Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

1964. március 13, péntek 5. oldal Arpádkori emlékek Jánoshalmán Ha valaki végigmegy a Já­noshalmi Általános Iskola fo­lyosóján, olyan érzése támad, mintha múzeumban járna. A falak mentén végig vitrinek so­rakoznak, tele régi korok em­lékeivel. Van ott római pénz, honfoglaláskor! nyílhegy,- ku­ruc kard. Néhány vitrinben a táj jellegzetes népviseletei, fa­ragások és sok régi fénykép. Mindezt az iskola régészszak­körének tagjai gyűjtötték. Még 1955-ben kezdődött, ami­kor Trilsam Mátyás tanár diák­jaival egy építkezésnél réges- régi cserépedényeket talált A gyerekek izgatottan állták kö­kül a leleteket. Vajon melyik kor kései üzenetei? Hány év­század telhetett el azóta, hogy gazdáik utoljára használhatták őket? A gyerekek fejében ezer­nyi feltételezés, megannyi ta­lány. Ekkor született meg a ré­gészeti szakkör gondolata. Trilsam Mátyás és kollegája, Karsai Ferenc elvállalta a szak­kör vezetését. Az egész iskola felbolydult. A diákok égve a buzgalomtól, járták a községet. latban álltak, amelyek tanácsok kai segítették kis „kollegái­kat”. Tavaly történt, hogy a községben — szintén építkezés alkalmával — két Árpád-kori falu nyomaira bukkantak. Az egyik helyen cserépdarabok, nyílhegyek, a másikon pedig ék­szerek, gyűrűk, fülbevalók ke­rültek a napvilágra. Ez a lelet különösen értékes volt, régésze­ti jelentősége országos viszony­latban is nagy. Pillanatnyilag a kis múzeum­ban 1500 lelet van kiállítva. Vannak itt bronzkori karpere- cek, ruhakapcsok, szarmata-ko­ri hajkarikák, római pénzér­mék, honfoglalás idejéből való csattok, edények, szabadság­harc-korabeli fegyverek. Sőt egy darab mai történelem, pisz­tolyok, bombák, aknák a má­sodik világháború véres marad­ványaiként. Igen értékes a mú­zeum tájjelegű része is. Tanárok, diákok mindnyájan belemélyedtek a régészetbe. Munkájuk eredményeként eb­ben az évben elkészül János­halma új monográfiája, amely az őskortól napjainkig mutat­1 Trilsam Mátyás tanár, a régészeti szakkör tagjaival. Pásztor Zoltán felv. Minden házba betértek, régisé­gek után érdeklődtek. Gyűlt is szépen az anyag. A felnőttek sok helyen csak mosolyogtak: fellángolás, majd elmúlik — gondolták. Nem múlt el. 1961-re elegendő volt az anyag ahhoz, hogy néhány vitrint berendezhessenek. Meg­volt a kis helytörténeti mú­zeum magja. Most már csak folytatni kel­lett. Folytatták, nem is siker­telenül. Olyannyira, hogy mun­kájukra a bajai és a pécsi mú­zeum is felfigyelt. Most már igazi múzeumokkal is kapcso­AA intha valaki a készen vett zakón rajta felejte­né az árcédulát... Új, vadonatújnak ható pompában ra­gyog a kiskunfél­egyházi tanácsház díszterme. De ha az ember szeme egy hosszabb értekezlet alatt kellőképpen el­időzött már a dúsan színezett falakon, a cifra cirádákon, egyszer csak jókora cetliket vesz észre, itt is, ott is. Viríta­nak a barna pado­kon, a képek szé­les rámájának sar­kán ... A leltári szám, a leltározó kézjegye, dátum, meg egye ilyen fontos és pon­tos adatok vannak a ja be a község és a környék életét, fejlődését. Az anyaga nagyrészt az ő munkájukat dol­gozza fel. A jánoshalmi iskola kis ré­gészei most is állandóan foglal­koznak múzeumuk gyarapítá­sával. Az idén szeretnék tovább bővíteni. A felhalmozott anyag igen értékes, hasonló jellegű ta­lán nincs is az országban. Any- nyi bizonyos, hogy a régé­szet iránti szeretet, lelkesedés, érdeklődés tekintetében még az igazi múzeumokkal is felvehe­tik a versenyt. Kelemen Gábor nem varázsló legyen a talpán, aki arra vállalkozik, hogy észrevétlenül ki­hordja innen akár a beépített tanács­kozó padokat, akár a kétszeres élet­nagyságú festmé­nyeket. A feltűnő cetlikre aligha van szükség. ire való ez a mosolyogtató precizitás? Ha már annyit áldozott va­lamikor a város a tanácsháza naiv pompájára, s ezt legalább megőrizni igyekszik a mostani Kiskunfélegyháza is, ne tegyék tönkre a hatását ilyen feles­leges „papírdekorá­cióval”. M. L. Ccflik cédulákon. Szembe­ötlő helyre tették valamennyit: lám, itt rend van! De kell ez? Az­előtt is leltároztak itt. A papírlapok mellett, vagy alatta ott is vannak még a régi leltári jegyek: apró kis fémlapocs­kák. Nagyon jól szolgáltak eddig. Nehezebb lenne le­szedni, a szegek nyomait eltüntetni, mint a mostani pa- pírdadaboliat letép­ni. De a kis táblák '■>1 se tűntek, nem itták a szemet. P gyébként nem ^ tolvaj, ha­M A címből kiindulva nem egy olvasónk így gondolkodik: „Kívánságok? Egy kétmilliós lottényeremény minden dusnoki­na k — akkor aztán minden kívánságukat teljesítették.” Igen, igy szoktunk tréfálkozni. De mi most nem a vaksze­rencsére alapozott óhajokról akarunk írni, hanem olyanokról, melyek mögött munka, törekvés van, igy a siker, a kívánság teljesülése biztos. Meg aztán olyan igényekről, amelyeknek a kielégítésére már rászolgáltak a dusnokiak és másokon múlik, mikor elégítik ki azokat. Ember tervez — a Tervező Iroda nem Kozó József vb-elnök eppen telefonál. — . i. Elvtárs, még 1961-ben megrendeltük a terveket, ki is fizettük a költségeket. Ígérték, hogy 1962-ben megkapjuk, több­szöri sürgetésünkre most sincs még belőlük semmi... Hogy mi­kor?... Utoljára most február 29-re ígérték. Nem, nem kap­tunk ... Jó lenne már befejezni az ügyet... Köszönöm... Az elnök leteszi a kagylót, s megjegyzi. — A Megyei Tervező Iroda igazgatóhelyettesével beszéltem... Majd utána néz... 1961-ben hatá­rozott a tanács-vb a házhelyek kialakításáról. Azóta csak annyi történt, amiről az előbb a tele­fonban szó volt. 97 házhelyre alkalmas terület tervére vá­runk. 1963-ban 52 család adta be az igényét, sokan már az építőanyagot is odahordták. Mozdulni sem tudunk, az OTP is tehetetlen, míg a terv nincs készen. Régen volt egy közmondás, ami ebben az esetben így mó­dosult: Ember tervez — a Ter­vező Iroda nem... Egy házhely­tervezést elvégre mégsem bíz­hatunk a jóistenre. A „két fehér“ községe Vas Imre pénzügyi csoport- vezető adta ezt a találó elnevezést Dusnoknak. S amilyen lelkesen beszéltek Kozó Józseffel együtt az itteni „fehér aranyról”, meg a másik „fehér kincsről”, meg­értettük, milyen ereje van a termelésben is a hagyománynak. Dusnok „fehér aranya” a fok­hagyma. Nincs olyan család, amelyik ne lenne termesztésé­nek mestere. Amint másfelé a piros paprikafűzérek, úgy itt a fokhagymafűzérek díszítik a házakat. Hogy érdemes-e ter­melni? Mint Kozó elvtárs gyor­san kiszámítja, a holdankénti 16 mázsás átlag meghozza a tízezer forintot, hiszen 8—700 forintot fizetnek mázsájáért. Az Egyesült Munkás—Paraszt Tsz- ben úgy adtak még nagyobb kedvet a tagságnak, hogy ősz­szel a háztáji területekből 400— 400 négyszögöles darabokat fok­hagymatermelésre állítottak - be. Ezek emelik a családok ház­táji jövedelmét, de a közös 103 holdas fokhagyma-területtel együtt jelentős többletet is ad­nak a népgazdaságnak, fogyasz­tásnak. Az ügyes ötlet nyomán nem lesz hiábavaló a kívánság, hogy most már csak a jó termés si­kerüljön. Nézzük a másik „fehér kin­cset”. Ha megyét járó ember­nek Dusnokot említik, felvidul az arca. Szinte költői szavakkal kezd mesélni a kanyargó Vajas folyócskáról, melynek csendes vizét, lapályos partjait egesz éven át különös nagy fehér „vi­rágok” borítják. Igen, messziről virágmezőnek látszik a libák regimentje. A jövőben még nagyobb „vi­rágokat” szeretnének a dusno­kiak. A hagyományos libafajták kistestűek, felhízott állapotban 5—6 kg-osak. 3000 rajnai libát rendeltek, melyek zöme a ház­táji állományt fogja felfrissí­teni, a tsz is kialakít egy 5—600 darabos törzsállományt. A raj­nai hízott libák a 10—11 kg-ot is elérik, világos, hogy nagyobb hasznot hoznak. Ha pár év múlva kétszerannyi lesz majd a „virág” a Vajason — ezért történik. Ez esetben te­hát nem a — gazda szeme hiz­lalja a jószágot, hanem rajnai libák meghonosítása. Szakadt ruhában — lakodalomba Mesélik, hogy az AK ÖV jó­voltából szomszéd helységekbe még lakodalomba is úgy jut­hatnak el dusnoki vendégek, ha az autóbuszjegy árán kívül öl­tözékük épségét, gombjaikat, cipőjük formáját, tisztaságát is feláldozzák az utazásért. Ha pél­dául Kalocsára érkezik a Dus­nokot is érintő autóbusz, meg­szokott látvány, hogy a megálló környékén agyontaposott cipő­jüket tisztogatják, kabátgomb­jaikat sajnálják, vagy ruhájuk fesléséért áldják az AKCV-öt az itteniek. Kevés az a két busz, ami in­nen reggel 4,34-kor és 6,45-kor indul Kalocsára. Sok utasnak már 6 órakor munkahelyén kel­lenne lennie, de hogyan, ami­kor nem egy esetben 15—20-as csoportok lemaradnak. Kifogá­solják Dusnokon, hogy a közeli Fajszról, ahonnan jóval keve­sebben járnak el munkára, 5 autóbusz is indul Kalocsa felé, sőt szerdán—szombaton még rá­segítő járat is. Az az érthetően jogos kérésük, hogy az éjsza­kánként Fajszon parkírozó 2 busz közül az egyik Dusnokról induljon reggel 5 órakor. Mint­hogy ezt többször javasolták, kérték, s ez ideig változás nem történt, most szóvátesszük. Ha az AKÖV illetékesei sze­retik a jó fokhagymás kolbászt, a libamájat, jusson eszükbe, hogy a dusnokiaknak sokkal jobb kedvük lesz ezekről gon­doskodni, ha az autóbuszon kul- túráltabb körülmények között utazhatnak. Sok a vásárló — szükek az üzletek Említettük, milyen jól pénzel­nek a szorgalmas dusnokiak li­bából. fokhagymából, de hát ez csak kettő a sok más jövede­lemforrásból, amivel a termelő- szövetkezetekben is rendelkez­nek. Ebben az évben még több pénz lesz — nemcsak libából, fokhagymából, hanem a tava­lyinál nagyobb termésátlagból is. Miért állítjuk ezt? Meg­mondjuk. 1962 őszén 1300 holdon nem tudta elvégezni a tsz a mély­szántást. Tavaly 3458 hold volt a terv, el is végezték. Érdek­lődjék csak meg, mennyivel lesz nagyobb a cukorrépa vagy burgonyaátlag az idei betakarí­táskor, mint tavaly? De milyen jelszó alakult ki a községben az utóbbi időkben, ha összejött az emberek pénze, és vásárolni akartak? „Irány — Baja, Kalocsa!” A vásárlókedv — tehát a pénzmag — növekedésével nem tart lépést a bolthálózat fej­lesztése. A meglevő 2 élelmi­szerüzlet, 1 vegyesbolt, ahol vas- és műszaki cikkek is kap­hatók, valamint 1 ruházati bolt — kicsi, berendezésük korsze­rűtlen, elvault. Fokozottan áll ez a borsosháti határrészen le­vő tanyai boltra. Szeretnénk külön ipari szak­üzletet, ahol motorkerékpárt, rádiót is vásárolhatnának egyéb szakcikkek mellett. Nemcsak a lányok, asszonyok, de a férfiak, fiatalemberek is szívesen válo­gatnának változatosabb textil­árukban. Tudjuk, egyszerre nem oldhat meg mindent a földmű­vesszövetkezet, de egy kicsit gyorsabb tempó nem ártana az üzletek korszerűsítésében, bő­vítésében. El kell azonban azt is ismer­ni, hogy újat is ad a földmű­vesszövetkezet. Májusban ké­szül el a korszerű falatozó, bü­fé, melyet régen várt már a lakosság... Tudjuk, hogy ahol a kávéfőzőgép megjelenik, ott már igényesebbek az emberek. Könyvkiállítás — irodában Kozó József vb-elnök szobá­jában a modern könyvszekrény minden lapját, peremét köny­vekkel telepítették be. Az a na­rancsvörös könyv Berényi Jó­zsef: „Jólét és kultúra” c. mun­kája. „Mai lakás — mai ízlés” — kelleti magát egy szép szoba­sarkot mutató fedőlapjával Ger­gely István műve. Ernst Fischer ragyogó regényét, jobban mond va dokumentumregényét a Di mitrov-perről alighogy megpil lantjuk, lecsapunk rá. ' — Nem lehetne ezt megven­ni? — Mindet el akarom adni - mosolyog a vb-elnök. Már már fél ezer forint áru elkelt. Iga­lejárt már a Kossuth Könyvki adó V. által rendezett kiállító határideje, de — nem akarok visszaküldeni semmit... Minden könyvkiadó örülhet ilyen kiállításoknak. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents