Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-07 / 56. szám
1964. március 7, szombat 5 oldal Expedíció a jövőbe Gyermekeinkről beszélgetni — tegye a szívére a kezét — melyik szülő nem teszi szí vesen? Még munka közben is meg-megfeledkezünk magunkról. okvetlenül elmondjuk egymásnak, ha valami érdekesség jut eszünkbe róluk. Szinte magától kínálkozott a gyerekekről szóló téma, amikor nemrégiben a kultúrotthon igazgatójával és a községi tanács vb-elnökével beszélgettünk a géderlaki tanácsházán. — Idős házaspár lakik a szomszédságomban: Botka Lajos bácsi és a felesége — kezdte a művelődési otthon igazgatója — Csak úgy örül a lelkem, ami- kor szombatonként négy hetedik osztályos kislányt látok hozzájuk betérni. A házaspár segítségére szerződtek. Kitakarítanak a lakásban, elsepregetik a 'járdát, vizet hordanak, egy hétre bekészítik a tűzreválót. Az áttörő őrsük megbízatását teljesítik ezzel. — Számomra pedig a gyerekek expedíciós munkája jelentett meglepetést és nagy élményt — vette át a szót most a tanácselnök. — Három délelőttöt töltöttem velük, mert minden őrs elküldte a képviselőit. Felváltva faggattak, tették fel az érdekes kérdéseiket. Mikor épült a tanácsház, milyen átalakításokat végeztünk rajta, mióta van községi orvosi rendelő, hogyan volt korábban, amikor még nem volt Géderlak- nak orvosa, milyen munkakörök vannak a tanácsnál, hogyan dolgoznak a tanácstagok, menynyibe került a kultúrotthon építése, mit segített ehhez a lakosság, és így tovább, önkéntelenül is a jövő közéleti embereit láttam bennük. S a géderlaki beszélgetés óta a megye számos helységében tettek említést az úttörőknek a jelent tanulmányozó és nyomában a jövőt rajzolgató „expedícióiról”. Legutóbb a kecskeméti tanácsház folyosóján akadtam össze két kislánnyal, a Budai utcai általános iskola úttörőivel, akik a vb pénzügyi osztályát keresték, hogy a megyeszékhely gazdálkodásáról kérjék tájékoztatását. Bőségesen kijutott azonban ezekből a kíváncsi kis ügyfelekből a városi tanács vb-elnökének is, hiszen néhány napon át egyik küldött ség szinte a másikat érte, míg végül az úttörőház vezetőjének javaslatára az érdeklődő pajtások népes tábora előtt tartotta meg az elnök a városfejlesztésről szóló előadását. Szó, ami szó, sok felnőtt éppen a „jövőbe tett expedíciós” tevékenységük közben ismerkedett a kis úttörők mozgalmi munkájával. S ez nemcsak élményt jelent a számukra, de el is gondolkoztat. Hiszen az úttörőmozgalom nemcsak a jobb tanulmányi eredmények elérésére serkent, segít kialakítani a felnövekvő nemzedékben a nemes emberi tulajdonságokat, hanem szélesíti látókörüket, önállóságra, határozottságra is megtanítja őket. Az a kis pajtás, aki ma a szűkebb hazája jelenének részleteiről és távlati terveiről tájékozódik a község, város vezetőinél, évek múltán bátran, öntudatosan lépi át a tanácsház és minden más hivatal küszöbét, s nem teszi a kalapját reszkető kézzel a padlóra, mint azt egy idős bácsikától láttam megyénk egyik községében, amikor hivatalos ügyben fordult az igazgatási előadóhoz. Gyermekeink, akik az úttörőmunka keretében ismerkednek a községek, városok jelenével és a jövő terveivel, holnap jól tájékozódott közéleti emberekként serénykednek az utánuk következő nemzedékek életének még szebbé, tartalmasabbá tételén. P. I. Munka és ianulás A Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepének pártaktivistái az elmúlt időben kiemelkedően jó munkát végeztek, lszaev János telepvezető, aki tagja a járási pártbizottságnak is, ottjártunk- kor elmondta, hogy az üzem pártaktivistáinak száma — különösen az elmúlt két esztendő alatt — jelentősen gyarapodott. A telepen egyre többen vannak olyan dolgozók, akik munkájukat becsületesen, szigorú önkritikával végzik. Politikai ismeretek tekintetében sem maradnak alatta a követelményeknek, s ez végeredményben az üzemi párt- alapszervezet helyesen alkalmazott propagandamunkájaként könyvelhető el. Benyó Páltól, a pártalap- szervezet titkárától megtudtuk: az üzem kommunistái élen járnak a termelésben. Meggyőző, felvilágosító munkájuk már sok szép eredményt hozott, különösen a fiatalok körében. A február 21-i taggyűlésen a tagjelöltek közül újabb négy ifjúmunkást vettek fel a párttagok sorába. Felkerestünk egy fiatal kommunistát, Fülöp Ferencnél. Csodálkozott, talán kissé zavarba is jött, amikor megkérdeztük: mi készítette arra, hogy aktívan vegye ki részét a párt- szervezet körültekintő, nagy gonddal járó, tehát nem éppen kis felelősséget követelő munkájából. — Az emberek, szocialista társadalmunk iránti szeretet — mondta. — Tulajdonképpen még egész fiatalon kapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba, s mindig az volt a vágyam, hogy egyszer felvegyenek a pártba. Végre elérkezett az a nap is. Megkerestük Pecnyik István TMK-villanyszerelőt is. Mosolygott, amikor kezet rázott velünk. — Tíz éve vagyok a párt tagja, de az ifjúsági szervezetben már jóval előbb dolgoztam. Ott is hamarosan a vezetőségbe választották, az ellenforradalom után párttitkár, majd 1957-ben munkásőr lett. Az ezzel járó feladatok elvégzése és a pártmunka mellett azonban a munkásőrség fegyvermesteri teendőit is becsülettel ellátja. — Higgyék el — mondta —, nagyon jó érzés tölti el az embert, amikor kitartó, kemény munka után látja az eredményeket. lszaev és Benyó elvtárs mosolyog. Csak bólintanak: így igaz! Ma már az üzem dolgozói között talán nincs is senki, aki ne értene egyet a párt célkitűzéseivel. Érdeklődés nyilvánul meg a politikai tanfolyamok iránt. Sokan elvégezték a marxizmus—leninizmus II. évfolyamát. Az idén az alapszervezet ipari tagozaton indít tizenkét előadásból álló szaktanfolyamot. Munka és tanulás. Ez jellemzi a kiskőrösi konzervgyár alapszervezetének tevékenységét. V. I. Sükösdi ösztöndíjasok A szakemberhiány pótlására több társadalmi ösztöndíjat alapított a Sükösdi Községi Tanács. Két mezőgazdasági szakember 1965- ben, három pedagógus 1966- ban és egy orvos 1967-ben tér vissza az egyetemről, illetve a főiskoláról a községbe. Tízéves a Berkes Ferenc Technikum TlZ ÉVE már, hogy a SZÖVOSZ kecskeméti Berkes Ferenc Közgazdasági Technikumában megindult az első évfolyam oktatása. Az iskolában a szövetkezetek számára képeznek ki kereskedelmi szakembereket. Milyen változások történtek tíz év alatt? Erről kérdeztük a tedhnikum igazgatóját, Kiss Jánost. — Az akkori egy évfolyam helyett ma már öt működik, s 200 nappali tagozatos hallgatónk van. Ezen kívül 350 a levelezők száma. Nemrégiben nyílt meg nálunk a felvásárló szakembereket képző tagozat, az első és egyetlen az országban. Hallgatóink a többi tagozatra is távoli vidékekről sereglettek ide, hiszen a kecskeméti technikumon kívül csupán három hasonló jellegű középiskola van hazánkban. A tanulók gyakorlati és elméleti oktatást egyaránt kapnak. Az iskola udvarán berendeztünk egy kis tanboltot, mintegy 10 ezer forint beruházással. Itt a diákok saját maguk vezetik az üzletet, kéthetenként váltják egymást, leltároznak, minden úgy történik, mint az „igaziban”. HOGYAN készül az iskola az évforduló megünneplésére? — Először is: a KISZ szervezet a jubileumi tanévre különféle pályázatokat hirdetett. Rendeznek kirakatrendezési versenyt, sportversenyt, ahol a másik három iskola csapataival mérkőznek legjobbjaink. A kul- túrverseny győztesei indulnak a városi kulturális seregszemlén, a szövetkezetek országos seregszemléjén is. MA, SZOMBATON este pedig a Cifrapalotában megrendezik a diákok körében any- nyira népszerű hagyományos Hóvirág bált, ami egyben jubileumi bál is lesz. Feri bólintott. — Sokat töröm a fejem. Forradalom, szeretet összefér-e? — Szerintem el se választható — mondta Aliz. — Lehet. Akikért harcolunk, akiknek csak jót akarunk, azok szerethetnek bennünket. Ha nem szeretnek, akkor vagy nem értik, mit akarunk, vagy .n . Akkor valamit rosszul csinálunk, valami nem tetszik nekik. — Ilyen nem lehet — kapta fel a fejét a lány. — Mindent úgy csinálunk, ahogy kell. Íriszen különben miért is tennénk akármit is. Az öreg vekker a sublódon tizenegyet mutatott. A kéményben dúdolt a szél. A Körvasútsor felöl vonatfütty hallatszott. A lakás nagyon kihűlt. — Az öregek — rezzent ősz- sze Aliz. — Hagyni kellene, hogy lepihenjenek. — Bizony — helyeselt Feri. — Odakint rostokolnak. — Még ezt az egy csomagot — mutatott az asztal sarkára Kálmán. — Negyven-ötven papír lehet... A megszáradt röpiratokat Aliz gondosan egymásra rakta. Labdát gyúrt az elrontott példányokból, a padlón szétdobált, hibás papírból. A kályhában újra fellobbant a láng. De meleget már nem adott. Vargháék szemmel láthatóan szívesen fogadták a bejelentést: — Mindjárt megvagyunk. De egy szóval se sürgették őket. — Egy cseppet se nyugtalankodjatok — szólt Vargha. — Aminek meg kell lenni, az csak készüljön el. — Elkészül — nyugtatta Feri. — Akkor rendben van — bólintott a kazánkovács. — Miattunk ne siessétek el. A papír elfogyott. A nyomokat eltüntették. Meleg vizet hoztak lavórban a konyhából. — Jó erősen — biztatta Feri szakértelemmel Alizt és Kálmánt. Átcsúztatta kezükbe a szemcsés, lúgos, háznál főzött mosószappant. Sokáig mosták a kezüket, mint az orvosok a műtétnél. A gép is visszakerült a helyére. A papírba csomagolt, gondosan átkötött röpiratokat rongyba csavarták és ideiglenesen Vargha szalmazsákjába dugták. Valahová a vánkos alá, fejhez, ahol nem gyúródik. Búcsúzkodtak. Előbb Aliz és Csabai, aztán néhány perc múlva Feri tette be maga mögött a léces kertkaput. (Folytatjuk) yű emzetközi ünnepükön róluk mondjunk sok szépet, jót: anyánkról, feleségünkről, lányainkról, a mi drágáinkról, akik szebbek mint mi, jobbak mint mi, kedvesebbek mint mi férfiak. Csecsemőadóját kínpadon rója le minden édesanya, gyengéd egyéniségét szent türelemmel szegezteti férje mellére minden jó feleség, s a lányok finomabb mosolya világít az ifjúság homályban tétovázó tekintetének ... Mivel tudnánk mindezt meghálálni ‘ > s hát még azt, hogy az igaz demokráciában egyenlő jogú testvéreinkké is válván, egyenlő kötelességeket is vállaltak, s minden nagyszerű női értékeik mellett derekasan kiveszik részüket a dolgozó nép életet szépítő munkájából. Mintegy örömteljes ajándékként ismerjük el most róluk, hogy hűségük, erkölcsi életük és gondolatviláguk tisztasága különb mint a férfiaké (ezt egyebek között válóperek aktái is bizonyítják), egy genfi nemzetközi statisztika szerint pedig a törvényszerinti bűnökből 17 közül 15-öt férfiak követnek el, tehát csak kettőt a nők. Ugyanaz a statisztika kimutatja, hogy az iszákosság öngyilkoló vétkébe is mennyivel kevesebben esnek bele ők, hiszen hét férfira mindössze egy nő akad, akit elvon a tiszta élettől az alkoholbódulat. C zellemi, lelki világuk ** rendezettebb képét mutatja az a valóság is, hogy 25 százalékkal kevesebben dobják el önként az életüket, ennyivel kevesebb közöttük az öngyilkos, ötven százalékkal könnyebben pirulnak, 500 kalóriával kevesebbet fogyasztanak, átlaguk 11 centivel alacsonyabb, súlyuk 4 kilóval kevesebb, termetük sokkal arányosabb, szívük percenként nyolccal többet üt, s vérnyomásuk (az általános hiedelemmel ellentétben) 10 ponttal alacsonyabb. Igen jellemző, hogy 6 százalékkal készebbek alávetni magukat műtétnek, mint a mindenféle betegségben általánosan gyávább férfiak. Ismeretes dolog, hogy minden helységben több az öregasszony, mint az öreg férfi, hiszen 100 000 fő közül 691 asszonyszemély éri el a 90-ik életévet, míg a férfiak közül csak 387. Most pedig hadd említsem meg, hogy a mi falunkban 1928 őszén temettek egy kis parasztasszonyt, aki jórészt gyékénytárgyak készítésével tartotta fönn családját, s kilenc gyermeket nevelt így fel becsületben. A községi orvos meghatottan búcsúztatta a temetőben, így szólván: Nagyobb dolog volt ez, mint végigverekedni a világháborút. — Erre egy őrmester kilépett a megjelentek közül, leszedte háborús kitüntetéseit, s a halott koporsójára tette a sírba. Ez az anya dicsősége volt. Azt meg a porosz törté” netből tanultam, hogy Konrád király Winsberg ostromakor elutasította a város kegyelemkérését, de szabad elvonulást engedett az asszonyoknak, akik legféltettebb kincsüket magukkal vihették. Az asszonyok erre férjüket vették hátukra. Ez pedig a feleségek dicsőségét hirdeti örökké. Simonka György — ,ia nem értjük egymást — szólt Csabai — hogyan érthetjük a többi embert? Nekünk nem lehetnek titkaink egymás előtt. Sok az ellenség, kevés a rendes ember,
