Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! xix. evF. 7i. sz. Ara ftU fillér 1964. MARC. 25, SZERDA Másféle haszon — Hiába, gazdag ország va­gyunk! Hogy mi mindenre jut itt pénz!.., Ugye, milyen ismert „kiszólás” ez? Egy-egy meggondolatlan be­ruházás, elhibázott tervezés, itt- ott feleslegesen kidobott pénz csalja az emberek ajkára a gú­nyos-kesernyés megjegyzést: gazdag ország vagyunk! Nem is szólva a herdáló nagyvonalúság­ról, a túlzásba vitt reprezentá- lásról, sőt, állami pénzek ma­gán célra való ki ügyeskedésé­ről ... /iem azért beszélnek erről az emberek ma többet, mint régen, mintha több lenne az ilyen eset. Ellenkezőleg. Egyre kevésbé le­het titokban tartani az ilyesmit, még ritkábban eltussolni. Mind erősebb a tiltakozás ellene. A közvélemény mélységesen el­ítéli az „élelmeseket”, megveti a népvagyon dézsmálóit és a kártevőket, akár felelőtlenség­ből vétenek, akár szándékos ha­rácsolok. A társadalmi tulajdon védelme nem egyedül, s hova­tovább nem is elsősorban a bűn­üldöző szervek feladata nálunk, hanem a lakosság túlnyomó többsége számára. mindinkább magától értetődő erkölcsi köte­lesség. Gyakran elhangzik azonban efféle kijelentés akkor is, ami­kor szó sincs pocsékolásról, csu­pán: a közvetlen gyakorlati cél nem mutatkozik meg eléggé vi­lágosan. Hasonlókat mondott egyik könyvtárunk dolgozója is, amikor megérkezett hozzájuk egy 160 hanglemezből álló cso­mag. Négy könyvtár kapott ilyen kollekciót: a kecskeméti, a bajai, a kalocsai, és kísérletkép­pen egy falusi könyvtár, a ke­celi. A csomagok egyenként hat és fél ezer forintot érnek. Ezen­túl minden beiratkozott olvasó, külön kölcsönzési díj nélkül el­viheti egy-két hétre ezeket a le­mezeket. Kitűnő külföldi hang­lemezek, világhírű művészek tolmácsolásában a zeneirodalom rekemei szólalnak meg róluk. De hát hogyan? Hanglemezt venni még ma is — több mint kétmillió rádió- és fél millió tv­előfizető korában — egy kicsit luxusnak számít. Megengedhet­jük magunknak, hogy értékes művészlemezeket kölcsönözzünk akár tucatszám, egész éven át, potom három forintért? Hiszen a hanglemez nem valami tartós portéka, hamar kopik. Mibe ke­rül ez évente? — Erre gondol­hatott az illető, amikor így só­hajtott: Gazdag ország vagyunk! Ez bizony csakugyan nem üz­let. Kölcsönkönyvtár még csak akadt magánkézben a múlt rendszerben is, sok tehetősebb könyvkereskedő berendezkedett rá, igaz, hogy főleg Tarzant, Max Brandot, tízfilléres és pen­gős regényeket adott, a kevésbé kapós irodalom már nem tarto­zott az ilyen magán-kölcsön- könyvtárak profiljába. De hang­lemezt melyik tőkésnek jutna eszébe kölcsönözni, különösen ilyen olcsón! ^ Ám mi a könyvtárakat sem az üzleti haszon miatt tartjuk és fejlesztjük, hanem egészen más­fajta haszon miatt. Milliók ta­nulnak. olvasnak, művelődnek ma már nálunk a nyilvános könyvtárak révén. Bár a könyv­vásárlás is terjedő „passzió” ha­zánkban, sokkal előbb, sokkal többen és sokkal szélesebb kö­rűen művelődhetnek így, mint­ha a lassan Összegyűjtögetett, saját kis házi könyvtárukra kel­lene hagyatkozniuk. Ki lehet ezt a hasznot kettős könyvelés­sel, év végi mérleggel mutatni? Nem. De így is mindenki szá­mára nyilvánvaló. A zened műveltség hasonló­képpen fontos része a kultúrá­nak. Bármennyire terjedőben van szintén, gyorsítani kell, és alkalmas eszközökkel gyorsítani is lehet a fejlődést. Ilyen al­kalmas eszköznek látszik most a hanglemezkölcsönzés. Olcsó, mindenki számára hozzáférhe­tő. Hogy még lemezjátszót se kelljen vásárolni a komoly zene híveinek, úgy tervezik, ahol le­het, külön zeneszobát is be fog­nak rendezni. Igen, ma már erre is jut pénz Magyarországon. Eljutottunk oda, hála a felszabadulás óta eltelt két évtizednek, hogy nem kell garasoskodnunk, ha értel­mes célra kell áldozni. És a kultúra, művelődés mi más, mint ilyen cél. A népgazdaság szocialista épí­tésének az utóbbi években elért sikereivel együtt járt a gazda­sági vezetők egyik-másikánál valamiféle szűk keblű „közgaz­dasági” szemlélet kialakulása is. Az okok persze érthetők. Sőt, tisztelet illeti az anyagi fegye­lemhez következetesen alkal­mazkodó vezetőt. De a túlzások ellen küzdeni kell. A termelő- szövetkezetben a szociális és kulturális alapot „megtakaríta­ni”, az üzemben az ilyen célok­ra való összeget visszatartani — ugyanúgy vétség, mint a felelőt­len gazdálkodás. Mert a köny­velésben ugyan ki nem mutat­ható, de annál tetemesebb vesz­teségeket okoz: visszafogja a fejlődést, hátráltatja a művelő­dést, a tudatformálást, s így kárára van a szocializmus épí­tésének, a jövőnek. M. L. Az ÉM Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat I. számú gyáregységének kalocsai telepén töb­bek között benzinmotoros és elektromos hajtó­műveket gyártanak. Az ezred milliméter pontos­sággal készült alkatrészeket a minőségvizsgálók műszerekkel ellenőrzik. Képünkön Jéló János meós mikroszkóppal vizsgálja az alkatrész felü­letének köszörülés utáni érdességét, s art, hogy nincs-e rajta szabad szemmel nem látható repe­dés. (Pásztor Zoltán felvétele.) A költségvetésről, az iparpolitikai tennivalókról, a községíejlesztésről tárgyast a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kedden ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Elsőnek a tanácsok múlt évi költségvetésének végrehajtásá­ról és az idei — az országgyű­lés által jóváhagyott — költség- vetésről szóló • jelentést vitatta meg. A beszámoló megállapítot­ta, hogy a tanácsok elmúlt évi gazdálkodásában az elő­ző évekhez viszonyítva már jobban érvényesült a taka­rékosság, és ez lehetővé tet­te, hogy év közben új fel­adatokat oldjanak meg sa­ját költségvetésből. Sokat fejlődött a tanácsi ipar. Az előző évhez képest 23,7 szá­zalékkal nőtt a termelése. A kö­zös gazdaságok — a kedvezőt­len időjárás ellenére — 9 száza­lékkal többet termeltek, mint az előző évben. Számos új létesít­ménnyel gazdagodott a megye. A foglalkoztatottság számának emelkedése jelentősen hozzájá­rult a lakosság bevételeinek gyarapodásához. A takarékbe­tét-állomány 192 millió forint­tal emelkedett. Az életkörülmé­nyek alakulásának egyik muta­tója, hogy az egy személyre ju­tó kiskereskedelmi forgalom 1962-höz viszonyítva 1963-ban 11 százalékkal emelkedett. A fenti számok a megye elő­rehaladását bizonyítják. Ezen belül számottevő előrelépés volt az elmúlt évben a különböző ágazatokban. Az 1964. évi költ­ségvetés célja a megye gazdál­kodásának további fejlesztése, az életszínvonal emelése és a folyamatos előrehaladás felté­teleinek megteremtése. Különö­sen a megnövekedett egészség- ügyi, szociális és kulturális igé­nyek kielégítésére fordítanak gondot a tanácsok. A megyei ta­nács költségvetése az előző évi­hez viszonyítva 12 százalékkal emelkedett. A végrehajtó bizottság ezután az építési, közlekedési és víz­ügyi osztály előterjesztését tár­gyalta, amely az elmúlt évi fel­adatok teljesítését és az idei tennivalókat elemezte. Ezt kö­Bolgár vendégek megyénkben Tegnap Hakovszky Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkársági munkatársá­nak kíséretében megyénkbe lá­togatott Zdravko Sztefanov Mi- tovszky, a Bolgár Hazafias Arc­vonal Országos Tanácsának tit­kára és dr. Zojka Panojotova Sekerdzsijeva, a Bolgár Haza­fias Arcvonaíl Országos Taná­csának tagja. A Budapestről érkező vendéi gek Kiskőrösön megtekintették Petőfi Sándor szülőházát, s dél­ben érkeztek Kiskunhalasra, ahol a városi tanácson fogadást adtak tiszteletükre. A fogadá­son résztvett Papes Béla, a me­gyei pártbizottság munkatársa, Farkas József, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának tit­kára, Oláh György, a járási-vá­rosi pártbizottság első titkára, Hegedűs István, a járási ta­nács vb elnöke és Tóth Ferenc, a járási népfrontbizottság tit­kára. A baráti ismerkedés al­kalmából Vincze Ferenc, a vá­rosi tanács vb elnöke és Mo­csár János, a városi népfront- bizottság elnöke ismertette Kis­kunhalas gazdasági és kulturá­lis fejlődését, majd városnéző Bolgár vendégünk: Zdravko Sztefanov Mitovszky, aki részt­vett a Hazafias Népfront III. kongresszusán. (Tóth Sándor felvétele.) sétára indultak, melynek során megtekintették a csipkeházat, a KISZ-lakótelepet, s a váróéi strandfürdőt. A látottak alap­ján bolgár barátaink különösen nagyra értékelték a város la­kóinak a strandfürdő létrehozá­sa érdekében végzett társadal­mi munkáját. Az ismerkedés nem ért vé­get a város megtekintésével, mert a délutáni órákban sort kerítettek a Kun fehértói Álla­mi Gazdaság meglátogatására is, ahol a szőlő-, gyümölcstele­pítésről éi’deklődtek, A vendégek a koraesti órák­ban tértek vissza ismét Kiskun­halasra, ahol résztvettek a mű­velődési házban megtartott nagygyűlésen. A népes hallga­tóság előtt Mácsai János, a vá­ros kongresszusi küldötte szá­molt be a Hazafias Népfront III. kongresszusának munkájáról, a kongresszuson szerzett élmé­nyeiről. A lelkes hangulatú nagygyűlésen felszólalt Zdravko Sztefanov Mitovszky is. A nagy­gyűlés a művelődési ház művé­szeti együtteseinek és a helyi kisiparosok énekkarának „Né­pek barátsága” címmel bemu­tatott színvonalas, nagysikerű műsorával ért véget. vetően került sor a tervosztály beszámolójának a tárgyalására. A jelentés az elmúlt évi, ter­melési, állóeszköz-fejlesztési és iparpolitikai terv teljesítéséről szól, valamint az ezzel kapcso­latos idei feladatokat, taglalta. Megállapította, hogy a tanácsi irányítás alatt álló vállalatok termelése az el­múlt évben az előirányzott­nak megfelelően alakult. A könnyűipar különösen ki­emelkedő eredményt ért el, ki­véve a műanyagipart, Ebben az ágazatban az anyaghiány oko­zott elmaradást. Az építőipar teljesítette ugyan termelési ter­vét, azonban a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat „visszahúzta” az őszi teljesítményét, mert csak 91.4 százalékos eredményt ért el. A lemaradás oka részben anyag­hiány, részben munkaszervezé­si gondok. Az idei tervekben a szolgál­tató és javító tevékenység to­vábbi növelését irányozták elő. A tanácsi ipar majdnem 50 szá­zalékkal növeli a szolgáltató te­vékenységét. A végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott arra vonatko­zóan, hogy kiemelt feladatként kell kezelni az építőipari vál­lalatok tevékenységének irányí­tását és ellenőrzését. Ezzel ösz- szefügg természetesen a lakás­építések fokozottabb segítése. Az építőipar munkaerő-gazdál­kodásának figyelemmel kíséré­se szintén kiemelt feladat. A következőkben a község­fejlesztési csoport jelentését vi­tatták meg. A csoport az elmúlt évi feladatok végrehajtásáról és az idei feladatok előkészítéséről készített előterjesztést. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy a község­fejlesztésben a tanácsok az elmúlt évben nagyobb akti­vitást tanúsítottak, mint az előző időszakban. Jelentős eredményeket értek el a társadalmi munka szervezé­sében. A végrehajtó bizottság megállapította azt is, hogy a jö­vőben szorgalmazni kell a ter­melőszövetkezetek nagyobb ará­nyú hozzájárulását a közsér fejlesztéshez. A községi tané csők kutassák fel a helyi erő­forrásokat, amelyek kiaknázá­sával az eddiginél még nagyobb eredményeket érhetnek el. A végrehajtó bizottság vége­zetül bejelentéseket tárgyalt.

Next

/
Thumbnails
Contents