Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-28 / 74. szám
1964. március 28, szombat 6. oldal Jobban kamatoztatni Ne panaszkodjunk, tavaly óta élénkült Kecskeméten a képzőművészeti élet. Több a kiállítás, gyakrabban állhatnak a művészek a nyilvánosság elé, s a közönség is szemmel láthatóan jobban érdeklődik festőink művei iránt. Szűkebb körben pedig kiváltképp megnőttek az ilyen lehetőségek, amióta a művészklub 10 napos váltásban bemutatja azoknak a képeit is, akik szélesebb nyilvánosságot ebben az évadban — többnyire anyagi okokból — nem kaphatnak. Ám, addig, míg a tervbevett állandó kiállítóterem a Rákóczi út elején megnyithatja kapuit, be kell érnünk ennyivel. Hogyan lehetne mégis jobban kamatoztatni a lehetőségeket? Egy-egy ilyen nyilvános kiállítás nem kerül ugyan túl sokba, — kifutja másfél, kétezer forintból — de semmiképp sem lehet közömbös számunkra, hogy mennyien nézik meg, hányán tanulnak, gazdagodnak általa, tehát mennyire éri el a célját. Végeredményben nem kellene túl sok látogató »hhoz. hogy maradéktalanul megtérüljenek egy kiállítás költségei. Elég lenne 1500—2000. Ott még azonban sajnos, nem tartunk, hogy egy festő, vagy egy festőcsoport 40—50 képére ennyi felnőtt legyen kíváncsi. Sajnálatos tény, de tény: számolni legfeljebb ennek a létszámnak a felével lehet. Mit tesz tehát a városi művelődési ház — amelynek a számláját terhelik ezek a kiállítások — a hiányzó összeg pótlására? Iskolásokat toboroz fél belépődíjjal. Kecskeméten mintegy nyolcezer általános és középiskolás tanuló jár. iskolába. így már „fölös pénz” is összejönne — ha az iskolásokat kötelezni lehetne a kiállítások megtekintésére. De nem lehet, így aztán közülük is csak nagyon kevesen, néhány százan, legfeljebb ha ezren jönnek el egy-egy kiállításra. Se pénz, se posztó. A művelődési ház „ráfizet” (idézőjelben írom, mert ilyen ügyben ezt a csúnya szót nem lenne szabad használni), s a tanulóifjúságnak is csak a töredéke csiszolódik a művészi élményeken. Az a néhány száz forint, amit az iskolásoktól beszednek, nem segíti ki a művelődési házat. S ha elmarad, nem borítja fel a költségvetést. Le lehetne tehát róla mondani! Ezzel szemben viszont, ha a kiállításokat ingyen látogathatják, meg is lehetne követelni az iskoláktól, hogy elhozzák a tanulókat. Akár úgy, hogy az úttörőcsa pat, vagy a KISZ szervezi meg szabad időben a látogatást; akár pedig úgy, hogy — mint tanulmányi kirándulás, tsz-, vagy gyárlátogatásra — a tanárok kísérjék el a diákjaikat. Hiába beszélünk esztétikai nevelésről, ha még az ilyen olcsón kínálkozó lehetőségeket se ragadjuk meg. A művelődési ház néhány száz forintnyi bevételének elmaradása semmiség ahhoz a haszonhoz képest, amivel az ilyen céltudatos művészeti nevelés járna. Mellesleg: bizonyára ez az egyetlen lehetséges útja annak is, hogy évek múlva több legyen a felnőtt a kiállításokon. Akkor aztán nem lesz majd többé ráfizetéses egy kiállítás megrendezése. Még ©gy megjegyzést szabadjon megkockáztatni: több lelkesedés kell ide a pedagógusok, elsősorban a rajztanárok részéről is. Nemegyszer láttuk már, hogy csak afféle kísérők a kiállításon, de nem nevelők, nem a gyerekek szemét nyito- gató tárlatvezetők módjára viselkednek. Ismertessenek, magyarázzanak, sőt kritizáljanak a képek előtt, ha úgy látják jónak. De mindenképpen igyekezzenek megtanítani tanulóikat látni, értékelni és érteni. M. L. Leonyid Leonov „Hóvihar“-jának bemutatójáról Két férfi áll a színpadon, — .ét fivér a Szirovarov-házban. Csak az egyik beszél, a bajuszé«, jól öltözött, akinek — már előttünk, mint öccse, a tekintélyes gyárvezető, a becsület mintaképe, az élenjáró párttag. A volt fehértiszt megjárta a pokTélen is épült a kiskunhalasi gimnázium új szárnyépülete. Az iskola az idén ünnepli háromszázéves fennállását. Ebből az alkalomból mintegy ajándéknak is tekinthető a négy új tanterem és műhelyterem, bővül ez a nagy múltú intézmény. Az építkezés, mint a képen látható, már meglehetősen előrehaladott állapotban van. A kivitelezőnek azonban — a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnak — igencsak igyekeznie kell, hogy a tanév kezdetére elkészüljön a munkával. Az eredeti terv ugyanis augusztus 31-re jelölte ki az átadás napját. De így csak hetekkel az évnyitó után kezdődhetne meg az új épületrészben a tanítás. Ezért az iskola igazgatósága és a megyei tanács vb művelődésügyi osztály kérte, hogy az átadás időpontját hozzák előbbre legalább egy hónappal. Remélhetőleg a vállaSZÉPI BÁCSI M I indenki ismeri Bácsalmáson a Vörösmarty Mihály Általános Iskola hivatalsegédét, Gi- szinger Jóska bácsit. Illetve „Szepi bácsit” — így hívjuk őt valameny- nyien. Amiből látható, hogy nemcsak ismerjük, hanem szeretjük is. Hogyne, amikor olyan kedélyes, vidám ember. Mindenkihez van egy jó szava, barátságos mosolya. Aranyos történetein az is jóízűen nevet, aki nem először hallja. Ha valaki ezek- után azt hinné, hogy Szepi bácsi csak amolyan víg- kedély ű mulattató, nagyot téved. Egy valamit aztán igazán komolyan vesz: a munkáját. Kora reggelitől késő estig szorgoskodik. Takarít, a tüzet éleszti, gondoskodik melegről, rendről, tisztaságról. Büszke is a „birodalmára”, a jó gazda szemével vesz észre mindc i hibát és gondoskodik a kijavításáról. Dedig az ő ko■ rában bizony már nem könnyű ez a szüntelen foglalatoskodás. Télen nehezen viseli a hideget. A kegyetlen reuma gyakran az ágyhoz szegezi. Ez az év már csak azért is nehéz volt Szepi bácsinak, mert az eddigi segítség elmaradt, a két fia most katona. Élete párjával, Éva nénivel dolgozgattak kettecskén. De a munkában így sem volt fennakadás soha. M őst, hogy itt * ■ a tavasz, már könnyebb lesz. Szepi bácsi minden. „szabad idejét” újra kinn tölti az udvaron és az iskola előtt, a kertben. Ápolgatja szeretett virágait és az ismerősöket kö- szöntgeti. Az ő külön, már híressé vált, mosolyra fakasztó üdvözlésével: — Boldogok vagyunk? Molnár József lat teljesíteni tudja a kérést. A bővítés összesen csaknem 2 millió 300 ezer forintba kerül. előzőleg megcsodált — magabiztossága egyre véznább, egyre törékenyebb lesz saját szavainak súlyától. És a másik, akiről csak rosszat hallottunk eddig, aki félszemén kötéssel, csapzottan áll szemben fivérével és aki beszélni sem tud, mert átlőtték a torkát — a jelenet végén magasabban áll MINDEN NAPRA ÜGY LÁTSZIK a népművelés még mindig a téli tempóban dolgozik. A megyeszékhelyen a december—januári fő idényhez hasonlóan még most is zsúfolt a program. Minden napra jut valami színvonalas, érdekes rendezvény. Lássuk ezt a hetet: Hétfőn este a kecskeméti zenetanárok mutatkoztak be a közönségnek. Kedden a drámatörténeti sorozat angol estje és az országjárók előadása között választhattak az érdeklődők. Másnap Skrapits Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kísérleti fizikai intézetének tudományos munkatársa a dolgozók általános iskolájának százhúsz tanulója részére tartott ötletes, szemléltető kísérletekkel gazdagított előadást néhány fizikai alaptörvényről. Ez az előadás a dolgozók általános iskolájában a már jó bevált módszer folytatása volt. Eddig író—olvasó találkozókat tartottak a mai irodalomról szóló anyag illusztrálásaképpen. Most megpróbálkoztak vele, hogy a fizikát is érdekesebbé, vonzóbbá tegyék egy neves szakember előadása révén. A jelek arra vallanak, hogy az iskola vezetősége elérte a célját. SZERDÁN este a Katona József Gimnázium KlSZ-szerveze- tének irodalmi színpada is jól sikerült műsort adott. Illyés Gyula immár klasszikussá magasodott életművét lelkes, tehetséges versmondók szólaltatták meg. A szavalok betanítása Kiss István tanár érdeme, a költemények kiválogatása, a műsor megszerkesztése Orosz László tanár munkáját dicséri. A szépszámú, hálás közönség — ott láttuk Madarász László elvtársat, a megyei tanács vb-elnök- helyettesét is — különösen Pető László és Dara Erzsébet szereplése után tapsolt sokat. A legigényesebb érdeklődésnek is megfelelt a városi párt- bizottság szabadegyetemén — ugyancsak szerdán este megtartott művészetelméleti előadás. Kardos János főiskolai tanár tartott kitűnő, rendkívül érdekes előadást Modernség és dekadencia címmel. A TIT-ben pedig dr. Neményi István, a Beruházási Bank vezérigazgatója a műszaki fejlesztés közgazdasági problémáiról beszélt a szabadegyetem közgazdasági tagozata hallgatóinak. Ezen az előadáson számos vállalatvezetőn, pénzügyi szakemberen kívül megjelent dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb- elnöke. Csütörtökön este ismét nagynevű vendéget üdvözölhettünk a TIT-klubjában. Major Máté professzor, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke a modem építészetről tartott nagyhatású előadást. Aznap még a művelődési házban Babodi Béla tanár a nehezen nevelhető gyermekekkel kapcsolatos gondokról beszélt hallgatóinak. MINDEZEK „központi” rendezvények voltak. Ezeken kívül még nem egy ismeretterjesztő előadás hangzott el az üzemekben. s a pártoktatás különféle szintű tanfolyamain is. H. N. lókat, a spanyol polgárháborúban a nép oldalán harcolt és levezekelte bűnét. „Vörös” öcs- cse viszont csak szónokolt a népről és csak frázisokat tudott mondani a szocializmusról. Ilyen élesen, ilyen feszülten veti fel — egy család közegében, de társadalmi hatóerővel — a problémákat Leonyid Leonov drámája, a „Hóvihar”. Nehogy félreértsük: a szovjet írónak az eredetileg 1940-ben írt, s most újjászületett színpadi műve nem magasztosítja fel a volt fehér tisztet a szovjet funkcionáriusok kárára. Sőt, az 1938-ban, egy Moszkvához közel fekvő városban játszódó dráma legmélyebb mondanivalója éppen ez: o szocialista hazát akkor sem szabad elhagyni, ha ott — ideiglenesen — pusztító hóvihar dúl. Sem Porfirij, a tetteit megbánó fehértiszt, sem Sztye- pán, a cinikussá züllő funkcionárius nem tipikus alakok: a dráma sok módon hangsúlyozza hogy kivételek. Leonov — a mai szovjet irodalomnak ez a kiemelkedő egyénisége — már 1940-ben írt művében szinte előrevetítette a XX. kongresszus alkotó emberségét. Nem véletlen, hogy ez a dráma szembekerül a szovjet társadalom lényegétől idegen személyi kultusszal. S a XX. és XXII. kongresszusnak kellett eljönnie, az új, leninista szellemű korszaknak, hogy Leo- novnak kedve legyen felfrissíteni művét. S ezt a felfrissített változatot műtatta be most elsőként a világon — a Budapesti Vígszínház. Ami a dráma művészi megoldását, felépítésének, jellemeinek megjelenítési eszközeit illeti, Leonov — szemmellátható- lag — a csehovi iskola híve. S a lassan kibontott cselekmény, a kis árnyalatokra is ügyelő emberábrázolás módszere — valóban — alkalmasnak látszik egy igen bonyolult légkör megteremtésére. A nézőnek éreznie kell: azok egy része is, akik r. drámában gyengének bizonyu’ nak, ,fel fognak tápászkodni a tavaszi napsugarak hatására.
