Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

1964. március 6, péntek 3. oldal a második félév Kedves ismerősök. Tavaly ősszel már találkoztunk, nem sokkal a tanév kezdete után. Akkor olyan lelkes, bizakodó volt Kiskunfélegyházán a mar­xizmus—leninizmus esti egyete­mének kihelyezett osztálya, hogy önkéntelenül is arra gondoltam: ide vissza kell jönni, lássuk, mi­lyen lesz a hangulat egy fél év múlva, az első vizsgák után. Külsőre a kép ugyanaz. Ugyanaz a terem, ugyanazok az arcok, az akkorihoz hasonlóan élénk vita... A földrajzi kör­nyezet és a népesség hatása a fejlődésre, a termelőerők ala­kulására... Azután: az alap és felépítmény viszonya ... Bonyo­lult, sokfelé ágazó problémák. A vitaszellem, ami akkor annyira tetszett itt, nem lanyhult azóta sem. De mint­ha valamicskét szűkült volna a kör. Kevesebb kéz nyúlik a magasba, ahogy megfigyeltem, akadt olyan is, aki egész este nem szólt egy szót sem, csak figyelt. Harsányi Lajos, az osztály ve­zetője, aztán megmagyarázta a szünetben, a maga csendes mód­ján bosszankodva, hogy miért: — Későn kaptuk meg a tör­ténelmi materializmus tanköny­vét, nem szállította idejében a Kossuth Kiadó. Az első félévi vizsgák aztán két előadás anya­gából csak a jegyzeteikből ké­szülhettek fel a hallgatók. Ügy pedig nehéz. Az esti egyetem színvonalán már nem nélkülöz­hető a tankönyv, a „hozzáol- vasás”. Kemény tanulás ez. Tehát ezért! Hogyan sikerül­tek a félévi vizsgák? — Az esti tagozatosokkal megesik, hogy a heti foglalko­zásokra elnagyoltan készülnek, mert hét közben nem hagy elég időt a tanulásr* a munka. A vizsgák előtt pedig nekiesnek és éjjel-nappal tanulnak. Itt az­tán magam is meglepődtem, mennyivel jobbak lettek né­melyiknél az eredmények, mint a szemináriumok alapján vár­ható volt. Tizenöt ötös lett, több mint az osztály fele. Hatan négyesre, ketten közepesre vizs- gázak, elégséges is kettő lett, egy pedig elégtelen. Hányán hagyták abba? — Egy vidéki hallgató beteg lett, hosszabb időre elmaradt, utána már nem folytatta. Egy kimaradt az elfoglaltságára hi­vatkozva. A harmadik pedig szorgalmasan bejárt Kömpöcről — míg le nfem esett az első hó. Azóta nem láttuk ... Lássuk, mit mondanak, túl az első vizsgán, a hallgatók? Sallai Sándor, a Petőfi Gim­názium tanára: — Régóta részt veszek a pe­dagógus ideológiai továbbkép­zésben. Jó alap volt az esti egyetemhez, de csak alap. Az itteni anyag nagyobb, több. ala­posabb. Az első félévben tanult filozófiával az egyik tárgyam, a biológia oktatásához kaptam sok segítséget. A politikai gaz­daságtant pedig majd a földrajz tanításában hasznosíthatom. Harsányi elvtárs közbeszól, hogy most van folyamatban Sal­lai Sándor tagjelöltfelvétele. — Ezért is örömmel tanulok itt. Méltó akarok lenni a meg­tiszteltetésre, hogy a párt tagjai sorába tartózhatom. .. Azután tanárember létemre pártmunkát is valószínűleg a pártoktatás­ban kapok majd. Ahhoz pedig jól fel kell készülnöm ... Könnyű volt-e. nehéz volt-e eddig? — Csak egy előadásról marad­tam el, de megéreztem, hiány­zott ... Nagy előny, hogy itt van helyben az esti egyetem. Kecskemétre átjárni nehezebb volna ... Még egy hallgatót faggattam ki részletesebben: Kassai Fe­rencet, a Vegyipari Gépgyár pénzügyi osztályvezetőjét: — Már évek óta propagandis­ta vagyok, magam is tanítok a pártokta fásban — mondotta. — De csak politikai gazdaságtant. Filozófiát nem tanultam még, ezért is nagyon érdekes volt az első félév. Kassai elvtárs két hét ha­lasztást kért, a többieknél ké­sőbb vizsgázott. — Az üzemben januárban szó szerint minden időmet lekötötte A falu szépítésébe, gazdasági gya­rapításába Tompán is mind több ember, társadalmi szervezet kapcso­lódik be. Ezért elhatározták, hogy a falu érdekében legeredményeseb­ben munkálkodó községlakók és szervezetek tetteit emlékkönyvben örökítik meg az utókor számára. A Érdekes emlékkönyv helyi tanács az emlékkönyvet ez év január 1-én nyitotta meg és el­sőnek a Szabadság Tsz KlSZ-szer- vezeténok és a szervezet titkárának neve került az emlékkönyvbe, ki­váló gazdasági és politikai munká­juk elismeréséül. (Tudósítónktól.) az év végi zárás, mérlegkészí­tés, a gazdálkodási terv elké­szítése. Nem volt időm tanulni, nem vehettem ki a tanulmányi szabadságot sem. Még így, ha­lasztással is csak négy nap ju­tott a felkészülésre. — De így is ötösre vizsgázott — dicséri Harsányi elvtárs. Az első félév tehát lezajlott, sikerrel. Ha volt is izgalom a vizsga előtt, az eredményes sze­replés nyomán elcsitultak az aggodalmak, s most már biza­kodó és lelkes a hangulat ismét az esti egyetem kiskunfélegy­házi kihelyezett osztályában. M. L. Romantikus zenekari est Kecskeméten A MÜLT század zeneművé­szetének négy népszerű alkotá­sa szólalt meg hétfőn este Kecs­keméten. Közismert remekmű­vek előadása hálás, ugyanakkor kényes feladat is. Közönségünk egy része ugyanis örömmel hallja az ismert dallamokat, sőt, vannak, akik csak a megszokot­tat, a sokszor hallottat hallják szívesen. Ezért ez a műveknek kijáró taps feltétlen sikert je­lent az előadóknak. Ugyanakkor az igényesebb hallgatók épp ilyen esetben várnak a művé­szektől valami többletet, régi kompozícióknak új vonással való gazdagítását. Szerencsére városunkban egyre többen van­Micrt kihasználatlan? A kalocsai úttörőházban a “ gyerekek maguk tartják rendben a kertet. Tavasszal, amikor már melegen süt a nap, előkerülnek a raktárból a szer­számok, a kis kertészek szor­galmasan ásnak, virágot ültet­nek, gyomlálnak, örömmel te­szik, hiszen jobban esik a játék is a pompázó udvaron, meg az­tán olyan tanulságos, szép mun­ka ez. A tanács, látva a nagy buz­galmat. néhány éve üvegházat építtetett az úttörőház udva­rára. Nem túlságosan nagyot, éppen akkorát, hogy ott ké­nyelmesen buzgólkodhassanak, kertészkedhessenek a pajtások. Fűtőberendezést is kapott az üvegház, hadd dolgozhassanak benne télen is. Megér úgy 80— 100 ezer forintot a pompás kis építmény. Nem egy termelőszö­vetkezet megirigyelhetné. Árul­hatná belőle Katalin naptól Sándor-József-Benedekig a szeg­fűt, rózsát, vagy nevelhetné a palántákat a primőrökhöz. Az üvegház azonban az úttö­rőknek készült (hol büszkélked­hetnek ilyesmivel?), szerződtet­tek egy kertészt, s így lett a ka­locsai gyermekeknek „természet­kutató állomásuk". Ifépzelhető az öröm. A paj­*' tások még szorgalmasab­ban dolgoztak, az üvegház nö­vényvilága egyre dúsabb gaz­dagabb lett. Könnyebb lett az iskolában is a biológia, amit ott tanullak, a szemük előtt játszó­dott le a valóságban. Megsze­rették a kertészkedést, sokan készültek is erre a pályára. Tavaly ősszel azonban meg­szűnt a „természetkutató állo­más”. Nemcsak a kissé fellengős címet vették el, hanem ami sok­kal nagyobb baj: elvették a „stá­tust”. Nincs többé kertészük. Mácsay László igazgató azóta sok mindent megpróbált, hogy megmentse ezt a gyerekparadi­csomot. Hátha akad vállalkozó, a kertészethez értő tanár, aki továbbra is vezeti a munkát. Felajánlotta az üvegházat az is­koláknak sorban, még a mező­gazdasági technikumnak is: lé­tesítsenek kísérleti parcellákat, müveHessík tovább a gyerekek­kel, kár lenne, ha tőnkre men­ne. S enki sem vállalta. Végül elvállalta egy úttörőcsa­pat, de aztán ezek is abbahagy­ták. Feltehetően nem törődött velük senki. Azóta a növényzet elfagyott, minden tönkrement az idei hi­deg télen. S a szép kis üvegház ott áll kihasználatlanul. Kár érte. Nemcsak a veszen­dőbe ment pénzért és a. tönkre fagyott délszaki növényekért, hanem sokkal inkább a kis út­törők befagyasztott buzgalmáért, és azért a veszteségért, amivel a tanulásuk, tudásuk megrövi­dült. Mácsay igazgató még próbál­kozik. De ha végképp nem kell az üvegház az iskoláknak, ad­ják át a községgazdálkodási vál­lalat virágkertészetének, vagy valamelyik élelmes termelőszö­vetkezetnek. Aligha nem kapva kapnak majd rajta. K. G. nak az utóbbiak, akik kritiká­val és nem feltétlen hódolattal fogadják a népszerű művek elő­adását. így mérlegelve a hétfői kon­certet, megállapíthatjuk, hogy az általa nyújtott élmény nem határozható meg egyértelműen. Kezdjük a leginkább proble­matikus számmal, Schumann: A-moll zongoraversenyével. En­nek a műnek sikere szinte tel­jes egészében a szólistától függ, a zenekar szerepe itt a kíséret, a szó legszorosabb értelmében. A zenekari hangszerelés Schu­mann számára mindvégig ide­gen terület maradt. HÉTFŐI zongoristánk, Kato­na Agnes, régi ismerősünk, többször hallottuk már Kecske­méten. Eddigi tapasztalataink­kal egybevágóan most is igen kidolgozottan és kisebb hibák­tól eltekintve technikailag is pontosan muzsikált. A zongora- verseny álmodozó, lágyan ének­lő karaktere szépen bontakozott ki keze alatt. Schumann másik arcának, a szertelenül csapongó képzeletű, olykor nyers lendü­letű, romantikus ..kamasznak” a bemutatásával azonban adósunk maradt. Tempóvételét némely helyen túlzottan visszafogottnak éreztük. így például az első tétel kidolgozási részében, mely ennek következtében szinte ön­álló, lassú tétellé szélesedett. Zavaró volt a hangverseny- zongora hangolatlansága (né­hány hang bántóan hamisan szóit) és nem keltett éppen jó benyomást az a megnevezhetet­len építmény sem, mely a zon­gora egvik lábát volt hivatva helyettesíteni! KFRFKF-S JÁNOS, az Álla­mi Operaház karnagya a bu­dapesti MÁV Szimfonikusok Zenekarát megbízható mozdula­tokkal. jó ritmussal dirigálta. Csupán a tempóival nem értet­tünk mindig egvet. A hangver­seny nyitószámát, Debussy: Két noctume-iét igen finom színér­zékkel tolmácsolta. A Felhőket még kissé statikusnak éreztük, mintha Debussy felhői rtfszlet- szerűen mozognának a holdfé­nyes égbolton, és nem gomo­lyognának, Az Ünnepek kavar­45. Felhívás a leventékhez A lakás gazdái — idős házas­pár — a konyhában vacsoráz­tak. Rézmozsárra állított petró­leumlámpa világított előttük az asztalom. Ők -engedték be a megbeszélt három kopogtatásra. Nem mondtak, nem kérdeztek semmit, csak kinyitották a szo- oa ajtaját. — Odabent van a kis rokon — mondta a bajusza alatt Vargha. Kálmánra érthette. S ő nem tudta, hogy Csabai rokona-e valóban az idős munkásnak, vagy csak... De nem is lé­nyeges. Ott volt Kálmán mellett Aliz is. A fiú galléros szvetterben volt. A szobát a konyha felől fűtötték, és most a csukott ajtón át nem mehetett be a meleg. A lány otthonosan, télikabát nélkül, csinosabbnak tűnt, mint amilyennek a cukrászdában lát­ta. Szőke, válláig érő haját kö­zépen választotta dl. a szeme egészen világoskék volt, álla kicsi és akaratos, ö is pulóvert viselt, zöldet, mint Kálmán, arasznyi széles, keresztbe futó fehér csíkkal a mellén. Beszélgettek egy keveset, az­tán előkerült az ágy alól egy faláda. Abból rongyok alól a sokszorosító gép. Röpirat készült: FELHÍVÁS A LEVENTÉKHEZ! „Tartsatok velünk, a harcoló munkásokkal!” — Gondosan, tisztán kell dol­gozni, hogy a szöveg olvasható legyen — mondta Csabai. A friss levonatok nedvesen csillogtak a festéktől. A padló­ra, a kanapéra, az ágytakaróra fektették sorban valmennyit, egymás mellé, hogy a helyet ki­használják, s lépni, mozogni is tudjanak. Körülményesen, las­san ment a munka, de egyfoly­tában kellett megcsinálni. Pa­pírt, festéket, stencilt és sem­milyen más holjnit nem hagy­hattak vissza. A munkát be kel­lett fejezni, ha egy éjszakájuk­ba kerül is. Szerették volna, ha sikerül elkészíteniök néhány százat a felhívásból. Munka közben csendben be­szélgettek. Ferinek újra eszé­be jutott mindaz, ami odafelé a villamoson foglalkoztatta. Kálmán és Aliz látták: valami nagyon ránehezedik. — Nem osztanád meg ve­lünk a gondodat? Olyan kedvesen és melegen érdeklődtek, hogy nem hallgat­hatta el. — Tudjátok, néha — hát hiá­ba — az ember nehezen igazo­dik el a saját dolgain is. — Hát persze — mondták ■— megesik. — Ti is voltatok már így? — Hát hogyne ... — Van egy barátom, vagy csak... most azt hiszem, egy ideig nem fogok találkozni ve­le... A Telefongyárban dolgo­zik. Az azt tartja, hogy aki a saját dolgaival nyavalyog, az nem való közénk, az nem le­het jó elvtárs. Azok ketten mosolyogtak. — Az a fiú valami fakir le­het — csóválta a fejét Kálmán. — Aki másokkal törődik, az a saját életét is okosan irányítja — De ő azt mondja, aki a maga bajával problémázik. az szentimentális és individualista. — Nevetséges — mondta a .lány. — Emberek vagyunk. Ha a torkod bedagad, nem énekel­hetsz, ha a gyomrod görcsöl, nem lakmározhatsz. Csak tisz­ta fejjel és nyugodt lelkiisme­rettel tudsz dolgozni. Az agyunk, a szívünk a magánéle­tünkben is és a mozgalmi mun­kában is velünk van. — Ilyen értelemben tényleg elválaszthatatlan a mozgalmi munka és a magánélet — bólin­tott Kálmán. — Azt hiszem, minden érte- lemoen — mondta a lány. — Azért kispolgári nyavaly- gás is létezik — érvelt Csabai. — Világos. Feri felsóhajtott: — Ez az. Azt hiszem, a2 enyéim is ilyenek. — Ne haragudj — nyugtatta Kálmán. — Nem úgy értettem. Feri Ilonkáról és Katiról be­szélt. Maga .sem tudta, miért tette. Hiszen azok ketten éppen olyan fiatalok voltak, mint ő, aligha várhatott tőlük segítsé­get, tanácsot. Vagy talán éppen az bírta őszinteségre, hogy Aliz és Kálmán olyan nagyon egyszerűen, olyan nagyon ter­mészetesen átlépték azt az ár­kot, amelyet ő még áthághatat­lannak érez? (Folytatjuk.) gása azonban színpompásan, de kellő mértéktartással bontako­zott ki .keze alatt. Az est leg­szebb száma kétségtelenül Schu­bert: Befejezetlen szimfóniája volt. Az első tétel érzelmi-zenei kontrasztjai után a második té­tel rezignált lírájában talált legigazabban egymásra karmes­ter és zenekar. Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című operája előjátékának nagy ze­nei tablója, hatalmas hangzó apparátusával hatásos záró­számnak bizonyult. A műsort Lukin László is­mertette, igen színesen, átszőve érzékletes, képszerű elemekkel VÉGÜL még egyet: nagyon sajnáltuk, sőt, fájlaltuk, hogy délután a fenti műsor kiválasz­tott részleteit ugyanezek az előadók az ifjúságnak sokkal szürkébben, mondjuk ki: unal­masan játszották. Szerintünk a „nagy’ zene világába most bele­kóstoló ifjú zenehallgató közön­ség megérdemelne ugyanolyan nagy (ha nem még nagyobb) művészi „erőbedobást”, mint a művészettel régebbi kapcsolatot tartó felnőttek! Körber Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents