Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-03 / 52. szám

1964. március 3, kedd 3. oldal Beszélgetés a filmről A nagy riport SZELLEMES szöveg, néhány jó rendezői ötlet, könnyed hu­morba oldott mondanivaló és ki­tűnő főszereplők — a szórakoz­tató filmvígjáték nélkülözhetlen alkotórészei. Ezt a szabályt nem­csak alaposan ismerték, hanem ügyesen alkalmazták is A nagy riport készítői. Az eredmény pe­dig? A közönség ugyan felejt­hetetlen élményben nem része­sült, de végig nagyszerűen szó­rakozott. Néha ez sem árt, an­nak ellenére, hogy kritikusaink tos a tudás és a gyakorlati ta­pasztalat. Még a híres újság­író — Gannon — is belátja, hogy az újságíró-iskola csinos tanárnőjének igaza van, a jövő útja a tudás. Tanulás nélkül to­vábbi fejlődés el nem érhető. EZZEL a megszívlelendő ta­nulsággal és a két ellenfél bé­kekötésével, sőt, egymásra ta­lálásával zárul a film. Minden­ki jól járt tehát — a szereplők gazdagabbak lettek egy tapasz­talattal, a nézők pedig egy kel­Va lanti izgalmas olvasnivalói kérek Jelenet a filmből. valami helytelen elképzelésből kiindulva sietnek pálcát tömi a kimondottan mulattatásra törek­vő filmek felett. Kár volna azonban A nagy riport című amerikai filmet úgy elbírálni, hogy megüti-e a leg­kiválóbb vígjátékok színvonalát. Se több, se kevesebb, mint amennyit ettől a műfajtól elvár­hatunk. Mert igaz, hogy nem éri el a chaplini magaslatot, de hát az igazán nagy filmek ritkák, és vígjátékról lévén szó A nagy riport legalább nem olcsó eszkö­zökkel nevetteti meg az embe­reket. Azokat, akik a kritiku­sokkal ellentétben időnként sze­retnek jóízűen nevetni is. A FILM bőven nyújt erre le­hetőséget, anélkül, hogy bevált sablonok, vaskos humorú vígjá­téki helyzetek öncélú alkalma­zására törekedne. Nézőit elve­zeti egy amerikai mammutlap szerkesztőségének nyüzsgő lég­körébe, ahová mint idegszálak az agyközpontba, úgy futnak össze a város és a világ ese­ményei. Ebből a lüktető, moz­galmas környezetből indul a cse­lekmény, hogy szerelembe, hu­morba ágyazva levonja a végső következtetést: a korszerű új­ságírás számára egyaránt fon­lemesen eltöltött este élményé­vel. Ebben nem kis része van a mértéktartó, a műfaj szabá­lyaihoz illeszkedő rendezésnek és a két főszereplő: Doris Day, valamint a Gannon alakjában remekelő Clark Gable kitűnő játékának. V. ZS. Reggel nyolc óra előtt már nagy karéjban állnak a gyere­kek az ajtó előtt. Cseppet se türelmetlenek; beszélgetnek, vi- báncolnak, s megesik, hogy va­lamelyikük megkergeti a társát, aztán lihegve, kipirultan térnek vissza mindketten a csoporthoz. Ahogyan a gyerekek szokták el­tölteni a felesleges időt. Mért jöttetek ilyen korán? — Délutánosok vagyunk az iskolában, a szüléink már el­mentek otthonról dolgozni, mi meg a napközi előtt beugrot­tunk ide. — Én is délután járok isko­lába, édesanyám elment a piac­in, addig benézek a könyvtárba — mondja egy másik. Mert eredeti rendeltetése mel­lett afféle pihenő, szórakozó hely is, valóságos kis klub a kecs­keméti ifjúsági könyvtár itt, a Kisfaludy utcában. Amikor Kórossy Artúmé, a Könyvtár vezetője reggel nyolc órakor kinyitja az ajtót, be­tódulnak a gyerekek. Aki siet, hamar végezhet. Könnyen meg­találja a tágas polcokon a ked­vére valót. Akinek meg nem sürgős, még egy óra múlva is ott lapozgat a kis asztalnál. Akár helyben elolvashatja, amit kiválasztott. Legalább is a csendes, ke­vésbé forgalmas órákban. Mert bizony néha alig lehet mozogni a szűk helyiségben. Valamelyik nap például ebédtájban három osztály gyűlt össze itt, még kint az ajtó előtt is várakoztak. Akárhányszor meghaladja a napi forgalom a 100—150-es lét­számot. Tavaly 1900 beiratkozott ol­vasója volt a kecskeméti ifjú­sági könyvtárnak. Ehhez képest a hét és fél ezer kötetes könyv- állomány nem jelent túlságosan gazdag választékot. Nehezen is tudnának elhelyezni ennyit a különben igen csinosan berende zett könyvtár polcain, ha nem volna állandóan kinn az olva­sóknál az állomány nagyobbik fele. A kis olvasók többsége ál­landó tagja marad a könyvtár­nak. Van közöttük olyan, aki hetedik-nyolcadikos korára már végigfalta az itt található ol vasnivalót, s egyre nehezebb neki könyvet adni. A lavatyi 1900 olvasó fele már az idén januárban beirat­kozott újra a könyvtárba. Na­gyon sokat segítenek a könyvtár dolgozóinak a tanító nénik és a napközis nevelők, akik együtt hozzák el ide az osztályukat, hogy kedvet keltsenek a gye­rekekben a sok szép könyv iránt. Máskor meg a könyvtár dolgozói látogatnak el az isko­lákba, nagy halom könyvvel, és osztályról osztályra járva kölcsönöznek is mindjárt a fris­sen beiratkozottaknak. — Valami jó izgalmasat ké­rek — szakítja meg beszélgeté­sünket egy komoly képű kis legény, Szabó Sanyi, a Czoll- ner téri iskola tanulója. Kórossy Artúmé személyesen vezeti a polcokhoz, ahol a „komoly könyvek állnak. Sanyi A rejtel­mes szigetet, meg Cooper köny­vei közül egész sorozatot vá­laszt ki. Csak tavaly ősz óta tagja a könyvtárnak, s azóta nagyon megszerette az olvasást. Jól is olvas, csupán egy né­gyes csúszott be a bizonyítvá­nyába: írásból. S ötétedett már azon a téli va­sárnap délután, amikor benépesült az utca Gé- derlakon. A szokatlan időben ünneplőbe öltö­zött emberek tartottak kisebb-nagyobb csopor­tokban a mozi felé. Már jóval az előadás kezdete előtt megtelt minden hely az új mű­velődési otthon három­száz személyes nagy­termében, A közönség a széles­vásznú mozi első elő­adását ünnepelte. El­jöttek még sokan a szomszéd községekből is, így aztán nem ma­radt üresen egyetlen Itthon is megtalálják behelyezett pótszék sem, A nevezetes alkalom­ra külön kis ünnepsé­get is szerveztek a község vezetői. Eljött a megyei moziüzemi vál­lalat képviselője, az avatóbeszédet pedig Köves Gyula, a járási tanács vb elnökhelyet­tese tartotta. A hogy összefo­gott a lakos­ság az új művelődési otthon építésénél — mondotta —, úgy fog­jon össze a művelő­désben és a tanulás­ban. Szeressék és érez­zék magukénak nem­csak az épületet, ha­nem az itt hallottakat és látottakat is. Azok pedig, akik ennek a művelődési otthonimk az építésénél fáradoz­tak, nem kívánnak más köszönetét, mint hogy a lakosság öröm­mel használja és szí­vesen járjon ide... A szélesvásznú mo- ” zi első előadása után sokáig népes volt még az előcsarnok és az utcán hosszan be­szélgettek a nézők a látottakról. Mindenki aí el volt ragadtatva, mindenki örült, hogy most már ugyanúgy bármelyik filmet meg­nézhetik a géderlakiak, mint a városiak. |i sokan remény­kedünk itt ab­ban, hogy a község gyors fejlődését látva előbb-utóbb megértik a fiatalok is: otthonuk mind közelebb kerül a városhoz. Nemcsak a biztos keresetet, ha­nem a szórakozás le­hetőségét is megtalál ják már itt, amiért pe­dig ma még sokan olyan messzire utaz­nak otthonuktól. Szalay János Varga Évának, a Zrínyi Ilona Általános Iskola harmadikos ta­nulójának ugyancsak csak né­gyese volt olvasásból, de ő is szorgalmasan viszi innen a köny­veket. Hiszen, ha lassabban is megy még, két-három hét alatt, a szokásos kölcsönzési időben, egy-két könyvet bárki ki tud olvasni. — Vagy ha nem, hát felol­vassa otthon apu — kotyog köz­be egy pajkosképű kisfiú. De aztan amikor a nevét kérdezem, megszeppenten kér, hogy ne ír­jam meg. Pedi'r nem szégyen az. Ha még küszködik az olvasással, hadd segítsen apuka vagy anyu­ka. A fontos az, hogy érdeklik a könyvek, s ha érdeklik, majd rászokik maga is az olvasásra, a betű örömére. Mert itt minden szépei, jót, hasznosat és érdekeset megtalál. M. L. Szívesen látott vendégek Amikor a bugaci tanácsházán a helyi KISZ-szervezetről ér­deklődtem, azt a tanácsot adták, hogy beszéljek a párttitkárral, Benedek Jánossal, a KISZ-tit- kár most éppen távol van. Fur- csállottam, hogy helyette nem KISZ-taghoz küldenek. Hama­rosan megtudtam az okát. A művelődési ház használha­tatlan, romos. Most hozzák rendbe. A fiatalok ideiglenesen a pártházban ütötték fel tanyá­jukat. Ott vannak minden este, s velük együtt a párttitkár is. Ismeri ügyes-bajo6 dolgaikat, se­gíti. támogatja őket. Mivel töltik estéiket a párt­klubban a fiatalok? — Mostanában nagyon sokat próbálnak — mondja Benedeie János. — Készülnek a járási kulturális seregszemlére, beke­rültek a legjobbak közé a dön­tőbe. Egy színdarabot tanulnak. A címe: Kezedben a sorsod. A színjátszó csoport különösen ak­tív, elhatározták, hogy még a seregszemle előtt előadják a színdarabot a faluban és ha le­het, a környező községekben. Szorgalmasan próbálnak a tánc­csoport tagjai is. Most a mike- pércsi csárdást gyakorolják. A színjátszókkal együtt körülbe­lül kétórás műsort adnak. 42. Papp térit beavatják Papp Feri vasárnap este Rá­kospalotára ment. Badanti ré­vén az előző csütörtökön talál­kozója volt egy Gyuszi nevű elvtárssal. A Népművészeti Mú­zeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírása alapján mindjárt megismerte: széles vál- lú, kerek arcú, rövidre nyírt ba­jusszal, barátságos, nyűt tekin­tetű. — Te vagy hát Papp Feri? Örülök, hogy megismertelek. Hosszabban kellene beszélget­nünk, gyere fel hozzám. Itt la­kom a Tűzoltó utcában. Ha szük­ség lenne rá, te úgy tudod, hogy Brandt tanító vagyok, hallottad hogy órákat adok, számtan és mértanleckéket szeretnél venni A Tűzoltó utca páratlan olda­lán volt a ház — a számát nem nézte meg —, ahol „Gyuszi” la­kott. Odafent, a szűk, bútorozott szobában — plüsstakarós kana­pé, keskeny szekrény, kis kerek asztal és két szék volt minden berendezése — Márai Sándor regénye A zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits- kötet, a Halálfiai. Gyuszi pemetefű-cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról érdeklődött. Aztán rátért talál­kozásuk céljára: segítenie kelle­ne ifjúmunkás-röplapok készí­tésében. — Elég komolynak, megbíz­hatónak ismerünk. Vállalnád? — kérdezte. — Kivel? — érdeklődött. — Már ismered őket — nyug­tatta meg Gyuszi. — Találkoz­tatok. — A diák? — kérdezte. — Igen — bólintott „Brandt tanító” és hozzátette: — meg a kislány, ök ketten szívesen dolgoznának veled. — Akkor én is — felelte ő. Gyuszi tanácsokkal látta el: legyen óvatos és körültekintő. A Fémlemezipar pártsejtjének munkájában mostantól kezdve ne vegyen részt. — De Badanti? — kérdezte /.avartan. — Ö tudja, hogy más meg­bízatást kapsz — mosolygott Gyuszi. — Legközelebb még el­jössz vele a Kazinczy utcába az Egyesült Szakszervezeti El­lenzék ülésére, hogy útravalóul kapj egy kis politikai informá­ciót, aztán a továbbiakban ar­ról már az összekötőd gondos­kodik. Munkásotthonba és más ilyen helyekre ne járj, olyanok­kal, akiket a rendőrség ismer, ne jöjj össze. A címet, amit Fürst Sándor­tól kapott, nem írta fel, de jól megjegyezte. Újfalura, a Beze- rédi utca negyvenháromba kel­lett mennie, Vargha István ka­zánkovács lakására. Csabai Kálmán, az Eötvös- kollégista diák várta ott egy kislánnyal, akit Aliznak hívtak, és nyolcadikos gimnazista volt. Gyuszi jól tudta: két hete is­merte meg őket. Már az első találkozáson nagyon rokonszen­vesnek találta mindkettőjüket. Nemcsak harcostársak voltak, hanem — ezt minden mozdula fuk elárulta — szerelmesek is. A Capitol mozi mellett ta­lálkozott velük, egy esős délutá­non. Elmentek jó darabig. A Baross tér sarkán a cukrászdá­ban beszélgettek hármasban. Aki összehozta őket — Pistának hívták — már a mozitól nem messze elvált tőlük. Hármásban beszélgettek, köz­ben tanulmányozták egymást. Azok ketten őt, ő Alizt és Kál­mánt. Megtudta, hogy a fiú bé­kési, a lány pesti szülők gyer­meke. Biztonságosabb társal­góknak bizonyultak, mint ő. Neki kicsit nehezebben ment az ismerkedés. Eleinte zavarta, hogy a fiú bölcsészhallgató, a lány is diák. Öltözetéről ítélve úrilány. De aztán hamarosan feloldódott köztük a feszültség. Aliz és Kálmán olyanok voltak, mint a többi hasonló korú fia­tal, akkor is. ha beszédük tár­gya idegen fülnek kissé szokat­lannak tűnt volna. Ott, akkor kevés időt töltöt­tek „hivatalos” dolgokkal. — Ezek nem ide valók — mondta Csabai. Éppen csak megállapodtak csendesen az időpontban: mi­kor találkoznak majd újra. En­nél többet nem is mondtak: — Együtt kell majd dolgoznunk, hogy mit, azt még mi sem tud­juk. (Folytatjuk.) Hányán szoktak összejönni es­ténként a klubban? — Sokszor vannak itt negyve­nen is. Legtöbbjük fiatal, pedig szívesen látnánk az idősebbeket is. De sokan azt hiszik, hogy ide csak párttagok járhatnak. Mi a véleménye a KISZ-esek munkájáról? — A bugaci KISZ-szervezet nagyon jól működik. Aktivak, minden megmozdulásban részt vesznek. Állandó kultúrcsoport- julc van, közös mozilátogatáso­kat szerveznek, de a szórakozás mellett sűrűn hallgatnak politi­kai előadásokat is. A tagok szá­mára kötelezővé tették a he­tedik és nyolcadik osztály el­végzését. Pillanatnyilag tizenöt KISZ-tag jár a dolgozók esti is­kolájába. A tanulás mellett szó­rakozni is lehet. A klubban te­levízió, magnetofon és könyvtár van. Sűrűn rendeznek klubdél­utánokat. A művelődési ház márciusra elkészül. A KISZ-esek visszatér­hetnek a régi helyükre. A párt­titkár szerint ezentúl is mindig nyitva á>l a klub a fiatalok előtt. K. G.

Next

/
Thumbnails
Contents