Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-16 / 88. szám
mi. április W, estttSrtSk 3. »Mal EMBEREK A SÍNEK MELLETT A kecskeméti vasútállomás pénztáraiban tavaly közel egymillió utas váltott jegyet. A pályaudvarra érkező, illetve az innen induló teheráruk mennyisége pedig meghaladta a 430 ezer tonnát. Hogy mennyi munka, fáradság van a számok mögött, azt csak az tudja felmérni igazán, aki legalább néhány órát kint tölt a sötétkék egyenruhás emberek között és zúgó fejjel megpróbál eligazodni a villogó jelzőlámpák, váltók és a végtelenbe nyúló sínek bonyolult világában. Kifut a reggeli személy Néhány perccel múlt fél nyolc. A Cegléd felől érkező személy utasait már felszippantotta a város. A piros sapkás forgalmista hóna alá csapja a „palacsintasütőt”, beleásít az esőszagú reggelbe, aztán lassan visszaballag a szobájába. Ez volt az utolsó vonata. Bent várja a váltótárs. Szeli Lajos állaroosfőnökhelyettes szobájában eligazításra gyülekeznek a mai szolgálatosok. Névsorolvasás, aztán a katonásan rövid utasítások, számomra bizony „hottentotta” nyelven fogalmazva: az elegyet sorolják össze ... Az egyes és a kettes tartalék dolgozik... A deltán négy darab utánfutós... A tájékoztató befejező mondatait szerencsére már én is értem: Kézimunka-kiállítás (Tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt nagyszabású kézimunka-kiállítást szervezett Dunaegyházán a községi nőtanács elnöke, dr. Mozol Józsefilé, aki egyben tanácstag is. A kiállításon a község lakossága megtekinthette azokat a kézimunkadarabokat, amelyeket az asszonyok, lányok a tél folyamán a szabás-varrás tanfolyamokon készítetlek. A nőtanács községi titkára szabad idejét nem sajnálva igen sokat tett a télen a szabás-varrás tanfolyam sikeréért, s ez a kiállítás is bizonyítja, hogy a munkája meghozta gyümölcsét. Persze, nagyon sok köze van ehhez azoknak az asszonyoknak, akik a téli hónapokban szorgalmasan és szívesen látogatták a tanfolyamot. Szabados Sámuelné — Kísérjék figyelemmel az utasforgalmat. Ha kell, azonnal kapcsolják hozzá a szerelvényhez a tartalékikocsikat is. Hirtelen eszembe jut, hogy legutóbb féllábon állva utaztam Nagykőrösig és már nyelvemen a kérdés: — A múlt hét szombatján is elhangzott ez az utasítás? De elkéstem. Szeli Lajos sapkájához emeli kezét, véget ért az eligazítás. Új nap kezdődik a kecskeméti állomáson. Pillantás a toronyból A pályaudvar érzékeny idegrendszerének központja az automata váltóberendezés vezérlő asztala. Napokig elnézném, amint Beznosaka László rendelkező forgalmi szolgálattevő otthonos biztonsággal zongorázik a sokszínű gombokon. Világító csík kígyózik át a berendezés zöld lapján. — Egy teherszerel vény gördül ki a négyes vágányról — kapom a gyors magyarázatot. Hosszadalmas tájékoztatásra itt nincs idő, tucatnyi telefon csöng, pillanatnyi szünet nélkül. Bél szavakba sűrített kérdések és utasítások röpködnek. — Hogyan bírják idegekkel? — kérdezem a búcsúzásnál. A válasz — két utasítás között — mosollyal kísért vállrándítás. Értem. A négyes számú váltóállító központ szellős tornyából beláthatom az állomás egész területét. Sánta Lajos váltókezelő — kiváló munkás — zászló jelzéseit szelíd engedelmességgel követi két tolató gépóriás. Sűrűn eldübörögnek alattunk, fáradhatatlanul hordják, viszik az üres kocsikat, amíg lassan összeáll az egész szerelvény. Az árukezelési vágányok környéke is csupa mozgás. Teherautók. lovas fogatok simulnak a vagonok oldalához, egy-egy hangosabb „hó-rukk’-ot idáig sodor a szél. Hullámpapírral burkolt bútorokon feszül a gurtni, csillogó fehér felhő száll a mészkövet lapátoló munkások feje fölött. Kék pai'olinos doktorok A fűtőház előtt kezet rázok Csábi Sándor mozdonyvezetővel. Hét óra után ért vissza Fii löpszállásról, holnap estig szabad. Alvásra lesz tehát idő, most még — hóna alatt az elmaradhatatlan táskával — elidőz itt egy negyedórát, szót vált az öreg cimborákkal. A tágas szerelőcsarnokban dohogó gépóriások között Rédeá Béla, a fűtőház vezetője kalauzol. — Ezek itt rövidesen kifutnak — mutat két mozdonyra — már be is vannak fűtve. Az „1515”-ösre azonban hosszabb kezelés vár. A fél évenként sorra kerülő nagyjavítást végezzük rajta. Keskeny létrán kapaszkodunk fel Sziget Sándor lakatossal a kazán tetejére. A víztisztító berendezést bizony vastagon belepte a vízkő. Elő kell venni a dárdányi kaparóvasat. Már búcsúzom, amikor Rédei Béla megkérdi: — Mondták-e bent a főnökségen az elvtársnak, hogy az állomás idén is elnyeri az élüzem címet? Természetesen a fűtőházzal együtt. — Még nem hallottam — válaszolom őszinte meglepetéssel. Csodálkozásom indokolt, hiszen először járok olyan helyen, ahol a vezetők elhallgatják az újságíró elől az ilyesmit. Vagy csak — jó kártyás módjára — a végére tartogatták a nagy adut? Békés Dezső Indulás előtt Amióta megkezdődött a földeken a gépek munkája, a Kun- Bzentmiklósi Gépállomásnak igen nagy segítséget jelent a műhelykocsi. Hetenként négy napot azzal töltenek el, hogy végiglátogatják az üzemben levő traktorokat, a többi napokon pedig a váratlan javításokat látják el. A közös gazdaságok is igénybe vehetik a „mozgószerviz”-szolgáltatást, Képünkön indulás előtt Garas Mihály és Peták Sándor szerelő még egyszer átvizsgálja a szervizkocsi berendezésének állapotát. Repülöbrigádek - új telepítés - öntözés az orgoványi termelőszövetkezeti csoportokban A tavasz határba szólította Crgovány község szövetkezeti gazdáit is. Már teljes lendülettel végeznek valamennyi munkát, a talaj előkészítésétől a vetésig. A szorgalom a közös gazdálkodás fejlesztésének szándékát tükrözi. Félezer közösen hizlalt sertés Nemcsak a Sallai Tsz-ben, hanem a három termelőszövetkezeti csoportban is nagy az igyekezet. Erre mutat például az is, hogy szerződésben vállalták: paradicsomból, napraforgóból, burgonyából és dohányból megtermelik a község tervében szereplő mennyiséget. Figyelemre méltó, hogy a tszes-elnökök is erősen érdeklődnek a napraforgó termesztése iránt. A Rákóczi Tszcs-ben 30, a Petőfiben 20, a Kossuthban 30 holdon — a hozam növelése végett — trágyázott fészkekbe vetik ezt az ipari növényt. A kukoricát is — mintegy 40 százalékban — hasonló módon juttatják a földbe. A három gazdaság által 50 holdon termesztendő paradicsomon kívül a Petőfi Tszcs hat holdon zöldségkertészetet is létesít a község lakói szükségletének kielégítésére. A községre tervezett 500 sertés megbizlalásából a Rákóczi és a Kossuth Tszcs 200—200-at, a Petőfi pedig 100-at vállalt. Jelenleg ugyan még problémát okoz számukra a süldőhiány, jövőre azonban nem lesz ilyen nehézség, mert a malacszaporulat növelése végett összesen 80 anyakoca beállítását határozták el. Egyre több tszcs-tag is eleget tesz e hasznot hajtó követelménynek. K. Szabó Istvánnak például már is van három anyakocája. Az összesen 280 mázsa baromfihús, 520 ezer darab tojás és 5300 liter tej szerződéses értékesítését is a -közös gazdasáFiaialosan gok szervezik, s a földek aranykorona-értéke után állapították meg, hogy a teljesítésből kinek-kinek mekkora a része. Táblás gazdálkodás A termelőszövetkezeti csoportok vezetőségei és pártszervezetei jelentős eredményekkel büszkélkedhetnek a közös gazdaságok erősítése terén azért is, mert amíg egy évvel korábban alig valamivel több mint ezer hold földet műveltek közösen, addig az idén már 2530 holdin folytatnak táblás gazdálkodást. Az együttesen hasznosított földeken a fejlettebb típusú szövetkezetek módszereinek alkalmazásával gazdálkodnak. Ami a munkaszervezést illeti, minden tszcs-ben „repülőbrigádokat'’ hoztak létre, amelyeknek tagjai éves szerződés alapján önálló munkacsapatokban dolgoznak, s a teljesítménybérezés normáinak megfelelően részesülnek a jövedelemből. A szocialista gazdálkodás további erősítését szolgálják a nagyüzemi szőlőültetvények: a jövő esztendő végéig több száz holdon kívánnak létesíteni. A Rákóczi Tszcs egyébként 60, a Kossuth 44, a Petőfi 40 holdon telepített tavaly szőlőt, s ezen a tavaszon összesen 80 holdon végzik el ezt a munkát. Kétmillió forint beruházásokra Mind a három tszcs különben az idén már a közgyűlésen jóváhagyott terv szerint gazdálkodik, s eszerint fejleszti a közös alapokat is. összesen 2 millió forintot fordítanak beruházásokra: gépeket vásárolnak és a közös állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges férőhelyeket építenek. A Rákóczi Tszcs tovább fejleszti az országosan is kiemelkedően jó eredményeket elért juhállományát, amelyben év végéig 250 állatot tartanak. A Kossuth Tszcs négy csőkutat fura homoki növényeinek az öntózé séhez. . Az orgoványi termelőszövei kezeti csoportok gazdái munka juk során jó segítőkre találtak ; pártalapszervezetekben, amelyeknek tagjai, a kommunisták jól mutatják meg: hogyan lépjenek előbbre boldogulásuk útján. Horváth Ignác Horváth József, a kiskunmajsai népfrontbizottság titkára az a fajta nyugdíjas, akinek csak akkor jut eszébe, hogy pihenőbe vonult, mikor valami papíron hivatalos rubrikát kell kitölteni. Van tartása, mozgékony és szüntelenül érdeklődő, önmagával elégedetlenül, de mégiscsak jólesően állapítja meg, hogy a fiai elhagyják őt modernségben. — Tessék elgondolni, az új irodalmi lexikont csak most rendeltem meg. Elkerülte a figyelmemet. Mikor a népfrontmozgalomban eltöltött évei számáról érdeklődöm, felkapja a fejét. — Miért kérdezi az elvtárs, csak nem rólam akar írni? Ne tessék, nem szeretem. Én is újságíró voltam valamikor és hát fui'csa... Ez viszont nem kevésbé különös helyzet számomra. Faggassak egy szakmabelit? Nincs más hátra, még a képzeletbeli ceruzát, noteszt is zsebre rakom. Beszéljünk egymással, mint két „civil”. Csak úgy sorakoznak a jó ízű emlékek. Egyetemi évek külföldön; Bologna, Lugano, Bécs... Hirtelen legényesen feltolja homlokáról a fekete kucsmát, felkel az asztal mellől. Fél perc múlva egy öreg sárga könyvvel tér vissza. A német nyelvű mű egy papprofesszor munkája — a szocialista eszmékről, a marxizmusról. Az aláhúzások, felkiáltójelek olyan frissek még most is benne, mintha tegnap csinálta volna őket. Józsi bácsi — így emlegetik őt Majsán — ebben a kiadványban találkozott először a materialista gondolatokkal. Természetes, hogy ma már kritikus szemmel, könnyedén elemzi a sok hamis, téves, félremagyarázó megállapítást. Arról nem tehetett a fiatal diák, hogy elsőként ez a tanulmány került a kezébe a „marxizmusról”. Hazatérte után Szombathelyen újságíróskodott. Jót nevet most az egykori szakmai képzést elősegítő „formuláskönyvön”, melyben minden műfajú cikkre megadták a mintaszöveget: hogyan kell megírni egy tudósítást tűzesetről, milyen fordulatokkal leghatásosabb a primadonna hálószobatitkairól alkotott riport. 1929-ben került Kiskunmajsára, s tanár lett a polgári iskolában. Azután végig, 1957-ig pedagógus maradt. 1954 óta tevékenykedik a népfrontmozgalomban. — Most a művelődésügy van soron — jegyzi meg, miközben az útra előkészített aktatáskában motoz. Irodalmi színpad, színházi, zenei estek, kiállítások — akadémiák s egyéb kulturális rendezvények töltik ki az utóbbi hónapokat. Gépelt lajstromot húz elő, kihajtogatja, mutatja a TIT-tel karöltve lebonyolított és ezután sorra kerülő akadémiai előadások tematikáját. A finommechanikában, a Jonatán Tsz-nél, KTSZ-ben és a földművesszövetkezetnél tartják ezeket. — Eggyel előbbre kell lépnünk az akadémiák súlyának növelésével — kezdi fejtegetni elgondolásait. Nem szabad restelnünk átvenni régen jól bevált módszereket. A harmincas években, a község értelmiségének legjobbjaival szerveztünk az iparosotthonban a mai akadémiáknak megfelelő tanfolyamokat. 'Összehívtuk az iparosokat, s velük beszéltük meg, milyen témakörök érdeklik őket legjobban? Javaslataikat bővítettük a mi ötleteinkkel. A tanfolyamra beiratkoztak. Névsorolvasás volt minden alkalommal, és vizsgáztak a hallgatók. Természetesen nem bukott meg senki, nem voltak túlzott követelmények. Az „évzáró” ünnepségen bizonyítványt, helyesebben igazolást kapott mindenki a kurzus elvégzéséről. Ilyen irányban gondolok továbbhaladásra a mostani akadémiák „presztízsének”, vonzóerejének emelésével. Napról napra növekedpek az emberek munkahelyi, társadalmi s egyéb kötelezettségei, senki sem időmilliomos. Kell — és szeretnek is tanulni a dolgozók. De mennyivel szívesebben áldozzák idejüket, ha valami „papír” is lesz a kezükben, még ha szimbolikus bizonyítvány formájában is — arról, hogy egy-egy akadémiai előadássorozatot végighallgattak. Hogy megvan á dolgozókban ez az igény, egy kicsit megmosolyogtató eset is bizonyítja. A múltkoriban pályázatot hirdettek akadémiai végzettséget követelő állásra. Egyik jelentkező váltig állította, hogy neki megvan ez az iskolája; végigjárt ilyen és ilyen akadémiai előadássorozatot, csak nem kapott bizonyítványt. Élvezetes, jó órahosszás eszmecsere után búcsúztunk el egymástól a kapuban. Elég messze jártam már, mikor Józsi bácsi utánam kiáltott. — De kérem az elvtársat, ne tessék valami „csodát” csinálni belőlem. Tóth István
