Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
1964. március 18, szerda 5. oldal Falusi klubok ÉLETFORMA ÉS LAKÁS HA AZ EMBER jól odafigyel, kiderül, hogy némelyik szürke napihír a kellemes színek valóságos csokra. Nem ér- dekes-e például az a tény, hogy ma már kivétel nélkül minden megyében, a falvak többségében — társasági klubok működnek. Ezekben a klubokban* esténként a szórakozni és művelődni vágyó egyszerű emberek találkoznak. A kellemes és barátságos helyiségekben szabályos klubélet folyik s e társas összejövetelek színvonala igen magas. Nem kell minduntalan a múlt szegénységét idézni, hogy a jelen gazdagságát jobban érzékeljük. De azért szükséges ez néha — különösen az ifjú generáció látókörének szélesbíté- se céljából. Voltak-e klubok valaha a falun? Még az urak számára sem. Ök egybegyülekeztek felváltva hol a papnál, hol a jegyzőnél, hol az orvosnál, hol a patikusnál. Tisztelet a kivételnek, ezeken a „klubesteken” elsősorban a sültek és a borok képviselték a szórakozást, meg a tarokk kártya és a női terefere a pesti színésznők hálószoba titkairól. Tegnap Kecskeméten a Vasutasok Szakszervezetének Bács- Kiskun megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen többek között a baleset elleni védekezésről tárgyaltak. A tanácskozáson . _szt vett Szabó Ferenc, a Szegedi MÁV Igazgatóság forgalmi osztályának vezetője, Hegedűs Károly, a Vasutasok Szakszervezete Központi Bizottsága munkásvédelmi osztályának helyettes vezetője, valamint a megye két legnagyobb vasúti csomópontja, a kecskeméti és a kiskunhalasi vasútállomás főnöke. Gajda Mátyás, a vasutas szakszervezet megyei bizottságának titkára számot adott arról, hogy brigádvizsgálatot tartottak a kiskunhalasi, bajai, kiskunfélegyházi és kecskeméti vasútállomáson, s megállapították, tavaly a balesetek száma 1962-höz képest 24-gyel emelkedett, bár halálos kimenetelű nem volt. Ennek oka, hogy a baleset elleni védekezésre sem a gazdasági, sem a szakszervezeti vezetők nem fordítottak kellő gondot. Hiba az is, hogy a Szegedi MÁV Igazgatóság III. osztálya csak az elmúlt év második felében adott utasítást az állomásvezetőknek a munkavédelmi intézkedési tervek elkészítésére. A baleset megelőzésével kapcsolatos előadásokat rendszeresen megtartották, de nem minden esetben az évszaknak megfelelő időszerű anyagot oktatták. Ugyanakkor aránylag sok vasutas maradt távol igazolatlanul az előadásokról. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kecskeméti vasútállomáson nyolccal, a kiskunhalasin tízzel, a bajain öttel több baleset fordult elő, s az emiatt elveszett munkanapok száma 738-cal több, mint az előző évben. A munka közbeni sérülések ilyen arányú megszaporodása arra figyelmezteti az állomásvezetőket és szak- szervezeti bizottságokat, hogy nagyobb gondot fordítsanak a megelőző oktatásra. Ez 1963 utolsó negyedévében a balesetek számának csökkenését eredményezte. A beszámolót követő vitában többen felszólalták. A vasutas szakszervezet megyei bizottsága KLUB a parasztnak? Ugyan kérem. Szegény Józsi bácsi, vagy Mari néni, ha még maradt életkedve a napi robot után — kiült a ház előtti kis- padra. Elüldögélt ott egymagában, vagy a közeli szomszéddal — esetleg. Szállt a csendes pipafüst, halkan pergett a szó — többnyire a gondokról és a bajokról. Afféle „saját” klub volt a kispad, nem kétséges — de elszigetelt „saját” klub az ösz- szes többitől. A társas összejövetelek szombaton este, vagy vasárnap a kocsmában estek meg. Nem ritkán verekedésekkel fűszerezve. És most? A „SZÜRKE” napihír arról szól, hogy immáron 800 társasági klub működik országszerte és a számuk folyamatosan gyarapodik. Amikor e klubok ajtaja kitárul a törzsvendég elé, voltaképpen nem is a négy fal közé érkezik az illető, hanem a közösségbe, egy érdekes, sokszínű, nagyszerű világba — ahonnét csak gazdagabban lehet hazatérni. —k— úgy döntött, felkéri Kecskemét és Kiskunhalas vasútállomás vezetőjét, hogy a munkavédelmi intézkedéseik eredményeiről ez év második felében adjon számot, egyben felhívta a szakszervezeti bizottságokat, nyújtsanak több segítséget a munkásvédelmi őrségeknek. A megyebizottság munkásvédelmi bizottsága rövidesen megkezdi a veszély- források felmérését, s folyamatosan megteszi ezek megszüntetésére a megfelelő javaslatokat a Szegedi MÁV Igazgatóságnak. Amerre nézünk, mindenütt a régi és az új birkózik körülöttünk. Üj lakónegyedek ágaskodnak ott, ahol nemrég még terméketlen homokot kergetett a szél. Lebontott, földbe süppedt házak helyén fürgén bújnak ki a földből a modern vonalú, szép épületek. Egyre több derűs, napfényes lakást építünk. Éppen ezért időszerű a kérdés: milyen legyen a modern lakás berendezése, a mai ember otthona? Mielőtt megközelítően pontos képet próbálnánk rajzolni az otthoni környezet kialakításáról, indokoljuk: mi teszi szükségessé, hogy az eddiginél alaposabban és a széles körű nyilvánosság bevonásával foglalkozzunk a lakáskultúra jelenlegi helyzetével? Az a veszélyes kettősség, amelyet a társadalmi fejlődés és az otthoni környezet elmaradottsága jelent. Dolgozóink többsége tanul, megismeri a tudományos kutatások legújabb eredményeit, munkahelyén korszerű gépekkel barátkozik, aztán hazamegy, és visszazökken néhány évtizedet. Szemléletünk és életformánk megváltoztatásának elősegítője vagy hátráltatója lehet a környezet. Sajnos, felmérések és vizsgálatok tapasztalatai bizonyítják, hogy milyen kevesen rendezik be gazdaságosan, célszerűen, esztétikailag is kifogástalanul a rendelkezésükre álló. többnyire szűkre szabott lakásteret. Korunkra a technika szinte szédületes fejlődése és ezzel párhuzamosan a meggyorsult élettempó jellemző. Ez az állandóan változó, nyüzsgő, újabb és újabb élményekben jelentkező világ azonban valahogy kívül reked a lakások küszöbén. A dolgozókat körülvevő bútorok többsége a múlt századbeli polgár nehézkes, süppedős garnitúráinak ízléstelen utánzata. A népművelésre és az ismeretterjesztésre hárul a feladat: Hatékony felvilágosító-nevelő munkával megértetni — elsősorban az új lakástulajdonosokkal — mennyire fontos és számukra is előnyös, ha csecsebecsékkel zsúfolt vitrinek, ormótlan kombinált szekrények, hatalmas duplaágyak helyett olyan bútorokkal veszik körül magukat, amelyek a mai életritmus követelményeinek megfelelőek. Minden segítséget meg kell tehát adni, hogy a lakások keretét és berendezését egységes szemlélet, egyazon konstrukciós elv formálja. Így valósulhat meg az új lakás kompozíciós egysége, de a gyakorlati céloknak is így felel meg leginkább otthonunk. Egyrészt mivel az aránylag szűk tér gazdaságos kihasználását segíti elő, másrészt a háziasszonyok számára megkönnyíti az otthoni munkát, a második műszakot. A lehetőségeket figyelembe véve, melyek legyenek tehát a mai, modern otthon kialakításának alapvető követelményei? Először is arra kell törekedni, hogy a környezet ízléses, levegős legyen. Száműzni kell a sok helyet foglaló, nehezen tisztítható és régimódi kombinált bútorokat, világítós rekamiékat. Helyüket foglalják el a köny- nyen változtatható és cserélhe- ! tő Varia bútorok, amelyeknek mind az esztétikai, mind á prak- j tikus volta nyilvánvaló, j Az új, modern vonalú bútorzathoz alkalmazkodnia kell a díszítésnek is, amely már egyéni alkotóképességet kíván. A világos, sima felületű, nyugodt formájú bútorok által nyújtott harmonikus összképet teljesen szétrombolják a cikornyás, aranyozott porcelántárgyak — ez bizony a herendiekre is vonatkozik — az aranyozott blondell keretbe foglalt képek, az agyon- hengerezett falak és a horgolt térítők. Kényelmes, praktikusan elrendezett bútorok, sima, pasztellszínű falak, néhány rajz, rézkarc, vagy reprodukció vékony, egyszínű keretben — zugfestők silány giccsei helyett — modern kerámiavázák, vagy díszítőtárgyak — íme egy derűs, hangulatos és korszerű szobaenteriőr. Igaz, elmondani köny- nyebb, mint a valóságban összeállítani. Ezért nem ártana, ha a TIT kecskeméti szabadegyetemének példájára — nemrég tartottak egy értékes, hasznos lakberendezési előadást — még többet foglalkoznának szakembereink ezzel a fontos és sokakat érintő témával. Érdekli az embereket? De mennyire. Példa rá a fent említett előadás. Az előadó — ifj. Horváth Béla, az ÉM lakáspolitikai osztály kuatóintézetének vezetője — alig győzött válaszolni a hallgatók kérdéseire. „A beépített szekrények és konyhák nagyon célszerűek, de az építők és tervezők már ismét tovább léphetnének. Például a szobákba is jó volna a beépített belső berendezés, a mosható fal, a légfűtés és így tovább. Merész vágyak, de addig is, amíg megvalósulhatnának, miért nem lehet kapni például Kecskeméten olcsó és modern lakberendezési tárgyakat” — vetették fel többen is. Valóban. Kereskedelmünk azzal az indokkal, hogy „a lakosságnak ez kell” silány kivitelű és csúnya bútorokkal látja el az üzleteket. De a kecskeméti bútorüzlet még tetszetősebb darabjaira sem tudja felhívni a közönség figyelmét. Raktár hiányában a kirakatok mögött zsúfolódnak egymás hegyén-hátán a bútorok. Szemléltető jellegű elrendezésről ilyen körülmények között szó sem lehet. MegA kereskedelem figyelmébe! Kisfizetésű fiatal házasok bizonyára örömmel fogadnák, ha a külföldi országok példájára nálunk is elegendő mennyiségben gyártanának „szelet-bútort”. Ilyen szeletekből egy cv alatt már jókora könyvespolcot lehet összeilleszteni. felelő szaküzlet hiányában nehézséget jelent az egyéb modern lakberendező és díszítő elemek beszerzése is. Ezek az akadályok elháríthatok. Reméljük, hogy a jövőben kereskedelmünk maradi gondolkozás és álüzléti érdekek helyett a lakosság ízléses, modern, célszerű bútorokkal való ellátására törekszik, és megoldódik végre a kecskeméti bútorraktár, s a régóta javasolt iparművészeti bolt ügye is. Végül nélkülözhetetlen a népművelés és az ismeretterjesztés hatékonyabb támogatása. A rendelkezésükre álló eszközökkel — szakfilmelf vetítésével, előadásokkal, lakberendezési tanácsadó füzetekkel — lakáskultúrával foglalkozó folyóirat indításával többek között a szép szeretetére, igényére és befogadására is neveljék dolgozóinkat a munkahely, a közösségi és egyéni élet, a lakás — az élet minden területén. V. Zs. N. O. Megérdemelnék Solton mindenki ismeri Halászfi Józsefet, az újságárust. Az idén lesz nyolc éve, hogy a művelődési házzal szemben levő kis bódéra kikerült a „könyvárusítás” tábla. Azóta iélen-nyáron korán reggeltől késő estig nyitva van a „bolt". Halászfi bácsi árulja a folyóiratokat, könyveket, újságokat. Ha egyszer megbetegedne, megszűnne a könyvárusitás is, mert akármilyen furcsa, egy olyan nagy községnek, mint Solt, nincs könyvesboltja. De ha mar könyvesbolt nincs, legalább a bódét építenék újjá, hiszen, mint az öreg újságárus mondja: — Kicsi is, tűzveszélyes is ez a mostani. Igen nagy szükség lenne egy új pavilonra. A MÉSZÖV még 1961-ben megígérte, de azóta sem tettek semmit. Ha eső esik, hamar beázik, sok könyv tönkrement már. Sürgősen tenni kellene valamit. Solton az utóbbi időkben erősen megnőtt a könyvvásárlók száma. Az újságárus tavaly is 80 ezer forint értékű könyvet, újságot adott el Az új pavilont Haliéit József és a falu könyvszerető lakossága is megérdemelné. K. G. Felmérik a baleseti veszélyforrásokat Ülést tartott a Vasutasok Szakszervezetének megyei Bizottsága Kis helyen is ügyesen, praktikusan elrendezhetők a modern bútorok. A szoba beosztásánál a képen látható példára törekedjünk: az elől látható nagyobb asztal az ebédlőt pótolja, a hátsó rész a nappalit, ha pedig leengedjük a fal melletti kerevet támláit — kész a hálószoba.
