Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

1964. március 17, ke<M 5 oldal Követésre méltó művészi igényesség Hatvan éve sasilletett Aha IXovák l ihnos Délelőtti csúcsforgalom a fülöpszállási Arany János könyvtárban.. Ali Babától a Rozsdatemetőig A fülöpszállási Arany János Könyvtár ajtaján a kora dél­előtti órákban is sűrűn kopog­tatnak. Nagykendös nénikék, idős bácsik a könyvtár korai vendégei. Többségük már nyug­díjas. Fiatalt ilyenkor csak rit­kán látni itt. A környező fal­vakból, tanyákból érkeztek ide, a hetipiacra. Egyúttal bejönnek a könyvtárba is. Körbejárnak a teremben, megállnak minden polc előtt. Leemelnek egy-egy könyvet, belelapoznak. A könyv­tárosnő, Kálmán Petemé, taná­csokkal látja el őket: „Ezt ol­vassa el, Juli néni, ez még nem volt magánál, nagyon jó könyv." Az alacsony, hajlott hátú néni bólint, igen, ezt választja. Fel­kerül a kartonra a cím, a dá­tum, s már is viheti magával. Farkas Józsefné még új tag a könyvtárban. Ebben az évben iratkozott be. — Pedig már nem látok jól — mondja. — Minden este az uram szokott hangosan felol­vasni. Nagyon szeretem hallgat­ni. Most éppen a Rózsa Sán­dort vettük elő. — Régebben •szeretett olvasni? — Igen, amikor még jó volt a szemem, csakhogy akkoriban nagyon kevés időnk maradt ilyesmire. Most próbáljuk bepó­tolni, hiszen olyan sok érdekes könyv van... A könyvtárosnő hat esztende­je vette át a könyvtárat. Mi változott itt azóta. — Amikor idejöttem — mond­ja Kálmán Pétemé —, csupán két és fél ezer kötet volt a könyvállomány és száz egyné­hány az olvasók száma. Ma kétszer annyi a könyv, az ál­landó olvasók száma pedig 1963-ban elérte az 509-et. Több­ségük öreg. De nagyon szeret­nek olvasni. Ebben az évben tízezer forintot kaptunk könyv- vásárlásra. Szükség is van a pénzre, mert a tagok mindig újabb és újabb könyveket sze­retnének. Idejárnak könyvtár­ba Balázspusztáról, Székekről, Hosszúhátról, meg a tanyákról is. Ne jöjjenek olyan messziről hiába. Nyílik az ajtó. Ismét olvasó érkezik, özv. Késik Józsefné, a könyvtár egyik legszorgalma­sabb látogatója. — A termelőszövetkezetben dolgoztam, tavaly mentem nyugdíjba, most már van elég időm. Legjobban a mesésköny­veket szeretem. Minden este az­zal alszom el. A mesék olyan megnyugtatóak. Tudja rosszak az idegeim. — A meséken kívül mást is szokott olvasni? — Hogyne. Szeretem Jókait. Ma a Gazdag szegényeket vi­szem. Csak az ilyenekhez nincs mindig türelmem. Aztán van még egy könyv, amit okvetle­nül elolvasok. A Rozsdatemető. Azt mondják nagyon jó, kiván­csi vagyok rá. Most nem tud­Iskola — család — üzem A nevelés két legfontosabb tényezője, az iskola és a csa­lád mellé az új típusú munka­iskola kialakulásával mind szo- x'osabban csatlakozik a harma­dik tényező, az üzem. Ott, ahol a gyakorlati oktatás révén az iskola kapcsolatba került az üzemekkel, kezdetben az együttműködés csak az üzemi gyakorlat idejére szólt. Kiala­kulóban vannak azonban sok helyen már az élettelibb, sok­oldalúbb kapcsolatok is. A Bajai Frankel Leó Gimná­ziumnak mind a négy osztálya a Háziipari Szövetkezetben dol­gozik. Az iskola és a munka­hely kölcsönösen elégedettek egymással. A jó kapcsolatot a hivatalos kereteken kívül is ápolni igyekszenek. Első lépésként az üzem és az iskola KISZ-szervezete közö­sen rendez műsoros estet ma, kedden este 7 órakor a városi művelődési ház Dózsa-termé- ben. Az üzemiek tánccal és színdarabbal szórakoztatják a közönséget, a gimnazisták pe­dig magyar és német kórus­művekkel, népdalokkal és tánccal köszönik meg a dolgo­zóknak a szíves fogadtatást, az oktatást, tanítást. Schwalm Pál tam megkapni, mert már egy hónapra le foglalták előre ... Meséskönyv — Rozsdatemető. Furcsa párhuzam. Sokan talán mosolyognak is rajta. Pedig nem mosolyognivaló. Idős em­berek munkához szokott kezük­be könyvet vesznek, olvasnak, művelődni akarnak... Ez in­kább tiszteletreméltó és egy ki­csit megható. Kelemen Gábor ,ievelációként hatott két v vel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galériában rendezett emlékki­állítás, midőn alkalmunk nyílt újból felfedezni a „vitéz” festőt, aki annyi dicsőséget szerzett világszerte a magyar piktorá­nak, s akit egyes művészettör­ténészek a XX. század öt leg­nagyobb festője egyikeként em­legetnek. Újból gyönyörködhet­tünk festői tudásában, s élet­művének (már amennyit sike­rült összegyűjteni) fényében mérlegelhettük helyét az újko­ri magyar festészet egészében. Az utókor mindig szigorú bí­ráló: A rosta lyukán kihulla­nak mindazok, akik „könnyű­nek találtatnak”. Aba Novák Vilmos művészete és embersége kiállta a próbát; s ha a forra­dalmi hivatástudat merőben idegen volt is tőle (milyen ke­vesekről mondhatjuk el ennek ellenkezőjét!), humanizmusa — elsősorban táblaképein — a megpróbáltatott emberek vilá­gához vezette. Hogy a magyar sors legtragikusabb napjaiban, midőn polgári művészeink leg­jobbjai a nép ügye mellé álltak, az elnyomókkal szembeszegül­ve, mennyire telt volna ember­ségéből, nem 'tudhatjuk: Fiata­lon, e sorsdöntő próbatétel előtt elragadta a halál. 1 alán maga is érezte, mi­lyen rövidre van szabva számá­ra a földi lét: Lázas sietséggel alkotott, roppant bőséggel hoz­va létre Alkotásait. Életműve hatalmas ívet ölelt át: Uitz és a Nyolcak expresz- szív, dinamikus forma- és szín­világától nőtt a trecento és a korai quattrocento nagy meste­reinek példáját magábaszíva, Nagybánya és Szolnok hatására eredeti ízű festészetté. Mindvé­gig megtartotta korai festésze­tének rajzosságát —, s új szere­pet kapót oeuvrejében a szín: Többé nem a felületet hangol­ja egybe átmenetekkel, mint a posztimpresszionistáknál, ha­nem a tartalom és képszerkesz­tés dinamikájából fakadóan, Halló, itt művelődési ház ... — r-i ne telejtsetek, délután fél négykor kezdődik az ifjúsá­gi akadémia... Szünet nélkül cseng a telefon, ha pedig nem, akkor Selymes Klári tárcsázza buzgón a szá­mokat. A fiúsra nyírt, szerény mosolyú kislány a kiskunmajsai művelődési ház művészeti elő­adója, Jahuár 20-án került ide de á népművelésben már 1959 óta tevékenykedik. Színjátszó­kat tanított, művészeti csoporto­kat vezetett — munkájáról min­denütt csak jót lehet hallani. Üj munkahelyével elégedett? — Nagyon. Szép a környezet szívesen jönnek hozzánk az em­berek, a művelődési ház veze­tője pedig mindenben igyek­szik segíteni. Munka bőven akad. annak ellenére, hogy a művé­szetek zömét a zene képviseli. Öt zenekarunk van: fúvós szimfonikus, szalon-» tánc- és pengetős. Most szervezünk egv vegyes énekkart — csütörtö­kön tartjuk az első próbát — szimfonikus zenekari kísérettel. A zenekarok mellett1 jól mű­ködik a fotós, a képzőművésze­ti, a báb- és a honismereti szak­kör is. A zenei szakkörben pe­dig gyerekek ismerkednek fa­fúvós. rézfúvós, vonós hang­szerekkel. Az irodalmi színpa­don azonban ... — Hát jobb is lehetne. De nem válogathatunk, örülünk, ha jön valaki. Elsősorban diákok ielentkeztek, akikre — elfoglalt­ságuk miati — nem mindig szá­míthatunk. Az a baj. hogy el­mennek innen a fiatalok. Sze­gedre, Pestre, a dunántúli bá­nyákba. Hol is dolgoznának? A finommechanikai és nyomdaioa- ri vállalat a kiskunmaisai ifjú­ság felét sem tudja foglalkoz­még — táncosokból. — Sóhajt — talán sikerül... A művészeti előadóra sok fe­lelősség hárul, rátermettnek és szakképzettnek kell lennie. Lé­pést tartani a fejlődéssel, az ál­landóan változó, alakuló, bo­nyolult művészeti irányelvek­kel, ismeretekkel. Ezt hogyan oldja meg? — Tanulok. A gyakorlati ta­pasztalat egymagában még nem elegendő. Most végzem a szín­játszó-rendezői akadémia I. év­folyamát, és a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem előké­szítő középiskolájának is hall- gető'a vagyok ...- V. Zs. azok súlypontjait emeli ki. „A rikoltó piros, a harsogó sárga, a mély fekete, a hupikék, az egész paletta vonul itt fel”, s a csil­logó színeket a közéjük ékelt sötétek fogják egybe. A színek fényerőfokozatai a plaszticitás, a térképzet érzékeltetésére szolgálnak; s* mindez arra, hogy — mint írja — „életet csinál­jon” a vásznon. Táblaképeit és freskóit egyaránt a figurák gomolygása jellemzi. Bővérű alkotókedve magába ölel mindent, ami fel­kelti érdeklődését: korai képein a dús női testek festői izgal­mát, s a kubikusok fáradt moz­gását, majd később az olasz trattoriákban üldögélő, geszti­kuláló olasz polgárt, s a kis hegyoldalra kúszó városok egy­másra tornyosuló épületeinek konstruktív csoportját. A har­mincas évektől kezdve pedig a magyar és székely falu életének zajló jeleneteit: A kora hajnal­ban vásárra indulást a kihalt, holdfénysütötte utcák, a vásárt, a lacikonyhát, a körhintát, vagy a körmenetet. Embereinek tar­tása komor, hallgatag — „szi­kár legények, kéregarcú vének, vértolulásos, testes gazdák, ke­nyértestű asszonyságok” jelen­nek meg képein. A városi pol­gári jelenségek nem érdeklik: A nyárspolgárt megveti, a „mondaint” sivárnak találja. Műve legmagasabbra a gro­teszkben ér: a cirkusz világa elevenedik meg festészetében. Tréfa és komolyság furcsa ve- gyüléke, lelki drámák és mu- fattatás szintézise e világ, mely­ben az „őszinte képmutatás” szembekerül a világ cinikus ha­zugságaival. Sorozatosan jelenik meg képein az álarc, a magunk takarásának motívuma, saját magát pedig álarcfestőként je­leníti, aki annyi mindent tud a világról, de nem mondhatja el... Művészt igényessége köve­tésremél tó; rézkarcaival, tem­peratechnikájával, freskóinak megoldásával új utakat vágott. Műveiben széles táblaként ele­venedik meg a Horthy-Magyar- ország világa. Oeuvreje monu­mentális vallomás egy ellent­mondásokkal terhelt korról; ki­csendül belőlük a nép iránt ér­zett szeretete és aggódása. Amit szavakban így fogalmazott: „Ha festesz, ember légy, s így vé­leményed szükséges a környező életről”, azt fogalmazta képpé alkotásaiban. Realista művész volt, festésze­te mélyen gyökerezett a magyar hagyományokban, s ugyanakkor magábaolvasztotta Bizánc, Fi­renze és Párizs eredményeit is. Robusztus tehetsége új utat tört az epikus piktúra újjáteremté- sével — s ezáltal egyúttal ha­gyományteremtő erejűvé is vált. Ebben van jelentősége, s ebben rejlik nagy sikereinek titka is. Uj szupernóvát fedezett fel egy magyar csillagász Megszületett a piszkéstetői csillagászati obszervatórium el­ső nagy sikere. Lovas Miklós csillagász néhány napja egy fényképen, amelyet az égboltról készített, a Göncölszekér bal al­só csillaga alatt, attól körülbe­lül másfél foknyira, olyan fény­pontot talált, ami a régebbi fel­vételeken nem volt megfigyel­hető. Egy új szupernóva-felvillaná­sát sikerült észlelni. A szuper­nóva meglehetősen ritka jelen­ség. Egy-egy csillagvárosban — galaxisban — átlag 300 éven­ként fordul elő ilyen felvilla­nás, ami valamelyik csillag gyors pusztulását jelenti. Ennek a mostani, tőlünk 10—15 millió fényévnyire bekövetkezett fel­lángolásnak a méreteit érzékel­teti, hogy fénye nagyobb, mint az egész csillagrendszeré, a fel­robbant csillag sugárzása tehát több milliárd e^v-’h csili0” fé­nyével ér fel. (MTI) tatni. Mégis tervbevettük, hogy egy nagy együttest alakítunk. A most létesülő énekkarból, ze­nekarból és — ez az ami nincs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents