Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
1964. március 26, csütörtök 3. oldal Új biztosítási forma tsz-tagok részére — Négy helyen üdültek az önsegélyző csoport tagjai Tizenöt éves az Állami Biztosító Tizenöt évvel ezelőtt. 1949-ben alakult meg az Állami Biztosító. A megyében működő biztosító-fiókhálózat tizenötéves fejlődéséről és a múlt esztendő néhány eredményéről beszélgettünk Tarr Jenő elvtárssal, az Állami Biztosító Bács-Kiskun megyei igazgatójával. — Hét évvel ezelőtt országosan megszűntek a kötelező biztosítások. Jellemző az ötvenes évek elejére, hogy míg a legnagyobb díjbevételünk 1955-ben 32,4 millió forint volt, addig tavaly 63.9 millió forint biztosítást fizettek be megyénkben az állami vállalatok, ktsz-ek, tsz-ek és a lakosság. — Bács-Kiskun megye az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb mezőgazdasági területe. Az új termelőszövetkezeti biztosítások miképp váltak be megyénkben? — A termelőszövetkezeti általános vagyonbiztosításokra tavaly 50 millió forintot fizettünk ki, tízmillió forinttal többet, mint az ebből származó díjbevételünk volt. Harmincnyolc esetben tűzkárt. 103 alkalommal viharkárt, 19 tsz részére pedig — több mint egymillió forint értékben — árvízkártérítést fizettünk. 1963. január 1-től fő- igazgatóságunk bevezette a sző- lőgyökereztető és oltványiskola jégbiztosítását. Már az első évben hat közös gazdaság — a városföldi Dózsa, a bajai Micsurin, a nyárlőrinci Aranykalász, a tassi Petőfi, és két kisebb tsz — részesült összesen 623 400 fo-| rintos kártérítésben. S a kíséri létként szántén tavaly bevezeteti általános fagybiztosításra — * biztosítást kötött négy tsz közill — három gazdaságnak 103 400 forint kártérítést adtunk. — Az 1961. évhez viszonyítva 35 százalékkal növekedett a tsz- tagok önsegélyezési és biztosítási csoportja, s jelenleg 17 267 biztosítási kötvénnyel rendelkező gazda van megyénkben. — Milyen juttatásokban részesültek a múlt esztendőben a csoport tagjai? — Az életbiztosítások mellett a díjbevétel 13 százalékát a megyei intéző bizottság segélyezésre, 12 százaléka, pedig üdültetésre, társasutazásra fordítja, így 1963-ban 466 csoporttag üdült Harkányfürdőn. Hévízen, Párádon és Balatonlellén. 1273 fő részére a Duna-kanyarba, Budapestre, Szegedre. Pécsre és a Mátra vidékére szerveztünk társasutazásokat. — A biztosítási és önsegélyező csoportok szervezésében — országos viszonylatban — megyénk az utolsó helyek egyikén áll. Miben látja az igazgató elvtárs ennek az okát? — Valóban gyenge eredményeket hoztak ebben a biztosítási szakágban az elmúlt évek. Bizony az országos átlagnál tíz százalékkal alacsonyabb a taglétszámunk. Míg Hajdú-Bihar megyében a termelőszövetkezeti tagok hetven százaléka biztosítási és önsegélyező csoporttag, addig megyénkben ez a szám mindössze 27.9 százalék. — Az egyik oka, hogy a természetes elhalálozás esetén sokkal kevesebb az anyagi juttatás, mint az egyszerű temetkezési költség. A másik, hogy ez a biztosítás nem terjed ki baleseti kockázatokra. — Van-e valami újabb, előnyösebb biztosítási forma a tsz-tagoknak? — Ez év január elsején vállalatunk új biztosítási formát vezetett be. mely már kártérítést biztosít a munkaidő platt történt balesetekre is. A járási és körzeti fiókigazgatóságaink jelenleg az új biztosítási és önsegélyező kötvények megkötését készítik elő — fejezte be tájékoztatását Tarr Jenő elvtárs. K. M. A törvényesség megtartása jellemzi a közhivatalok munkáját A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Központi Vezetősége szerdán kibővített ülést tartott, s megvitatta az államapparátus 1964. évi időszerű feladatait. Dr. Jókai Loránd. a szak- szervezet főtitkára, tájékoztatójában hangoztatta, bogy a köz- alkalmazottak túlnyomó többsége — az államapparátus központi szerveitől a községi tanácsokig — politikai és szakmai képzettségének, ismereteinek egyidejű gyarapításával, becsülettel tesz eleget feladatának. A közhivatalok munkáját ma szerte az országban a törvényesség megtartása jellemzi, az apparátus tevékenysége kulturáltabbá, színvonalasabbá vált. Huber Lajos szakszervezeti elnök ismertette a közalkalmazottak feladatait a szocialista gondolkodás fejlesztésében. Aló másik oldala . . V, *.*...* . m jr / ♦ A Sokat foglalkoztunk már az- zal, hogy kereskedelmünk nemi mindig tart lépést a vásárlók igényével, néhány áruféleségből igen szűk a választék. Most kénytelenek vagyunk módosítani korábbi álláspontunkat és alázatos bűnbánattal esedezni a kereskedelem mindenható irányítóinak bocsánatáért. Az ugyanis, amit néhány nappal ezelőtt a Fér- fifehémeműgyár Bajai Gyáregységének igazgatójából hallottunk, eleven cáfolat kétségtelenül elhamarkodott bírálatunkra. Az ipar és a kereskedelem kapcsolatáról beszélgettünk Miklós Istvánnal és a szánk is tátva maradt a csodálkozástól, amikor kijelentette, hogy megrendelői sokszor túlzott igényt támasztanak egy- egy áruféleséggel kapcsolatban. Természetesen minden esetben a fogyasztók igényére hivatkozva. Mielőtt ki tudtuk volna nyögni, hogy nekünk, úgyis, mint fogyasztóknak és úgyis mint mérhetetlenül sok — fogyasztók által írt — panaszos levél ügybuzgó olvasóinak, egészen más véleményünk volt eddig, be is bizonyította álláspontját. A nagykereskedelmi vállalat tavaly a bokáig érő férfi flaneil alsónadrágot — fogódzunk meg — tizenhét fajta mintázattal és ötvennégy szín- árnyalatban rendelte meg. Tekintettel női olvasóinkra nem részletezzük, hogy a diszkrét ruhadarab milyen funkciót tölt be és milyen alkalomra használják. Azt azonban elárulhatjuk, hogy többnyire egyszerű hétköznapokon ölti magára a fázós inú férfinem és akkor is pantallóval takarja — amint illik. Annál inkább „becsülendő” tehát, hogy kereskedelmünk ily körültekintően, tucatnyi esztétikai szempont mérlegelésével rendeli meg a cikket. „Mindent a fogyasztóért” — jelszóval. Hogy aztán ez mekkora gondot okoz iparunknak, az már más kérdés. Kis nemzet vagyunk, de nem elégedhetünk meg két-három színnel és mintával, ha flaneil — hogy is mondjuk mit — akarunk vásárolni. B: D. Korszerű munkaszervezés a termelőszövetkezetekben .4 jövedelmező gazdálkodás követelménye szükségessé teszi termelőszövetkezeti gazdaságainkban is a munkaszervezés korszerűbb módszereit. Sürgős feladat ez már csak azért is, mert a szövetkezetekbe egyre több modem és nagy teljesítményű termelőeszköz kerül. — Ezeket megfelelő hatékonysággal kihasználni csak fejlett munkaszervezéssel lehet. Szövetkezeteink már meglevő gépparkja lehetővé teszi, hogy egy-egy munka elvégzésére nagyobb erő, tehát több traktor és munkagép összpontosuljon — kiegészítve azt szükség szerint elegendő kézi és fogaterővel —. Ennek különösen nagy jelentősége van az egyes munkacsúcsok idején, amikor egy-egy feladatot gyorsan, jó minőségben kell megoldani. Központosítani kell az erőket a tavasza és őszá vetések idejére, a növényápolása és növényvédelmi munkák elvégzésére, főbb növényeink (gabonafélék. szálastakarmányok, kukorica stb) termésének betakarítására. De még a silózásra, szervestí’ágyázásra is érdemes ugyanilyen gondot fordítani. — Biztosítani kell a legcélszerűbben felhasználható erők üzemeltetését, megfelelő kiszolgálását olyanképpen, hogy a munkák közvetlen helyszíni állandó szervezése és ellenőrzése biztosítva legyen, tgy többre lehet menni esetleg kevesebb géppel, fogattal is, mint többel, ha azok szerteszét dolgoznak, közvetlen irányítás és ellenőrzés nélkül. Fontos eleme, a helyes munkaszervezésnek az is, hogy a szövetkezet vezetősége mindig megkeresse és kiválassza az egyes feladatok közül azt, melyhez a többi munkák csatlakoznak. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló erők elosztásánál minden esetben annak a munkának az elvégzését részesítik előnyben, amelytől a többi munka sikeres elvégzése függ. így nem célszerű például a tavaszi vetések idején nagyobb erőt a vetésekre fordítani, mint amilyen erő a talajelőkészítést végzi, mert a gépek teljesítményét leronthatja, ha nem áll rendelkezésre elegendő vetéshez előkészített terület. Talmennyi munka megszervezésénél először annak a munkafolyamatnak az ütemét kell megtervezni és megszervezni, amelyhez a többi láncszerűen csatlakozik. A kapcsolódó munkafolyamatok elvégzésének ütemét pedig mindig ahhoz a munkához kell méretezni, melyhez közvetlenül csatlakozik. Példánk esetében a talajelőkészítés ütemét, majd érmék megfelelően a vetést, végül a vetés utáni közvetlen talajelmunkálást (fogasolás, hengerezés) kell láncszerűen megtervezni és megszervezni. Ugyanígy nagyon fontos más munkákat is (aratás, silózás, szénabetakrítás stb) munkafolyamataira bontani és sorrendben megszervezni. Ilyen módon gazdaságosan, az üzem adottságainak megfelelő módon lehet a rendelkezésre álló gépeket. kézimunkaerőt és fogatokat elosztani a feladatok nagyságrendjével és sorrendjével ésszerűen összehangolni. A helyes munkaszervezés alapvető követelménye az erőgépek lehető legjobb kihasználása. Ezt elsősorban azzal lehet elérni, hogy olyan munkagépeket és a munkájuk végzéséhez szükséges olyan kiszolgáló kapacitást biztosítunk, amely megteremti a feltételeiét a gépek folyamatos, optimális ven óhorog-teljesítményű működésének. Iti agy jelentősége van a munkagépek sorba kapcsolásának (pl.: vetőgép, fogas, henger, vagy eke, fogas, henger), és ahol a munka minőségének a rovására nem megy (pl. a szántás esetében) a traktor sebessége növelésének. Ugyanígy megvannak az ésszerű kihasználás növelésének lehetőségei a gabonakombájnok és a szállítóeszközök esetében is. A korszerű munkaszervezés legfőbb követelményei tehát a következők: a) Biztosítsa a rendelkezésére álló technikai eszközök legkedvezőbb kihasználását, b) Oldja meg a munkaerő, a munkaidő teljes és folyamatos kihasználását. c) Tegye lehetővé az időszerű munkák optimális időben, jó minőségben való elvégzését, d) A termelés növelésének és a jövedelmező gazdálkodásnak szilárd alapja legyen. Termelőszövetkezete• n i kben érdemes és szükséges a munkaszervezés korszerű módszereivel behatóbban foglalkozni, mert ezek körültekintő alkalmazása nélkül nincs jövedelmező nagyüzemi gazdálkodás. / dr. Gergely István KI - A NÉGY FAL KÖZÜL Helyet keresek a vendéglőben, örü-* lök, hogy megpillantom Nagy Lászlót, a fiatal mezőgazdászt. Ismerős a kecskeméti járási tanácstól. — Szervusz —, megengeded? — A, te vagy? Ülj le, úgyis annyira unatkoztam már. — Látom, a legjobb olvasmányt böngészed. — Az biztos, hogy egyik leghatásosabb „irodalmi műfaj” — az étlap. Én már választottam, sőt rendeltem is. Tessék, keresgélj te is. — Köszönöm, már vacsoráztam. Egy pohár sör azonban jól fog esni .. . Régen láttalak. Sokat jársz kiküldetésbe? ... Persze, a tavaszi munkák. Nemrég a zárszámadások, tervkészítés .. . Ma merre voltál a járásban? — Nem vagyok már a járási tanácsnál. Néhány hete tsz-ben dolgozom. Nem látod a színemen? — Mindig ilyen piros vagy. Egy kicsit mintha megvékonyodtál volna. . Nem sajnáltad otthagyni az íróasztalt? — Nem... Azért a mezőgazdasági osztálytól is gyakran kijártam a „területre”, kapcsolatban voltam a gyakorlati élettel,.. Csak persze mindig a faiak közé, az akták mellé vezetett visz- sza az út. Kint a járásban is sok idő telt irodákban, értekezleteken. — Nem nehéz mégis megszokni az új körülményeket, munkatempót? Mégiscsak más az, hogy megvolt a hivatalos munkaidő, ha nem szálltál ki. Utána tied volt a város, át se kellett öltözni, szórakozás, séta, minden helyben várt. — Szögezzük le. hogy a várost ezután is ugyanúgy elérem, de nem ez a legfontosabb... öregem, nekem már a főiskolán az volt a vágyam, hogy nagyüzemi gazdaságban dolgozzak. Nem egészen két évet töltöttem egy állami gazdaságban, onnan egy kis átmenettel a tanácshoz kerültem. Szintén második évemben jöttem el, s most végre aktív mezőgazdász vagyok. Nagyon hasznos volt a tanácsi tapasztalat. Csak előnyére válik egy mezőgazdasági vezetőnek, ha megtanul „forgolódni” az igazgatás világában Sok időt, energiát takarít meg azzal, ha tudja, miért hová forduljon, hogyan keresse » hivatalok segítségét. Tanul áttekintést, megismerni az átfogóbb irányítási módszereket... De... 1960-ban kerültem ki a főiskoláról, dasági szakember azzal kezdi pályáját. Azt tartom. — ha egy fiatal mezőgaz- hogy hat-nyolc évre leragad az íróasztal mellé, kerüljön akármilyen magas beosztásba, még ha minisztériumba is —, elásta magát... A mezőgazdaság- tudomány is nap mint nap új eredményekkel, felfedezésekkel rukkol ki. Más az új agrotechnikát, agrobiológiai elveket gyakorlatban megvalósítani, napról napra, a földeken figyelemmel kísérni alkalmazásuk következményeit, mint azokat hat-nyolc éven át inkább csak elméletben, jelentésekből megismerni. Ha egy agronómus, agrármérnök hosszú ideig kihagy a gyakorlati munkával, a legjobb szándéka mellett is bekövetkezik valami fáziseltérés az ő hivatali irányító munkája és a gyakorlati emberek tevékenysége között. Másl lát adott esetben fontosabbnak, sürgősebbnek, mint a nagyüzemben dolgozó szakember. Emlékszem, a főiskolán sokan végeztek velem olyanok, akik megszokták a városi életet, ott születtek, nőttek fel, és minden „szocialista összeköttetést” igénybevettek, hogy valami jó hivatalba kerüljenek. Mi lesz ennek a vége? Az iskolában megszerzett elméleti tudás lassan mindig fogy, kopik. Hiába, mindent nem lehet könyvekből sew pótolni, s az új módszerek ismerete — a gyakorlat próbái, küzdelmei nélkül — csak élettelen elmélet. Ki előbb, ki később kiesik az idő szitáján. A hivatali biztonságát is elveszíti, s ha végül sok évi négy fal közti munka után kikerül egy gazdaságba — mert már bent „nem nagyon használható” — a földeken is bátortalan, tájékozatlan. Semmiképp sem véletlen, hogy a főiskoláról, egyetemről nálánál jóval későbben kikerült, tehát sokkal fiatalabb de a gyakorlatban jártas szakember, és közte — tagadhatatlan feszültség támad. Öt feszélyezi valószínűleg, hogy egy „kölyök” jobban eligazodik nála. Az is bántja, ha netalán a fiatalabb lesz a felettese. A másiknak meg az a kényelmetlen, ha az irányító szervtől jött kolléga azzal érvel, hogy régebben benne van a szakmában ... Ekkor már könnyen presztízsharc foglalja el az alkotó munka helyét. — Ettől te nem tartasz? — Eszemben sincs... Ha meg sok tapasztalat lesz majd a hátam mögött, valamikor az irányító apparátusban is nagyobb szakértelemmel dolgozom —, ha arra kerül sor... A gyakorlathoz azután is visszatérek. De nem jó annyit bölcseikedni erről ... Beszélgethetünk egy kicsit a Iá nyokról is... Tóth István
