Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

1964. március 25. szerda S. oldal Háztáji bizottság HOGYIIN LESZ TÖBB SZÉNA A Kecskeméti Városi Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán ütötte meg először a fülünket az új elnevezés: háztáji bizott­ság. Ugyancsak ott tudtak róla, hogy a helybeli Törekvés Ter­melőszövetkezetben kialakuló­ban van ilyesmi. A tsz központjában Budai Fe­renc párttitkárhoz utasítottak bennünket, mint aki ennek a speciális bizottságnak az ügyét mozgatja. — Beszélgetésekkel kezdődött — ismertette a kezdeményezés eddigi lépéseit Budai elvtárs. Taggyűlésen, nőgyűlésen, brigád­megbeszéléseken február eleje óta visszatérő téma volt, ho­gyan lehetne több húst, tojást juttatni a közfogyasztásnak — a háztáji lehetőségek jobb ki­használásával'? Őszintén feltártuk — a múlt évben például 9 vagon kukori­cát adtunk a közösből a háztáji állattartás fejlesztésére, de az ezen nevelt jószágokból csak a szabadpiacra került, ami került, az államnak, a kereskedelemnek jóformán semmit nem adtunk. Elsősorban az asszonyokat ér­dekelte a dolog. Elismerték, hogy így nem egészen jól van, mert jóllehet a szabadpiaci áru­sítással szintén a közélelmezést szolgálják, de az nem minden. Érdekes példát említett az egyik asszony: „Tavaly kórház­ban voltam. Mikor sóskát adtak ebédre, egy vacak tojást sem tettek hozzá. Miből? — kérdez­ték. — Nem adnak eleget a tsz- gazdák a kereskedelemnek, a Bameváinak...” összedugtuk a fejünket, ho­Építőkkel beszélgettem a múltkoriban. Sok mindenről szó esett, és valaki megemlítette: mennyit kell szégyenkeznie amiatt, ahogyan néhány szakma­beli viselkedik a hét végi mun­kásvonatokon. A mértéktelenül italozókra gonoolt az idős kő­műves, akik minden állomáson ..tankolnak ’, és otthon úgy kell leemelni őket a kocsiról. — Bizony, rossz hallani, ami­kor az ilyesmit látva véleményt nyilvánítanak — úgy általában az építőkről — az utasok. De ez még a kisebbik baí — vélte más. — A nagyobbik baj az, hogy a drága borok, vermutok etviszik a nehéz munkával keresett fizetés jó részét is. A könnyelműen italra váltott fo­rintokra pedig igen nagy szük­ség lenne otthon, különösen, ha gyerek is van. Közös erővel megpróbáltunk magyarázatot találni arra, hogy miért válnak duhajjá a „fapa­doson” még azok is, akik hét közben szorgalmasan dolgoznak,' és magatartásukhoz különben egyetlen rossz szó sem fér. Egy komoly arcú, fiatal mun­kás elmondta, hogy az első üveggel rendszerint a másik munkahelyen dolgozó, rég látott cimborával való találkozást ün­nepük. Ezt az üveget aztán még néhány másik követi és egy bi­zonyos ponton túl nincs megál­lás. Különösen akkor, ha senki sem szól: elég már, barátaim. Mert nagyon sokan vannak olyanok, akik nem isznak ugyan, de úgy vélik, semmi közük hoz­zá, mit csinál a másik „Maga keres.te, ha neki úgy tetszik, el is ihatja az egészet” — elv alapján. Pedig a munkatársak sokat segíthetnek. Ezt bizonyítja az egyik segédmunkás jó útra té­rése. „Mozgó büfének” becéz­ték évekig, nem kell magya­rázni, máért. Néhány hónappal gyan kezdjünk a cselekvéshez? Kézenfekvő volt, hogy felmértük, kinek mennyi jószág ja nevelő­dik a háztájiján. Szám szerint tudjuk, hogy például gyöngyös mintegy 600 darab van a pusz­tán. L?J Szinte észre sem vettük, úgy­szólván menet közben alakult így, hogy Nagy Ulósné és jó­magam egy új bizottság első tagjai lettünk. Az is a gyakor­lat műve, hogy bővültünk a bri­gádvezetőkkel, és a gazdákkal egyetértve vizsgálgatjuk, mit le­het kihozni egy-egy háztájiból. Mikor időnk van, ellátogatunk a tagok házaíájára. Mindenhová úgy megyünk, hogy már is­merjük a lehetőségeiket, a mos­tani jószágállományt — és így tovább. Előbb azt döntjük él közösen, ki milyen baromfit ne­vel. Mert egyelőre a baromfi- tartást, tojásellátást tűzte. így programjába a tagság. Ötvenezer tojásra megvan a szerződésünk a Bamevállal, nemrég kötöttük, s ötezer da­rabot már beszállítottunk. Ál­talában 450 darabot vállaltak egy-egy háztájiról. Ezenkívül 60 mázsa baromfit biztosítunk ösz- szesen. Jövő héten fejezzük be a családonkénti megállapodáso­kat, aztán erre is megkötjük a szerződést. Budai Ferenc elvtárs a fele­ségét is megkérte, segítsen a tojásfelvásárlásban, gyűjtse ő össze a háztájiból eladott to­jásokat. Egyik közeli üzletben dolgozik, s a földszöv hozzá­járulásával elvállalta. 22 család körölte már tervét, ezelőtt egy olyan munkacsapat­ba osztották be, amelyet . az elsők között emlegetnek, és tavaly másod­szor nyerté el a szocialista ' ri- gád címet. Kitüntetésnek szá­mít ilyen emberek körött dol­gozni, és bizony, nem keveset jelent ez akkor sem, ha a pén­zes boríték oldaláról nézzük a dolgot. Mert azoknál mindig 100 százalék felett van a tel­jesítés. Gondolkodóba esett a fiatal­ember, amikor közölték vele, hogy vagy abbahagyja az ivást, vagy szedheti a sátorfáját, mert a brigád jó hírét nem ront­hatja senki. Végül is leszokott a borról és az így megtakarított forintokból a családnak televí­zióra, magának pedig színház­bérletre is futotta. Együtt megy az egész munkacsapat, két sort töltenek meg minden előadáson. Nincs tehát igazuk azoknak sem, akik ezt hangoztatják: munkával és utazással telik el az életük. Valami szórakozás nekünk is kell. Kinek fáj, hogy néhány óráig jól érezzük ma­gunkat a pénzünkért? Elsősorban nekik fáj, amikor hónap végén úgy kell összeku- nyerálni egy pakli Kossuthra valót. Szórakozni pedig sokkal olcsóbban és ugyanakkor sokkal jobban is lehet. Az eszmecsere során többen is megfogalmazták, hogy többet kellene beszélgetni ezekről a kérdésekről. így, vacsora után, egymás között, a munkásotthon társalgójában. Sokan évek óta dolgoznak együtt. Megszokták egymást, mint a vakoló kanál nyelét a kéz. Egy-egy jó mun­kásnak ismert, idősebb kőműves szavára adnak még á „fenegye­rekek’* is. Ha valaki sokat te­het azért, hogy a munkásvona­tok ne a rossz hírű taljtonállók légkörét idézzék, akkor ők ma­guk azok. Békés Dezső hátra van még körülbelül 40 család lelátogatása. Eddig 480 pulykára, 360 gyöngyösre, 190 csirkére állapodtak meg a hu­szonkét családdal. Közülük Gu­lyás Istvánné 80 pulyka, 60 gyöngyös, Pöszmet József 100 és 50, Lángos Imre 100, Horváth Istvánné 50 és 100 — pulyka, illetve gyöngyös nevelését vál­lalta. Hutás Istvánné, Hatos lm- réné, Szűcs Mihályné, Varga Já- nosné 40—40 csirke átadását ígérte meg. Eddig 150 libára is volna je­lentkező — Kiss Ervinné pél­dául egymaga hatvanat vállal­na —, de a Barnevál nem tud naposlibát biztosítani. 3. Mind a családok, mind a ke­reskedelem — jobban járnak így. Sokkal többet hoz a kony­hára, ha a kukoricát állattar­tással hasznosítják, mintha a padláson tartják, míg pár fo­rinttal jobb ára lesz a piacon. A gyöngyös kilójáért 25 Ft-ot és 2 Ft nagyüzemi felárat, a pulykáért 20 Ft-ot, 2 Ft felárat, a hízott libáért 25 Ft-ot éti 3 forint felárat fizetnek. Ezen­kívül minden pulyka és hízott liba után 5, illetve 15 kilo­gramm kukoricát kapnak a szer­ződök. Íme, egy kitűnő bizottság a szövetkezeti gazdálkodásban. A háztáji bizottság nem ülésezik, hanem újszerű, sok eredménnyel kecsegtető gyakorlati munkát végez. Tóth István Emelkedik a Ti»%a vízállása A langyos tavaszi esőtől gyorsan megdagadtak a Tisza mellékfolyói. Az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság ezért elren­delte az elsőfokú árvízvédelmi készültséget a Körösök egy ré­szén, valamint a Szamoson és a Krasznán. A Sebes-Körös és a Barbolc mentén azonban már a másodfokú, a Túron pedig a harmadfokú készültségre is sor került. Ezeken a helyeken a vízügyi igazgatóságok megkezd­ték az árvédelmi eszközök és anyagok előkészítését, megerő­sítették a figyelő-szolgálatot, és éjszakai műszaki ügyeletet szerveztek. Az árvízvédelmi ké­szültség körzeteiben éjszakai szolgálatot tartanak a községi postahivatalok is, hogy segítsék a vízügyi jelentések és intézke­dések gyors továbbítását. ' Vadgazdálkodási tanácskozás Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság rendezésében ked­den kétnapos országos vadászati és vadgazdálkodási tanácskozás kezdődött Budapesten, a ME- DOSZ székházában. Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság vezetője megnyitó beszédében ismertette a főigazgatóság, va­lamint a Magyar Vadászok Or­szágos Szövetségének sajátos feladatait, tennivalóit az értékes vadállományunk megóvása, il­letve minőségi javítása, s a va­dászati kultúra továbbfejleszté­se érdekében. Nagy Sándor, az Országos Erdészeti Főigazgató­ság vadászati osztályának veze­tője az ország vadgazdálkodá­sának jeleiflegi helyzetéről és a soron levő gyakorlati tenniva­lókról tartott előadást. Közölte többek között, hogy a 15,6 mil­lió holdnyi vadgazdasági terü­leten az őz kivételével minden vadfajtából nagyobb az állo­mány a kívánatosnál, ugyanak­kor sürgős intézkedéseket kell tenni a legértékesebb tenyész­állatok fokozott védelmére, kü­lönösen a szarvasállomány mi­nőségi javítására* A legelők jelentős szerepe a takarmányellátásban kötele­zően írja elő számunkra, hogy a korszerű agrotechnikai eljárá­sok megfelelő módon és időben való alkalmazásával termésüket a lehető legnagyobb mértékben növeljük. A tavaszi idényben el­sősorban az ápolási munkák le­hetnek segítségünkre a gyepek termésének növelésében. Legnagyobb termésnövelő ha­tása van a legelők talajter­mékenysége helyreállításának, a trágyázásnak. Ismeretes, hogy egy mázsa széna, vagy ennek megfelelő mennyiségű legelőfű szárazanyagával a legfontosabb növényi tápanyagokból, a nit­rogénből 1,60 kg-ot, foszfor- pentoxidból 0,65 kg-ot, káliurn- oxidból 2 kg-ot viszünk ki a talajból. A természetes feltáró- dás nyomén ezek a tápláló anyagok legelőink jelenlegi cse­kély, 3—4 mázsa termésének a biztosítására a talajban rendel­kezésre állnak. A termés továb­bi növelésére azonban már nem elegendők, hiszen 40 mázsás szénatermés esetén például nit­rogénből már 64 kg-ra, fősz- forpentoxidból 26 kg-ra, kálium- oxidból 80 kg-ra lenne szükség. Ez a tápanyagmennyiség 320 kg pétisó, 144 kg szuperfoszfát és 200 kg 40 százalékos kálisó hatóanyagával egyenértékű. Mezőgazdasági területeink ta­lajtermékenységének a helyre- állítására olyan nagy mennyi­ségű trágyára van szükségünk, amglyet jelenleg teljes egészé­ben következetesen még nem tu­dunk biztosítani. Meglevő trá­gyaféleségeinkkel helyesen kell tehát gazdálkodnunk. A trágya­féleségeket illetően számos kí­sérleti eredmény igazolja, hogy a gyepes területeken a nagy- adagú műtrágyának van a leg­jobb és leggyorsabb hatása. A legelők talajtermékenységének helyreállításánál a szervestrá­gyázással szemben előnyben kell tehát részesíteni a műtrágyá­zást. A műtrágyák közül ki kell emelnünk a nitrogén mű­trágyát, mert használata egye­dül is eredményre vezet olyan talajokon, amelyek elegendő foszfort és káliumot tartalmaz­nak. Bács-Kiskun megyében a több helyen végzett kisparcel- lás kísérletek eredményei, vala­mint a nagyüzemi tapasztalatok szerint kh-ként szikes legelőkön 200, homok talajú legelőkön pe­dig 300 kg pétisó adagolása in­dokolt. Az adagok további nö­velése nem mindig gazdaságos, mint ahogy az adagok csök­kentésével is kisebb hatásfokú lesz a műtrágya. Éppen ezért helytelen gyakorlat az, hogy a rendelkezésre álló kisebb meny- nyiségű műtrágyát egyenletesen, az egész területre szórják ki, amikor is kh-ként alig jut 30— 50 kg. Ilyen mennyiségű nitro­gén műtrágyának alig van ha­tása. Akkor járunk el helye­sen, ha az említett adagokat egységnyi területre koncentrál­juk, még akkor is, ha ily mó­don kisebb terület kerül meg- trágyázásra. A nitrogén-műtrágyázás ide­jét több tényező befolyásolja. Ezek közül döntő, hogy van-e öntözési lehetőségünk vagy sem. öntözés esetén a nitrogénmű­trágya mennyisége megosztható, amivel a gyep fejlődését egyen­letesebbé tehetjük, de ha ered­ményesen nem tudunk öntözni, a nitrogénműtrágyát kora ta­vasszal egyszerre szórjuk ld. Ilyenkor a téli és tavasa csapa­dék hatására még kellő nedves­ség van á talajban, míg nyá­ron, a szárazság idején, csak igen kicsi a nitrogénműtrágyák értékesülésének valószínűsége. A legelőkön tavasszal jó ered­ménnyel használható műtrágya a szuperfoszfát 'is. Ha ősszel nem részesült ilyen trágyázás­ban, tavasszal 100—150 kg ki­szórása gazdaságos. Amennyiben a legelőnek ősszel hasonló mennyiséget már adagoltunk, akkor nincs szükség újabb mennyiség kiszórására. A gyepek tavaszi trágyázásá­ban , — a homoki legelőket ki­véve — nincs nagyobb jelentő­sége a kálium adagolásának. A kálisót leghelyesebb ősszel ki­szórni. Homoktalajainkon azon­ban az egyoldalú nitrogén-mű­trágyázástól nem várhatunk gazdaságos eredményeket, ezért a nagyadagú nitrogén- & fosz­fortrágyákkal egy időben feltét­lenül szükséges kh-ként 50—80 kg kálisó kiszórása is. A csengődi homoki legelő- trágyázási kísérletben 300 kg pétisó, 150 kg szuperfoszfát és 80 kg kálisó együttes haszná­lata bizonyult legeredménye­sebbnek és leggazdaságosabb­nak. Tekintettel kell lennünk arra, hogy trágyázni csak azo­kat a legelőket érdemes, ahol a gyepborítás mértéke legalább 70 —80 százalékos. A tavaszi műtrágyázás gazda­ságos. Hiszen a most, március­ban kiszórt műtrágyák ára már a májusi legeltetéskor, a tej többlethozamában megtérül. Se­hol a mezőgazdaságban nem té­rül vissza olyan gyorsan a mű­trágyázás költsége, mint a le­gelőkön. A gyepek kora tavaszi ápolási munkái körött szerepel a fogas és a henger használata is. Azok a kedvező hatások, ame­lyeket a múltban a fogas mun­kájának tulajdonították — mint amilyen a talajtermékenység növelése, a fűfélék bokrosodá- sának, gyökérképződésének elő­segítése, gyom- és nvjhairtó ha­tása — nem bizonyultak való­nak. A fogasolásra vonatkozó kísérletek nemhogy termésnöve­kedést, hanem 9—22 százalékos terméscsökkenést mutattak. A tápláfóanyagnak a tavaszi foga­solástól várt feltáródása a ta­laj alacsony hőmérséklete miatt nem következhet be., ezzel szemben a boronálással, a gye­pek tépésével, zúzásával, a zsen­ge hajtások letördelésével sok­kal nagyobb kárt okozunk. Más az, ha a túlságosan nagy avar­takarótól akarunk megszabadul­ni. Ezt a munkát is eredménye­sebben végezhetjük azonban ló- gereblyével. Ha mégis kényte­lenek lennénk az avart fogas­sal összegyűjteni, ügyeljünk ar­ra, hogy mihelyt nagyobb tö­meg van a fogas alatt, ezt tisz­títsuk meg. Nem helyes az avar­takarót égetéssel eltüntetni, mert ez nagy pusztítást okoz­hat a fiatal hajtásokon. Ez 3i munka télen végezhető el a leg­kevesebb veszéllyel. A gyepápolás során amennyi­re ritkán és csak kivételesen jö­het számításba a fogasolás, annyival fontosabb — főleg la­za talajokon — a nehéz henger használata. Az idei felfagyásos időszak miatt különösen ered­ményes lehet a gyep hengere- zése. ami egyébként elősegíti a gyep zártabb állományának ki-s alakulását, az aljfüvek korábbi kihajtását. Ezzel lehetővé válik a legeltetés korábbi megkezdése is. A henger használatának si­kerét a koraiság dönti el, mert ha megkésünk vele, a növények fejlődését megakadályozhatjuk. Ha a legszükségesebb munkákat — mint amilyen a múlt évi avartakaró eltávolítá­sa, a szükség szerinti hengere- zés és a feltétlen műtrágyáz:' — idejében elvégezzük, akkc már megteremtettük legelőin ’ idei nagyobb termésének f. alapjait. Dr. Petrányi István A munkatársak segíthetnek...

Next

/
Thumbnails
Contents