Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
iíizofiy tálán léptekkel bo® torkait be a váróterembe. Tétován nézett körül, mintha keresne valakit. Reggel volt, kevesen üldögéltek az asztaloknál. Sok üres hely is akadt. Ő mégis a bejárat mellett kötött ki, ahol egy vasutas újságot olvasott. Bizalomgerjesztőnek találhatta az arcát, mert megállt vele szemben és meghajtotta magát. Valamit motyogott is, de az nem hallotta, fel sem tekintett. A klarinétos ember — bal kezében ernyedten, lefelé lóbázva tartotta a hangszert — még egyszer meghajolt. A vasutas végre észrevette. — Rándított a vállán, ezzel jelezve — tessék! — azután rá se hederített a furcsa alakra. Csak erre a kis beleegyező jelre várt. Ügyetlen elővigyázatossággal húzta kintebb az egyik széket, majd hirtelen, mint aki hosszú útról fáradtan érkezett, szinte leroskadt, belehuppant. Egy ideig mereven figyelte a szembenülőt, majd a klarinétot az asztalra fektette szép óvatosan. Még egyszer körülnézett, c most már nyugodtabban. — Csak a szeme rebbenése árulkodott továbbra is gondolatairól, melyek kuszáitok lehettek és zavarosak. Mint a hajótörött, ki végre pontra vetődött, szaggatottan, lassan csillapodva lihegett, néha az asztal szélébe is belekapaszkodott, mintha attól félne, hogy egy újabb vihar ismét elsodorhatja. A váróterem közönsége unatkozva bámult vissza rá. Némelyik szempárból azonban a leplezetlen érdeklődés csillogott. Na. végre valami mozgás! Lássuk csak mit fog csinálni ez az alak azzal a furulyával. ö pedig csak babrálgatta, nézegette a klarinétot, mintha valami baja lenne és olyan mélyen ráhajolt, amennyire csak lehetett. Menekült-e a kíváncsi tekintetek elől, vagy csak a feje volt nehéz, nem lehetett tudni. A homloka egyszer-kétszer oda- koppant a „hangszerhez. Ilyenkor újra körültekintett anélkül, hogy a fejét mozdította volna, mint a kezdő színész, aki elvétett egy mozdulatot és meg akar győződni, vajon a közönség ész- revette-e? De nemsokáig bírta a játékot, félretolta a zeneszerszámot és leborult az asztalra. Az , emberek megértőén hunyorítottak — hadd aludja ki magát a szerencsétlen. Azután másfelé siklottak a tekintetek, hiszen mi érdekes van egy alvó emberen. I\ e a klarinétos nem aludt el. Hirtelen felszegte a fejét és a vasutast kezdte figyelni mereven, kitartóan, mintha így akarná kényszeríteni, hogy nézzen már reá is végre. Azonban az semmi hajlandóságot sem mutatott a barátkozásra. Még csak rá se pillantott a svájcisapkás, szétcsapott kabátú, mélabús, gyűrött arcú szomszédjára. Az pedig látva, hogy így már nem boldogul, lassan beszélni kezdett. Értelmesen, de kissé vontatottan gördültek a szavak, mintha egy elkeseredett, bánatos ember illesztgetné azokat egymáshoz halkan, fátyolosán. — Ne haragudjon, hogy megszólítom. Nem. ne higgye, hogy részeg vagyok. Ittam, sokat ittam az éjszaka, de már elmúlt, tudom mit beszélek. Elcsaltak a cimborák. Gyere Géza, hozd a furulyát is. Furulyának mondják a klarinétot. így csúfolnak a gyárban, de csak szeretetből, hogy Furulyás Géza. Mert szoktam én furulyázni a műsorokon is, szólóba, meg néha kíséretnek. Ismernek már. És most... — Mit akar? — tette le kényszeredetten az olvasnivalót a vasutas. — Nézze — kezdte megint valahol az elején a történteket a klarinétos — én már nem ittam három hónap óta. Megálltam, pedig azelőtt... Mostanában csak egy kicsit, de be sose rúgtam. El akart hagyni az asszony A klarinétos ember a gyerekekkel. Megígértem és nem ittam, higgye el... — elcsuklott a hangja és az asztalra hajtatta a fejét a klarinét mellé. Amikor újra felnézett, a ™ szeme fátyolos volt a könnyektől, azt hihette, aki látta, hogy mindjárt sírva fakad. De nem. A józanodó ember következetlenségével csapongóit a gondolata ide-oda és követte a hangulata is szeszélyesen, a teljes elkeseredés hullámvölgyébe, vagy a reménykedés és az önbizalom magaslataira. — No, nyögje már ki — bíztatta a vasutas valami ébredező szánalommal és zavartsággal, s ra merően’ mintha attól várná a bizonyságot, a bátorítást. — Menjen haza — mondta a vasutas kissé unottan, kissé lenézően, a józanéletűeknek a lumpok iránt érzett enyhe utálatával. És látszott, hogy most már egy cseppnyi részvétet sem érez ez iránt az ember iránt. „Menjen a dolgára barátom” — ez volt a tekintetében, és az órájára pillantott, mintha sürgős dolga lenne. Felállt és elindult a túlsó kijárat felé. A második lépésnél azonban megtorpant. Visszajönni már restéit, csak úgy félig meghajolva, lek. Láthatóan ügyet sem vetettek a kissé csapzott idegenre. A klarinétos tenyerébe hajtva csak nézeti" maga elé, és le-le- hunyta szemét egy pillanatra. Lassan a hangszer után nyúlt, végigtapogatta, mintha érezni akarná billentyűi hideg simaságát, fájának puhaságát, melegét. A simogató, lágy mozdulat hirtelen görcsös fogássá keménykedett, az alig észrvehe- tően reszkető ujjak átmarkolták a hangszer nyakát. Této- \ vázva még várt egy keveset, > majd két marokra fogta és j felemelte, mintha ketté akarná > Toppantani. — Nézd, mindjárt a földhöz vágja! — bökte meg az egyik' sakkozó fiú a táblára figyelő társát. < — Biztosan részeg — vála- \ szólta amaz, és megütődve fi- gyelte — mi lesz ebből. Össze- \ töri? Nem. A szorító ujjak ismét i elemyedtek és lassan szájához s illesztette a hangszert, belefújt.;, Furcsa, bánatos dallamok tör- < tek elő a klarinét torkából. A váróterem népe felkapta as fejét, mindenki odafigyelt, né- hányan mosolygó érdeklődéssel, \ mások bosszankodva, hogy za- < várják nyugalmukat. > A terem elszánt arcú őre is- > mét felemelkedett a helyéről, S láthatóan nem éppen barátságos szándékkal. < — Azt fújja, hogy Lehullott \ a rezgő nyárfa! —■ intett oda jói kedvűén egy pirospozsgás, a i reggeli féldecin már túllévő i polgár. i — Hagyja abba, nem szé- j gyelli magát, zavarja a tisztes- í séges emberek nyugalmát! — \ sápítozott mérgesen egy bóbis-1 kolásból riadt nénike. S a klarinétos ember a röpke i futamok után — mintha az éj- i szakai emlékeket is elfújta vol- S na velük — mosolyogva hagyta í abba a muzsikálást. $ /" ondosan, megfontolt moz-) ” dulatokkal szedte szét a > hangszerét és óvatosan a kabát- j ja zsebébe csúsztatta. „Hiszen í ez igazán nem tehet semmiről” í — ez volt a pillantásaiban. j A teremőr félúton megállt, a j további tennivalókat mérlegel- í ve. De erre már nem volt sem- S mi szükség. í A klarinétos lassan feltápász- í kodott. A széket nagy-nagy fi- i gyelemmel és tüntető gondos- í Sággal tolta helyére, ügyelve, ? hogy zajt ne üssön. Azután > hosszúra nyújtott, sietős lép-S tekkel megindult a legközeleb- i bi kijárat felé. S elhagyta aj várótermet anélkül, hogy egyszer is körülnézett volna. S A pirospozsgás ember az el- j szalasztott élvezet miatti saj- í nálkozással nézett utána, s a S nénike újra bóbiskolásba me-\ rült. A teremre ismét ráterpesz-í kedett a csendes unalom. j F. Tóth Pál iMeggyes László rajza. a tekintetében ott ült a kérdés: Ugyan mit akarhat ez az ember. Elitta a pénzét? Vagy mi baja lehet? ... — Tanácsot szeretnék kérni — nézett rá a klarinétos. — Tőlem? — mosolyodott el kissé megkönnyebbülve, hogy mégse pénzről van szó, de azért kényszeredetten, mert minek is beszél annyit ez a furcsa ember, hogy már idefigyel az egész váróterem. De azt nem is kellett biztatni a sietségre, mintha attól félne, hogy a másik mindjárt föláll és faképnél hagyja, szinte hadarva mondta: — Igen, magától, mint férfi a férfitól. Vagy maga még sose járt így? Szerencséje, örüljön neki. Aljas ember vagyok én, hazamentem a klarinétért tegnap este és hiába könyörgött a feleségem — ne menj Géza, baj lesz, ne menj —, elébem is állt, úgy könyörgött. A Zsuzsi, a kisebbik lányom meg csak nézett a sarokból, és amikor félrelöktem az asszonyt az útból, hogy csak úgy lódult, és a kezem is ráemeltem, felsikoltott a gyerek — Apu, ne üsd, nem bántsd! — És én, a kerge jószág, csak mentem, mert hívtak a barátok. Pedig csak arra kellettem: Na, fújjad Géza, az anyád... Ha nem megyék, másnap röhögnek rajtam. Három hónapig csak röhögnek — Na, mi az, megregu- lázott az asszony, tán még mosogatsz is otthon, Géza? Majd meglátjuk, el mersz-e jönni, így bíztattak és én szégyelltem előttük, hogy jó ember lettem. És most azt szégyellem, hogy ilyen, ilyen köpnivaló voltam... ár nem hajolt le az asztalra és nem is volt fátyolos a szeme, de a keserű vonás nem tűnt el a szája szögletéről. — Mondja, mit tegyek? Mit csináljak? — nézett a vasutasul hogy kinyújtott keze elérje, megveregette a klarinétos vállát: — No, ne húsú Íjon öregem! — s azzal elsietett. A klarinétos pedig csak né” zett utána bambán, mint akit váratlanul cserbenhagytak, majd cigarettát kotort elő a zsebéből, rágyújtott és^ fújni fújni kezdte a füstöt. Pontosan úgy, mint reggel felé az utolsó munkadarabnál a gép mellett szokta, hogy „no, már csak ez van hátra”. S volt valami egészen enyhe tudatalatti vidámság abban, ahogy a váróterem gyér, közönségén végighordozta tekintetét. Talán csak most vette észre teljesen tiszta értelemmel, hogy hol is van tulajdonképpen. A sakkozók, a halkan zümmögő rádió, a könyvespolc a sarokban — de ideje sem volt eljutni a gondolat végéig, máris csattant a hang a háta mögött: — Oltsa el a cigarettát! Nem látja, hogy ez kultúrváróterem? Tilos a dohányzás. Az egyenruhás, aki figyelmeztette, már ballagott is kifelé, s csak úgy foghegyről még egyszer visszaszólt: — Húsz forintjába kerülhet! — Ez nem dohányzó terem? — eszmélt fel az ember és őszinte, gyerekes sajnálattal tette hozzá. — Akkor bocsánatot kérek! — és ijedten, sután, a fájdalommal sem törődő illedelmességgel, a két ujjahegyével gyorsan elnyomkodta a cigaretta parazsát. A sakkozó fiatalemberek két asztallal odébb gúnyosan ösz- szenevettek, a magányos nő ott szemben, aki idáig lopva figyelt, most elfordította a fejét, mások, távolabb az újságjuk mögé bújtak. A klarinétos ember elveszítette érdekességét az unatkozó várótermi közönség előtt. Jöttek, mentek a termen át. Egy fiatalember kézcsókot adott egy most érkezett hölgynek és a szomszéd asztalhoz teleped1944. III. 20. Bajcsy-Zsilinszky Endrének Törvényt és örvényt megkerülni, lélekvesztőn el nem merülni, s az ellenséges kikötőben lappangni ítélet-időben, nyögni egy cenk, hideg és aljas hatalmat, járni a tilalmas ösvényt a csüggeteg baráthoz, ki eget vádol, hazát átkoz, vigasztalni — kétségbeesve — ha már elhagyta lelke-tea te, s ha üldöz poroszló vadász-had: támadni, mint sebzett vadállat, hősködni rejtett rettenetben — nyilván hiába, menthetetlen, — de a halállal sem alkudva, gyomok között nem lennii dudva, \ s a messze-fénylő szabadságért lobogva vinni, amit rádmért a megváltást vajúdó század: ezt a halálos hősi lázat! Simonka György A PALAZO csengő kalapács kong a pala egymásra feszül a traverzek ága j régyszög-vonalak fém-üde szava rikkant a szív csillag-magasába uapfény-szerszám csupa-zuhogás jó korán üti-veri zeng ám minden ablak meg az emelet hadd készüljön gyorsan az a ház vackából a reggel borzasán ugrik elő nézi a fénybe kitárt szemekkel hogy nő a falakra tető s kik már iramodnak a gyárba irodák folyosói felé megállnak ők is lesik a palázót s leptük a kalapács-ütemé írigylik a lombok a házat hogy nem nőnek fel odáig hol már az ember döngeti a csendet s kt még ott is egyre feljebb vágyik sugarak hajlanak át a világon estébe érve kész a tető megsűrüsödve a nappal örömétől éjjel is egyre csak zeng a levegő nem érti a hold sem a tréfát padlásra be nem lát csodálkozik ám harmaton átsütő csupa-arany létrán levánszorog az öreg égi cigány néz szanaszét és oka van rá épül a tető a didergő világra hogy új falak ive fusson az égbe s a végleges otthon 1 jó íze bejárja az embert aki most születik csak a szépre rikkant a szív csillag-magasába négyszög-vonalak fém-üde szava egymásra feszül a traverzek ága j csengő kalapács kong a pala /Hatvani Dániel $ < Könyveid fölé hajolva < ( Ilyenek ezek a napok! Az áldozat nem önmagától, < s nem önmagáért születik... í Hazajövet az irodából, — pihenés helyett — pótolod, í amit az élet nem adott, i s erőszakkal követeled, meghosszabbítva a napot, mint most is, éjszakába nyúló akarattal. — mintha ez volna egyetlen munkád — úgy tanulsz a könyveid fölé hajolva ... Antalfy István Én és a Trabant HALLOTTAK már házőrző kutyát figyelmeztetően morogni? Arra a jelzésre gondolók, amikor a gyanútlan érkező elmegy a bokor mögött rejtőzködő kutyaház előtt, s erre — mintha csak fotocella által megszakított bűvös sugárzásra történne — megszólal egy kísérteties hang: — Hrrr ... Pontosan ebben a hangnemben, erre a torokból jövő moll akkordra hangolva szólalt meg egyik áprilisi reggel a Trabantom, amikor kinyitva a szívatógombot, elfordítottam a slusszkulcsot. Ügy pattantam fel az ülésről, mintha kutya harapott volna a visszerembe, de a második hörgésre, amely kissé szárazabban hangzott az előbbinél, megnyugodtam. „Egész télen állt a kocsi, hát persze, hogy prüszköl, ijedezik az indításnál” — véltem. „Az olaj is sűrű ilyenkor, benne van a téli merevség', akár a térdeinkben. nos hát hadd ropogtassuk, próbálgassuk a kuplungkar játékát... Így ni!” „Hát persze, hogy akadozott.” No, most a főtengelyt pörgessük meg a dugattyúkkal! ...” A hörgés ebben a pillanatban dühödt morgássá fajul, majd egy-két száraz, köhintésszerú valami a kipufogódob tájékáról, utána néma csend, csak az érintkezést jelző piros lámpa villog. Ejha?! BOCSÁNATOT kell kérjek az olvasótól, aki a szakszerű részletes tájékoztató nyomán már rég ki-találta, hogy kezdő vezetőről van szó, méghozzá amolyan szegénylegények paripáját nyekeregtető-nyikorogtató autósról, azaz egy vacak kétütemű hangláda gazdájáról, aki kocsinak véli a talicskáját, és adja a nagyot szívatásról, gyújtásról, előmelegítésről, meg miegyébbről. Hát tényleg, nem tagadom, csak egy Trabant erejéig — lóerejéig — tudtam ősz-
