Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

/ 1954. március 14, szombat 3. oldal A Szölögyöngye kommunistái A bugaci tanyavilágban há­rom éve alakult a Szőlőgyöngye Termelőszövetkezeti Csoport. — Szervezői között tevékenykedett Mejzler Lajos elvtárs is, aki ma is, „mint akit ott felejtettek”, rendszeresen látogatja a csoport gazdáit. Egyébként a kommu­nisták községi kollektívájának csaknem két évtizede egyszerű, de szorgalmas tagja. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején pártmegbí­zatásként kapta, hogy legyen segítője, politikai nevelője az aranyhegyi puszta gazdáinak. Azóta sokat fejlődött az 1200 holdas szövetkezeti gazdaság. A közösen müveit terület megkö­zelíti a 150 holdat., Ebből 61 hold nagyüzemi szőlőtelepítés, amelynek területét a jövő év végéig a négyszeresére növelik, mivel a futóhomok ilyen módon történő hasznosítása biztosítja a megélhetést ezen a vidéken is. Az elmúlt évben már jelentős mennyiségű terményt értékesí­tettek közösen a csoport gazdái, s a nagyüzemi felárat együttes beruházásaikra fordították. Most ötven férőhelyes sertéshizlalda megépítését tervezik, hogy ezzel is segítsék a népgazdasági ter­vek teljesítését. Mejzler elvtárs a termelőszö­vetkezeti csoport fejlesztése mel­lett nagy gondot fordít a gaz­dák politikai nevelésére is. E ténykedését nem kis mértékben gátolja, hogy több tanya 16 ki­lométerre esik a községtől. Le­het azonban téli hóvihar, vagy nyári zivatar, a megbeszélt idő­ben havonta négyszer is meg­jelenik a tszcs gazdái között. Szervez, felvilágosít, meggyőz, vitatkozik velük, ismerteti a párt politikáját, küzd annak megvalósításáért. Első tevékenysége volt 30 gazdát magában foglaló párton- kívüli aktíva létrehozása. Segít­ségükkel megoldották a helyi társadalmi feladatokat, s a kö­zös gazdaság fejlesztésének kez­deti problémáit. Néhány hónap múltán har­madmagával létrehozta a párt alapszervezetét, amely a havon­ta tartott rendezvényein, s min­dennapos tevékenysége során jó „élesztője” a közösségnek. A pártszervezet a pártonkívüli ak­tívából nőtt ki, s az eltelt há­rom esztendő alatt évenként 4 —5 tagjelölttel erősödött. A pártépítő munka különösen a pártkongresszus határozatai­nak a megismerése, a párton­kívüli aktivistákkal együtt tar­tott taggyűléseken történt meg­vitatása után javult sokat, s vált a korábbinál jóval lendületeseb­bé. Azóta újabb 12 tagjelölttel erősödtek, s most már öt nő is van a pártszervezetben. A hu­szonegy tagot számláló pártszer­Feszüiő acélbordák Huszonöt nap alatt készítik el a betonalapzatot és szere­lik össze egy 42x12 méter alapterületű tárolószín csővá­zát az ÉM Bács-Kiskun me­gyei Állami Építőipari Válla­lat kiskunfélegyházi kiren­deltségének dolgozói. Képün­kön Ágó György brigádveze­tő és munkatársai, Patyi An­tal és Lantos Mihály a hely­beli Vörös Csillag Tsz által megrendelt szín összeállításán dolgoznak. Rövidéin felke­rül a tetőszerkezetre a hul­lámpala-borítás, s a kész szín jó „szállása” lesz a gépeknek, nyáron pedig a szőlő és gyü­mölcs tárolásánál, csomagolá­sánál tesz majd hasznos szol­gálatot. (Pásztor Zoltán felvétele.) vezet az idén is felvett már öt tagjelöltet, köztük három asz- szonyt. A tszcs pártszervezete mellett ma is dolgozik 16 pár­tonkívüli aktivista. A kommunisták és a pár­tonkívüli aktivisták napjaink­ban' azzal törődnek a legtöbbet, hogy idei terveit minden vonat­kozásban teljesíteni tudja a Szőlőgyöngye. Horváth Ignác Napirenden az üzemanyag-ellátás Beszélgetés az AFOR igazgatójával miét visszaszökött hazánkba tél és nagy hangon perel a ,iár türelmetlenül várakozó ta- i vasszal. De már akárhogy is ! igyekszik, sem tud olyan hangos lenni, hogy elterelhesse a figyel­met a közelgő tavaszi munkák* ról, s áh alában a mezőgazdasági tennivalókról. Budapesten a Közraktár utca egyik sokemeletes épületében alaposan „befűtött” a tél. Fő a feje a vezérkarnak, a beosz­tottaktól kezdve egészen az igazgatóig. — így van ez, Ter- nyák elvtárs? — Szívesebben cáfolnám meg, de sajnos, ez az igazság — mondja Ternyák Benő, az ÄFCR igazgatója. — Ha nem jön ez a hirtelen és nem várt i ítéletidő, már sokkal előbbre I tartanánk az üzemanyag-kiszál­lításban. A sok járhatatlan út megnehezíti munkánkat. Pedig idén nagy tervekkel kezdtük az esztendőt. Tudvalevő, hogy a tavalyi év­ben bizony elég súlyos gondot okozott a mezőgazdaságnak az üzem­anyag-ellátás. Nem mentegető­zésképpen, magyarázólag csupán annyit: az átlagosnál kemé­nyebb tél miatt torlódott az építőipar munkája a harmadik, negyedik negyedévre. A megszo­kottnál sokkal több üzemanya­got kötött le a tüzelőszállítás is, s így a meglevő jelentős készleteket nem tudtuk időben eljuttatni a finomítóktól a fo­gyasztókig, mert egyszerre nagy tételben jelentkezett a szükség­let. Elsősorban vasúti tartály­kocsihiány mutatkozott, de a tankautóparkunk sem volt ele­gendő. *— Legyen szíves tájékoztatni olvasóinkat, mit értett az ÄFOR azon, hogy „idén nagy tervek­kel kezdtük az esztendőt”? — Elsősorban a sok helyen kialakult tévhitet szeretnénk el­oszlatni, hogy üzemanyag-ellá­tásunkban mennyiségi nehézsé­gek vannak. Bőségesen, a ma­ximális igényeknek megfelelő üzemanyag áll a finomítókban, elszállításra várva. Ez azért is rendkívül fontos, mert addig a finomítók csökkentett kapa fással kénytelenek dolgoz mert raktáraink mór most is telítettek. Tehát üzemanyag van. Fejlesz­tettük tankautó parkunkat, a III. negyedév végéig szeretnénk 50 darab 80 hektós tartályautót üzembe Helyezni. Ezenkívül a kapacitás növe­lésének érdekében javasoltuk a Nehézipari Minisztériumnak —, hogy engedélyezzék egy-egy szállító autó éves átlagban szá­mított 250 munkaóra hónap üzemeltetésének felemelését, 280 munkaóra/hónapra. — Mi a helyzet a vasúti tar­tálykocsikkal? — Ez nem az én „asztalom”. De annyit elmondhatok, hogy tudomásunk szerint a MÁV tár­gyal tartálykocsik vételéről és bérbevételéről, és bizonyára ko­moly segítséget jelent majd a KGST közös vagonpark. — Milyen elképzelésük van még az elmondottakon kívül az üzemanyag-ellátás zavartala­nabb biztosítására? — Kéréssel szeretnénk fordul­ni a mezőgazdasági üzemek ve­zetőihez. Gyorsítsák meg az üzemanyag elszállítását saját te­lepeikre. Az ÁFOR-üzemanyag telepein már jelen pillanatban is 80—85 százalékos a feltöltés. Az állami gazdaságok, termelő­szövetkezetek tartályaiban pe­dig mindössze átlagban 40—50 százalék. Ez nagyon alacsony. Félő, hogy megint az utolsó percben jelentkeznek az igényekkel, s akkor szállítási nehézségek me­rülnek fel egészen biztosan. Most rendelkezésünkre áll ele­gendő szabad tartólyautó. Kér­jenek, és mi máris készséggel feltöltjük a mezőgazdaság üzemanyag-telepeit folyamato­san, altár száz százalékig is. Ha megindulnak a munkák, utána tölteni már sokkal egy­szerűbb. Ezenkívül a gépállomások ja­vító műhelyeitől azt kérjük: Egy percet se álljanak feleslegesen javításra várva az üzemanyag­szállító autók. Sok segítséget nyújthatnak azok az állami gazdaságok, ame­lyek saját tartályautóval ren­delkeznek és közreműködnek a környező termelőszövetkezetek üzemanyag-szállításában. — Milyen nehézségekkel kell számolnunk még ebben az év­ben is? * Minden megvan, csak. Akármelyik gondozot­tal beszéltünk itt, a tom­pái „Fővárosi Szociális Otthonban”, mindegyi­kük azzal végezte: „Min­dent megkapunk, igazán nem kívánhatnánk töb­bet ..Aztán azonban hol egy sóhaj, hol egy magános „csak ...” kö­vetkezett, aminek a hangsúlyában volt érez­hető az a valami, amit olyan nehéz szavakba foglalni. Mi lehet az a valami? Lakásuk: egykori Pod- maniczky-kastély. Sző­nyegen járnak, porcu­kor-fehér falak, klasszi­kus formájú oszlopok, szőttesek, lakályos tár­salgók, csipkék, kézi­munkák, zöld növények, virágok, képek között él­nek. Az ősi fák alatti sétányokon romantikus kőpadok; nyáron csupa rózsa minden virágágy. Szelíd őzikék, csicsergő madarak ringatják ér­zelmes hangulatokba a kisöregeket, mikor első tavaszi sétáikat teszik a parkban. S amikor lá­buk ismét a lehullott le­velek zizegő szőnyegén jár, csendesen mélázhat­nak azon, hogy lassan smegint elmúlt egy esz­tendő. Nyugodtan telnek nap­jaik. Jól élnek. Olvas­hatnak, rádiózhatnak. Nemrég farsangot is tar­tottak, maguk csinálta kis műsorral, még tánc­cal is. Mégis az a só­haj, mégis az a „csak”... Egyik igen rokonszen­ves arcú, tisztes’ősz né­niké Krizsán Borbála. Apró fehér pettyes sö­tétkék ruha van rajta, nagykendő a vállán. C lében pihenő kezét egyre összekulcsolja, míg élete soráról vall. Restelkedve fordítja el fejét, mert sírva fakad, mikor közli, hogy Bu­dapesten, a X. kerület­ben lakott. — Tizennégy éves ko­romtól hatvanhét eszten­dőmig dolgoztam — folytatja, mikor leküzdi könnyeit. — Utoljára egy építőipari vállalat­nál? Mikor nyugdíjba mentem, elkezdődött a pokol. A lányom és ve- jem addig szekírozott, míg ki nem dobott Hős utcai lakásomból. Az enyém volt, tavaly isf ott állt nevem a lakójegy­zékben. .. A vejem meg­fenyegetett, ha nem pusztulok a lakásból, le­hajít az emeletről, és rám fogja, hogy öngyil­kos lettem... Nem mertem náluk maradni. Két hónapig a szabadég alatt kóborol­tam, WC-kben aludtam, de aztán nem bírtam to­vább, könyörögtem a . tanácsnak. A szomszé­dok is szidták a lányo­mat, vejemet... Tetszik tudni, mire voltak ké­pesek? A tanácsnál úgy adták be, hogy elme­beteg vagyok. 625 forint nyugdíjra lettem érde­mes, tessék mondani, hibbant elmére vall, hogy annyit dolgoztam? A jó emberek megértet­ték szerencsétlen hely­zetemet, a tanács be­juttatott ide. Négy unokám van, két fiú, két lány. A lányok még kisebbecskék. Az egyik fiú megnősült. Itt őrzöm a levelét, így ír­ta: „Drága nagymami­kéin, azt hiszem, az lesz számodra a legnagyobb boldogság, hogy amikor a nyáron hazalátogatsz hozzánk, már a kis déd­unokádat ölelheted ma­gadhoz ...” Albérletben laknak, ők érdemelték volna az én lakásomat... A lányom, a lányom. A legkegyetlenebb volt hozzám, ő heccelte elle­nem a vöm ... Az unokák szeretnek. A kislányok legutóbb oonbont küldtek doboz­ban, meg három zseb­kendőt... Én itt i6 dol­gozom. Most csinálom a harminckettedik füg­gönyt. Kint már pénzem se volt, itt az is van. A nős unokámnak 560 fo­rintot, a másiknak 100-at küldtem karácsonyra. Most ment nekik cso­mag. 2 csirke, 1 kg te­pertő, 1,5 kg disznósajt, 60 deka kolbász, alma meg más egyéb volt benne... Ha bele tetszik tenni az újságba ezeket, tessék nekem küldeni belőle. Majd eljuttatom az uno­kákhoz. Hadd mutassák meg az anyjuknak ... .. .Némelyek témasze­gény újságíróknak tart­ják azokat, akik „érzel­mes szegényházi történe­ket” írnak. Gúnyolódnak a „könnyzacskókat mű­ködésbe hozó”, — öre­gekről szóló cikkeken .. . Pedig mennyi hálátlan gyermeknél kell még mindig megkopogtatni a lelkiismeret ablakát. — Elsősorban ismét meg kell birkóznunk sok helyütt az el­avult műszaki felszerelésekkel. Az ÁFOR nagy tankautóinak le­vezető csöve 75 milliméter át­mérőjű. A régi fogadó kutaknál meg csak 50 milliméter. Ez las­sítja a munkát. Az időjárás, a mi elsőszámú közellenségünk. Mint ahogy be­szélgetésünk kezdetén mondtam, mar most is sokkal előbbre tar-, tanánk. Több termelőszövetke­zet, állami gazdaság egyszerűen objektíve képtelen fogadni szál­lító gépkocsijainkat, mert útjai használhatatlanok — mondta Ternyák elvtárs. Tekintsék szívügyüknek a gép­állomások, termelőszövetkezetek az üzemanyag-szállító autók fo­gadását, ha kell, akkor akár éj­szaka is, mert idén először ve­zette be az ÄFOR az éjjel-nap­pali szállítást. Tartsák állandóan feltöltve üzemanyagtartályaikat a mező- gazdasági üzemek, hogy közös erővel, összefogással legyőzve az objektív nehézségeket, idén mi­nél kevesebb legyen a fennaka­dás üzemanyag hiánya miatt. Tőül István Regös István /

Next

/
Thumbnails
Contents