Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
1964. március 26, csütörtök 5. oldat MAI VENDÉGÜNK Beszélgetés a filmről Nyáron egyszerű Ma este 6 órakor Kecskeméten a TIT klubjában Kapitalista építészeit — szocialista építészet címmel előadást tart Major Máté egyetemi tanár, akadémikus. Az idén 60 esztendős építészprofesszor nem először jár Kecskeméten. Legutóbb tavaly tar-, tott itt nagy sikerű előadást, s már akkor megígérte, hogy szívesen ellátogat hozzánk máskor is, mert azon felül, hogy felfigyelt a széles körű érdeklődésre, szereti ezt a várost, mint az Alföld egyik gyorsan j fejlődő gazdasági és kulturális központját. A világhírű tudóst azonban ennél szorosabb szálak fűzik a megyéhez. Baján született, ott járt középiskolába. Már fiatal mérnök korában több tervpályázaton vett részt sikerrel. Díjakat nyert, munkáit külföldi és hazai szaklapok közölték, dicsérték. 30 évesen, 1935-ben tagjává választotta a .Congrés International pour Architecture Moderne (a modem építészek nemzetközi szövetsége). Ez volt munkásságának első nagy nemzetközi elismerése. Major professzor igen kiterjedt szakirodalmi tevékenységet folytat az építő művészet legfontosabb kérdéseiről. A Tér és Forma című folyóiratnak előbb külső munkatársa, majd 1952-ben szerkesztőbizottsági tagja lett. Cikkeiben az új művészeti irányzatok népszerűsítéséért küzdött. Építés — Építészet címmel 1948-ban külön lapot indított, s ma is szerkesztője a Magyar Építőművészet című folyóiratnak, valamint az Építés- és Közlekedéstudományi Közleményeknek. Háromkötetes Építészettörténete magyarul és németül jelent naeg. Neve ismert volt már az illegális kommunista mozgalomban is. 1931-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára, és a XI. kerületi szociáldemokrata pártszervezet elnöke. 1933-ban lépett be a kommunista pártba. A felszabadulás után a magyar építésügy különböző vezető pozícióiban dolgozott. Évekig az Akadémia elnökségének volt tagja. Ma a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke és különféle szakbizottságok vezetője. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1950-ben a Magyar Nép- köztársaság Érdemrenddel, 1960- ban pedig az Ybl-díj I. fokozatával tüntették ki. Munkásságának nemzetközi elismerését jelenti, hogy számos nagy külföldi tudományos társaság tagja. Így a Societé Euro- péenne de Culture (az Európai Kultúra Társasága), a Royal Institute of British Architects (az Angol Királyi Építészeti Intézet), s az Union Internationale des Architect«» (az Építőművészek Nemzetközi Szövetsége). Az utóbbinak alelnöke. Major Máté professzor, a kommunista és a világhírű tudós fiatalos lendülettel dolgozik. Járja a világot, tanít és számos elfoglaltsága között is szívesen enged a hívó szónak, ha előadásra kérik, mert ma is Várják az új tagokat A kulturális szemle községi bemutatójának sikere után szeretnék kibővíteni a katymári énekkart. A 25 tagú kórus szereplésével a zsűri nagyon elégedett volt. A színjátszókkal együtt tovább jutottak a körzeti bemutatóra. Ahhoz azonban, hogy nagyobb feladatokra is vállalkozhassanak, több tagra és elsősorban fiatalokra volna szükség. Hiszen még olyan idősek is akadnak az együttesben, mint az 59 éves Dóri Pista bácsi. Az énekkar mostani tagjai termelőszövetkezeti tagok, az állami gazdaság dolgozói — pedagógus csak egy van közöttük. Fehér István karvezető munkája sokkal könnyebb volna, s az énekkarnak is hasznára válna, ha a fiatal pedagógusok több megértést tanúsítanának a kórus gondjai iránt. Be kellene látniuk, hogy éppen tőlük, a művelődésügy dolgozóitól várhat joggal segítséget a község kulturális életének ez a fontos és máris eredményes területe. Az énekkar vezetői bíznak benne, hogy a kulturális szemlén elért kitűnő helyezés után sikerül az énekkart negyven tagúra kiegészíteni. hirdeti, mint már évtizedekkel ezelőtt: A művészet megújhodásának a szocialista átalakulás az előfeltétele. Ezért az átalakulásért küzdött Major elvtárs egész életében. Heltai Nándor Új dokumentum filmek A Magyar Filmgyártó Vállalat dokumentumfilm-stúdiójá- ban több érdekes kisfilm forgatását fejezték be. A magyar és a szovjet nép barátságáról szól Borsodi Ervin rendező „Kis történetek róluk és rólunk” című most elkészült alkotása. Filmre vették annak a magyar villamoskalauznak a történetét is, aki egy szerencsétlenség következtében mindkét karját elvesztette és a Szovjetunióban készített művégtagokkal ma ismét dolgozni tud. Ugyancsak Borsodi Ervin rendezte a „Halló itt Tokió” című riportfilmet is. Roszik Gyula rendező „A legkisebb város” című munkája Kőszeget mutatja be. Homoki Nagy István is befejezte új természetrajzfilmjének forgatását. Címe: Hervad már ligetünk. TETSZETT a Bajai Türr István Múzeum legfrissebb kiadványa, amely már ízléses borítólapjával felkelti a látogatók érdeklődését. Óarany alapon kis fekete figurák — a bajai dunai molnár céh jelvénye. Ha pedig belelapozunk a szem-, revaló füzetbe, kitűnő vezetőre teszünk szert, segítségével jobban, alaposabban megismerjük az állandó kiállítás gazdag anyagát. Az ismertető szöveg nem csupán a kiállítás magyarázó szövegeinek ismétlésére szorítkozik, hanem témánként összefoglalja mindazt, amit a tárgyak dokumentálnak. Így egyrészt könnyebben érthetővé válik a kiállítás, másrészt hasznos útbaigazítást kapnak mindazok, akik Baja múltjáról, vagy a környék | népművészetéről szeretnének ; átfogó képet alkotni. Kifejező, művészi felvéte- lek színesítik a füzetet, amelyet Farkas Henrik, Kőhegyi Mihály, Lükő Gábor és Sólymos Ede állított össze tudományos igénnyel és ismeret- terjesztő célokkal. Az állandó kiállítás ízléses, hasznos, nyomtatásban megjelenő „kalauza” követőkre találhatna megyénk többi múzeumában is. A fiatalság életéről, a velük kapcsolatos nagyon is aktuális problémákról, szól ez az új magyar film, ÍJacsó Péter rendező első, 'önálló alkotása. Filmjének középpontjában a sokat vitatott túlkorai házaso- dás okainak, következményeinek vizsgálata áll. Hősei a 16 éves Kati és a 22 éves Sándor, akik a felnőttek és megfontolt társaik józan érvei, figyelmeztetései ellenére vállalják mindazokat a buktatókat, nehézségeket, amelyeket ebben a korban az együvétartozás, a házasság jelent. Szeretik egymást, hiszen nyár van, ilyenkor minSztárparádé — ez a jelző illik rá leginkább Vittorio de Sica új filmjére, amelynek Cesare den egyszerű, még lakásgond sem fenyegeti boldogságukat. Erre a célra, kitűnően megfelel egy csónakház is ... Hogy mi lesz majd télen és azután? Erre nem gondolnak az ifjú házasok, de a film alkotói sem. És a két gyerekember valami álomszerű világban él, lélekzik, mozog, megható bájjal haladva az élet tekervényes, de magukszabta útjain, amely egyre jobban eltávolítja őket a többiektől, no meg a valóságtól is. Ez a film legnagyobb hibája, amelyért csak részben kárpótol a két fiatal kamaszosan félázeg, megható szerelme. Zavattini írta a forgatókönyvét. Már ez a két név elegendő az érdeklődés felkeltésére, hátha még hozzátesszük, hogy a végA% utolsó ítélet Fernandel a film egyik jelenetében. A harmincas évek “ elején történt, Hortobágyira. Élt ott egy juhász, aki rátartiságá- ról, büszkeségéről, no meg arról volt hires, hogy művészi faragvá- nyokat készített. Történt egyszer, hogy egy hortobágyi nagybirtokos, a „gróf úf’ karácsonyi csomagokat küldött néhány tanyasi gyereknek. Volt ezekben a csomagokban molyette kabát, kopott sapka, lyukas cipő és még lyukasabb harisnya. Holmik, amiket a gróf úr kisgyerekei játékban elnyűttek, elkoptattak, és amelyeket a lomkamrából szedte elő, kinevezve azokat karácsonyi ajándéknak. A mi büszke juhászunk kisfiának is küldtek egy formájából kivetkőzött sapkáti meg egy lyukas harisnyát. Karácsony előtti napon érkezett, még nyitva volt a közeli községben a posta, meg az akkori Hangya-bolt. A juhász vett egy szép új sapkát és egy pár harisnyát, a kocátok közé csomagolta és megcímezve a grófnak, feladta a postán. Kísérőlevelet is Irt, amelyben sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a szegény kisgró- fot ilyen vacak holmikban kénytelenek járatni, ezért karácsonyi ajándékul ő küld a kis méltó- ságosnak új holmikat. így töltötte ki bosszúságát a nagy adakozón, de szeretett volna még több borsot törni a gróf orra alá. Erre akkor lett alkalma, amikor megtudta, hogy a hortobágyi csárdában nagy mulatságot tartanak húsvét másnapján, amelyen a gróf több vendége, köztük egy német gróf is jelen lesz. A juhásznak jó gondolata támadt. Szerzett magának szép civilruhát. A tanítótól kérte kölcsön, aki szerette a csavaros észjárású, büszke embert. Amikor azután hallotta, hogy a grófi társaság már együtt van a híres hortobágyi csárdában, amelynek falai Petőfit is látták, ö is bement oda. A cigányprímás tá- •"* tott szájjal bámult rá, az úri gúnyában is megismerte. A juhász mutatóujját a szájára tette, a prímás bólintott, megértette, hogy .ftnkognitóban” jött el. És amikor az új vendég elkiáltotta magát, hogy „Banda, hozzám!’’, a zenészek kis habozás után ott hagyták a grófi társaságot, és a juhász fülébe húzták a megrendelt nótát. Az arisztokrata vendégeket néhány pillanatig megbénitotta az „inzultus”, és amikor magukhoz tértek a csodálkozástól, egyikük felállt és odament a juhász asztalához. Az a jó szabású kölcsön civilruhában tisztviselőfélének nézett ki, ezért a monoklis fiatalember udvarias gőggel szólalt meg: — Báró Fehérpataky Guidó vagyok. Társaságom nevében elégtételt kérek. A juhász felállt, kihúzta magát és bemutatkozott: — Gróf Keserű János! A báró meglepetten hamuit rá, azután kezét nyújtotta és udvariasan mondta: — Szervusz, kérlek- alássan! Légy oly jó, fáradj asztalunkhoz, mulass velünk. — Szívesen, kérlek- alassa n. Átment hozzájuk, ittak, és egy idő múlva a gróf, aki a kopott gyermekholmikat küldte, megkérdezte: — Neked is itt van a birtokod, valahol a Hor- továgyon? Tudod, én tíz évig éltem külföldön, nemrégen jöttem átvenni az örökségemet. A juhász bólintott: — Igen, kétezernégy- száztizennyolc jühom van a szomszédságban. A gróf elámült: ól hallottam, kétezernégy száztizennyolcat mondtál, drága pajtikám? Milyen érdekes! Nekem is pont eny- nyi juhom van. — Tudom, pajtikám' Én őrzöm! Palásti László ítélet óráit idéző történetben — kisebb-nágyobb szerepekben — felvonulnak az olasz és francia filmgyártás hírességei; többek között: Fernandel, Vittorio Gassman, Paolo Stoppá, Silvana Mangano, Alberto Sordi, Domenico Modugno és az ügyvéd alakjában a rendező, Vittorio de Sica is. Ezek után csak természetes, hogy a néző kitűnően szórakozik. Mert amire már nem futotta a forgatókönyvíró erejéből, azt bőségesen „behozzák” a ragyogóan komédiázó színészek és az ellaposodó mondanivalót friss ötletekkel fűszerező rendezés. Így aztán — miután a filmben. Nápolyban és egyúttal az egész világon kezdeté*, veszi az utolsó ítélet — a közönség sem unatkozik. A fenyegető cím ellenére jókat derülhet azon, hogy a sorsdöntő órákban ki-ki vagyoni helyzetétől, társadalmi pozíciójától elveitől, szokásaitól, életmódjától függően — hogyan viselkedik. ■ BÜSZKE ** JUHÁSZ
