztáji, valamint a közösből — munkaegységre, prémium címén, vagy százalékos művelés utáni részesedésként — megyénkben több mint 15 ezer vagon abraktakarmány került a padlásukra, valamivel nagyobb mennyiség, mint aménynyi a közös részére jutott. Ez a többlet azonban, sajnos, nem tükröződik az áruértékesítésben. A felvásárolt állatoknak és állati termékeknek mintegy a 30 százaléka származik a háztájiból. Ezen belül igen alacsony a hízóértékesítés aránya: az elmúlt évben nem egészen 13 ezer hízott sertés került ki a háztáji ólakból, az összesen felvásárolt mennyiségnek alig több mint az egytizede. A lehetőségek és az egyéni, valamint a népgazdasági érdekek tehát e tekintetben nincsenek összhangban. Tagadhatatlan, hogy .ebben nem kis szerepet játszik több szövetkezetben a vezetőség támogatásának a hiánya is. Néhány tszvezető nemegyszer nyíltan hangoztatja azt a helytelen álláspontot, hogy a közös fejlődésének akadályozója a háztáji gazdálkodás. Minthogy azonban a közös és a háztáji áruértékesítésnek egyaránt a központi készletek bővítése a célja — amely követelménynek a közös gazdaságok jelenleg még nem tudnak eleget • tenni —, így ellentétről szó sincs. Jó néhány szövetkezeti vezető elvileg ugyan egyetéit a háztáji támogatásával, a gyakorlatban azonban már nem minden esetben szolgáltat erre tanúbizonyságot. “ A háztáji gazdálkodás segí*' tésének pedig a megengedett törvényes keretek között számos ésszerű módja lehetséges. S örvendetes, hogy az utóbbi időben több helyütt mindjobban érvényesítik e lehetőségeket. Már hírt adtunk róla, hogy például a kecskeméti Törekvés Tsz-ben háztáji bizottságot hoztak létre, amelynek hathatós elgondolásai alapján hasznosítják a tanyák körüli legelőket. A szabadszállási Mathiász Tsz baromfitelepén felvásárolják a háztájiból származó tojásokat, s értük a mindenkori átvételi árnál 10 fillérrel fizetnek többet. (A nagyüzemi felár kiegyenlíti a ráfizetést.) A kunszállási Alkotmány Tsz háztáji gazdaságaiban másfél millió csomó retket termesztenek, de az értékesítést a közös gazdaság bonyolítja le. Az izsáki Petőfi Tsz-ben akik százalékos művelésre vállalnak kukoricát, burgonyát, egyúttal annak a közgyűlés által megszabott kötelezettségnek is eleget tesznek, hogy minden hold után 5—10 kiló baromfit, valamint 200 tojást adnak át a felvásárlóknak. Sorolhatnánk a módozatokat. Korántsem akarunk ezzel receptet adni a szövetkezeteknek, hiszen úgy csak a lehetőségek körét vonnánk szűkre. Márpedig a háztáji gazdálkodás támogatásának módja igen sokféle lehet. S mint a példák is bizonyítják, a közös sem vallja kárát alkalmazásuknak. Ugyanakkor a népgazdasági árukészlet növelését felmérhetetlenül segítik, s gyarapítják a gazdák jövedelmét is a háztáji gazdálkodás produktumai, H. D,
