Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-17 / 64. szám
1964. március 17, kedd 3. »Idát Munkásoké a «só.../ Esti beszélgetés az építőkkel Érdekes lenne néhány tucat ember kezébe papírt, ceruzát adni és megkérni őket, írják le, mi jut eszükbe, ha ezeket a szavakat hallják: építkezés, építők. Bizonyára sokan papírra vetnék mennyi minden épült az országban az elmúlt években. ÜJ üzemekről, lakótelepekről, iskolákról adnának hírt a sorok, és természetesen megemlékeznének azokról is, akiknek a keze munkája mindez. A sok szép és jó mellett azon ban sűrűn találkoznánk a véleménykutató íveken ilyen bejegyzésekkel is: határidő-túllépés, anyagpazarlás, ferdén húzott falak, rosszul záródó ajtók és ablakok, hulló vakolat, italos dolgozók az állványokon. Fény és árnyék, dicséret és elmarasztalás « váltakozna azon a képen, amely a véleményekből összeállna. A képzeletbeli közvéleménykutatás után most csináljunk egy valódit, és pedig azokkal, akik nemcsak szemlélői, hanem cselekvő részesei mindannak, amit az építőiparról tudunk. Hogyan látják, értékelik munkájukat maguk az építők? Hatan ülünk a munkásotthon klubszobájában. Vendéglátóim mindannyian az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A szállás megszokott esti zajai — a folyosó végén pattogó pingpongabda éles kattogása, ajtócsapkodás, zuhanyok, csapok csobogása — átszűrődnek az ajtón és mint egy láthatatlan zenekar akkordjai festik alá Jóljárt Imre szavait. — Bizony, sok baj van az építkezéseknél. Egy darabig a Leninvárosban dolgoztam, ugrattak is a cimborák eleget: ti csináltátok azokat a termofor kéményeket, amelyekben visszafelé jön a' füst? Rossz volt látni az ablakokon kidugott kályhacsöveket is. Nem csodálkozom, hogy szidták a körmünket a lakók. — Arról beszéljen, Imre bácsi, miért voltak rosszak a kémények? — szól közbe valaki. Az idős kőművest nem kell sokáig biztatni. Elmondja, hogy csak 1962 őszén indítottak a Leninvárosban dolgozók részére termoforkémény-rakó tanfolyamot. Addig kevesen értettek ehhez a munkához. Ráadásul előfordult olyan is, hogy ha nem volt kéznél a megfelelő idom, egyesek lusták voltak lemenni az emeletről, folytatták a rakást más méretű elemmel. Mióta a tanfolyamról kikerült brigád készíti a kéményeket, megszűntek a panaszok. — Vajon miért nem szervezték meg előbb az oktatást? — teszem fel a kérdést. — Ez már nem a mi feladatunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Pólyák Antal, 'az egyik Szocialista brigád vezetője. — De az én munkacsapatomban nem fordulhatna elő ilyen lelkiismeretlenség, mint amit Imre bácsi említett a kéményrakóknál. A normát nem könnyű teljesíteni, és kell a pénz mindenkinek, ez azonban nem magyarázat. Ügyesebben, gyorsabban kell dolgozni, akkor jut idő mindenre. — Olyan gyorsan és ügyesen, mint ahogy a Rádiótechnikai Gyár műhelycsarnoka épül? — vetem közbe mosolyogva, de Pólyák Imre érzi a kérdés élét, hiszen ez a munka már jó néhány határidőn húzódott keresztül. — Ha egyedül rajtunk múlott volna, már készíthetnék a csarnokban a magnetofon-alkatrészeket. Négyszer kezdtük el és hagytuk abba az építést eddig. Anyaghiány miatt. Lassította a munkát az is, hogy menet közben többször módosították a terveket. Előbb a WC-csoportok, később pedig a lépcsőház elhelyezésén változtattak. — Így volt ez nálunk is — bátorodik hangra egy fiatal építő. — A Batthyány utcai emeletráépítésnél dolgozom. Háromszor kellett lebontani és újra kezdeni egy tűzfalat, mert mindig utólag jöttek rá, hogy valami hiba van. Sokat vitatkoztunk a cimborákkal arról is, hogy a Leninvárosban miért akkor jönnek a villany-, vízvezeték- és fűtésszerelők, amikor már be van pucolva a fal. Lehet utánuk igazítani, kenegetni naphosszat, s ezért keveset fizetnek, rontja a teljesítményünket. — Beszéljünk már a saját hibáinkról is — javasolja a hirtelen szőke Szabó Mihály. Maga jár elöl jó példával és elmondja, hogy a fiatalok között sok van olyan, aki azt hiszi, hogy a kétéves tanulóidő letelte után már teljes értékű szakmunkás. Ö akarja tanítani azokat, akik húsz-harminc év óta forgatják a vakolókanalat. V. Bálint János azt fájlalja, hogy szaktársai nem vigyáznak eléggé a drága anyagra. Régen a kőművessel megöregedett a felszerelés is. Most egy-egy építkezésnél többször is ki kell cserélni a deszkákat, bakokat. — Azok rombolnak leginkább, akik így gondolkoznak: ma itt, holnap ott — véli Pólyák Imre. — A „vándormadarakkal” nagyon nehéz megértetni valamit, mert ha figyelmeztetik őket, szedik a sátorfájukat és tovább állnak. Az ajtón túl lassan elcsendesedik a folyosó, beszélgető partnereim is egyre nagyobbakat pislognak. Nehéz mesterség ez, szükség van a pihenésre is, ideje búcsúzni. Rádi József elkísér az otthon ajtajáig. Szemére löki prémes sapkáját, „beleszagol’ a hóesésbe és csendesen mondja: holnap megint nehéz papunk lesz. Vége lehetne már ennek a télnek. Békés Dezső Számíthatnak rájuk A PÁRTONKÍVÜU aktivistáik szerepét és tennivalóit vitatták meg Kiskunhalason a legutóbbi titkári értekezlet egyik napirendi pontjaként. Az előadás és a felszólalások azt tükrözték, hogy a pártonkívüli aktivistákat még mindig kevés helyen foglalkoztatják- megfelelően. Szerepüket, feladatukat sok helyen még ma sem ismerik és ezzel jelentős segítséget nélkülöznek. A tapasztalatok szerint, legcéltudatosabban a zsanai párt- alapszervezetek foglalkoztatják a pártonkívüli aktivistákat. A 3000 holdas Űj Világ Tsz-ben a kislétszámú. mindössze 14 tagot számláló pártszervezet tevékenységét 24 aktivista segíti. Ezeknek jelentős szerepe van abban, hogy a pártszervezet eredményesen mozgósítja a szövetkezeti gazdákat a közös gazdaság megerősítésére, a hozamok növelésére, a jövedelem gyarapítására. AZ ELMÚLT évben az Üj Világ Termelőszövetkezet még a leggyengébbek közé tartozott a járásban. Néhány héttel ezelőtt azonban a zárszámadó közgyűlésen elhangzott beszámoló már a tervezett jövedelem megháromszorozódását jelenthette be. Mindezt még csak kezdetnek tekintik. A megnövekedett munkakedv, a lelkesedés, a gyarapodó szakmai hozzáértés a tavalyinál jóval nagyobb feladatok megoldására teszi képessé a közösség gazdáit. Ezt bizonyítja, hogy a járásban a tavaszi munkákat az elsők között kezdték meg. Február végén elvégezték az őszi kalászosok fejtrágyázását, elvetették a mákot és a napraforgót. Előkészítették a melegágyakat, hogy 18 holdas kertészetük számára erős palántákat neveljenek. Munkába álltak a traktorok, s a négy erőgép öt nap alatt 38 hold fölTöbbszörös újító 150 óra alatt készítette el újításának, a pótkocsikra szerelt műtrágyaszórónak a mintapéldányát Babanics István, a solti Mezőgazdasági Gépjavító Állomás szerelője. A hulladékanyag felhasználásával előállított munkagép a műtrágyát egyenletesen adagolva mindkét irányban 15— 15 méter távolságban szórja szét. Használatával feleslegessé válik a talajerőpótló szereknek a táblák szélén való tárolása, hiszen esetenként 25—30 mázsa műtrágya fér a pótkocsira. A szóró gép 10 lapátos centrifugál-kereke percenként 1500 fordulatot tesz. A gép végzi, és segítségével napjában mintegy 70 holdon válik lehető teljesítményű műtrágyaszóró iránt — amely egyébként szerkesz máris több közös gazdaság érdeklődik. det forgatott, meg. Az építő brigád hozzákezdett egy 5 vago- nos kukoricagóré, azonkívül egy sertésfiaztató felépítéséhez. a pártonkívüli aktivisták között van brigádvezető, munkacsapat-vezető, legtöbbjük viszont a fizikai dolgozó. Simon Sándor a növény- termesztők között. Kotlár Ferenc pedig a szőlő-, gyümölcs- termesztő brigádban teljesít pártmegbízatást. Legutóbb azt a feladatot kapták: Ismertessék az új premizálási módszer előnyeit, beszéljék meg a gazdákkal, hogy a családjuk erejéhez mérten vállaljanak növényeket megművelésre. A pártonkívüli aktivistákat a kommunistákkal együtt tájékoztatja a pártszervezet vezetősége a nagyobb feladatok megkezdése előtt a tennivalókról. A megbízatást önként vállalták, annak teljesítéséről viszont rendszeresen — beszámoltatják őket az értekezleteken, azonkívül a pártszervezet taggyűlésein. A taggyűlésekre egy-egy alkalommal a pártonkívüli aktivistáknak csak kisebb csoportját hívják meg, így a jelenlevőknek alkalmuk, lehetőségük van felszólalni, tapasztalataikról beszámolni. A7 A MÓDSZER, ahogy Zsa- nán foglalkoznak a pártonkívüli aktivistákkal, mások számára is megszívlelendő, követendő példa. Nagy József Fegyveres erőink készülnek az ápriíis 4-i díszszemlére A Magyar Népköztársaság fegyveres erői április 4-én hazánk felszabadulásának 19. évfordulóján díszszemlét tartanak. A felvonuló egységek már készülnek, hogy az április 4-i díszszemlén, felszabadulásunk évfordulójához méltóan juttassák kifejezésre fegyveres erőink erejét, egységét és fegyelmét. (MTI) állandó töltését két személy vé a talajerő pótlása. A nagy tőjének nem az első újítása — (Pásztor Zoltán felvétele.) A felszabaduláskor 600 ezer analfabétát örököltünk, s ma már az iskolaköteles korú gyerekek 99,5 százaléka iskolába jár. Az általános iskolát végzett tanulók csaknem 90 százaléka tovább tanulhat. Évről évre nő a termelő munkát végző felnőtt tanulók száma is, seregük több mint negyedmillióra tehető. Ám az elégedettség mozgalmas adatai közé betolakszik egy szám. A szakmai képzettséget kívánó csaknem 14 ezer termelőszövetkezeti munkakörben alig 1400 vezetőnek van felsőfokú végzettsége, kétszer ennyien csak a 8 általános iskola befejezéséig jutottak el. Mennyi tennivalónk van, hogy a magyar földművelő dolgozó rétegek zömét irányító helyi tisztségviselők a szükséges emberi és tudományos ismeretek birtokában ügyködjenek az ország boldogulásáért. Ilyenek a társadalom gondjai, ilyenek a törvényszerűen sur- iódó nyugtalan felületek. Régen így fogalmaztuk, ezek a növekedés nehézségei. A nyugtalanság ilyen okainak felszámolását eeész népi államunk hajtja végre. Gazdasági erőforrásaink tervszerű felhasználásával évről évre és folyamatosan szüntetjük meg a városokban és falvakban fellelhető fehér foltokat. Vannak azonban más ellenállási gócok, olyanok, amelyekben az új, a fejlődő szocialista tudat küzd a régivel, a múló erkölccsel. Összetalálkoztam régi ismerősömmel, az állami gazdaság párttitkárával. Azt kérdezte: mond, látjátok ti ott fent hogy lent sokszor milyen nyugtalanok az emberek? Hogy haragszanak a pazarlókra, a tolvajokra, hogy keveslik és lassúnak tartják az ilyen elemek elleni harcot? Hogy az állami és pártvezetéstől azt várják, sújtson le a vétkesekre? Ezek a gondok már nem a növekedés nehézségei. S noha vitatkozni kell a „lent” és „fent” elméletével, azt el kell ismerni, hogy ezekből a kérdésekből az a megváltozott világ szól, amely az utóbbi években körülöttünk és bennünk kialakult. A szocializmus alapjainak lerakásával egész valóságunk társadalmi tulajdonná lett, már nemcsak az ipari munkás, de a mezőgazdasági dolgozó is érzi (ha nem is fogalmazza meg mindig) -az államhoz, a közösséghez ^fűződő megváltozott viszonyát. Amiért szót emel, termelési tanácskozáson, tsz-közgyülésen, az már az ő ügye, s mindnyájunk ügye. Tízezrek élnek kisebb-nagyobb posztokon, naponta jelentkező, esetleg nyugtalanító problémák árnyékában, de ezek a tízezrek tehetnek is ellene valamit. Rendet teremteni iparban, mező- gazdaságban, kultúrában és erkölcsi felfogásban a magunk területén, beosztásra való tekintet nélkül. Harcolni a pazarlók ellen a munkapad mellett, küzdeni a selejt ellen az ügyintézésben, a parancsnoki poszton is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk korszerű normája. Fent is, lent is.. Szervezni a nyugtalan embereket a nyugalom érdekében? Talán nem hangzik megszokottan, de ezt kell tennünk. Kis- ujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az emberek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, noha van véleménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahúzódó embereket arra nevelni, hogy mondják el gondolataikat, továbbmenve az aktív embereket arra ösztökélni, hogy szavaikat tettekkel tetézzék — egy- felé mutat. Napos időben se nyugodjunk meg a nyugalom árnyékában. Egy kétszeres szocialista címet elnyert „Béke” brigád vezetőjét megkérdezték; hogyan érték el eredményeiket? Azt felelte; „nem hagyjuk egymást sohasem békében..” Ügy gondolom, a brigádvezető fejéri találta a szöget. Az ilyen „nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határozatok csak iránytmutató szavak, Az állami és pártszervek nyugtalansága, gazdagodva az állampolgárok — nevezzük így — alkotó békétlenségével, csak ez lehet a mindennapok sikereinek, az árnyak eltüntetésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László Kiváló baromfitenyésztő Vasárnap tartotta küldöttközgyűlését a Szabadszállási Körzeti Földművesszövetkezet. A tanácskozáson részt vett Panko- vits József né, országgyűlési képviselő, a megyei nőtanács titkára, Brachna János, a MÉSZÖV elnöke, Kocher László, a megyei Népi Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint a párt és tanács helyi vezetői. A közgyűlés első részében Vörös István, a Szabadszállási Fmsz igazgatósági elnöke számolt be a szövetkezet múlt évi eredményeiről. Elmondta, hogy a tavalyi nyolcszáz mázsás ba- romfifelvásárlási tervet 194,6 százalékra teljesítették, tojásból pedig 104,8 százalékos eredményt értek el. Megalakult a növény- védelmi brigád is, mely már a múlt esztendő végén jelentős segítséget adott a helyi tsz-eknek. A tanácskozás végén Panko- vits Józsefné átadta a baromfitenyésztési verseny győztesének. Kökény Lászlóné tsz-tagnak az első díjat — egy étkészletet. Kökény Lászlóné a múlt esztendőben közel tizenöt mázsa baromfit — 29 kiló csirkét, 705 kiló libát, 200 kiló kacsát és 500 kiló pulykát — adott át háztáji gazdaságából értékesítésre az államnak. \
