Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-06 / 55. szám
/ 1964. március 6, péntek 3. oldal Tömegcikkipari telep — Izsák. Csupán a vezetőfülkék sorakoznak egymás mögött az üzem udvarán, de az ember „hozzálátja” a kerekeket, a kocsi rakodó részét. A csillogó ablakon csinos munkásnők mosolyognak át a túloldalról. Festik a burkolatot. — Idén már ez a fő gyártmányunk — jegyzi meg Nagy Antal alapszervezeti párttitkár, miközben a borításra előkészített fülkevázakhoz érünk a hosz- szú sor elején. — A múlt évben emellett motorhossztartót, keretet, komplett hídvázat, székeket, különböző típusú kapcsolószekrényeket, öltözőszekrényeket, díszített kapukat, csatornákat készítettünk. Erre az évre elsősorban a fülkéket gyártjuk az Ikarusznak, aztán kapcsolószekrényeket a Ganz Kapcsolókészülékek Gyárának, a kocsikban létező ülésfajtákat, valamint kapukat, csatornákat. Egyik hosszú csarnok bejáratánál megállítom a párttitkárt. — Mit szólna hozzá Nagy elvtárs, ha az idei tervről, a gyár problémáiról egy munkástól érdeklődnék tovább? Például attól a svájcisapkás fiatalembertől. Nagyon jó lesz — bazsa- lyog Nagy Antal, s bekiált. — Gyere csak egy kicsit, Juhász elvtárs! Egy perc és mindhárman egy üres kis irodában beszélgetünk. Egyszerű a berendezés, az asztal végén ládák, szürkére fogdosott kartonokkal. — Ebédszüneten vannak? — célozok az árva székekre, asztalokra. — Az ábra úgy néz ki — vezeti be kedvenc szavajárásával a választ Nagy elvtárs, hogy a műszakiakkal itt alig lehet találkozni, kint vannak a műhelyekben ... Megerősödött a gárdájuk ... — A szakmunkások aránya is 20 százalékra nőtt a tavalyi 6 százalékkal szemben — kapcsolódik a témához Juhász Sándor lakatos. Ebben a vonatkozásban megvan rá a biztosíték, hogy a tavalyinál 5 millió forinttal nagyobb tervet teljesítsük. Csak anyag, szerszám legyen, ne úgy, mint tavaly... — Az első hónapi tervteljesítés csak 55 százalékra sikerült — veti közbe Juhász Sándor. — Nem azért, mintha nem akartuk volna, nem lett volna bennünk a jó szándék, de az új gyártmányra át kellett állítani a csarnokokat, más szerszámok is kellettek, nekünk is új volt a munka... És az Ikarusz is le-] maradt a szerszámok, sablonok küldésével... Azóta 90 százalékban megvan, ami szükséges.... Meg mi is belejöttünk. Huszonhat vázzal maradtunk le, ezt már pótoltuk. Más út erre nem volt, minthogy a csarnokban csoportosítottuk a munkákat. Óraműpontossággal működünk össze. Mindenki tudja például, mikor használhatja a karos ollót. Decemberben még 1 darab váz volt naponta a 100 százalék, most kettőt gyártunk naponta. Jobb kedvvel dolgozunk, mert új üzemvezetőnk, Németh Lajos nemcsak hogy érti a dolgát — elődje sem volt rossz szervező — hanem emberségesen ért szót velünk. Amaz goromba volt. Mióta elment, akik Dunaújvárosba, Pestre jártak el dolgozni, szívesen jönnek haza. Viszont azt szeretnénk, ha a vázas műhelyrész rossz fűtési viszonyain változtatna az üzemvezetőség. Az is jó volna, ha a szakszervezeti vezetés külön válna Halastól. 60 kilométerre vannak innen, nehéz gyorsan intézkedni, pedig erre nemegyszer szükség volna. Míg az eszmecserébe merültünk, kerek arcú, munkaruhás fiatalember jött be. Leült, hallgatott, Mikor Nagy Antal elvtárs, aki diszpécsere az üzemnek, felveti, mennyire elkelne Izsákon egy kihelyezett gépipari technikum, mivel olyan nagy a tanulási igény, és az állami gazdaságban, itt a Kiskunhalasi Vastömegcikket gyártó Ipari V. helyi telepén is volnának tanulók, s jó előadó szakemberek, a fiatal technikus közbeszól. — Meg jó volna egy kihelyezett üzemi könyvtár is ... Kecskeméti József üzemtechnikus 2 szakmunkás-tanfolya- mot vezet itt a telepen. Két alaposan forgatott szakkönyvet vesz elő fiókjából. „Hegesztő szakmai ismeretek” az egyiknek a címe, a másiké „Géplakatos szakismeretek I.” — Tanterv szerint dolgozom — mondja. Ez a két könyvem van, többet nem tudunk beszerezni. Nincs. Felhasználom az oktatáshoz technikumi jegyzeteimet, tankönyveimet, hogy minél sokoldalúbban ismertessem a szakmát. De szükségünk volna átfogóbb, össze- foglalóbb, — gépészettel, szakrajzzal, fizikával. kémiával foglalkozó művekre... Mit tudna segíteni a megyei könyvtár az üzemek ilyen pozitív gondjain? ,.. A kérést ezúton továbbítjuk. Tóth István Takaró exportra A Finomposztó Vállalat bajai gyára az idén már 40 ezer színes műszáltakarót exportált. Az r3líses kivitelű, kitűnő minőségű fcívjai takarókat a világ minden táján kedvelik és keresik. I.eg- ,utóbb Angliából a BENELUX i államokból, Svédországból, és Afrikából kaptak nagyobb megrendelést. Képünkön Alföldi Katalin, Zaker típusú géppel mű- száltakarót sző. Az üvegházban Mint méregzöld ékszerfiizér barna ruhán, úgy sorjáznak a saláta zsenge bokrai a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet iivegházának féltő gonddal rendben tartott földjén. Körös Lajosnétól, a nemesitök egyikétől megtudjuk, hogy 380 négyzetméteren nevelnek itt fejessalátát, s mintegy hét és fél ezer tő gyarapszik, fejlődik a melegágyi ablakok, az egyenletes kiima védelmében. Az elmúlt évben salátából négyzetméterenként 20 forint volt a tiszta jövedelmük. A főként a kecskeméti Aranyhomok étterem szükségleteinek kielégítésére szánt saláta szedése után paradicsommal hasznosítják majd a területet. Az üvegház szomszédos hajójában Vágó Irma, Balogh Eszter és Balogh Julianna már szaporító ládákba vetik a paradicsomot. Szokatlan méretű műszerrel járja az üvegházakat Liptai Istvánná. — Naponta háromszor kerül sor az öt hajó nedvesség-, illetve páratartalmának a mérésére. Hajónként 5—5 perc a mérési idő. Ebben a helyiségben például most 15,8 fok a hőmérséklet, a nedvességtartalom pedig 73 százalék. A hőfok talán alacsonynak tűnik, nyomban érthetővé válik azonban, ha elmondjuk, hogy ez az egy hajó jelenleg nincs növényi kultúrákkal hasznosítva. A tavaszi felkészülés járulékos munkáit — a melegágyi ablakkeretek festését, hasurakotést — végzik itt Ács Mária, Horváth Fe- rencné, Főző Lászlóné és társaik. Pár nap múlva azonban már itt is paprikát vetnek. Az intézet helyettes igazgatója, a neves kutató elárulja, hogy kit éven belül az üvegfelület 6000 négyzetméterrel — a jelenleginek a hét és félszeresével — nagyobb lesz. Még jobb lehetőségük nyílik igy nem csupán a sze- met-szájat gyönyörködtető primőrök, hanem elsősorban és főként a kutatások, a nemesítő munka „alapanyagát” képező növényféleségek termesztésére, illetve megfigyelésére. J. T. Bontás vagy rombolás? Kecskeméten bontják a Széchenyi tér I. szám alatti házat. A járókelők megállnak néhány percre nézelődni a szemközti járdán és fejcsóválva véleményt nyilváhítanak: — Az utcai fronton majdnem minden ablaküveg törött — mondja megbotránkozva egy őszhajú férfi a feleségének. — És annak a szép szobornak letörték a fejét — szörnyű lködik a hölgy. A bámészkodók koszorújából újabb megjegyzés érkezik: — Képzeljék el, mi folyhat bent, ahová nem látunk. Nézzünk hát körül bent is. Kérjünk magyarázatot a törött ablaktáblákra és arra. hogy miért ítélték fejvesztésre az oromzat szoborfiguráját a bontást végző dolgozók. Kovács József, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője irányítja a munkát. Nincs könnyű dolga. Az épület mindössze félévszázados, de a salakbetonból készült — Mátrai-féle — födémek igen rossz állapotban vannak. Itt is, ott is váratlanul omlik a megbolygatott váz. Kétségtelen, hogy az emberek testi épsége a legfontosabb, de azért a drága anyagot is óvni kellene. Az első emeleten jókora lyuk tátong. Fölötte törött üvegű ajtó szolgál pallóul. Az építésvezető intézkedik: — Azonnal hozzanak helyette deszkát! Ez azonban, sajnos, a — hajdan szép fehér ajtó szomorú külsején már nem segít. — Miért nem szedték ki a falból mindenütt ezeket és az ablakokat is a bontás kezdetén? — Hideg volt, fáztak a munkások — mentegetőzik Kovács József. De elismeri, hogy most már — pufajkában ki lehetne bírni nyitott helyiségben is. Eddig közel húsz ablakszámy üvege tört ki a mulasztás miatt. Ki tudja hányadik cserép és tégla reccsen darabokra a csúz- da alján. Vajon miért? Hiszen jókora földkupacot hordtak oda, hogy puhára essen a tetőről érkező törékeny anyag. Amikor észrevesz bennünket a csúzda mellett guggoló férfi, gyors mozdulattal megtisztítja a földpámát a törött cserepek da- rapjaitól. Most már épségben ússzák meg az ütközést a következők. Lám milyen egyszerű. Csak egy ici-pici lelkiismeretesség kell hozzá, A tetőtlen padlásról beláthatjuk az egész terepet. Lent az épület végénél autót pakol néhány munkás. Állnak a jókora kupac tetején és merész ívben repítik a téglát a Csepelre. Számolok: tíz közül négy összetörik. Nézni is rossz. Néhány méterrel arrébb szo- morkodik Imre herceg fejetlen alakja. — Homokkőből készült és alig lehet hozzáérni úgy malik — magyarázza a művezető. — A többinél jobban vigyázunk majd. Ígéretét megismétli akkor is, amikor a lépcsőház apró darabokra morzsolt csempéit vesz- szük szemügyre. Szép, bordó csempe. Értékét az ismeri igazán, aki csak hosszú utánjárás után tudja beszerezni. Mielőtt elbúcsúznánk belelapozok az építési naplóba. Sűrűn találkozom a megyei tanács műszaki ellenőrének elmarasztaló bejegyzésével. Nem akarok hinni a szememnek, amikor a február 14-i észrevételt olvasom: „Használható parkettával tüzeltek az egyik helyiségben a dolgozók.” „A nyílászáró szerkezetek nagyrésze még mindig a falban van és rongálódik. Sok ablakszámy törött. Az erkélyrácsot két helyen kihajlították és itt helyezték el a csúzdát a dolgozók.” Kelt: március 2-án. Ezt láttuk, tapasztaltuk a Széchenyi tér 1. számú ház bontásánál. Jól tudjuk, hogy a nehéz munka hevében elkerülhetetlenek a kisebb rongálódások. De, ami itt folyik arra nem lehet magyarázatot találni. A bontás műszaki előkészítése és megszervezése nem valami dicséretre méltó módon történik. A vállalat vezetőitől a város közvéleményével egyetemben sürgős és hathatós intézkedést várunk, hogy a további bontás során jobban ügyeljenek a népgazdaság vagyonára. Békés Dezső A TAVASZ KÜSZÖBÉN Egyénenként határoztuk meg a pártmunkát Az uszódi Egyetértés Tsz párt- szervezete a napokban értékelte az elmúlt év eredményeit. A taggyűlésen felhívtuk a figyelmet az idei gazdasági esztendőre való gondosabb felkészülésre, a jobb szervezésre. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt évben. Ezek alapján készítettük el idei tervünket. A határt járva megállapítottuk, hogy eszi vetéseink jól teleltek. Minden reményünk megvan arra, hogy az idén jó gabonatermésünk lesz. Az idei esztendő sikere, eredménye attól is függ, hogyan végezzük el a tavaszi munkákat, miképp szervezzük meg a tennivalók végrehajtását. Pártszervezetünk elsőrendű feladatának tekinti a jó szervezés mellett a felvilágosító munkát. Különösen a korszerű agrotechnikai tennivalókra hívjuk fel a figyelmet. Közösen készíttettük el a gazdasági vezetőkkel a kukorica és a többi növény elvetésének tervét. Az intézkedési terv tartalmazza nemcsak a tavaszi munkák végrehajtásának menetét, hanem a növényvédelem megszervezését és a betakarítást is. Külön beszéltük meg a feladatokat a brigádokkal, a pár- tonkiviili aktívákkal, az asszonyokkal, a traktorosokkal. Mikor egyetértésre jutottunk valamennyien, akkor tárgyalta a pártvezetőség, majd később a párttaggyűlés a tervet. Néhány fontos intézkedést tettünk. A tavaly vetett 25 féle növény helyett az idén 12 félét termesztünk. A tavaszi fejtrágyázást 450 holdon elvégeztük, különösen a nagy hozamú búzafajtákat gondozzuk, ezek nagyon meghálálják a műtrá gyát. Istállóink környékén télen felgyülemlett trágyát még a fagyos időben kihordtuk. Folynak az előkészületek a 220 katasztrális holdon termesztendő fűszerpaprika melegágyainak a készítésére. A tavaszi vetőmagok Is rendelkezésünkre állanak. A burgonyát előcsiráz- tatjuk. Erőgépeink kjiavítva várják a nagy munkák megkezdését. Mihelyt az idő engedi, azonnal hozzáfogunk a tavaszi gabonafélék vetéséhez. A kukoricából szeretnénk jó termést elérni. Április 30-ig akarjuk elvetni, jól előkészített talajba. Készen áll már a raktárban a hibrid kukoricavetőmag. Szükség is van a magas termésre, hiszen az idén 1100 hízót akarunk átadni a népgazdaságnak } Termelőszövetkezetünkben bevált a részes művelés tavaly alkalmazott formája. Az egyes növényféleségek termesztésénél tapasztalható túlzott jövedelem azonban más munkakörökben dolgozók között ellenérzésre talál. Tudjuk jól, hogy például egy kocsis vagy traktoros nem vállalhat annyit családi művelésre, mint egy gyalogmunkás. E tekintetben is intézkedéseket teszünk, hogy a jövedelmek között ne legyen túlságosan nagy különbség. Sok tennivalója van termelőszövetkezetünk pártszervezetének, s korántsem tudtam e cikkben érinteni valamennyit. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a gazdákkal való foglalkozásnak, ezért minden kommunistánkra vonatkozólag kidolgoztuk a tennivalókat. Szinte egyénenként határoztuk meg az egy-egy párttagra jutó pártmunkát. A párt- szervezetünk motorja akar lenni a termelőszövetkezet gazdálkodásának. Nemcsak a tavasz; munkák előkészítésén munkálkodunk nagy igyekezettel, hanem az egész évi tennivalók minél sikeresebb lebonyolításár Ruzmanith István párttitkár *
