Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
1964. március 18, szerda 3. oldal Öntözési lehetőségek a Duna-Tisza közi homokhátságon és a Bácskában Irta: Dr. Simon László, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára A Duna—Tisza köze mind az öntözött területek eddig már elért kiterjedésében, mind az öntözés további terveiben országosan kimagasló helyen szerepel. Nemcsak az öntözött területek nagyságát illetően kimagasló e táj, hanem vezető, példaadó és úttörő szerepe van az öntözés technikájának, az öntözés gazdasági hatékonyságának fejlesztésében is. Külön is .meg kell említeni a csőkutas öntözést, amely sok kezdeti nehézséget, bizalmatlanságot és akadékoskodást legyőzve, innen indult el tömegessé váló és felbecsülhetetlen értékű útjára. Múlhatatlan hálával és kegyelettel tartozik a Kiskunság, de a Kiskunság példáját ma már országszerte követő számos tájunk Sümeghy József, a kitűnő geológus emlékének, akinek kutatásai irányították a figyelmet a föld mélyében tárolt vízkincsre. De meg kell említeni Fekete Istvánnak és munkatársainak érdemeit is, akik a vízkincs mezőgazdasági hasznosításában a csőkutas öntözés víznyerési és agrotechnikájának kidolgozásában végeztek hozzáértő és odaadó úttörő munkát. Az öntözés ügye a Duna—Tisza közén, s különösen Bács-Kiskun megyében, igen jó kezekben van, tanulni és jó példákat venni sokkal inkább lehet innen, mint új tennivalókra hívni fel a figyelnosítják és hálálják meg a tápanyagot és a vizet is. Különösen elmondható ez éppen a homokról, amely tápanyaggal és vízzel jól ellátva, legjobban éppen a legbelterjesebb kultúrákkal hasznosítható. A homok a belterjes növénytermelésnek valóságos „gyára” lehet abban az értelemben, hogy benne szinte a teljes vegyi és biológiai anyag- forgalmat magunk bonyolíthatjuk le. Mindkét anyagforgalomnak azonban fő hordozója a víz. A térszínileg mindig magasabban fekvő homokterü leteken azonban nincs számbavehető mennyiségű felszíni víz és rendszerint csak nagyobb <50—100 méternél nagyobb) mélységben vannak bővebb mennyiségben felszín alatti vizek is. A ma adott anyagi feltételek között és a mai energiahetyzettel számolva. a kiemelt területek öntözésére ezeket a vizeket tudjuk hasznosítani, de ezeket hasznosítani is kell. A kiemelt területek — s ezek közé vehetők a Bácska lösztalajú részei is — öntözésének ma még első kérdése a víznyerés. Hol, milyen mélységből, mekkora leszívással, mennyi víz nyerhető? S a következő kérdés: a különböző vízhozamok milyen kultúrák öntözésére hasznosítók gazdaságosan? E kérdésekre átfogó kutatásokkal igyekeztem feleletet kapni az Alföld két nagy homokos tájára, a Nyírségre és a Duna—Tisza közére vonatkozóan. A leglényegesebb eredményeket próbálom meg itt összefoglalni. Az első kérdéscsoportra a legtömörebben, s egyben t részletezően is az itt közölt térkép adhatja meg a feleletet. A térképről minden községre, sőt a községhatárokon belül is egyes területfoltokra vonatkozólag közvetlenül tájékozódhatunk a felszín alatti víznyerés lehetőségeiről. Az azonos mélységre rendszerint két érték (két oszlop) vonatkozik: az első a várható átlagos hozamot, a második az optimálisát tünteti fel. Ami a második kérdést, a gazdaságos hasznosítás lehetőségét illeti, röviden csak a legfőbb gondolatokat vetem fel. Először is a legátfogóbb szempontot: a gazdaságosság (ráfordítás és eredmény aránya) meghatározó tényezője nem a vízhozam nagysága, hanem az, hogy mit öntözünk. Ugyanez érvényes a kút mélységére is. Pl. egy 200 m mélységű kút beruházási többletköltsége egy szokványos csőkúttal szemben 160 000 Ft. Ha a kút 200 litert ad percenként, úgy kb. 12 kát. hold öntözésére alkalmas, tehát a beruházási többletráfordítás holdanként kereken 13 000 forint. Egy ilyen kúttal gazdaságosan legfeljebb korszerű almást, faiskolát öntözhetünk, de ezeket ilyen kútból is érdemes öntözni. Ha egy ilyen mélységű kút 1200 litert ad, úgy a beruházási többletráfordítás holdanként már csak 2700.— Ft, ezt már a szőlő, zöldség, sőt a szántóföldi takarmányok öntözése is gazdaságosan bírja el. Az bizonyos, hogy a homokhátságon általában csak a nagy értéket produkáló belterjes kultúrák öntözésének igényeit tudjuk gazdaságosan kielégíteni. Első helyen áll minden szempontból az alma, az oltványtelep, a faiskola, az őszibarack. A zöldségfélék és a szőlő már kisebb mértékben hálálja meg a vizet, de 150 m mélységből 4— 500 liter perchozamú kútakból ezek is gazdaságosan öntözhe- tók. A szántóföldi kultúrák öntözése nagyobb mélységből már nagyobb vízhozamot igényel. Különösen fontos a lucerna öntözése, hiszen homokon — Fekete István több éves kísérletei szerint is, már nagyüzemi termesztésben is — megfelelően ellátva tápanyaggal 40—50 q szénahozamot ad holdanként. Állattenyésztési végtermékekben számolva ennek értékével, a lucernát legalább is a szőlővel és a zöldséggel kell azonos elbírálás alá venni. Ezt az is indokolja, hogy a lucernaöntözéssel az egész mezőgazdaság legsúlyosabb problémájának, a szűkös takarmánybázis kérdésének megoldásában teszünk jelentős lépést előre. A szorosabb értelemben vett gazdaságosság követelményei mellett tehát mindig tekintettel kell lennünk a népgazdaság országos szintű igényeire is. met. A homokhátsági területek öntözésének is — aminek további lehetőségeiről szeretnék felvetni néhány gondolatot — éppen Bács-Kiskunban is már biztató eredményei vannak. Ezek az eredményes kezdeményezések éppen olyan fontos támpontjai a homoki öntözés továbbfejlesztésének, mint maguk a tudományosan feltárt víznyerési lehetőségek. A homoki gyümölcs-, szőlő-, faiskola-, zöldség- és lucernaöntözés eddigi jó eredményei egy országos jelentőségű öntözési probléma megoldásának már gyakorlati értékű kezdetei. Arról van ugyanis szó, hogy az öntözés eddigi országos koncepciójában nagyobb szerepet játszott a „természet ajándékának” hasznosítása, mint a „természet meghódítása”. Egész öntözési kerettervünk (s az eddig megvalósult öntözések még inkább) döntően azokat a területeket öleli fel, amelyeken történetesen van öntözésre felhasználható felszíni víz (folyó, csatorna), vagy a felszín alatti vizek is kis mélységből és nagy bőségben nyerhetők. Természetesen a vízhasznosításnak ez a módja helyes, indokolt és hasznos. De éppen a hasznosság határait megszabják e területek talajtulajdonságai (s egyelőre az öntözést fogadó gazdaságok felkészülése is). Mert a felszíni vizekben s könnyen elérhető felszín alatti vizekben gazdag területek mindig a mélyebb fekvésű tájak, már pedig talaj- tanilag ezek az ország gyengébb, sőt, leggyengébb területei. A szikesek, réti agyagq^, sekély termőrétegű talajok túlnyomó többsége ezekre a területekre esik. S ezek a talajok soha nem hálálhatják meg annyira az öntözővizet, mint a jobb talajféleségek. Viszont a jobb talajok — a mélyrétegű humuszos vályogok és a homok, amely tápanyaggal és vízzel ellátva a leghasznosabb talaj — mindig a felszínileg magasabb területeken helyezkednek el. Ez természeti törvény. A jobb talaj féleségek minden kultúra számára alkalmasak, alkalmasak a szántóföd:, kultúrák számára ugyanúg;. mint a legigényesebb kertészeti kultúrák számára. Jobban hasz Egyesültek a fiilöpházi termelőszövetkezeti csoportok A fiilöpházi három termelőszövetkezeti csoport egyesült Aranyhomok néven.- Az új termelőszövetkezeti csoport immár 4378 holdon 635 taggal gazdálkodik. Az egyesülési közgyűlésen megválasztották a vezetőséget. Elnök Csernák Ferenc, elnökhelyettes pedig Szó- rát István lett. Megválasztották az ellenőrző és a szociális bizottságot is. Munkára készek a traktorosok (Tudósítónktól.) Kijavítva, „bevetésre” készen állnak a gépek a felsőszentiváni Üj Élet Tsz-ben. A tavasz folyamán mintegy 2300 normálholdnyi talaj előkészítést kell elvégezni a gazdaság határában. Az MTZ gépeket védői kikével szerelték fel házilag, hogy könnyebben viseljék az időjárás viszontagságait a traktorosok, akik a jó idő beálltával nyújtott műszakban 16 órát is dolgoznak majd. A szövetkezet tizenhat traktorosa tettre készen várja a tavaszi munkák dandárját. Áz egészséges ivóvízért (Tudósítónktól.) Még 1961. májusában megtartott ülésén határozta el a Katymári Községi Tanács — az egészséges ivóvízellátás érdekében — a törpevízmű megépítését. A 16,5 kilométeres csőhálózat, 63 ejek- toros kútfej és a vízmű 5 174 000 forintba kerül. Tavaly ősszel megépült a 100 köbméteres hidroglóbus, a napokban pedig megkezdődött a csőhálózati árkok ásása és a csövek lerakása. Jelentősen csökkenti a vízműépítés költségeit a lakosság lelkes társadalmi munkája, hiszen a tanácstagok szervezése nyomán mintegy félmillió forint értékű a katymáriak segítségkínálata. A Emellett a helybelieknek mintegy 65 százaléka jelentette be a vízműtársulásba való belépési szándékát. Húsz szpu?nyikfigye!ö állomás együttműködését irányítják Bajáról Az Interobs Nemzetközi Szputnyikfigyelő Hálózat — amely magyar kezdeményezésre alakult — az elmúlt hónapokban jelentős méretekben bővült. Ennek az országhatárokon átnyúló együttműködésnek a feladata, hogy nyomon kövesse a viszonylag alacsonyan keringő szputnyik-űrhajók útját, s a bekövetkező változásokat. A szputnyikfigyelő állomásokat Bajáról 111 Márton csillagász irányítja. Jelenleg több mint húsz hasonló állomással — melyeknek íele a Szovjetunióban, egy része pedig az európai népi demokratikus köztársaságokban működik — tartanak kapcsolatot. A lehetséges vízhozamok térképe Jelmagyarázat: a=7 m-né! nem nagyobb depresszióvá (centrifugál szivattyúval), b=7 —20 m depresszióval, c=20 m-nél nagyobb depresszióval elérhető vízhozam. 1=30 m-nél kisebb mélységből, 2=30—50 m, 3=50 —80 m. 4=80—120 m. 5=120— 160 m, 6=160—200 m, 7=200— 250 m, 8=250—300 m mélységből.
