Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
uvGlridés Szembesítés meg a felnőtt lakosság mezőgazdasági munkáról kapcsolatos szemlélete..." A megnyerő arcú fiatal igazgatónő az utolsó szavakat már folytonos igen-mozdulatokkal, egyre gyorsabban olvassa és szinte kirobban belőle a pedagógus öröme. — Ragyogóan megy a felnőtt szakmunkásképzés... Nincs tes- sék-lássék anyagnyúzás, nincs hiányzás... Csak — csak még a gyerekek... Egy pillanatra. Nyolcadíves kis kimutatás kerül elő. A táblázat ezt mutatja: 111 nyolcadik osztályos tanuló közül — a félévi véleménykutatás szerint — csupán 5 választotta a mezőgazdasági pályát, 44 ipari tanulónak, 23 technikumba szeretne menni, 8 otthon, illetve a tsz-ben marad majd, a többi a gimnáziumot választja... Eszerint még nincs frontális áttörés a mezőgazdasági érdeklődés irányába? — Lesz. Hamarosan. Nemcsak a szülők tanulnak. Igen terjed a híre a most indult első, kihelyezett mezőgazdasági szakú gimnáziumi osztálynak. A 28 tanuló szőlőtermesztésre, borkezelésre „profilírozott” tanulmányokat végez, a végén szakmunkásbizonyítványt kap... Ebben a községben a szőlő: az élet. öröm hallgatni, milyen szíwel-lélek- kel benne vannak a diákok. Hiszen mondhatjuk, azt tanulják mélyen, tudományosan, érdekesen, amiben otthon is élnek. Odahaza a szülők is kíváncsiak, maguk is részt vesznek a tanulásban, hiszen nem egyszer elhangzik órán: „Apukámnak erről az a véleménye...” — A járási pártbizottság, elsősorban Horváth Ignác elvtárs „hajtotta” leglelkesebben ennek a nagyszerű iskolának az ügyét... A jég megtört... Vége a szembesítésnek. Nem győzzük megtalálni a szavakat annak a közös következetetés- nek a kifejezésére, hogy nagyszerű érzés, amikor egy párt- értekezlet utáni második esztendőben a már jegyzőkönyvi dokumentummá vált felszólalást — gazdag gyakorlattá válva találjuk meg az életben... A párt olyan munkásainak, mint Lévai Péterné — az újat lelkesen kereső pedagógus —, jelentős része van ebben a sikerben. Tóth István A KÖZÖSSÉG EREJE Az egyik iskolában a KISZ- titkár sikkasztott. Nem nagy összeget, a néhány száz forintnyi tagdíjakból nem is vehetett volna el sokat, de a hangsúly amúgy se az összegen, hanem a sikkasztás tényén van. Az osztályfőnöke azt állította, hogy ő már megjósolta: rosz- szul fogja végezni a gyerek. Fegyelmezetlen, nagyhangú legény volt, és az utóbbi időben rossz társaságba is keveredett. De hát miért hagyták? Miért nem nevelték meg, miért nem váltották le? Az alaposabb vizsgálat egészen képtelen helyzetet tárt fel. A fiatalember szerencsétlenségére, otthon is rossz, gyengekezű, túlságosan szabados nevelést kapott. Első fokon tehát otthon rontották el. A szabadjára engedés okozta túlzott önbizalom aztán az iskolában valami féle „öntudatnak” tűnt. A különben eleven eszű fiú hamar „karriert” csinált. Megválasztották osztálytitkárnak, az iskola KISZ-szervezetébe vezetőségi tagnak, végül titkárnak. A tanárok is támogatták: agilis fiatalember, jól tanul, vezetői erényeket csillogtat és rokonszenvesen nyílt, határozott egyéniség. E akkor, amint a felnőttek társadalmában is annyiszor megesik, a fejébe szállt a dicsőség. A határozottságból mind többször tiszteletlenség lett — felfelé. És mind gyakrabban basáskodás, parancsolgatás. — lefelé. Bizonyára inkább ösztönösen, mint tudatosan azokat is kitűnő érzékkel tudta kiválasztani, akik iránt meg kellett őriznie továbbra is a tisztelet látszatát; a KlSZ-ve- zető tanárt, az igazgatót stb. A diáktársai közül pedig „híve* MAQÁNYOS i CSILLAQ • \ Arany rajzszögek a csillagok; i égre tűzték a kék éjszakát j vállam felett rézsarló a hold. , a szélben énekelnek a fák. De jó annak, aki hazatért, boldog szerelem ingében hál, valami nagyon szépet súgnék■ < ha most szívemhez hajolnál. j Lukács Miklós i Udvardy Gyula: Leány. két” toborzott, barátai, kedvencei voltak. Ezt is afféle „felnőtt recept” szerint. Mindezt olyan ügyesen, hogy pártfogói és hívei nem is meggyőződésük ellenére védték, amikor egy-egy panaszos szó elhangzott ellene. Ha nem készült — sok a társadalmi munkája. Ha feleselt — biztosan a tanára sem használt megfelelő hangot. Hibázott — ki vétlen? Ki tökéletes? ... A folyamatot felderíteni ma már alig lehet, de az okait és a végkifejtését végül kitárta a vizsgálat. Az okok* között pedig a szülői ház vétkén kívül első helyen áll az a bizonytalanság, ami az iskolai KlSZ-szerveze- tek szerepének megítélésében még ma is olyan széles körben uralkodik. Ennek a bizonytalanságnak a szélsőségei: Az egyik álláspont szerint a KISZ csak valamiféle névleges együttes, legfeljebb kis összejövetelek, társadalmi munka és időnkénti unalmas taggyűlések szervezésére jó. A másik véglet: a KISZ önálló, az iskolától független, az iskola által nem befolyásolható szervezet. A gyakorlatban többnyire az első minta szerint „működik” az iskolai KISZ-szervezet. Nagy hiba volna az ifjúságot kivonni a felnőttek vezetése, nevelése alól. Az ifjúság nem nélkülözheti az idősebbek tapasztalt, segítő irányítását. De ugyanúgy hiba, ha nem igyekszünk kifejleszteni a fiatalokban a kezdeményezőkészséget, az önállóságot, a tettvágyat. És bűn megvonni tőlük a közösség nefelőhatását. meg nem mutatni nekik a közösség erejét, nem nevelni őket a közösségi szellemre. Ez a legnagyobb bűn a jövő ellen. A mai fiatalok már a kommunista társadalom polgárai lesznek. Ök alkotják, ők építik majd a kommunista társadalmat. Hogyan? Közösségi érzés és gondolkodásmód nélkül? Nem könnyű természetesen ebbe a jövőbe látnia és eszerint gondolkodnia, nevelnie a pedagógusnak, a mai felnőttnek. Bennünket a régi iskolában neveltek, ahol a pedagógus akarata szent volt, vagy legalább is a pedagógus a „másik oldalon”, a hatalom oldalán állt (itt: nem politikai értelemben), a diák pedig az en- gedelmeskedők csoportjába tartozott. Az új iskolában, a jövő iskolájában közösségek élnek. Ahol a diákok közössége kiegészíti és segíti a tanár nevelőmunkáját, a tanár pedig segíti a közösségeket. A tanuló nem csupán a tanár szavára hallgat, nem azért tanul, nem azért fegyelmezi magát, hanem, mert az elsődleges közösség, az osztály erkölcsi ereje is ezt követeli. Ezzel szemben természetesen az ilyen iskolában a tanár is mindig példamutatóan viselkedjék. Ilyen közösségben egyetlen tanár nem „tart” a KISZ-tit- kártól, s egyetlen KISZ-tag nem viselkedhet méltatlanul, mert a közösség tagjai a tanárral egyetértésben és szövetségben gátolják meg benne. Nem valamiféle elvont eszmény jegyében szorgalmazzuk tehát az eleven közössségek kialakulását. Makarenko — me- * lyik nevelő nem olvasta? — érhetett volna el eredményt az éppen általa létrehozott és ön- kormányzattal felruházott kör ' zösségek nélkül? Jó, a mi viszonyaink és tanulóink mások, mint Makarenko kis csavargói. Nem is a szervezeti példát kell utánoznunk, hanem a nevelés szellemét követni. M, L. megiérti, elfogadja, hogy az új tartalmat új módszerekkel tudjuk legjobban megformálni tanítványainkban... Ehhez szükséges az elméleti megalapozottság Nagyon pozitív tapasztalat, hogy az új pedagógiai elmélet iránt igen nagy kartársaim körében az érdeklődés. Az új pedagógiai elvek érvényesítésében igen hatásos az új tantárgy, a környezetismeret. Közvetlenül kapcsolódik az élethez, a gyerekeket szinte játszva ismerteti a világgal, a társadalommal, intézményekkel. Ezt szeretik legjobban a tanulók —, de a szülők is. Külön élmény a pedagógusnak, hogy milyen készséggel kapcsolódnak a tanításba intézményeink is; Mikor a postának bejelentettük látogatásunkat, olyan izgalommal készültek fel az ismertetésre, hogy egyenesen megható volt. Így volt a tsz-nél, üzemben is. Amikor a rendőrségen a közlekedésről magyaráztak a kicsiknek, a rendőr bácsi még fehér kesztyűt is húzott, pedig faluhelyen ez nem szokás. Azt se tudták itt is, hogyan kedveskedjenek a tanulóknak. A szülők még nagyobb izgalommal várják a környezet- ismereti házifeladatokat, melyek megoldásának ellenőrzésében, irányításában azért is szívesen részt vesznek, mert megértik, hogy gyermekeiket az életre, munkára, kötelességtudatra nevelik. Ilyen megbízatások: a gyerek maga tisztítja otthon a cipőjét — rendbe rakja holmiját — megtisztítja poharát. A pedagógus számára is új módszereket hoz a tantárgy. Nemcsak magyaráz, mit hogyan kell csinálni; maga is szervez, intézkedik, bemutat. Igen izgalmas, és a szocialista pedagógia egyik leghasznosabb gyakorlati megvalósítója a Moszkalenko-féle — nevezzük így — kísérlet. Lényege az, hogy a lehető legreálisabban értékelje a pedagógus a tanítvány munkáját. Tehát nem egyszerű felel tetését jegyzi be a gyereknek, amikor talán hűen visszakapja a gépiesen bemagolt szöveget, hanem azt ellenőrzi, rögzíti, hányszor és hogyan szerepelt a tanuló az órán, vannak-e eredeti észrevételei, önálló gondolatai. Mi is, mondhatnám, feszült kíváncsisággal vártuk most félévkor a kísérlet első eredményeit. Három százalékkal csökkent máris a bukási számarány... A kísérlet a pedagógusra is kedvező, módszerbeli- leg fejlesztő következményekkel jár. Arra ösztönzi, hogy a tanulókat alkotó közreműködésre, logikus gondolkodásra nevelje, kihozza belőlük értékeiket — ne pedig elsősorban ő maga produkálja magát bőbeszédű magyarázatokkal... Nehéz, nehéz, de megyünk előre ebben is... Az eszmei offenzíva: bizonyos vonatkozásban — harc önmagunk megkövesedett nézeteivel is. Nézzük tovább azokat a hatvankettes gondolatokat. „Mi megmutatjuk a gyermekeknek a szocialista mezőgazdaság perspektíváit, ugyanakkor a szülők elijesztik, lebeszélik gyermeküket a mezőgazdasági pályáról... Tehát az úgynevezett kettős nevelés még igen erős gátló tényezője az eredményes szocialista nevelésnek... Ha volna rá mód, hogy a felnőtt dolgozók szakmunkásiskolába járhatnának, ahol a vizsgák letétele után szakmunkásképesítést nyernének, ami magasabb fizetésre is jogosítana —, akkor érdekeltek lennének a mezőgazdasági dolgozók is a szakmunkásiskola elvégzésében... Ez tóbbtermeléshez vezetne, ugyanakkor positiv irányban változna Élménynek is, fcfBérletnek is érdekes, mm ami most következik. • Az izsáki általános iskola igazgatói szobájában közel négy oldalnyi gépelt szöveget teszünk az egyik üres íróasztalra, ami mellé Lévai Péterné igazgatónővel telepedünk egy kis beszélgetésre. — Megismeri, elvtársim?..; Ez volt az ön felszólalása az 1962 októberében tartott megyei pártértekezleten. Az elvtársnő meglepetve veszi fel a lapokat, s egyik kezével az arcához kap. — Igen, ezt mondtam el. j.. Emlékszem, oda is adtam a jegyzetemet a jegyzőkönyvezéshez.... Sosem beszéltem még akkora tömeg előtt. Mikor felértem a Katona József Színház színpadára, s az emelvényről szembekerültem a több száz emberrel, nehéz pillanatok múltak el... Pedig megszoktam az emberek előtti szereplést... Utána mondogatták, nem kellett volna olyan élesen... A KISZ-ről csak a pozitívumokat. — Nem volt helytálló a megállapítása? Olvassuk csak — javasolom és átengedem Lévai elvtársnőnek a szöveget. A szolidan elegáns, fehér köpenyes igazgatónő szemmel látható kíváncsisággal kezdi a szembesítést 1962-es megállapításaival. Szeme gyorsan fut a sorokon, egyre nyugodtabban bólogat. Az első fontos részt hangosan olvassa: „A falusi KISZ-szervezetek nem éreznek túl nagy felelősséget az úttörők mozgalmi neveléséért, úgy könyvelik el, hogy ez a pedagógusok dolga. Ez azonban éppen olyan dolog, mintha egy termelőüzemben a dolgozók ideológiai név :- lése például a föagronómus munkaköréhez tartozna...” Igen, így tapasztaltam, és bizonyára vannak még ilyen KISZ-szervezetek. Leteszi a papírlapot, és felkerülve emlékezik. — Nálunk mi kezdtük a „közeledést”. Többször jártunk a Kiszabén a helyettessel, s kezdetben úgy voltunk vele: „Itt vagyunk, eljöttünk, ha tetszik nektek, ha nem.” Kértük segítségüket, adjanak KTSZ-fiatalo- kat, akik úttörőrajokat,, őrsöket vezetnek... Azóta természetes az együttműködés. Kirándulást, „Ki mit tud” versenyt szerveztünk közösen, segítenek a rendezvényeknél. KISZ-fiatalok vezetik ünnepélyeken a pajtásokat, táborozni mennek velük — s ez egészen más, mint ha csak a tanár megy előttük. Kedves, tevékeny segítőtársaink vannak a KISZ-esekből. Szabó László, Zsoldos István az állami gazdaság gépműhelyéből, Katona .Lujza, Jerábek Judit, Újszászi Emilia a Bányai Júlia Gimnáziumból. Ezen a télen „nagyonnagy” volt a KISZ. Önköltségi áron sorozatvetítést végeztek a gyerekeknek. Magyar Pál, az ifjúsági székház igazgatója volt a gazdája az úttörő- karneválnak is. Mit is mondtam még 1962- ben? „Lehetővé kell tenni, hogy az üzemi fiatalok munkaidő alatt is eljöhessenek úttörőfoglalkozásra anélkül, hogy az ott töltött időt levonnák a fizetésükből...” — Ez is megvalósult. Most már egész felszabadult a találkozás az egykori észrevételekkel. Az eredményeket számon kérő pedagógus mélyed ismét a sorokba: „A mi iskolánkban a 40 tagú nevelőtestület megismerkedett a marxista filozófia alapjaival, szakmai téren pedig lassan megmutatkozik a szocialista pedagógia elméletének gyakorlatban való alkalmazása...” Elkomolyodik, amint megáll az olvasással. Lassan, töprengve fogalmaz, hogy minél pontosabb legyen az információ. — Igen. Ez az utóbbi sokszor nehéz. Hiába, a tudat változtatása nehezebb. Míg a 20—25 rutinnal tanító pedagógus
